Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-09 / 288. szám

1981. december 9. Kelet-Magyarország 3 Elő szóval OLYANOKRÖL ne győz­zük meg egymást, amelyek­ről már meggyőztük. A bi­zalmi ne legyen egyedül vé­leményével, álljanak mellé megbízói. Közéleti szerep­lésre, a gördülékeny be­szédre is tanítsák meg az aktivistákat, a hozzászóló­kat. Ilyen és ezekhez ha­sonló közérdekű témákról volt szó a nemrég Nyíregy­házán megtartott szakszer­vezeti nagyaktíva-értekézle- ten. Az értekezlet vitaindítója a SZOT osztályvezetője volt, s mindjárt azzal kezdte, hogy a jövőben a SZOT ülé­sein a hozzászólók az előre legépelt kis „hozzászólásuk­kal” nem mennek, nem is mehetnek az emelvényen levő mikrofon elé felolvas­ni. A monoton felolvasás­nak, a „nálunk így van” beszámolónak vége. Bárme­lyik napirendhez bárki hoz­zászólhat, de csak a saját helyéről felállva, a témához kapcsoódva, élőszóval mond­hatja el észrevételeit, vé­leményét. S még valami: a SZOT fórumain valameny- nyi írásos előterjesztés csu­pán néhány gépelt oldal lesz, a hosszúra nyúlt be­vezetőket, körülírásokat mellőzik. Formai dolgoknak tűnnek ezek, de nyilván ja­víthatják a tartalmi mun­kát. A szakszervezet munkája — ezt is megfogalmazták az értekezleten — az utóbbi néhány évben tovább ja­vult. A bizalmiak hatáskö­rének növelése, a jogsegély- szolgálat kiterjesztése javu­lást eredményezett. A szak- szervezet fontos alakítója, formálója politikánknak. Az osztályvezető megfogalma­zása szerint: „Hazánkban jogilag jól védett, szabályo­zott a szakszervezeti mun­ka". Néhol-néhol egy kicsit még túlszabályozott is, te­hetjük hozzá. Ez a megál­lapítás az egyik hozzászó­lásból is kiderült. A bürok­ratikus vonásokat a tavalyi választások óta csökkentet­ték, de nem tűntették el teljesen. Elvárás, hogy az szb-titkárok, az aktivisták és általában a szakszerve­zeti vezetők ne napirendek­ben gondolkodjanak. Az előre eltervezett napiren­det mellőzni is lehet, ha a körülmények ezt úgy kíván­ják. Egy napirenden szerep­lő témát viszont nem sza­bad végképp kipipálni, ha azt nem tárgyalják meg, vagy nem intézik el kellő­en. Egy hozzászóló (szabolcsi ipari üzemben bizalmi) hozzászólásában ezt kérte: „A gazdasági vezetők is ta­nulják meg a szakszerve­zeti tisztségviselők jogait és kötelességeit”. Jogos a felvetés. Építőipari válla­lattól véve a hasonlatot, a bizalmi partnere a műveze­tő, a főbizalmi partnere az építésvezető. Hogy is jár­hatna el érdemben például az említett két középveze­tő, ha nem ismerné a part­nere jogait és kötelességeit? Márpedig vannak, akik nem ismerik partnereik társa­dalmi tevékenységének lé­nyegét. Ez derült ki az em­lített bizalmi hozzászólásá­ból is. A sokrétű szakszer­vezeti munka számos -terü­lete került még napirendre az értekezleten. A FELSOROLÁSUK is hosszú lenne. Mindenképp említésre kívánkozik a SZOT osztályvezetőjének ez a kijelentése: „A munkafe­gyelem szilárdítása címén nem lehet a demokráciát mellőzni egyetlen munka­helyen sem.” Ez a mondat nagy helyeslésre talált. He­lyeselni lehet magát a nagyaktíva-értekezlet meg­rendezését is. Hiszen me­gyénk aktivistáinak taná­csokat, útmutatásokat adott a további munkához. Xábrádi Lajos Arany Ilonka néninek 0 égényben a község rendkívüli tanácsülésén a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát nyújtot­ták át a hatvanas éveit taposó özvegy Varga Lajos- nénak a közelmúltban. Ki ez az aszsony, és vajon mivel ér­demelte ki azt a medált, amit jobbára a másik