Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-08 / 287. szám

1981. december 8. Kelet-Magyarország 3 A második boríték Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál öt év alatt az egy főre jutó átlagkereset évi 36 ezer forintról 47 ezer fo­rintra növekedett. Ez az öszeg, amit a dolgozók közvetlenül borítékban kapnak kézhez, amit ál­landóan figyelemmel kí­sérnek, de sokkal keveseb­bet beszélnek a képletes második borítékról, amely­ben az élet- és munka- körülmények javítására kötött pénzt adja a válla­lat. A közelmúltban a me­gyei tanács vb-nek adott számot a vállalat és ebben a jelentésben szerepel: az V. ötéves terv idején ilyen célokra 230 millió forin­tot fizettek ki. E roppant összegből a mintegy 4 ezer fős kolektíva minden tag­jára majdnem 60 ezer fo­rint jut, amely közel más­fél évi munkabérnek fe­lel meg. Mire költötték, miből tevődik össze, ez a hatal­mas összeg? Oktatási, közművelődési célokra, több mint 13 milliót köl­töttek. A vállalat művelő­dési bizottsága tervszerű­en foglalkozik a dolgozók általános, politikai és szakmai oktatásával. Álla­mi oktatásban évente mintegy ezer dolgozót ré­szesítettek. Az ösztöndíja­sok száma az 1975. évi öt­ről 1980-ra 22 főre növe­kedett. Évről évre javul­tak a munkahelyek, mun­kásszállók közművelődési és tömegsport tárgyi-sze­mélyi feltételei. A biztonságosabb, egészségesebb, kulturál­tabb munkafeltételek ki­alakítására öt év alatt 68 millió forintot költöttek. Az új gépek üzembe he­lyezése mellett 65 darab több célú konténerbarak­kot vásároltak, javították a telepi térvilágítást, az úthálózatot, hogy ezzel is csökkentsék a balesetve­szélyt. A dolgozók utaztatására, elszállásolására, étkezte­tésére több mint 130 mil­lió forintot költöttek. A vállalatnál üzemi étkezte­tésben mintegy 2500 fő vesz részt. Naponta 33 autóbusszal szállítják a munkásokat, ebből 25-öt az elmúlt öt évben vásá­roltak. Elérték, hogy az utolsó bódés tehergépko­csit is selejtezték. Sze­mélyszállítás már csak busszal történik. gyermekintézmé­nyek létesítésére, fenntartására a dolgozók lakásépítésre, az üdülés támogatására mintegy 15 millió forintot fordítottak. A családi há­zat építőket részben a ré­szesedési alapból képzett, vissza nem térítendő épí­tési segély folyósításával, részben kedvezményes fu­varral, bontott anyaggal és gépkölcsönzéssel segí­tik. — Ma már a vállalat­nál — az üzemi rendelő­ben a fogászati és szemé­szeti szakrendelést is igénybe vehetik a dolgo­zók. A vállalat szép tervek­kel rendelkezik a VI. öt­éves terv idejére, különös gondossággal készítették elő a 42 órás munkahétre az átállást. Mindezektől azt várják, hogy javuljon a munkafegyelem, keve­sebb legyen az igazolatlan mulasztás, fejlődjék a dol­gozók tudata, műveltsége. Cs. B. D □ Tiszaszalka jól dolgozott Egymillió fúró exportra A Magyar Acélárugyár ti- szaszalkai gyára, minden jel szerint, jó évet zár. Termelé­si értékük 17 millióval lett több, mint 1980-ban volt, s eléri a 205 millió forintot. Nyereségük is tisztesen meg­haladja a korábbit, négymil­lióval írhatnak többet ebbe a rovatba, mint tavaly. Ami pedig a béreket illeti: több mint háromezer forinttal ju­tott magasabb átlagbér egy embernek, mint az elmúlt év­ben; a 8 százalékos emelke­dés révén, immár a 42 ezer forintot közelítik az éves át­lagfizetések. A jelek szerint minden té­ren javulás mutatható ki a gyárban. Közvetlen tőkés ex­portjuk