Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-17 / 14. szám
1982. január 17. Kelet-Magyarország 3 Heti bosszúságaink Hű, hó! Amióta ezt az újfajta asztali naptárt kitalálták — lehet vagy két éve —, azóta hétfővel kezdődik és vasárnappal végződik a hét, amikor már úgy megszoktuk, hogy a hét feje nem a hétfő, hanem a vasárnap. így aztán e heti bosszúságaink is vasárnap kezdődtek, mégpedig azzal, hogy alig hűtötte le a szombat este hullott hó a levegőt, vasárnap délben a távfűtéses lakásokban jéghideggé váltak a radiátorok. Aztán kiderült: nem a távfűtők holmi önkényeskedéséről van szó, összehangolt akció áldozatai vagyunk, mert áram sincs. Szerencsére, mielőtt alaposan felszívtuk volna a radiátorokban lehűlt vizet, újra melegedni kezdett, s már- már azon bosszankodhattunk, hogy nincs min bosszankodnunk. Hétfő reggel kezdődött minden elölről, mert a 20 foknál is hidegebb idő „befűtött” az utakra szórt sónak, s nemcsak a kedélyeket hűtötte le, hanem az autóbuszok légvezetékeit is, olyannyira, hogy sok jármű képtelen volt útra kelni, sok munkába járó pedig kénytelen volt káromkodni. A bosszúság még szerdán is tartott volna, mert Nyíregyháza járdáin és útjain épp olyan érintetlen volt a szombaton esett hó, mintha szerdán esett volna, aztán a hótolók, a hólapátok szerepét maga a jóisten vette át, s nyilván a hómunkások felemelt béréért többet olvasztott két-három óra alatt, mint amennyit eltüntettek a közterületfenntartó vállalat dolgozói két-három nap alatt. Este hiába volt már kevesebb hó, élőiről kezdhettük a bosszankodást; a Jósavárosban lakók azért, mert a központi antenna hibája miatt nem láthatták televíziójukban a műsort, a város más részén meg azért, mert láthatták. Műsor ide, műsor oda, a hét legtöbb bosszúságát mégis a hó okozta, amely — mint annyi éve már — most is teljesen váratlanul érkezett. Azért any- nyi haszna volt, hogy eltakarta a szeméttárolók mellé karácsonykor kirakott fenyőfákat, s így nemcsak azok nem látták, akik odarakták, hanem azok sem vehették észre, akiknek el kellett volna szállitani. B. J. Tanácsi segítséggel Korszerűbb postahivatalok Szabolcsban A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács a következő években, elsősorban távoli községekben, huszonegy olyan régi épületet ad át a postának, amelyben felújítás után a mad igényeknek megfelelő posta- hivatalokat rendezhetnek be. Idén Tiszakóródon, Tiszacsé- csén, Űj kenézen és Vámosoro- sziban adnak át ilyen épületeket. A posta így mentesül a jelentős összegű épületberuházástól. A megtakarítható összegeket a távbeszélő hálózat fejlesztésére fordítják. Pénzt érő ötlet, avagy nagy sikerek apró titkai Ahol magas színvonalon megy a gazdálkodás, ott már nem nagyon várható egyik évről a másikra, hogy jóval többet rátesznek az előző évire. Sajnos akad még gazdaság a megyében, ahol ettől még nem kell tartani. Legtöbb helyen ugrásszerű javulást hozhat az „isteni szikra”. Az ötletről van szó, amelynek kitalálója legtöbbször arra gondol, hogy előbb is eszébe juthatott volna. így volt ezzel a tiszadobi tsz főállattenyésztője is, aki néhány évvel ezelőtt még jócskán kapott szemrehányást a megyei átlagnál elkeserítően gyengébb borjúszaporulatért. Tavaly már majdnem kétszerese volt. Javítottak ezen is, azon is, de a kovász, amitől gyarapodni kezdett a százalék, egy jó gondolat volt: ha a telepen bárki felfedez egy ivarzó tehenet, jutalmat kap, akkor is, ha az nem a