Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-28 / 302. szám

1981. december 28.

Kelet-Magyarorsxág

3

Káros nagyvonalúság

H

ajdan, ha Kréta szigetén meg akartak átkozni valakit, azt kívánták az istenektől, hogy sújtsák valami rossz szokással. A rossz szokás ma is istenverés rajtunk. Legtöbb gondunk azokkal a szokásainkkal van, amelyek társadalmi érdekeket érintenek ugyan, de nem esnek egyértelmű társadalmi megítélés alá. Például a „nagyvonalúsko- dás”, a „kicsire nem adunk” magatartás. Ez az istenverés oly konokul tartja bennünk magát, hogy még olyankor sem „nézünk" apróságokra, amikor nagyon nyomós okunk van rá. Pedig a kis lehetőségek iránti közöny, kihasználásuk elmulasztása pazarlás. Gondoljunk arra, mennyi helyben fellelhető építési anyag, fa, kő, cserép stb. megy veszendőbe megyénkben is csak azért, mert szokásunk elnézni az „apróságok” fölött vagy szemet hunyunk, amikor élelmes „ügyeskedők” hazahordják, ellopják. Herdálunk, méghozzá büszkén herdálunk, takarékoskodni pedig — nyíltan még a saját pénztárcánk tartalmával is — restellünk. Mert hát „az a menő", aki nem számol, aki „bőkezűen” bánik a pénzzel, a javakkal.

Ügy gondolom, amikor azon töprengünk, hogy valamiben a takarékos, vagy a nagyobb kiadással járó megoldást válasszuk, szívesebben engedünk régi beidegződéseinknek, mert tudatunk mélyén ott az örökölt szentencia: az takarékoskodik, aki szükséget szenved vagy már környékezi a szükség, esetleg szegény. Szegénynek lenni pedig nemcsak szánalmas állapot, de szégyen is. Így aztán takarékoskodni is szégyen, legalább is restellni való gyakorlat.

Értelmező kéziszótárunk tanúsága szerint a takarékoskodik igének van olyan értelme is, hogy a szükségesnél kevesebbet fordítani, költeni, adni valamire. Például a hason takaré- koskodnüy.tewjnyen, jelentheti, hogy koplalni. Márpedig a jól evő világban koplalni nem hencegni való dolog. Aki mégis koplal, titokban igyekszik tartani. Csoda hát, ha azt tartjuk, hogy takarékoskodásra csak a kényszerűség szorítja rá az embert? (Nagyapám szerint őseink akkor találták fel a kenyeret, a különféle töltelékeket a húsba és a levest, amikor már nem lakhattak jól csak hússal, mert megfogyatkozott a vadás znivaló.)

Bámulatunkat is mindig jobban felkelti a tékozló nagyvonalúság, a költekezés, mint a takarékoskodás. Enyhítésére szavaink is vannak: gavallér, gáláns, bőkezű stb. A történelem is több „nagy” pazarlót ismer, mint nagy takarékoskodót. Különös, hogy minél nagyobb sikerre jut előttünk a takarékoskodás, annál könnyebben azonosítjuk a garasoskodással, a szűkmarkúsággal, a fösvénységgel, a zsugorisággal, a „skótság- gal”, ami közmegítélésünkben „csúnya betegség". Ez is oka lehet, hogy a takarékoskodás életünk magánszférájába húzódva él — ahol él — és nem nagyon keres hivalkodásra alkalmat. (Erről jut eszembe, hogy az 1976-ban kiadott Gazdaságpolitikai kisszótárban hiába kerestem a takarékosság címszót. Kihagyásával mintegy a magánszférában hagyták a takarékoskodást a kisszótár szerkesztői.)

A szó, mint jelző, önmagával is takarékos: alig tartalmaz dicséretet, azon felül szerény, meghúzódó, félénk és halk. Szólása inkább csak nádi hegedű, mint harsonaszó, talán ezért is képtelen leomlasz- tapi azt a jerikófalat, amit a múlt emelt és konzervativizmusunk tart körülötte. Tapad a szóhoz valami árnyék, aminek homályából szánalom- és sajnálkozásféle kúszik elő és szerez érvényt magának bennünk, ha kimondjuk — takarékos. Ma még nem lehet olyan pozitív töltettel telíteni, hogy keblét dagassza .annak, akinek dicséretére szánjuk.