egymillió darab fal­fúró volt; ennek értéke bel­földi áron, mintegy 15 millió forint. A külföldre vitt áru­kért a fizetséget márkában és frankban kapja a vállalat. Bővítették idén a daraboló­üzemet, új épületbe költözött a gyártóeszköz-gazdálkodási osztály, bővült az úthálózat, s elkészült egy nyolcszáz négyzetméteres új üzemcsar­nok is. Ami a jövőt illeti: az öt­napos munkahét okozta gon­dok mellett is növelik tervü­ket, s emelkedni fog a törzs­gyári bedolgozásuk részará­nya is. Mint a gyárban mond­ják: szerződésük bőségesen van, s azon gondolkoznak, hogy lehetőségeik egy részét, az év közben előállható ked­vező körülményekre számít­va, egyelőre kihasználatla­nul hagyják. ­8. Z. Az Egyesült Izzó kisvárdai gyárában az izzók alkatrészeit speciális gépeken szerelik össze. (JL) Megú/u/ó gimnázium A csegöldi Bajcsy-Zsilinszky Termelőszövetke­zetben a hulló almát lének dolgozzák fel. A közel nyolcszáz tonna almaiét a Nyíregyházi Konzervgyár dolgozza fel sűrítménynek. (JL) FAKULTÁCIÓRÓL TÓT, VAGY... Kezlegymtessel utasították vissza néhány éve a nyolca­dikos tanulóknak adott tanácsot, hogy jelentkezzenek gim­náziumba. „Minek? Mit érek vele, ha elvégzem?” A hasonló vélekedések is jelezték, hogy újra elemezni kell ennek a nagy múltú középiskolának a helyzetét, és meg kell rajzolni a továbbfejlesztés irányait. Az 1972-es párthatározat nyomán kezdett reformmunkálatok a megújítását célozták. Az új gimnáziumi nevelé­si és oktatási tervet 1979-ben vezették be. Hogyan vizsgá­zik a gyakorlatban? Erről ér­deklődtünk a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban, aminek újjászületett iskola- épületét ötszáz tanuló tölti meg naponta. A tizenhat osz­tályból egy ének-zenei, egy testnevelési, kettő pedig nor­mál gimnáziumi osztály. Utóbbiak a 2. számú Közép­iskolai Katonai Kollégium lakóiból alakultak. Megalapozott pályaválasztás — Messzemenő megállapí­tásokat levonni még korai lenne. Az új gimnáziumi munkarend elsődleges célja továbbra is az maradt, hogy a felsőfokú tanulmányokra készítsük elő a tanulókat — kezdte a beszélgetést Pataki Jánosné, nevelési igazgatóhe­lyettes. — A másik felada­tunk, hogy a tovább nem ta­nulóknak is adjunk olyan is­mereteket, ami elhelyezkedé­süket megkönnyíti. — Nem minden elsősünk jön megfelelő felkészültség­gel — vette át a szót Héczei József igazgató. — Ezért leg­első teendőnk a felzárkózta­tás. A tanév elején felméré­sek alapján állapítjuk meg, kinek milyen tantárgyból hi­ányosak az ismeretei. Ennek megfelélően konzultációs órákra irányítjuk a tanuló­kat. Második osztályban ki­emelt feladat a pályaorientá­ció, vagyis a pályaválasztás megalapozása. Korábban sem hanyagolták nevelő-oktató munka tartalmi el ezt a területet, de az új ne­velési-oktatási terv órarendi feladattá avatta. Hetenként egyórás foglalkozásokon pe­dagógus irányításával tájéko­zódhatnak a gimnazisták a pályaválasztást befolyásoló tényezőkről. Erősödhet önis­meretük, meggyőződhetnek arról, hogy képességeik mi­lyen pályákra teszik őket al­kalmassá. — Az oktatás rendjében az igazi változás harmadik osz­tálytól érezhető. A fakultáci­ókban, szabadon választott tantárgycsoportban bővíthe­tik elméleti és gyakorlati is­mereteiket a tanulók — foly­tatta az igazgató. — Mit je­lent ez a gyakorlatban? A kiszemelt pályának megfele­lően választhatnak tantárgya­kat a gimnazisták. A kötelező heti 33 órából harmadikban 7, negyedikben 9 