gondozó. Egyik hónapról a másikra megugrott a vemhesülés. Csoda? Nem! Meg lehet fizetni a figyelmet is. Mindent azonban nem kell megfizetni, gondolták a márki Kossuth Tsz-ben. Például az istállóépítés költségét. Nem az ő ötletük, de ötlet, és az utánzás ez esetben dicséretes, mert bátor. Kevesen hitték el, hogy a hízómarha a szabadban is kitelelhet, ők igen. Hasznát látják. Sorolhatnánk tovább: a rakamaziak hét végén buszba ülnek, és elindulnak a Borsodban bérelt rétekre, még a sofőr is viszi a kaszát. Szép is az állomány a háztájiban. Nem vész kárba az almatörköly sem. A baktalóránthá- ziak megtalálták a módját, hogy marhahús váljék belőle. Jövedelmet fiadzó ötletek. Mi lenne, ha gazdájuk is részesedne belőle, mint a feltalálók? Tulajdonképpen ők is azok. (és) Ma született bárány A birkanyáj Kömörő alatt kis patak mentén legel. Gazdája Szim András, a környék- szerte ismert klánétos. Hatalmas szál férfi, a bajsza meg oly sűrű, mint a tavaszi búzavetés. — Látnák meg a fiamat! — mondja. — Az aztán az ember: száznyolc kiló, s majdnem két méter. Elismerően bólogatunk, mikor csattan a juhász hangja: — Legény te! Eridj csak oda! A kis fekete kutya megindul, s pillanatok alatt úgy körbeszegi a nyájat, hogy csak nézzük. Mikor aztán végez a munkával, Szim András mellé telepszik ismét, s Cébézés: gépkocsiból, elnöki irodából, kórházból. (Jávor László felvétele) Bréké..J Brék...! Brékó! Mire jó a CB-rádiózás? A tsz-elnök azért szereti, mert hasznos a munkaszervezésben, az orvosnak azért kell, hogy bárhol elérjék, a gépkocsivezetőnek szórakozás, a papa viszont ott ül a készülék mellett és egy gombnyomással kapcsolatot teremt a lányával, vejével. A CB-rádiózás gyorsan terjed, ma már Szabolcs-Szat- márban is több mint 200 CB adó-vevőt üzemeltetnek. Elérkezett a klub létesítésének ideje is. A megyei CB-sek szervezetének alakuló ülését tegnap tartották Nyíregyházán, az új művelődési központban. Nyilvános társalgás Mi is az a CB? Miért jó? Miért hasznos? A CB — citizen band — magyarul városi rövidhullámsávos rádiózás. A CB adó-vevőket négywattos teljesítménnyel a 27-es mega- herzen, negyven csatornával működtetik. Használják gépkocsiba rögzítve, irodában, vagy lakásban elhelyezve, de úgy is, hogy a CB egy-egy változatát sétára, csónaktúrára magával viszi a tulajdonos. A CB-beszélgetés nyilvános. Természetesen csak azok számára, akiknek van készülékük. Bárki hallhatja, mit mond a hívó fél a hívottnak, sőt be is kérezkedhet a beszélgetésbe. Az erre vonatkozó illemszabály: brékó!, vagy brék! jelentkezés. Ha a brékó elhangzik, akkor már hárman vagy négyen társalognak. Nyíregyházán cirkálva egy CB-s gépkocsival a kora reggeli beszélgetés így hangzott: — Palikám, a papa közölni szeretne magával valamit... — Igen, igen — mondja a papa. — Rossz a tv-készülé- kem, meg kellene javítani... A műszerész pontos tájékoztatást kért és kapott a hibáról, majd megígérte, hogy még a délelőtt folyamán kijavítja a készüléket. Ezt hallottuk mi Nyíregyházán, viszont a baktalórántházi CB-tulajdonos azt mondta el, hogy miről beszélgettek a vásárosnaményi termelőszövetkezetben. Megspórolt kilométerek — Mindig tisztán fogom a naményi termelőszövetkezet rádióit és szinte naprakészen tudom, mit csinálnak, mi a gondjuk. Ma reggel az egyik vezető azt közölte, hogy megkezdik a bárányszállítást és tenni kellene valamit, mert a nagy hideg miatt a növendékállatok fáznak, ebből még elhullás is