nem képvi­selői kapnak? Ezek a kérdések foglalkoztattak, miközben a Varga-portát kerestem. Nem volt könnyű dolgom, mert több Varga is lakik az utcában. Zavarban volt Ilona néni, ahogy bekopogtattam. A tűz­helyen étel Totyogott, ő maga pettyes kötőjében tengerit fejtett, ő is meg a legkisebbik fia is, igencsak el volt fog­lalva, de szíves szóval fogadták a vendéget. Hozta a díszes kitüntetést, meg az okleveleket: — Látja? Ezt maga a miniszter írta alá! — és már nem is palástolta büszkeségét. Mivel szolgált rá erre Ilona néni? — Hét fiam van, mindegyik letöltötte az idejét a sereg­ben, ezért küldte a miniszter. A legidősebb már negyed- százada szolgált, ez a legkisebb meg a múltkorában szerelt le — mutatott mosolyogva az izmos legényre. — Lányok nincsenek? — Dehogynem! Két lányom is van, az egyik itt lakik mindjárt szemben. A fiúk építették a házát, de nemcsak azt, ezt is. Mindegyik mesterséget tanult. — Istenem, de sok baj volt velük! — folyik most már kérdés nélkül is a szó a pirospozsgás idős asszonyból — sokszor már azt mondtam, bár ne szültem volna egyet sem, mégis mikor megtudtam, hogy útban van valamelyik, már úgy vártam, úgy örültem nekik. Égetni valóak voltak, mint most az unokák, de kaptak tőlem, ha megérdemelték ... Mind nagyon szerettek futballozni. A Lajos fiúra mindig azt mondták a faluban, hogy Puskás öcsi, akitől tartottak a járási bajnokságban. Most már nagyon sokan vannak, menyem, vöm, unokám, nem is tudom a számukat, itt lak­nak, innen járnak dolgozni. Ilonka néni maga köré gyűjti, óvja, védi övéit, de ma­ga panaszra vált. — Az egészség! Csak abból lenne több. Mindig volt baj, a két utolsót császárral szültem, de vállal­tam volna bármelyikért. Most meg már beteges vagyok. Menni kéne a kórházba műteni, azt mondja az orvos. Nem engednek a fiúk, féltenek, hogy bajom esik, . csak elmúlt már az idő, amikor hamar gyógyul az ember. Nem enged­nek ... Azt mondják, maradjak, ezzel száz évig is kihúzza az ember. Majd ők vigyáznak rám. É. S. A Balkányi Állami Gazdaság nyírgelsei léüzemében az idén 1200 tonna almasűrítményt készítenek tőkés ex­portra. (Gaál Béla felvétele) Készülünk az V naposra Változások az iskolában Bármilyen furcsának tűnik, van ahol január elseje szeptember 1-re esik. Találgatni sem kell, az iskolákról van szó, ahol „AZ ÉV”-nek tanév számít, így az ötnapos munkahétre a diákok és pedagógusok nem január egytől, hanem csak az új tanév kezdetétől térnek át. Az ok: ahogy az üzemekben, úgy az iskolákban sem lesz kevesebb a „munka”, a tananyag, nem csökkenhet sem az óraszám, sem az oktatás színvonala, s az áttérés időpontja csak egy új, jól előkészített tanév kez­dete lehet. Milyen is lesz az iskolák­ban az új munkarend? Ha korainak is tűnik a válasz, mégis előre látható, hiszen a mostani tanévben Sza- bolcs-Szatmárban 8 általános és négy középiskolában be­vezették az ötnapos munka­hetet, hogy tapasztalataikat felhasználva 1981 szeptembe­rétől már zökkenőmentes le­gyen az átállás. Kísérleti iskolák A kísérleti iskolák — ezt már a válogatáskor sejteni lehetett — minden kérdésre választ adnak. Mert az ötna­pos oktatást széles skálán tették próbára. Például egy munkáslakta területen, a nyíregyházi 12-es iskolában, Nyírteleken, ahol szétszórt településen élnek a gyerekek és kevés a tanterem. Vaján, ahol tanyai kollégium .