óra jut a választható tárgyakra. Laboratóriumi gyakorlatok — Hogy megkönnyítsük a döntést, a tantárgyak párosí­tására javaslatot tettünk. — magyarázta Ujj Sándor okta­tási igazgatóhelyettes. — Az érettségi után a tőlünk tovább­tanulók többsége eddig a ta­nárképző főiskolára, egye­temre magyar—ének, magyar —angol, testnevelés szakokra jelentkezett, vagy műszaki pályákra. Ezt figyelembe vé­ve csoportosítottuk a tantár­gyakat. A tantervi előírás szerint a fakultatív tárgyak között len­ni kell olyan gyakorlati jelle­gűnek, ami a tovább nem ta­nulók elhelyezkedését segíti. Ilyen a Vasvári gimnázium­ban a testnevelési és sport- szervezési ismeretek, amit harmadik osztályban heti négy, negyedikben hat órá­ban oktatnak. Felkészíti a ta­nulókat 6—14 éves gyerekek tömegsport jellegű foglalko­zásainak, testnevelés órán kí­vüli sportfoglalkozásainak megtervezésére, vezetésére. Újdonság a természettudo­mányos laboratóriumi gya­korlat, amellyel a biológiai, fizikai és kémiai ismeretek mélyíthetők. — Nem zökkenőmentes a gyakorlat vezetése. A tema­tikák késve érkeztek meg, nincs még elég kísérleti esz­közünk — mondta Pappné Dombai Katalin kémia-fizika szakos tanárnő. — Hasonló gondjaink vannak az új tan­tárgy, a technika oktatásánál, amit az idén első osztályban vezettek be. Azzal a céllal, hogy a termelőmunka meg­becsülésére neveljen, általa könnyebben eligazodjanak a fiatalok a technikai kultúrá­ban. Alaposabb felkészítés Egybehangzó a tanárok vé­leménye, hogy az új munka­rend elvileg jó. A tovább­tanulók alaposabban felké­szülhetnek, erősödött a mi­nőségi követelmény a taní­tásban és a tanulásban egy­aránt. Az előírások valóra váltása azonban- nem könnyű feladat. Jó szervezést, igazi csapatmunkát igényel a tan­testülettől, nagyobb megter­helést ró a gimnazistákra. Ma még csak harmadikosok, akik először kezdtek az új tanterv szerint tanulni. Sorsuk to­vábbi alakulásából olvasható majd ki a válasz: meghozza- e a remélt eredményt a tan­ügyi reform? Reszler Gábor Nyereség más megyében? SZABOLCS-SZATMÄR MEGYÉBEN évente három­négyezer borjút adnak el a háztáji gazdaságokból — a termelőszövetkezetek köz­vetítésével — más megyék­be. Félreértés ne essék, ezek az állatok is az ország állo­mányát gyarapítják. Ám nem mindegy, hogy melyik gaz­daságnak termelik azt a bi­zonyos összeget. Mert vá­gásra hízottan mégiscsak értékesebb az állat, mint borjú korában. Egy gyors számolás ezt bizonyítja. A borjúknak szopós korukban 7—9 kilogramm tejre, s emellett még más takar­mányra van szükségük egy kilogramm hús előállításá­ra. Ez 60—70 forintot jelent. Ugyanakkor az intenzív súlygyarapodás' időszakában ez az összeg 25—30 forintra csökken. Úgy tűnik, a megyében gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek megelégednek a közvetítő szereppel, s fut­ni hagyják a pénzüket. Egy reprezentatív felmérés sze­rint ebben az évben Köl­esén 250, Méhteleken és Csaholcon 200—200 borjút adtak el. A tizenkét község­re kiterjedő felmérés meg­állapította, hogy ebben az esztendőben eddig 1510 bor­jú hagyta ol a megyét. De hányszor tizenkét községe van Szabolcs-Szatmárnak? S ha más gazdaságoknak — veszprémi, vagy vasi szö­vetkezeteknek — megéri az országon keresztülutaztatni a jószágokat, akkor miért ne érné meg a helyi szövetke­zeteknek a tagoktól felvá­sárolni, hizlalni, majd érté­kesíteni az állatokat?! Hi­szen a befektetés a későb­biekben többszörösen