Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-09 / 288. szám
2 Kelet-Magyarország 1981. december 9. Közösségeket keresett fel az idén lapunk Fehérgyarmaton. Család, brigád, sportcsapat, klubtagság, könyvtárosok, orvosok teamje, tanácsi osztály, nevelőtestület látott vendégül őszinte beszélgetésre. Tartalmasabb lett Szó esett munkáról, emberi kapcsolatokról, a szervezésről, felelősségről, munkahelyről, városról. Ügy, ahogyan látják, s ahogyan tenni akarnak érte. — Aki ' figyelmesen végigolvasta a városunkról szóló oldalakat 1981-ben — kezdi a beszélgetést Csepelyi Tamás, az MSZMP városi-járási bizottságának első titkára —, az láthatta: a szocialista építés jelenlegi szakaszában a tartalmasabb élet alakításában az emberi tényezők sorában a közösségeké a fő szerep. Ehhez a sorhoz természetesen társul az, hogy megnézzük: miként sáfárkodtak felelősségükkel, lehetőségeikkel a város kommunistái' és KISZ- fiataljai. Fehérgyarmaton 900 párttag dolgozik az alapszervezetekben és 1606 kiszes képviseli a fiatalok körében pártunk politikai, gazdasági, társadalmi célkitűzéseit. Először is a személyes töl- tésű vélemények kendőzetlen- sége sokat segíthet abban, hogy ismertebbé váljék az alakuló városban mindaz, ami foglalkoztatja lakóit. (Kelet-Magyarország, 1981. január 28.) — Egy biztos, hogy a politikai erők ebben az évben példamutatóan dolgoztak. Ezt arra alapozom, hogy sosem tévesztették szem elől az emberekkel való közvetlen foglalkozást, a közösségi életre való nevelést. A közösségi felelősség erősítése, az eszmei-politikai munka, a legkülönbözőbb fórumokon a jobb munkára, a városért tenni akarásra történő lelkesítés aktivizálta a kommunistákat. Nem befogadói, hanem hirdetői, nem tudomásulvevői, hanem erjesztői voltak az aktív közéletnek. — A szocialista brigádok, a brigádvezetők klubja, a szakmai, politikai előadások mind olyan lehetőségnek bizonyultak, amelyek a városra, mi több a járás egészére kiható- an mozgósították az embereket. Erőt tudunk hát felmutatni, olyan erőt, amely a jó célok érdekében lelkesített. ' „Tudja, olyan dolog ez a brigád — összegez Varga Zoltánná —, hogy rendszerint nincsenek látványos dolgok. Végezzük a munkánkat, hiszem, hogy jól, erről tanúskodik a magas kereset. Aztán az természetes, hogy itthon vagyunk a városban, s ha valaki hosszabb ideig nincs közöttünk, az hiányzik.” (Kelet-Magyarország, 1981. március 4.) — A pártbizottság és a végrehajtó bizottság az idén minden fontos kérdést napirendre tűzött, megvitatott. A gazdaságiakat éppúgy, mint a társadalmiakat. Kitértünk ellátásra, szolgáltatásra, s a legfőbb kérdésre, a munkahelyteremtésre is. Külön foglalkoztunk egy-egy üzemmel, szövetkezettel is. Nem sorolom a témákat, hosszadalmas lenne. Annyi biztos, hogy a testületek — nem elhanyagolhatóan közösségek ezek! —, a pártra háruló szolgálat jegyében, a legfontosabb feladatokra ráhangolódva foglalkoztak azzal, hogy életünk itt is tartalmasabb legyen. — Párttagságunk munkahelyén betöltötte a reá háruló feladatokat. A társadalmi és ELETUNK tömegszervezetekben is érvényre juttatták a párt politikáját. Hogy folytassam az újság megkezdett gondolatát: a pártszervezetek abban a közegben, ahol dolgoznak, az eszmei, politikai, gazdasági, társadalmi kérdések képviselete, értelmezése, magyarázása révén igazi alakító tényezőknek bizonyultak. Egy példa. A HÖDIKÖT-ben pár éve sok gond volt. Termeléssel, minősséggel, munkássá válással. A pártszervezet aktív közreműködésének eredménye, hogy mára gyökeresen gyarmatot. Ugyanígy a város, minden létesítménynél számításba veszi kötelezettségeit. Ha úgy tetszik: két közösség, egy város és egy járás lakossága talál egymásra a hétköznapok során. ,,— Megmondunk mi mindig mindent — szól egyikőjük — fegyverünk a nyelvünk. Nagy hahota kíséri a mondást, vehetnők helyeslésnek is.” (Kelet-Magyarország, 1981. május 13.) mást edzik. menedzselik, biztatják. Ebben van erejük, példájuk. így válik náluk a játék halálosan komollyá. Emberi kapcsolattá, barátsággá.” ^ (Kelet-Magyarország, 1981. június 17.) — A tanácsi rendeletek azonban csak egy kis részét képezik a tartalmi munkának. Az igazi ott kezdődik, amikor a tanácstag, a tanács apparátusa az állampolgárral közvetlenül foglalkohát egységenként, s közösségként is élesztői a közéletnek. „A brigadérosok brigádja — amint az élet bizonyítja — új és nagyon fontos közösséget teremtő alkalom, fis itt a közösségen van a hangsúly.” (Kelet-Magyarország, 1981. július 22.) — Ügy hiszem, a közösségi munka alapja, hogy egészséges viták bontakozzanak ki. VÁROSKÉP. (Elek Emil felvétele.) változott a helyzet. Mind emberileg, mind a termelést illetően.' Ma a gyár exportra is termel, a változás már-már hihetetlennek tűnik. „Az élet azqnban olyan, ha összekerül egy sereg olyan ember, aki nyughatatlan, akkor az többet is akar.” (Kelet-Magyarország, 1981. április 6.) — Sikereket könyvelhetünk el a nehezebb közgazdasági körülmények ellenére is a termelésben. De nem elhanyagolható, hogy a város értelmisége is egyre nagyobb aktivitással vészi ki részét a közügyekből. Ez lényeges, hiszen ez a közösség mindenképpen nélkülözhetetlen akkor, ha a változó élet, az alakuló életmód és -forma okos alakításáról van szó. Nem véletlen, a párt-végrehajtóbizottság is többször foglalkozott az eszmei-politikai neveléssel, a közművelődési határozat végrehajtásával. Azt nem mondanám, hogy gondjaink nincsenek, de kétségtelen tény, sokat haladtunk előre ebben az évben is. — Hiba volna ugyanakkor az, ha csak a városról beszélnénk. Mi mindenkor egyszerre gondolkodunk Fehérgyarmatban és a járásban. Ennek oka az, hogy tudjuk: nagy felelőssége van a városnak abban, hogy a környező 49 település igazi központja legyen. Ügy érzem, ez sem volt sikertelen. Több olyan vállalkozás volt már, mely közös erővel született. A buszmegálló, az MHSZ-bázis, a most épülő uszoda és rutinpálya azt példázza: a községi közösségek maguknak érzik Fehér— Azt hiszem, nagyon fontos, hogy a párttagság közössége jól képviseli a párt politikáját, s ugyanakkor jól informál arról, milyen a lakosság hangulata, tettrekészsége, véleménye mindennapjainkról. Nem szeretném összegezni ezt az évet, hiszen folyamatosak a feladatok. Annyit azonban mondhatok: életünk tartalmasabbá vált, s ebben nem kis szerep jutott a közösségeknek — fejezte be gondolatait Csepelyi Tamás. A városi tanácson Szabó Endre elnököt kértem meg: beszéljen arról, hogy a tanácstagság, a testület miként volt részese az idén Fehérgyarmat élete alakításának. — A hatvantagú tanács ebben az évben is gyakorolta jogait, élt kötelezettségeivel — kezdi a beszélgetést a tanács elnöke. — Igen fontosnak tartom, hogy ebben az évben folytatódott a tanácsi rendeletek alkotása, ami mindenképpen komoly része a várospolitikának. Megszülettek az elvek, melyek a lakások elosztását szabályozzák. A testület döntése alapján állnak össze a névjegyzékek, s ezek alapján kerül szétosztásra 55 OTP-s és 40 állami lakás. Megalkottuk a környezetvédelmi rendeletet is, mely a város köztisztaságát teszi rendbe. Megszületett a város címere, állást foglalt a tagság a város zászlaja, a díszpolgári cím ügyében is. „A teniszcsapat sikeres a versenyeken. Most is dobogós helyre számíthatnak. Egyzik. Közvetítés ez, valódi kapcsolat, párbeszéd a városról, a várospolitikáról, gazdálkodásról, közügyekről. A tanácstagok fogadóórái, a városkörzeti tanácskozások, a közérdekű bejelentések mindmind a személyes érintkezés semmivel nem pótolható aktusai. Nagyon komolyan is vesszük mindezeket. így vált lehetővé ugyanis az, hogy a gazdasági lehetőségeken túlmenően is tudtunk fejleszteni, éppen a lakosság társadalmi aktivitásának segítségével. A közérdekű javaslatok legnagyobb része csak így épülhetett terveinkbe, s válhatott valósággá. — Persze a helyzet nem könnyű. A várossá alakulás kezdetben is nagy, néha túlzott igényeket támasztott. Sok mindent megvalósítottunk, s talán érthető, minél nagyobb a fejlődés, annál gyorsabban jelentkezik az újabb kívánság, igény. Itt magyarázni kell, s a tanács -tagsága okos szóval tudja csak megértetni: van sorrendiség, anyagi lehetőség, s annak határa. — Igen fontosnak és örvendetesnek tartom, hogy a tanács tagjai, a végrehajtó bizottsági tagok, nemcsak itt az üléseken politizálnak, nemcsak a szervezett fórumon munkálói a várospolitikának. Az ő munkahelyi magatartásuk eredményezi azt, hogy a város üzemei, intézményei, gazdálkodó egységei szervesen beilleszkednek Fehérgyarmat mindennapi fejlődésébe, a város alakításának nagy munkájába. Üzemi közösségeket, brigádokat tudnak megmozgatni, vezetőket győznek meg a várospolitika egyes kérdéseiről. Te% 0 Megszületett Eehérgyar- mat város címere. Sin ka _ Mátyás grafikusművész valósította meg azokat az elképzeléseket, melyek ősz- szességükben kifejezik a város jelenét, s maradandóan mutatják meg helyét a magyar települések sorában. Amint képünk is mutatja, a stilizált Kossuth-címer alakja a szimbólum kerete. Ennek felső részén piros mező, mely szín nemcsak nemzeti, de nemzetközi hovatartozásunk jellemzője is. Benne a fehér mezőből — víztükörből — a felkelő nap azt mutatja: hazánk legkeletibb városáról van szó. A fehér mezők a három folyót — a Tiszát, Szamost és Túrt — jelképezik, mégpedig erős keretbe, ha úgy tetszik, gátakba szorítva. A zöld azt fejezi ki, hogy a város szép természeti környezetben fekszik, mezőgazdasága is van. A város címerének használatát tanácsrendelet határozza meg. De ott szerepel -majd a város fehér zászlaján, mely saját anyagából kapott rojtozattal zárul. A zászló közepén lévő címert a Fehérgyarmat felirat övezi. Úgy véljük: a fiatal város büszke lehet jelvényeire, melyek a nemzeti és nemzetközi zászlóval együtt a saját érzelemtöbbletét is kifejező szimbólumot is jelentenek. így alakult a mi gyakorlatunk, szerencsére. A város érdeke határozta meg azt az eszmecserét, ami például az új szeméttelep létesítését előzte meg. De a vita alakította ki azt a koncepciót is: ne csak a város központja kapjon a fejlesztésből, hanem legyen arányos a bélés külterület alakítása. Vita volt a címer körül is, sokan ódzkodtak az újszerűtől, de aztán győzött az elfogadott, szép forma. Kell is az információcsere, a vita, hiszen városi fejjel gondolkodni nem könnyű. „Magas szakmai, hivatásbeli helytállás, komoly társadalmi felelősségvállalás — ez teszi az etikát.” (Kelet-Magyarország. 1981. augusztus 26.) * • — A városi-járási pártbizottsággal együtt a kezdet kezdetétől az volt az alapvető elvünk: a város sosem gondolkozhat csak Fehérgyarmatban. Nekünk megvannak a járással kapcsolatos kötelezettségeink is. A tanácsi ap• parátus egy-egy osztálya már járású hatáskörű. Do itt nem egyszerűen hatáskörről van szó. Nekünk olyanná kell formálnunk a közvéleményt, hogy megértse: a mi fejlesztéseink, várospolitikái célkitűzésünk, ellátási politikánk lényegében 49 ezer embert kell, hogy szolgáljon. Ezt egyre többen megértik, s tesznek is ilyen szellemben. Másként ez nem is lehet, hiszen Fehérgyarmaton igen sokan dolgoznak olyanok, akik a környék falvaiban laknak. Itt szerzik be szükségleteiket, gyermekeik itt járnak középiskolába. Ügy vélem, az idei év eredményei közé kell sorolni azt: a környék elfogadta, hogy a városunk központ, mindenki számára hasznos funkciókkal. — Amint látható, egyre magasabb szinten szerveződnek a különböző közösségek rendszerré, válnak meghatározó, befolyásoló tényezővé. Ez a mi roppant erőnk, s igen örvendetes, hogy a tanács választott testülele ennek a szellemnek élharcosa. „Magyarán. nem szabad megengedni, hogy a bürokrácia az ügyfél és a hivatal közé álljon. Tény egy kisvárosban ennek megvalósítása könnyebb. Könnyebb, hiszen az emberi kapcsolatok és viszonylatok áttekinthetőek.” (Kelet-Magyarország, 1981. szeptember 30.) — A város további alakulása, szellemi és anyagi gya-. rapodása — megítélésünk szerint — egyre jobban igényli azt, hogy minden ember személyesen, s minden közösség, mint emberi tényező szívét, lelkét adja a városért. Erre ösztönöz politikánk, erre serkentenek céljaink — fejezte be év végi összegzését Szabó Endre városi tanácselnök. Idei írásokból vett idézetek felelgettek egymásnak, és az év végi nyilatkozók szavainak. Ez is párbeszéd volt. És amint a végén kiderült: a kórus unisonó. Bürget Lajos
