Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-17 / 14. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. január 17. Az olasz rendőrség megfeszített erővel nyomoz a Vörös Brigádok által el* rabolt amerikai tábornok, Dozier után. Képünkön: közúti ellenőrzés Veronában. Á hét három kérdése O Milyen visszhangot eredményeztek a NATO rendkívüli tanácsülésének beavatkozó jellegű határozatai? Varsóban ismét játszanak a színházak és a mozik, nyitáshoz készülődnek az egyetemek s a hónap végére összehívták a szejm ülésszakát. Lengyelország barátai, az európai béke hívei, de szélesebben véve a józan megfontolások és reálpolitika követői elégedetten nyugtázhatják a kibontakozás sokasodó jeleit. Nem így a NATO-körök: azok, akik reményeiket az anarchiában és Lengyelország teljes állami szétesésébe vetették, dühödten és érzékenyen szisszennek fel, akik nem győztek a „külső beavatkozástól” óvni, a lengyel megoldás láttán most maguk nyúlnak a tanácskozás eszközeihez. A brüsszeli rendkívüli atlanti tanácsülésen tizenhat pontos lengyel- és szovjetellenes intézkedéssorozatot fogadtak el. Nem egységesen: Görögország hivatalosan is elhatárolta magát több ponttól, mások nem emeltek szót Washington szankciói ellen, de maguk nem kívánják követni azokat. Az ellentétekre vallott a hirtelen összehívott francia— NSZK villámcsúcs is, amelynek során Bonn keleti politikájának lényegbeli folytatását helyezte kilátásba. A NATO-határozatok mindenképpen fokozták a feszültséget és rontották a légkört. Ezért részesültek határozott visszautasításban a moszkvai szovjet—lengyel külügyminiszteri találkozón, de hasonló véleményt hangoztatott kontinensünk sok vezető politikusa, Keleten és Nyugaton egyaránt. Az atlanti beavatkozási törekvéseket el kell vetni a lengyel nép és egész Európa érdekében — ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az amerikai sajtó által is „tű- szurásokként” jellemzett szankciók nehezítik a helyzetet bizonyos területeken, de valamiféle átütő sikerben Washington sem bízhat. A szocialista közösség, a beavatkozás elutasításával egyidőben, változatlanul kész az ésszerű párbeszédre. A héten Genfben folytatódtak a szovjet—amerikai tárgyalások s remélhetően sor kerül a tíz (Folytatás az 1. oldalról) szakíthatatlan szálai fűznek bennünket felszabadítónkhoz, a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz. A munkásőrség az elmúlt 25 esztendő alatt rászolgált a párt és a nép teljes bizalmára. A szocialista társadalmi rendszer e fontos intézményét népünk méltán sorolja jelentős vívmányaink sorába. Az idősebb és a fiatalabb nemzedékek, a párttagok és a pártonkívüliek jó egyetértésben, igazi kommunista közösségben dolgoznak. A szocialista haza, népünk önzetlen szolgálatával, tetteikkel tanúsítják, hogy a párt politikáját követve folytatói haladó történelmi örökségünknek, s benne munkásmozgalmunk legszebb hagyományainak — hangoztatta a Központi Bizottság titkára. Az Elnöki Tanács magas kitüntetését Németh Károly tűzte fel a csapatzászlóra. Hasonló ünnepséget tartottak tegnap Debrecenben, Dunaújvárosban, Kiskunhalason, Salgótarjánban és Szegeden. A debreceni egységgyűlésen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. A dunaújvárosi Mező Imre munkásőr zászlóalj ünnepségén Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter méltatta a testület helytállását. A Gera Sándor nevét viselő szegedi munkásőr zászlóalj ünnepi gyűlésén Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára adta át a szegedi munkásőröknek a párt Központi Bizottságának üdvözletét. Kiskunhalason az ünnepélyes egységgyfllésen Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára adta át az érdemrendet a kitüntetett zászlóaljnak. nap múlva esedéKes szovjet- amerikai külügyminiszteri találkozóra is. A kelet—nyugati kapcsolatrendszer fenntartásában, a maga lehetőségeihez és eszközeihez képest, hazánk is szerepet vállal: a magyar külügyminiszter a héten két európai NATO tagállam fővárosában, Londonban és Reykjavikban tett látogatást, az érthető viták mellett a közös érdekű, kölcsönösen élőnyös érintkezési pontokat kutatva. O Mi a jelentősége a finn elektorválasztásoknak? Ahány ház, annyi szokás: ha a finn elektorválasztások jelentőségével foglalkozunk, először is tisztázzuk, miről döntenek ma és holnap a sok ezer tó országában? A tét a köztársasági elnök személye és a soronkívüli választást Kekkonen betegsége, az aktív munkából való tartós kiesése követelte meg. Az államfői tisztség azért olyan jelentős Finnországban, mert az alkotmány szerint az elnök a külpolitika meghatározója, s éppen Kekkonen adott rá példát, hogy ez kisugárzik a határokon túlra is, jótékony hatást gyakorolhat egész földrészünkre. Az elnököt azonban nem közvetlenül választják, hanem 301 elektort jelölnek ki. Ezek az elektorok valamelyik jelölt programjának támogatásával lépnek fel, de a későbbiek során nem kötelesek mindvégig erre a személyre szavazni. Gyakorlatilag ez úgy fest, hogy a január 26-i első fordulóban tucatnyi jelölt indul, ha senki nem szerez többséget, vagyis 151 elektori szavazatot, akkor a második fordulóban hasonló a felállás. A harmadik szavazási szakaszban azonban már csak a két vezető jelölt méri össze erejét, s ha ismét nincs döntés (előfordulhat tömeges tartózkodás is), esetleg új, addig kívülálló jelöltek is nevezhetők. A bonyolult folyamatot azért kellett röviden összegezni, mert így világos, hogy a számos jelöltből a szociáldemokrata Koivistvo, valamint a centrumpárti Virolainen látszik legesélyesebbnek, de nem zárják ki, patthelyzet esetén, a szintén centrumpárti Karjalainen bevonását sem. Valamennyi komolyabb jelölt az eddigi külpolitika fenntartása, a szovjet—finn Nyugat-Európa Munkanélküliség Munkanélküliek Dortmundban, N yugat-Európában jelenleg tizenegymillió munkanélkülit tartanak számon, s az előzetes becslések 1985-re tizenötmillió álláskeresőt jósolnak az itteni országokban. Csak az Európai Gazdasági Közösség tíz tagállamában kilencmillió a munkanélküliek száma. A gondot fokozza, hogy az ál- lástalanság időtartama is hosszabbodik, a munkakeresők 50 százalékának több mint hat hónapja, 2a százalékuknak pedig már legalább egy éve nincs munkája. Az NSZK-ban is, ahol a munka- nélküliség néhány éve még elképzelhetetlen volt, októberben 1,3 milliót tartottak nyilván, és Graf Lambsdorff gazdasági miniszter szerint ez a szám februárra kétmillióra is emelkedhet. Különösen a fiatalokat érinti súlyosan a munkanélküliség. A francia munkanélküliek 40 százaaz állásközvetítő hivatalban. léka 25 éven aluli, az olaszoknál 60 százalék a fiatal. Esther Bay- lan, a genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal képviselője mondta: „A fiatalok legtöbbje nem ismeri a válság okait, s így saját balsorsáért, azért, hogy nem talál munkát, önmagát teszi felelőssé”. A fiatalok munkanélkülisége, elkeseredettsége olyan kitörésekre vezet, mint az emlékezetes nyári angliai zavargások, amelyek súlyos gondokat okoztak a londoni kormánynak. A Közös Piac kormányainak célja: 1985-re átlagosan három százalékra csökkenti a munkanélküliséget, kivihetetlennek látszik. Ehhez ugyanis a gazdaságok évi hétszázalékos növekedése lenne szükséges, miközben 1981-ber, az NSZK-ban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Olaszországban