Mely kor torzítása őrződik benne? Azé, amelyben a lefelé csúszást nem megállítani, hanem elfedni volt gyakori szokás? Az elfedést pedig pazarlással, könnyelmű tékozlással, a gazdagság tettetésével próbálták elérni? Talán a bomló dzsentrivilág hagyatéka? Ideje az értelem világával eloszlatni az árnyékot, megszüntetni a jelentés torzulását és pozitív érzésekkel ráhangolódnunk mindennapi életünkben a takarékoskodásra. Korszerű értelmezésben a takarékosság nem azt jelenti, hogy a szükségesnél kevesebbet fordítani, költeni, adni valamire”, hanem sem többet, sem kevesebbet a szükségesnél, a leggazdaságosabbnál, ázaz pontosan annyit, ameny- nyit az értékekkel, a ja- -vakkal okosan sáfárkodó gazdálkodás napjainkban korszerű dolgok előállítására fordíthat.

A pazarlást — valljuk meg — nehéz legyőzni, mert szokásunkká vált, konokul ragaszkodik hozzánk és idejét múltán is hatékony — nem hiába hívta Pindaros a világ uralkodó királynőjének a szokást. Mégsem legyőzhetetlen. A „kicsire nem adunk” hetyke hivalkodás, a pazarlás tagadását már régen megtalálta a mindennapi élet gyakorlatán orientálódó ész. Ezt mondásaink is ' tükrözikj,. Kis dolgokból lesznek a nagyok! Aki a fillért nem becsüli, a forintot nem érdemli! Kicsivel jutunk a sokra! stb.

A takarékoskodás halaszthatatlan kötelességünk, hiszen jövőnk függ tőle. Csikós-Nagy Béla írta „Az 1982. évi terv margójára” e mondatokat: „Ha az intézkedések köréből a fontosság alapján egyáltalában kiemelhető valami, akkor ez kétségtelenül az energiagazdálkodási program végrehajtásának gyorsítása.” Mégpedig annak okán, hogy „Az energiatakarékosságot azért kell megkülönböztetnünk minden mástól, mert a magyar gazdaság nemzetközi egyensúlyát ma és még egy ideig elsősorban a racionális energiagazdálkodás érdekében végzett munka sikere határozza meg.” Meggyőződésem, hogy nem csupán az energiában van meg a takarékosság nagy lehetősége.

Szabó György

Piaccsarnok Nyíregyházán

A SZÁÉV kivitelezésében készül Nyíregyházán a piaccsarnok. A napokban volt a műszaki átadás. Az ötvenmillió forintos beruházás révén 4300 négyzetméternyi fedett csarnokban huszonkét állandó elárusítóhelyet képeztek ki, a nyílt elárusítás 1200 négyzetméteres területen

történhet. Felső képünkön: a Rákóczi utcai homlokzat. Alsó képünkön: az állandó és nyílt elárusítóhelyek.

(Jávor L.)

NEM2 MINDEN KÓt lÉIiOII álll)Í

— Olyan, mintha fél lábon állnánk, kicsit elbillen a termelésszerkezetünk. A 60 millió termelési értéknek egy- harmadát az alma hozza — kezd számolgatni Molnár Antal, a nyírgyulaji Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. — A kertjeink biztos termelő alapot jelentenek, de hadd ismételjem meg az elcsépelt közhelyet: az almát nem termelni kell tudni, hanem eladni. Példa erre az idei év.

Nagy reményekkel néznek viszont a vágómarha és a juh tartására kedvet csináló rendeletek elé. Ha az idén eladott' állatokat már aszerint fizetnék ki, közel járna a a többlet a millióhoz, ezért a mostani 180 tonna értékesítéssel szemben jövőre 240 tonnát terveznek. Intenzív gyepjeik vannak, takarmányra nincs gond. öt éve felhagytak a sertéssel, az épületeket csak minimálisan kell átalakítani.

A hétszázas anyajuhlétszámot pedig egyenesen meg 'akarják, duplázni. Egyébként is jó pénzt hozott, de hogy most ötről tíz százalékra emelték az árkiegészítést, nagyszerű üzlet lesz. Nemcsak a régi sertésfiaztatóból lesz a birka szállása, de még dohánypajtákat is átalakítanak. Túl sokba így aztán nem nagyon kerül ez a fejlesztés, de azt várják tőle, hogy a jelenlegi nyolcról tizenkétmillióra emelkedjen az innen származó bevétel, hogy ne csak az almán múljon minden.