lehet. Vásárosnaményban Zentai Gyula, a termelőszövetkezet elnöke igazolta, hogy valóságot mondott a baktai rádiós. Aztán arról beszélt, hogy miként lett a CB a termelőszövetkezet egyik legfőbb munkaszervező eszköze. — 1973-ban történt, hogy Gödön lakó barátomnál jártam, Vízi Istvánnál, aki a VBKM tervező mérnöke, ott láttam először CB-rádiót. Akkor gondoltam, hogy milyen jó lenne néhány ilyen készülék a termelőszövetkezetünkbe. Akkor főagronómus voltam és gyakran kellett kilométereket utazni néhány szóért, néhány utasításért. Az is előfordult, hogy a főgépésszel nyolc órán át kerestük egymást. Még kritikusabb lett a helyzet, amikor a tsz- ek egyesültek és létrejött a nagygazdaság. Aratás rádión A vásárosnaményi gazdaság Vásárosnamény és Olcsva határát egyesíti, öt jelentős telephely van, s a földterület legnagyobb átlója 28—30 kilométer. Telefonhálózat nincs, gépkocsikkal viszont nagyon költséges lenne az operatív intézkedés, termelésirányítás. — A CB-hálózat kiépítése alig negyedmillió forintba került, ezzel szemben — már kiszámítottuk — a gépkocsival történő irányítás, munka- szervezés több mint 2 millió forint értékű üzemanyagot igényelne. A CB legnagyobb jelentőségét ettől függetlenül én a munkaszervezésben, az intézkedések gyorsaságában látom. Aratáskor például CB- vel irányítjuk a kombájnokat, gyorsan történik az átcsoportosítás, a hibaelhárítás. De ugyanez történik minden mezőgazdasági munkánál. Ma már 32 rádiójuk van és nincs olyan területe a termelőszövetkezetnek, amit ne tudnának elérni pillanatok alatt. Nemcsak hobbi A CB-rádiózás az orvosok körében is népszerű, talán a legnépszerűbb. Túl a Tiszán, a Beregben nagyon sok körzeti orvosnak van CB adóvevője és szükséges is, hogy legyen, mert ott a közlekedési viszonyok nem a legjobbak. A naményi kórház orr-fül- és gégészeti osztályának főorvosa, dr. Csorba Bertalan is szenvedélyes rádiózó. — Számomra ez nemcsak hobbi, sőt elsősorban nem hobbi, hanem munkaeszköz. Van egy készülék az osztályon és van egy készülék a kocsimban, vagy nálam. Ha szabad időm töltöm, vagy szolgálati időben az osztályon kívül akad dolgom, a CB-rá- dióval a főnővér, vagy az ügyeletes nővér bárhol megtalál. Most nyugodt vagyok, de amikor csak telefon volt, sohasem voltam nyugodt. (seres—sípos) nézi-nézi a gazdáját. — Csak azt ne kérdezzék, mióta vagyok juhász — nevet Szim András, s a kutyájához fordul: — Hiába bazsalyogsz, még te sem tudod. Az lenne tán az igaz, ha azt mondanám, születésem percétől kezdve. Minden ősöm juhász volt, Árpád apánk lenne a megmondhatója, ha élne. De nem él, így aztán én csak annyit tudok, hogy nagyapám merre szolgált, meg apám, s persze én. — Merre? — Beregben. Pulyakorom- ban Vámosatyán, de hát milyen a juhász élete, mindig költözik. — Mikor kerültek Szat- márba? — Negyvenkettőben, Kende báró számadói lettünk. A Gábornokon szolgáltunk, a Tiszahát legjobb legelőjén. De a mi gazdánk volt egy időben a kocsordi gróf, Tisza Lajos is. Tudják, amék- nek az István nevű bátyját, a miniszterelnököt tizenkilencben agyonlőtték a forradalmár katonák. Azt nem sajnálta senki, nagyon gonosz ember volt, azt mondják. De ez a kocsordi öccse csendes, hallgatag gróf volt, nem sok vizet zavart. — Hol szebb az élet: Szat- márban vagy Beregben? — Hát hol lenne, itt Szat- márban! Most már ez a hazám, az itteni tsz meg a kér nyéradó gazdám. Csendesen halad a nyáj, sétálunk mi is utánok. Szépen süt a nap, s fejünk