mindössze 0.5 százalékos volt • gazdasági növekedés, s a kilátások jövőre sem jobbak. jószomszédi kapcsolatok megőrzése mellett száll síkra: e kereten belül különböző személyek jelenthetnek kisebb árnyalati különbségeket. © Mi történt a héten a közel-keleti válsággal kapcsolatosan? Időnyerésre játszott a Közel-Keleten a héten az merikai diplomácia. Ezzel némi haladékot nyert ugyan, de a valódi megoldásokhoz változatlanul nem került közelebb. Haig külügyminiszter Izraelben és Egyiptomban járt a palesztinai autonómia tárgyalások ügyében, de csupán azt érte el, hogy a megbeszélések nem szakadtak meg s a hónap végén újra a térségbe utazik majd. E tárgyalásokon eleve gazda nélküli számítás folyik, hiszen a palesztineket nem vonták be a palesztin-vitába, csakhogy a különben illetéktelenek sem tudnak maguk között megegyezésre jutni. Kairó számára nagy felelősséget és tehertételt jelentene, ha a „palesztinok nevében” bármibe beleegyezne s a jelek szerint ezt a mai vezetés jobban érzi Szadatnál. A Biztonsági Tanács go- lan-vitájában a most kezdődő hétre tevődött át a szavazás. Egy jordániai javaslat szere- peL napirenden, de Washington ezt sem fogadná el, s a jelenlegi formájában megvétózná. Nyilván ezt elkerülendő törekedtek a halasztásra. Előbb-utóbb azonban mégis véleményt kell nyilvánítani, különösen annak fényében, hogy Damaszkusz jelentős politikai támogatást kapott Khaddam moszkvai útja során. A Golan izraeli bekebelezése hozzájárulhat ahhoz is, hogy folytatódjék a felfüggesztett arab csúcsértekezlet. Hiszen általában felélénkítette az arab politikát. Washington kényelmetlen dilemmával küzd: Izraellel szemben is, a középtől jobbra álló arab országokkal is, meg akarná őrizni kapcsolatait, de hát saját magát hozta lehetetlen helyzetbe... Réti Ervin Európa számos részén súlyos gondot okozott az ítéletidő. Képünkön: csónakon közlekednek egy NSZK-bell kisváros lakói. A hót címszavakban HÉTFŐ: A NATO rendkívüli tanácsülése beavatkozó jellegű, lengyel- és szovjetellenes határozatokat fogad el Brüsz- szelben — Tüntetés Ghánában az új vezetés támogatására — Az Olasz Kommunista Párt KB ülése KEDD: Halg amerikai külügyminiszter Egyiptomot, majd Izraelt keresi fel a palesztin autonómia tárgyalások ügyében — Washington és Peking nézeteltérései a tajvani fegyverszállítások ügyében SZERDA: Szovjet—lengyel külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában — Váratlan francia—nyugatnémet villámcsúcs — Pártértekezlet Hanoiban CSÜTÖRTÖK: Külügyminiszterünk, Púja Frigyes Londonban folytat megbeszéléseket, majd az izlandi fővárosba utazik — Tanácskozások Namíbiáról — Zslvkov Bukarestben — Reagan találkozik az új ENSZ-főtitkárral PÉNTEK: Khaddam szírlal külügyminiszter Gromikóval tárgyal a szovjet fővárosban — A Biztonsági Tanács elhalasztja a szavazást a Golan-vitában — Összehívják a lengyel szejm ülését, a konszolidáció újabb jelel — Folytatódtak a tárgyalások Genfben az európai nukleáris fegyverzetről SZOMBAT: Összeütközések Guatemalában és Salvadorban — Előkészületek a finn elnökválasztásra 'Szabolcsi bűnügyi múzeum 6. A különös szappan Az építési vállalkozó nem tagad a bíróság előtt, csak szépít. Azt mondja, hogy egy álomszerű kábultában, az italtól elbódulva követte el rettenetes bűnét. A tények és a tanúk viszont könyörtelenek: eskü alatt vallották, amit tudtak. Az utolsók között került sor Líviára és Ilonára, és hiábavaló volt a drámai szembesítés, nem vállalták az építési vállakozó állításait, hogy ők bujtották volna fel a gyilkosságra. A közvádló halált kért F. Lajosra, a védő irgalmas ítéletet. A