Nagy hagyománya van Nyírgyulajban a dohánynak is. Bár megszűnik minden szabályozók legbőkezübbike, az elemi kár megtérítése, ennek ellenére jövőre éppúgy tízmilliót várnak, mint az idén, de fele területen. Jobb fajtákat kaptak, de intenzívebb lesz a technológia is. Növekszik a kockázat, azonban ez figyelmesebb munkára ösztönöz, és a jobb munkát jobban megbecsülik majd. Vastagabb borítékot kap, aki többet és jobban dolgozik, de az eddiginél laposabb lesz azé, aki nem.

— Bár az egyenlősdin jóval túl vagyunk már, megálltunk valamiféle „szégyenlősdinéi” — folytatja az elnök. Van amikor már restellj ük odamondahi, hogy ez a munka nem kevesebbet, hanem éppenséggel egy lyukas garast sem ér. Ezen is túl kell lépni, a vezetőknek személyesen, de a munkahelyi kollektíváknak, a szocialista brigádoknak is.

Az eddiginél is jobban támogatják a háztájit. Máris két szakcsoport van a faluban, termelnek, tenyésztenek százfélét. Tíz-, tizenkétmillió forintot forgalmaznak a tagok a tsz-en keresztül, de hamarosan húszmillióra számítanak. Van tehát mód a gyarapodásra.

Ami a közös gyarapodását viszont leginkább fékezi, az energia költsége. Ez már szinte elviselhetetlen, de ismerve az okát, tudják, nem lehet másként. Egy darabig olyan kampányféle takarékossági fellobbanások voltak náluk, de ma már nincs olyan ember a tsz-ben, aki ne venné halálosan komolyan. Most már az apróságokat is figyelemmel kísérik: nem kap

friss olajat a gépkezelő, amíg a fáradtat le nem adja. A traktorosok ugyanúgy megkapják az üzemanyag-megtakarítás árát, mint a gépkocsi- vezetők, de a túlfogyasztást is éppúgy kifizetik. És nem akármilyen normákkal.

„Jön Dénes, vigyázzatok!” — fut a hír, ha feltűnik Szabó Dénes energetikus, és nem ok nélkül tartanak tőle. Megfogják a pénzt, ahol lehet. Például a dohányszárítókat is külön-külön ellenőrzik, s kiderült, érdemes.

— Nem megyünk el tehát semmi mellett, sőt még a „spanyolviaszt” is feltaláltuk: az ilyen apróságokra tervszerűen is lehet ügyelni — mondja Molnár Antal, hiszen sok fillérből lesz a forint.

Ésik Sándor

Ás ügyfél érdeke

KÖZVETLENÜL, vagy közvetve megyénk szinte valamennyi állampolgára hasznát veheti annak ( az együttműködési megállapodásnak, amelyet a közelmúltban a megyei tanács elnöke és a Köz- ' alkalmazottak Szakszervezeté megyei bizottsáI

gának titkára írt alá. A tanácsi dolgozók és a szakszervezeti aktivisták összefogása elsősorban a tanácsi munka javítására irányul. Pontosabban fogalmazva: tovább javítására.

Többnyire munkaidő után segítik a lakosság jogi tájékozottságának növelését. Nehezen mérhető, de fontos munka ez is, hiszen aki jobban ismeri állampolgári, valamint általános jogait és kötelességeit, az jobban, könnyebben el tud igazodni az életben. Az együttműködők azt is vállalták, hogy a településfejlesztő társadalmi munka szervezésébe az eddigiektől is jobban bekapcsolódnak.

Az államigazgatási munka fejlesztése, korszerűsítése az elsőrendű feladat. Ennek megvalósítását hogyan segítheti a szakmai szakszervezet? Elsősorban a munkamozgalom fellendítésével. A nemrég megalakult, vagy alakulóban lévő munkakollektívák vállalásai- l ban elsősorban az ügy- / intézői munka javításé- l nak kell szerepelni. Az úgynevezett tanácsi vezetés színvonalának növeléséhez a szakszervezet egyebek között úgy járulhat hozzá, hogy sajátos módján segíti a kádermunkát és javítja a szakmai, politikai képzést és továbbképzést.

Az érdekképviseleti munka színvonalának növelése, a jó együttműködés közvetve kedvező- j en érintheti a lakosságot is. A tanácsi munka technikai szintjének növelése, a rendelkezésre álló anyagi eszközök legjobb megválasztása is figyelemre méltó eredményt hozhat. A tanácsi dolgozók lakásépítésének lehető legjobb támogatása, a helyes bérpolitika kialakítása közvetve / szintén érintheti — még- I pedig kedvezően — a tanácsi munkát.

AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÄLLAPO- )

I DÄST az említett veze- fi- tők nemcsak aláírták, 1 annak végrehajtását se- I gítik, sőt ellenőrzik. így gyakorlati haszna is lesz az együttműködésnek.

N. L.

,~-i — i— — , — — —Á boldog asszony

L

askodon kis földszintes ház húzódik meg egy emeletes villa tövében, Varga Sándorné azonban büszkén tekint a nagyra is, Géza fiának építették közösen a nyáron. Összejött a hat fiú, hozták magukkal a népes családot, s egy év alatt be is rendezték a háromszobás, ga- rázsos, központi fűtéses házat. A legkisebb fiú, Bandi is megnősült. Lebontják a régi családi fészket és négyszobás, emeletes házat húznak a helyén. A 96 négyzetméteres lakásban a mama is kényelmesen ellakik velük.

Varga Sándornénak álmában sem fordult volna meg, hogy néhány évtized alatt mit változik a család sorsa. A cselédlány megismerkedett az urasági kocsissal és annak rendje-módja szerint egybekeltek. Az új házaspárt a feleség szülei fogadták magukhoz. 1942-t írtak. A legkomí- szabb idők következtek. Gyermekáldással köszöntött rájuk az új év. Sándor alighogy cseperedett, ismét fiút szült az anya. Az öthetes újszülöttel már ment krumplit szedni.

— Utána is szép sorba jöttek a fiúk — meséli Erzsiké néni.

Szókimondó urával 44-ben megérezték, hogy nagy változás elé néznek. Lebontották az egyik uradalmi épületet, ahol korábban a dohányt csomózták, ebből építették Var- gáék a kis családi otthont. Minden család öt hold földet kapott, gyermekenként további egy hold illette meg őket. Hét holdon kezdték meg a gazdálkodást. Érezvén az új idők új szelét, Varga Sándor Pethő Bandival alakította meg a téeszt. A tagság , őt tette meg elnöknek.

— Sose érte be azzal, hogy ő dolgozott látástól vakulásig.

Mind a hat fiát befogta. 56- ban feloszlott a téesz, hányszor megfenyegettek bennünket, hogy éjjel megölik az uramat úgyis. — Ugyan, miért ölnének meg? — nyugtatott szegéfty feje. — Közben belépett a pártba, hamarosan megválasztották titkárnak. 61-ben jöttek Baktárói hozzá, hogy szervezze meg újból a termelőszövetkezetet.

Erzsiké néninek soha nem volt nyugta. Kétezer öles kert, tíz disznó, 2—3 marha, rengeteg csirke, kacsa, liba, harmados kender, répa, tengeri, krupli várta a szorgos kezeket. Virradattól este 11-ig tartott a műszak. A hajnal már a rocska mellett találta, 6-ra vitték a csarnokba a frissen fejt tejet. Napközben sosem volt otthon. Eleinte bánkódott is, hogy legalább egy lánnyal -is megáldhatta volna az Isten, hogy legyen, aki kész étellel, tiszta lakással, mosott ruhával várja, ha megjön a földről.

— Szétszóródott a család. Sanyi Csongrádra került, pénzügyi főelőadó a tanácson. Tibi szakszervezeti titkár Miskolcon, Miklós Pesten asztalos brigádvezető, János középiskolai tanár Nyíregyházán, Géza itthon maradt, gépszerelő, Bandi itt a tanácson előadó. Ha felépítjük még ezt a házat is, mindnek meglesz a szép családja, otthona. Az uramat öt éve temettük. Most töltöttem a hatvanadikat. Le nem vert a betegség soha. Hírből ismerem a kórházat, a bába segítségével itthon szültem. Sok munkát mért ránk a sors, de legalább egészséggel áldott meg hozzá az Isten. Hat fiút neveltünk fel tiszteséggel. Névnapra, ünnepre összegyűlik a család.

Tóth Kornélia

\