felett két nagy fekete madár repül. — Hollók — néz utánuk Szim András. — Tíz-tizenöt esztendeje még azt írták az újságok, kipusztultak innét mind egy szálig. Látják, visz- szajöttek. Van már belőlük itt egy csapatra való. Jöjjenek is, elég nagy a határ, megférünk benne. — Mindig ilyen csendes volt a juhászok élete? — Hát... most azért valamivel csendesebb. Ezt nem lehet, látják, megfizetni, ezt a nagy békességet. Naphosszat elvagyunk, hogy embert sem látunk. Már az unalom is kézbe adja a furulyát. Nekem is van néhány, még a régi világban, a bosnyákoktól vettük. Meg a juhászoknak valahogy a vérében is van a nótaszeretet, s áldani lehet azt, aki kitalálta a pávamozgalmat. Én is, már több mint tíz esztendeje vagyok tagja a kö- mörői népdalkömek, bejártuk együtt a fél országot. — Ha már a juhokkal nem mehetnek... — ... már hogyne mehetnénk! Igaz, hogy nem a túlsó országrészbe, de járjuk mi itt a környéket. S nincs ennél szebb tájék, sehol a világon. — A fiából is juhászt nevelt? — Szerettem volna, de ő tanulni akar. Tavaly érettségizett Gyarmaton, a tanárképzőre jelentkezett, de nem vették fel. Tiszadobon nevelő most, de az idén újból megpróbálja az iskolát. Szereti a magyart, meg a történelmet, tanár akar lenni, ö tudja, legyen szerencséje. Halkan lépkedünk, házigazdánk megszólal: — Akarnak látni egy kis- bárányt? Ma született, egy órája sincs. Ott van ni, ott nyalja az anyja! Mi is odamegyünk, Szim András nagy tenyerével óvatosan megsimogatja a remegő jószágot: — Jól van na, ne ijedezz! Itt van már mindjárt a tavasz, nőnek a jó füvek. Balogh Géza Protektor és védenc A z egyik nagyközségünk termelőszövetkezete kapott egy elnökhelyettest. Kapta a szó szoros értelmében. Megfelelő támogatással került oda, mégpedig a megye másik sarkából. Viselt dolgai miatt kellett onnan távoznia. Gondolom volt a protezsálásban valami humánus meggondolás is: hátha megváltozik. Ez a reménykedés azonban nem jött be — ahogy mondani szokás. Az új ember azonnal hűtőszekrényt vetetett, első teendőként rendeztette a re- pijét. Aztán belevitte a tsz-t egy féllegális lakás- felújításba, ami eddig 50 ezerbe került. Mindez egy közel 10 millió veszteséggel küzdő gazdaságnál nem filléres tétel. De még ez is elmenne, ám az új ember itt is iszik. Minősíthetetlenül beszél a tagsággal. Akik valamilyen fórumon bírálják, azokat másnap behivatja, s fenyegeti. A taggyűlésen elhangzott kritikákra any- nyit felelt: a személyemre vonatkozó megjegyzésekkel nem kívánok foglalkozni. . . ' Magatartása egyre több embert háborított fel. A párttagság most a járási pártbizottsághoz fordult. Elegük van az ajándékba küldött protezsáltból, aki olyannyira megrontotta a közszellemet, hogy az ma már a bajból kilábalást, a hiány elleni szervezett munkát akadályozza. De hát választott emberről van szó, a játékszabály itt bonyolult. Nehezebb megválni valakitől, mint bevenni a csapatba. A z ügy zajlik, a nagyközségben paprikás a hangulat. Mindenki abban bízik: közel a közgyűlés, s akkor végre minden egyenesbe jön. Lesz olyan em- ben, aki nem száműzött- ként érkezik, s. hittel áll majd a munkához. A kilátás tehát nem rossz. Most már csupán azon töröm a fejem: a :nem odavaló embertől meg lehet szabadulni, ez igaz. De vajon lesz-e valaki, aki a protektornak is felteszi egyszer a kérdést: mit vállal a felelősségből, a bajból, emberi kárból, amit védence.okogott?" , b‘l: „ÁRPÁD APÁNK LENNE Á MEGMONDHATÓJA..."