statáriális bíróság halálra ítélte az építési vállalkozót. A kegyelmi tanácskozás egy órán át tartott. A kegyelmi tanács 19 óra 30-kor ült ösz- sze és 20 óra 30-kor megkezdték az ítélet végrehajtását. Közben F. Lajos levelet írt a köztársasági elnökhöz: „Egy bűnös ember írja sorait a sír széléről és a börtön falai közül, az, aki bűnöző sosem volt, és nem is lesz soha. Nem tudom még, hogyan fog végződni a büntetés, börtönnel avagy halállal. Ameny- nyiben cselekvésemért halálos ítéletet rónak rám, úgy tisztelettel kegyelmet kérek. Ha már úgyis meg kell halni, mielőtt eltávoznék az élők sorából, szeretnék az emberiség vagy a haza javára valami hasznos tettet végrehajtani. Tehát a világ bármely részén, bárhol és bármikor, élet- és halálharc árán is vállalkozom mindennemű felfedezésre, akár kilövés, akár légből ledobott formá- ben. Az életem teljes kockázatával mindent vállalok ... A haza érdekében kötöttségem fenntartom börtönbüntetés mellett is, bűnbánó lélekkel várom szabadságomat, halálos ítélet esetén a kegyelmet.” A kegyelmi tanács nem találta érdemesnek a bűnösök menedékére. Még aznap este 20 óra 30 perckor kihirdették a törvényszéki fogház zárt udvarán F. Lajos előtt a kegyelmi tanács határozatát. Az esős idő ellenére hihetetlen tömeg várta a lövések hangját. A lövések 20 óra 41 perckor dördültek el. A orvosok egy perc múlva jelentették, hogy az elítélten a halál a lövés pillanatában bekövetkezett. így halt meg az utolsó percekben is az életéért könyörögve az az ember, aki az elmúlt fél évszázad legkegyetlenebb bűncselekményét követte el Szabolcsban. A jó barát Ugyanolyan egykedvűen rótta az ny-i utcát a posztos rendőr 1949. február 14-én este, mint máskor. A 16. számú ház előtt azonban csoportosulásra figyelt föl és már segélykérő kiáltások is hallatszottak : — Rendőr! Rendőr! A ház előtt állók elmondták neki, hogy benn két férfi viaskodik és az egyiknél pisztoly van. Bementek, de addigra az utcáról beszaladt férfiak lefegyverezték R. Pétert. A konyhában átlőtt fejjel megtalálták B. Imrénét, akinek férje, B. Imre jónevű papírkereskedő R. Péterrel dulakodott. R. Péter a rendőri bizottság megérkezéséig többször hangoztatta, hogy házkutatást kellene tartani a papírkereskedőnél, és állandóan a konyhaszekrény felé mutogatott. (Mint később kiderült, nem volt ott semmi, ami gyanakvásra adhatott volna okot.) R. Péter és B. Imre ekkor már csaknem két évtizede ismerték egymást, és az egyszerű ismeretségen túl, baráti szálak szövődtek közöttük. A papírkereskedőék gyakran meghívták R. Pétert vacsorázni, s ott segítettek rajta, ahol tudtak. R. Péter kőműves volt, de miért, miért nem, 1948 novemberében elküldték a munkahelyéről. Ezután nem dolgozott, bár öttagú családja erre nagyon rászorult volna. Február elejétől a szokottnál is gyakrabban járt könyves papírkereskedő barátjához. Általában zárás után tért be az üzletbe, és mindig panaszkodott, hogy mennyire nincs pénze. Amikor a kereskedő bezárta az üzletét, a jó barát rendszerint hazakísérte, és ha megkínálták vacsorával, elfogadta. Ezen a február 14-i napon közvetlenül ebéd után benézett a boltba és kérdezte, hogy nem hoztak-e fát, mert ha meghozták, ő felvágná. Korábban volt már közöttük erről szó, R. Péter akkor kérte, hadd fűrészelje fel ő, de a kereskedő elutasította: — Ne haragudj, Péter, a barátom vagy, de akitől a fát vettem, az is barátom, és hiába fizettem ki neki előre a fa árát, mégsem szállította le. Február 14-én azonban a papírkereskedő azzal küldte haza a barátját, hogy jött 150 kg fája, azt vágja föl, de előbb fizessen be egy csekket az adóhivatalnak. K. I. (Folytatjuk)