ka­matozik. S hogy a megyei terme­lőszövetkezetek csak közve­títenek és nem vásárolják fel a borjúkat, annak a vi­szonylagos tőkeszegénység az oka. A bank pedig rövid lejáratú hitelt ad marha- hizlalásra. Ha a gazdaság nem tekinti állandó tevé­kenységének a hizlalást, ak­kor egyszeri alkalommal ve­het fel hitelt, amit értékesí­tés után fizet vissza. Jó megoldásnak kíván­kozna az is, hogy az állat­forgalmi vállalat vásárolná meg a borjakat, s átadná hizlalásra a szövetkezetek­nek. Ezzel egyszersmind biz­tos alapanyaghoz jutna a vállalat, ugyanakkor a pénz­ügyi rendszer ennek megol­dásában szerepet tud vállal­ni. MOST FOKOZOTTAN ÉRDEMES odafigyelni a ter­melőüzemeknek a többlet­ként jelentkező hízóállatok- ra. Január elsejétől ugyan­is hat forinttal emelkedik a hízómarha eladási ára, a gyenge adottságú szövetke­zetek pedig ezenfelül még felárat kapnak. Érdemes te­hát már most megalapozni a jövő évi nyereséget. Sipos Béla Meleg sziget minden vátosnak van egy kiválasztott, egy félreérthetetlen talál­kahelye. És ott talál­kozni már-már vallo­más. No persze lehet majd egyszer húsz másik köztéri óra is Szálkán, de akkor is ez marad „az óra”. Délutántól estig hét randevút láttam. Nem vártam senkit, talán ezért is fáztam. Bú­csúképpen azért rá­kacsintottam az órá­ra, a mutató szökken egyet és úgy tűnik, mintha visszakacsin­tana. ö is tudja, én is tudom, hogy a krómo­zott oszlopokon a hi­degben is meleg szi­get az óra. Egy falat- nyi város. Barths Gábor kozni, hanem igenis i randevúzni járnak. : Állandóságuk bizony­sága, hogy aniikor például Miskolcon felszerelték az első □ ajtakapom ma­gamat, hogi mondogatom c régi slágert: „Várom ma hétkor a Nemzeti­nél, ott ahol a hatos...’ No persze, nem vé­letlen az idézet. Min­den városnak van ugyanis egy meghatá­rozott randevúhelye Amikor egy várói akkorává lesz, hogy az egymást keresői könnyen el is kerül­hetik egymást, akkor a szerelmesek okos­sága mindig talál ma­gának egy félreérthe- tetlent. Mindenütt Nyíregyházán éppeti úgy, mint Miskolcon Debrecenben, Pécseti vagy bárhol. És a: ilyen helyek szentel a maguk nemében mert oda nem talál­forgalmi lámpát, ak­kor találkahellyé lett a „villanyrendőr”, és hiába szereltek fel az­óta egy tucatnyi vil­lanyrendőrt a város­ban, találkozni ott azt az egyetlen helyet je­lenti. És ott találkoz­ni már-már vallomás. Néztem a srácot. Áldatlan dolog a Ka- talin-nap, de áldott dolog a tizenhét éves szerelem. A fiú kezé­ben névnapi virágcso­kor. Hol dugta volna, hol meg mutatta vol­na szívesen, amíg tü­relmetlen topogva várt Mátészalkán az új és egyetlen (immár villanyrendőrösen mindig egyetlen) ut­cai óra alatt. Horgászás közben pézsmák randevúját lestem meg. Ott várt ilyen türelmetlenül a pézsmalegényke, első lábával időnként tü­relmetlen nagyokat dobbantva a rengő szigetre. Jött is tár­sa... Az új mátészalkai óra bölcs. Késik. Tud­ja, onnan a magasból látja is talán, hogy jön már az a „Ked­ves”, hogy bizony majdnem szaladva jön, amíg nem látszik. Csak a saroknál las­sul le a lépte és gyor­sul a szívdobogása. ök ketten mennek. Válluk össze-össze- ütődik. Az óra muta­tója egy percnyit elő­re szökken és késő ősz i ide, kora tél oda, ka- maszos májusi kedv­vel rohanni szeretne, \ hiszen már két fiú vár a krómozott osz­lopnál, és két másik „Kedves” vasal, öltö­zik kapkodva valahol. Tudom én, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom