Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-28 / 302. szám
2 Kelet-Magyarország 1981. december 28. „Nér nem csörög az óra" A Kappant is fűtötte FÉLRETETTÉK az egyenruhát, minden kötelmeivel. Körülülik a hosszú asztalsorokat, arcukon a fáradtság és a megnyugvás jelei. Csaknem százan vannak. Mindnyájan a MÁV nyíregyházi körzeti üzemfőnökségétől vonultak nyugdíjba 1-981-ben. Nyugdíjas-találkozó hozta őket ösz- sze. Van köztük, aki a háborúban lerombolt állomás felújítását segítette, meg olyan is, aki a „Békevonaton” teljesített szolgálatot. Itt ül középtájon Butenkov István kocsilakatos, a MÁV Kiváló brigádjának volt vezetője. A pódiumon, szintén középen ül, énekel és zenél ifj. Butenkov István, a vontatási főnökség művezetője. MEGÉRDEMLIK az itt ülők a köszöntést. Hiszen életük nagy része kényszerpályán mozgott. Három-négy évtizeddel ezelőtt nem válogathattak a kínálkozó munkalehetőségek között, később megszokták, vagy megszerették a vasutat. Hány embert láttak, hány ember látta, ismerte őket? Századnyi vasutas. Fegyelmezett emberek, a körzetben ők jelentették a „magot”, a „húzóerőt”. Mindegyiküknek volna néhány sztorija. Hámornyik József például az 1944. esztendőt eleveníti fel. Ekkor jött a vasútra először. Makkegészséges létére nem vitték a frontra. De csak azért nem, mert három bátyja már kint harcolt az első vonalban. 1946-ban mint nőtlen embert elbocsátotta a vasút. Rövid ideig még az évben és 47-ben is visszavették. Pályamunkásként dolgozott a szerencsi vonalon. A visszavonuló németek által felszántott pályát javítgatta. Aztán tanulgatott és vonatvezető lett. AZ ÜZEMFÖNÖKSÉG Szb- titkárá az együtt eltöltött kemény napokra emlékeztet. A főnökség vezetője elmondja. hogy a jelenlévők többsége akkor jött a pályára, amikor kiadták a jelszót: „Arccal a vasút felé!” Méltatja munkájukat azzal is, hogy megemlíti: havonta 240—260 órát kellett akkor dolgozni és még később is. Jelenleg I§0 óra a kötelező, s januártól csak 182 lesz. Mint a főnök mondja, ezt a jelenlévők már nem élvezhetik, de töltse el őket a jó érzés, hogy ők is segítették e kedvezmény megteremtését. A fiatal üzemfőnök- helyettes az őskorról beszél, nosztalgikusan említi, hogy valaha a szabolcs-szatmári falvakban eseménynek számított, ha befutott a gőzös. A füst és a füttyszó az időt is jelezte ... SALAMON ANDRÁS nyugalmazott főkalauz, a nyugdíjasklub vezetője fájó örömmel említi: „Nekünk már nem csörög az óra. Találkozgas- sunk a nyugdíjasklubban.” Gincsai Mária arról szól, hogy kereken 30 évig volt kocsitakarító. Az érkező szerelvényeken több tucat seprűt elkoptatott. Mellette ül barátnője, Duszka' Ilona, aki szintén bő 30 évig dolgozott az üzemi konyhán mint konyhalány. A konyhai tűzhely melege is nehéz lehetett, de Ma- csicza Károlyra a mozdonyok ontották a hőséget. Zsargonban mondja: „Fűtöttem a Kappant, a Trumant, a Nyalókát és a 424-est is. Később letettem a dízel-moz- donyvezetői vizsgákat, akár nyakkendőben is vezethettem.” A mozdonyfűtés valaha szakmának számított. A kemény munkát kevesen sírják vissza. Viszont sokan „felmelegítik” régi-régi emléküket. Árad a szó, közben fejkendős, alacsony asszonyka, Patacsi Péterné nyugalmazott takarítónő lép á mikrofonhoz és népdalokat énekel. Rádiókabaré '81 — Nyíregyháza Megreformálták a reformot... Tavaly még profilt pucoltak, az idén pedig újabb nagy vállalkozásba fogtak a nyíregyházi rádiósok a közelgő szilveszter tiszteletére. Szilveszteri kabaréjukkal ugyanis megpróbálkoztak az iskolai reform megreformálásával... A 70 perces tanórai kaval- kádban sor kerül majd munkásosztály-főnöki órára, szó lesz a testnevelés, a nyelvtan, a politikai gazdaságtan és irodalomórák anyagairól is. A maga nemében első és egyedülálló kezdeményezésük azért is, mert ez lesz az első olyan alkalom, amikor „profik”, azaz a Móricz Zsig- mond Színház művészei működtek közre a műsor felvételénél. Sőt: közülük többen arra is vállalkoztak, hogy saját kútfőből merített írásaikkal társszerzői lesznek a szilveszteri kabarénak. A műsor tartalmának színe-java maradjon meglepetés. Ám ízelítőül, mintegy kóstolóként néhány „óra” tartalmáról ezúttal is szólunk. Az irodalomórán például ismét eljátsszák a színművészek a színház nyitódarabját, amely azonban Kulcsár Attila, a szerző jóvoltából a „Csenger és Tündi” címet viseli. S persze mi másról lehet szó a darabban, mint az idei szabolcsi almaszüretről. Mikrofon elé lépnek az egyetemes história nagy reformerei. A reform tanóra főszereplője Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Rousseau, Brunswick Teréz és még sokan mások... A tornaóra dirigense az év atlétája, Bakosi Béla. Ez alkalommal sem lesz kabaré hírcsokor és az azt kommentáló megjegyzésfüzér nélkül. S mivel a nyírségi stúdió egyúttal körzeti rádió is, szót kapnak a hajdúságiak is. Ä kabarét az óesztendő utolsó napján 17 óra 10 perctől hallhatják Nyíregyháza hullámhosszán... A rádiófelvétel egy pillanata: a reformórán a stáb. Balról jobbra: Szabó Tünde, Berki Antal, Vitai András, Palotai István, Stettner Ottó, Lakatos István és aki egyúttal a kabaré szóvivője is volt: Máthé Eta. (Jávor L. felv.) A vásárosnaményi írógépgyárban táska és irodai írógépeket gyártanak, különböző klaviatúrával. Nagy Gézáné és Bakos Gizella latin klaviaturájú írógépről vesz írásmintát. (Jávor) Segífenek a bajba jutottakon Menüsök mesélik Mikor rúgott a ló? # Az elfordított ház „Pacsirta" az autóban A mentősöket úgy képzeljük el, hogy állandósult komoly arccal, összevont szemöldökkel segítik a bajba jutott embereket, (elrezzennek minden telefoncsörgésre, rádióüze- netre. Pedig az élet nekik is produkál derűsebb pillanatokat. Á nővér lakása A kórházak ifjúsági parlamentjein szinte mindenütt felvetődött egy égető gond: a szakdolgozók lakáshelyzete. Szólt erről Buda Károly- né, a megyei kórház KISZ-titkára, Kányádi Erzsébet ápolónő, Máté Róza szakdolgozó — hogy csak néhány nevet említsek. Sokak véleményét tolmácsolták akkor, amikor azt fejtegették: az ápolónők, szakdolgozók nagy fluktuációjának egyik, s talán fő oka, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak önálló otthonhoz. Nem szeretném ecsetelni, mit jelenthet egy egészséges leánynak vagy asszonynak, apácaként élni egy agyonfegyelmezett nővérszálláson. Semmi magánélet, semmi közeli cél, csak a megdlvás esetlegessége adódik ilyen körülmények között.' Lehetne most biztatni a fiatal ápolónőket: csak gyűjtögessenek, s ha lesz pénz, könnyebb lakáshoz is jutni. De hogyan? Az egészségügyi szakdolgozó nem számít munkásnak. Nem részesülhet tehát azokban a kedvezményekben, melyek bármelyik fizikai dolgozót megilletik. Ez ugyanis nem szakmunka, hiába végzik a szakiskolát. Nyilvánvaló, hogy a hiba óka itt keresendő. Bár akik nem lépnek ebben az ügyben, megpróbálhatnák egyszer, fizikai munka-e a betegápolás, emelgetés — hadd ne soroljam tovább. De van egy másik szemléletbeli gond is. Míg az orvosok egyre-másra kaphatnak lakást — nagyon helyesen —, addig az egészségügyi szakdolgozókat sosem igyekeznek ilyen módon helyhez kötni. Márpedig orvoslás nincsen szakdolgozók nélkül. Elég ha arra utalok, hogy a megyei kórházban jelenleg 80 ápolónő hiányzik. Nem volt könnyű az ötnapos munkabeosztást elkészíteni, hiszen szinte minden osztályon szűkös személyi feltételek vannak. így aztán, ha egy kis nehézség adódik, az.rápolónő gyorsan továbbáll — szintén érthető módon. Nem vitás, súlyos kérdések ezek. A lakások nem állnak üresen, költségük, áruk mind nagyobb. így láthatóan a kör be is zárult. Érdemes lenne a parlamenteken felmerült lehetőségeket mérlegelni. Jó megoldás lenne az is, ha kolostori nővérszállások helyett olyan garzonokat építenének társas rendszerben, melyek nem hálóhelyet, hanem otthonteremtési lehetőséget kínálnának. A bajt mi orvosolni nem tudjuk. 'De biztos, hogy mint annyi más, talán nehezebb ügy, ez is megoldható. (bürget) Fotószerviz Debrecenben Szabó Lajos mentősofőrnek három derűs történeté is van. Nemrég egy Nyíregyháza melleti tanyabokorba riasztották azzal, hogy egy férfit fejbe rúgott a ló. Szirénázva robogott a megadott címre, ahol is egy idősebb férfi állt a kapuban. Tőle kérdezte: hol a beteg? Mire a megkérdezett: „Én vagyok az.” Erre a mentősofőr: „De hiszen magát fejbe rúgta a ló”. így az öreg: „Igen, fejbe rúgott, de már három hete. Az asszony nem tud meggyógyítani, vigyenek kórházba”. Egy Nagycserkesz melletti tanyabokorba beteg- szállítás miatt rendelték ki Szabó Lajost. Egy még jó erőben lévő, 82 éves nénit kellett beszállítani a tüdőgondozóba. A néni még soha nem ült mentőben, személyautóban sem, buszon is csak egyszer, vagy kétszer. A mentő visszavitte a tüdőgondozóból, de nem pont a kiskapunál állt meg. Erre a csípős nyelvű idős néni a mentőből kiszállva így kiáltott: „Ki fordította el ezt a házat, meg ezt a kerítést?” A tapasztalt mentősofőr nem egyszer részeget is szállított. Egyszer egy nyíregyházi emeletes lakásba riasztották, ahol egy festő szakmunkás munka közben alaposan berúgott, főleg a háztulajdonos kínálga- tására. A tulaj meg a másik festő nem bírt a drabális részeggel. A mentősofőrben azonban régi barátját vélte felfedezni a részeg festő és puszilózva, engedelmesen szállt be a mentőkocsiba. Buga József mentőtiszt viszont sehogy sem bika a kijózanító állomásra vinni az egyik kötekedő részeget. Végül is a részeg engedte magát betuszkolni, de csak azzal a feltétellel, ha a mentőkocsiban elénekelheti a Daru madár fenn az égen kezdetű dalt. Bakosi Gusztáv mentőápoló régi ismerősét vitte szülészetre. A vajúdó asszony a kocsiban azzal dicsekedett, hogy most nyolcadszor jön szülni. Az ápoló ' megkérdezte: „És dolgozik valahol?” A válasz: „Hát nem elég munka ez nekem?” Lelketlen emberek néha telefonon szórakozásból riasztják a mentőket. De év végén az is gyakori, hogy egykori betegek, meg balesetet szenvedettek azért veszik a telefont, hogy boldog új évet kívánjak a mentősökFényképezőgép és fotócikkszerviz nyílt Debrecenben az újkerti lakótelepen. Ezzel az eddig hiányzó szolgáltatással állnak a város lakosságának rendelkezésére: a hajdúsági megyeszékhelyen ugyanis nem volt ilyen jellegű javítóműhely. A Budapesti Fotóelektrpnika Szövetkezet debreceni fotószervize jól felszerelt alkatrészraktárral is rendelkezik, s Hajdú-Biharon ' kívül Szabolcs-Szatmárból és Békésből is várják az üzletfeleket. A