-- van, Nyírvasváriban, amely város- környéki község, Tiszadadán, ahol sok a szülők között az eljáró és az iskola közös igazgatású az óvodával, Kis­várdán, a kisegítő iskolában, magyarul úgy szervezték a kísérletet, hogy ha bármi­lyen területen gond lesz, az a rövidített hét általánossá válása előtt ismertté váljon, s legyen idő a korrigálásra. Mi történt a kísérleti is­kolákban? Néhány nappal korábban kezdődött a tanév, kevesebb volt — és lesz — a szünidő, s nem tartottak ta­nítási szünetet a pedagógu­sok továbbképzése miatt, ha­nem úgy szervezték a to­vábbképzéseket, hogy azok a szünidőkre, a szabad szomba­tokra essenek. A kísérleti iskolákban gye­rekek tehát megkapták a szabadnapokat, a pedagóguso­ké viszont — épp a tovább­képzések miatt — kevesebb volt, pedig az ötnapos mun­kahét nemcsak a diákoknak, hanem nekik is könnyítés akart lenni. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy ha a nevelők többsége örömmel fogadta is az új munkaren­det, fenntartásaik is voltak a nagyobb terhek, a hat nap­ról ötre zsugorított tanítási napok pedagógust és gyere­ket egyaránt fárasztóbb programja miatt. A vegyes érzelmeket ki­váltó másik ok: vajon tud- ja-e teljesíteni megnöveke­dett funkcióját rövidebb idő alatt az iskola? Ma az okta­tás mellett a nevelés, és egy sor szociálpolitikai feladat, a megőrzés, az étkeztetés is feladat lett, de ide sorolhat­juk az egészségügyi teendők jelentős részét is. És mind­ezek mellett egyre korsze­rűbb, új tananyagot kell megtanulni a pedagógusnak és megtanítani a diákoknak, ez pedig naponta alkotó munkát igényel gyerektől és felnőttől egyaránt. A kísérlet néhány száz gye­reket érintett, a teljes átté­rés mintegy százezer általá­nos és középiskolás diákot, több, mint 7 ezer pedagógust, közel 28 ezer óvodás gyere­ket és majdnem 1800 óvónőt érint. Ha a minisztérium pon­tosan kimunkált irányelvei hiányoznak is, annyi már szinte biztosra vehető, hogy nem csökkenhet az oktatás színvonala, és a heti óra­szám, s hosszabb lesz a tan­év. Nulladik óra nélkül Minden iskolában igyekez­ni kell elkerülni a nulladik órát, azt, hogy a gyerekek már reggel hétkor kezdje­nek, s a lehetőségekhez ké­pest egy napon nem tarta­nak hét órát sem. Az egyen­letes terheléshez azonban az is kell, hogy teljes napnak tekintsék mind a hétfőt, mind a pénteket, mert ha ezeken a napokon könnyebbé teszik az órarendet, mindössze három nap marad a tananyag elsa­játítására. Milyen lesz tehát az ötna­pos hét az iskolában? A tan­év annak a hétnek a hétfő­jén kezdődik majd, amelyik­re szeptember 1. esik, a befe­jezés pedig június Közepére várható. A téli szünetet de­cember 24-től január 4-ig, a tavaszit április 5-től április 8-ig tervezik, s az eddigi tíz nap helyett öt napra csök­kentik a mezőgazdasági mun­kák segítését. Együtt a családdal Eddig lényegében csak a gyerekekre és a peagógusok- ra háruló nagyobb feladatok­ról szóltunk, holott az ötnapos munkahetet, illetve ebben az esetben az ötnapos tanítási hetet azért vezetik be, hogy megnövekedjék a szabad idő. Az ötnapos munkahétre va­ló áttérés alapvető célja, hogy a gyerek többet legyen együtt a családdal, a szülők­kel. Ez viszont a családok mellett nagy felelősséget ró az osztályfőnökökre, hiszen nem titok: sok gyermek él hátrányos helyzetben, ve­szélyeztetett környezetben, így a pedagógusoknak a csa­ládokkal, a szülőkkel is töb­bet kell foglalkozniuk, hogy amit az iskola öt nap alatt felépít, ne lehessen lerombol­ni otthon a két szabadnap alatt. Természetesen 1982-ben és később is lesznek olyan szü­lők, akik szombaton is dol­goznak, éppen ezért az isko­lákban és az óvodákban is