szervizben használt fotócikkek árusításával is foglalkoznak. nek. (nábrádi) Elindultak a sörözőből... Kifosztották áldozataikat Régebben ismerte egymást a két nyíregyházi, a 32 éves Kató István és a 41 éves Csorvási László. Június 25- én együtt italoztak a városban. B. Ferenc e napon délután érkezett Nyíregyházára vásárolni. Ennek megtörténte után az állomásra indult, de közben betért a Jereván kertbe, s leült a Katóék asztalához. Tovább ittak, s mindhárman lerészegedtek. Elhatározták viszont, hogy elmennek áj Szindbád sörözőbe. Ott, ugyan zártkörű rendezvényt tartottak, de sikerült bejutniuk és pálinkát inniuk. Amikor /távoztak, a söröző előtt találkoztak egy máig ismeretlen cigány nővel. Hívták magukkal, de ő azt Válaszolta, hogy részegekkel nem foglalkozik. Végül — mikor a többiek elindultak az állomás felé —, Kató kérte, hogy menjen vele, de a nő újra kijelentette, hogy nem megy. Ekkor Kató a közelben álló V. Andráshoz fordult, (akinek egyébként semmi köze sem volt hozzájuk), s kérdezte tőle, hogy ismeri-e a nőt. V. András mondta, hogy nem, sose látta, de Kató úgy arcéul ütötte, hogy V. a földre zuhant. Mivel véres lett az arca, a lépcsőházi csapnál megmosta, s újra kiment a bejárati ajtóhoz. Kató ekkor odament hozzá és megkérdezte, hogy ő volt-e az előbb a Szindbád előtt? V. András alig válaszolt, Kató újból ütötte, majd dulakodtak, V. ismét a földre került, s Kató ott is püfölte. V. András védekezésképpen a két kezét maga elé emelte, Kató megfogta a bal karját és lehúzta róla a lánccal fölcsatolt kvarcórát. Ezután Kató Csorvásiék után indult, s elmondta nekik, hogy leütött egy fiatalembert, és megmutatta a kvarcórát is. A cigány nő velük tartott, s mivel az Arany Szarvasban záróra volt, úgy döntöttek, hogy a Csorvási lakására mennek. Csorvási azonban nem akarta beengedni a nőt, ezért az Katóval az udvari fáskamrába ment be. Csorvási és B. Ferenc benn iszogatták azt a bort, melyet B. még a Jerevánban vett. Később bement hozzájuk Kató és a nő, akit Csorvási zsíros kenyérrel kínált, állítása szerint azért, hogy mihamarabb távozzon. B. Ferenc ittasan azt mondta, hogy a nőt elviteti a rendőrséggel. Erre Kató nekiment a szennyesládán ülő B. Ferencnek, s úgy megütötte, hogy ő eszméletét vesztve fordult le; a földre.: (Közben a nő'1 átment a szobába.) Kató később újra megtámadta B. Ferencet, s ütéseinek következtében ő a konyhakredenc üvegjének esett, az betört, s B. nagyon vérzett. Csorvási már fékezni próbálta Katót, fölszólította, hogy ne bántsa. Még egy használt inget is adott B.-nek, hogy azzal váltsa föl véres pulóverjét. Kató kipakoltatott mindent B.-vel a zsebéből, táskájából. Zoknik, trikó, szandál, (értékük 933 forint), és 700 forint készpénz. B. ekkor távozni akart, de a bezárt ajtón át nem tudott. Csorvási ekkor megjegyezte: — Ugye nem tudod hol jöttél be? B. Ferenc a rendőrségre ment A rendőrség visszadta neki megtalált holmiját, a pénze viszont nem került meg. Ká- tóékat letartóztatták. A vizsgálat során tisztázódott: V. András könnyebben sérült, B. Ferencnek azonban — más sérülések mellett — eltört az orrcsontja. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Katót két kifosztás, súlyos testi sértés és garázdaság miatt két és fél év, Csorvásit a kifosztás miatt egy év börtönre büntette, Katót három, Csorvásit egy évre tiltva el a közügyektől. Kötelezte őket a bíróság, hogy a meg nem térült kárt fizessék meg. Az ítélet jogerős. (k)