gondoltak azokra a gyerekek­re, akik nem tudják család­jukkal együtt tölteni a sza­bad időt. Az óvodákban pél­dául szinte már most is öt­napos a munkahét, hiszen olyan kevés a gyerek egy-egy intézményben, hogy több cso­portot kell összevonni. Jövő­re ugyanez lesz a helyzet: mindenütt gondoskodnak a dolgozó szülők gyermekei­ről, sőt az óvodákban nem szeptember 1-től, hanem már január 1-től alkalmazkodnak az ötnapos munkahét köve­telményeihez. ''Lesz helyük, különösen az alsó tagozatban azoknak az általános iskolás gyerekeknek is, akiknek dol­goznak a szülei. Természete­sen minden iskolát nem tar­tanak majd nyitva jövőre sem, hanem kijelölt intézmé­nyekben gondoskodnak a di­ákok felügyeletéről és ellá­tásáról. Kevesebb lesz a hiányzás? A kísérlet tapasztalatai kedvezőek: a tanulók a meg­növekedett szabad idő mel­lett azt is jónak tartják, hogy péntek délután a napközi­ben felkészülhetnek a hétfői napra, amire eddig szomba­ton — mert nem volt tanuló­szoba — nem volt lehetőség, de nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy a gyere­ket ezután jobban bevonhat­ják a szülők a ház körüli munkába, erősödhetnek a családi kapcsolatok, nőhet a gyerekek önállósága. És csök­ken majd a hiányzások szá­ma is, hiszen a családi ese­ményekre, ünnepekre rend­szerint szombaton kerül sor. Végül pedig: a szabad idő nem lesz elaprózott, időigé­nyesebb tevékenységre is módja lesz a pedagógusnak és diáknak egyaránt. Balogh József Megfontol­tabban, de telepítenek Több storking A megyében több szövetke­zet nyereségének felét, há­romnegyedét az alma adja. Természetesen csak a megfe­lelő korú, és a jó erőállapo­tú fa jövedelmez biztonságo­san. A nagyobb mérvű gyü­mölcsrekonstrukció a hetve­nes évek elején kezdődött. Az elsőként telepített fák már bőségesen teremnek. A hato­dik ötéves terv készítésénél az volt az elképzelés, hogy évente négyszáz hektárt te­lepítenek a megyei gazdasá­gok, ám 1981-ben ennek csak a felét ültetik el. Ennek egyik oka, hogy a meglévő állomány nem indokolja az ilyen mérvű rekonstrukciót, mert így is megterem az évi 550 ezer tonna alma. A má- sik^ ok: úgy tűnik, az idei esztendő- tapasztalata alap­ján a nagyüzemekben és a háztáji gazdaságokban meg­fontoltabban telepítenek. A telepítésekhez bőven kapható facsemete, jő a faj­taválaszték is. A cél: a jona­tán jelenlegi 65 százalékos részarányának 40 százalékra csökkentése, a starking terü­letinek növelése. Ugyanis a jonatánfék gyakorlatilag egy­szerre érnek. így a szedésük óriási munkaerőt igényel, amellett az eltarthatósága is problémásabb, mint a star- kingé. A telepítést továbbra is támogatja az állam, mű­velési módtól függően hek­táronként 44 ezertől 92 ezer forintig. Kállósemjénben a tervek szerint százhektáros rekonstrukciót hajtanak vég­re, s ennek a területnek a felét még az idén beültetik. Nagyecseden is ültetnek öt­ven hektárt, míg Székelyben húsz hektárt. Vaján tavasz- szal 34 hektáron ültettek al­mafát. A régi telepítésű, elörege­dett kerteket — a már meg­lévő ártéri, uradalmi gyü­mölcsösöket, a ráfizetéssel termelő ültetvényeket — fo­kozatosan kivágják a mező- gazdasági nagyüzemekben. S. B. ★ Jelentős többlet jutott idén a külföldi vásárlóknak almából, mint tavaly, a fehér- gyarmati hűtőházból. Az NSZK-ba 20, az NDK-ba 10 vagonnal vittek többet. A Szovjetunióba 150 vagon al­mát szállítottak, s a baráti or­szágokban közkedvelt aszalt almából 160 tonnát adtak el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom