Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-01 / 281. szám

1981. december 1. Kelet-Magyarország Éltető elem MENNYIRE LEHET ÓNÁLLÓ a munkájában? Erről faggattam egy alka­lommal néhány kétkezi dolgozót a vízügyi igazga­tóság gépészeti telephe­lyén. Megoszlottak a vé­lemények, "az egyik brigád­ban a legteljesebb önálló­sággal dolgoznak az em­berek. a másikban már kötöttségek nehezítik az egyéni kezdeményezések kibontakoztatását. Egyér­telmű volt a dolgozók vé­leménye, amely szerint az ember, ha önállóan végzi el a rábízott munkát — vonatkozik ez mondjuk egy brigádra is — gyor­sabban halad. Olykor a „külső” beavatkozás való­sággal árt, hisz a saját öt­letek, elképzelések, mun­kafogások aligha pattan­nak ki a fejekből felsőbb parancsra __ „Állítom, még az utca­seprést is jobban el lehet végezni, ha nem szólnak bele folyton, nem írják elő, hogy balról jobbra, vagy jobbról balra haladjon a seprő a dolgozó kezében.” — E megjegyzésen érde­mes eltöprengeni, mert á dolog lényegét fejezi ki. Még a legsablonosabb, egysíkúbb munka esetében is fontos motívum az ön­állóság, az egyéni munka­stílus, amelyet nem sza­bad korlátok közé szorí­tani. Természetesen a munka jellegétől is függ, mennyire lehet a saját el­képzeléseket megvalósíta­ni. Egy tervező mérnök­nővel beszélgetve egy ré­gebbi alkalommal, a ter­vező szabadságról is szó esett, amelyre még a leg- gépiesebb, házgyári tech­nológia alkalmazása ese­tén is jócskán van lehe­tősége az embernek. Meg­lehet .olykor csak egy-egy apróságon változtathat, ki­felé, vagy befelé nyíljanak az ajtók, vagy néhány sablonos formát megszé­pítsenek a színes farácsok és így tovább. Mégis van szerepe az egyénnek. Eh­hez persze az is kell, hogy ne kössék meg az alkotó fantáziát, ne szorítsák sablonokba a gondolkodást — legyen szó egy kijaví­tandó erőgépről, munka­gépről, vagy éppen egy házgyári lakásról, középü­letről. REGI FELFEDEZÉSE a munkalélektannak, hogy a munka akkor ad örömet — olykor szárnyakat — az embernek, ha a saját ötle­tét, tapasztalatát, egyéni ízlését is bele viheti. Nem arról van szó, hogy egyes sorozat termékeknél, ahol pontos műszaki és tech­nológiai leírások rögzítik a tennivalókat, minden termék más-más legyen, tükrözze készítőjének egyéni arculatát. De hogy melyik dolgozó, brigád, részleg hogyan találja meg az elkészítés legjobb mód­szereit, miként szervezi meg a saját munkáját, az már lehetőség az önállóságra. Ez pedig jobb munkaked­vet, lelkiismeretesebb kö­tődést eredményez. Olyan szellemi, érzelmi tartalék ez, amely az em­berben rejlik, s amelyet kár lenne presztízsokok, a nagyobb beosztás fitog- tatása, a parancsolgatási vágy kiélése, a „csak azért is én tudom jobban, mert én vagyok a főnök”, szem­lélet miatt nem felszínre hozni. Mégis, hányszor le­hetünk tanúi az olyan gya­korlatnak — s ez egyaránt vonatkozik fizikai vagy szellemi munkaterületek­re, amikor — egy kis túl­zással élve — legszíveseb­ben azt is megszabná né­mely közvetlen vezető, hogy a beosztott mit ál­modjon. Ha csorbul, vagy egyál­talán ki sem sarjadhat az ember önállósága a mun­kája során, torzulhat a személyisége is, végrehaj­tó típussá válik, aki foly­ton arra vár, mit paran­csolnak neki, s bár ő is tudja, hogyan kellene ten­nie a dolgát, nem teszi, mert nem kapott rá uta­sítást. ELSZÜRKÜLÉS, ÉR- DEKTELENSEG, a mun­kájától való elidegenedés, közöny „terem” az olyan munkahelyen, ahol nem bíznak a dolgozók önálló­ságában. Holott ez éltető elem, s akkor is gyakor­lattá kell tenni, ha az ön­állóság gyakorlása olykor hibákat, netán tévedéseket is magával hoz. De ho­gyan tanulja az önállósá­got valaki, ha soha nem hagyják még a kisujját sem mozdítani saját ere­jéből? Páll Géza UBORKA­EXPORT A csegöldi Bajcsy- Zsilinszky Terme­lőszövetkezet kon­zervüzemében ez évben meggy-, szil­va-, körte-, alma-, uborkabefőtteket készítettek belföld­re és exportra. A Szovjetunióba 10S vagon uborkát kül­denek, melynek el­szállítását most fe­jezik be. (Jávor L. felv.) A VÖRÖSBE FESTETT, VICSORGÓ VASFOGSORTOL MEGRETTE­NEK. KÉTEMBERNYI KOLOSSZUSA LÄTVANYÄVAL TELEPSZIK RA AZ EMBERRE. A TÄTOTT SZÄJ TlZ KÖBMÉTERNYI ANYAG ELNYE­LÉSÉRE KÉPES; A KIKÖTŐI PORT ÁLD ÁRU MARKOLÓJA TENGER­PARTI RAKODÖHELYRE KÉSZÜL VERSENYBEN MAGUKKAL, S A VILÁGGAL Nagyvállalatok megbízható partnere Kisvárdán — Menjünk be a műhely­be — nógat fázósan Répást László, a Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet párttit­kára. Nehezen mozdulok az udvarról, a vasalkotmányok lenyűgöznek. Kissé fanyalog­va mégis ráállok, bemegyünk a munkacsarnokba. Itt újra, bár egészen más dolgon döb­benek meg. Az asztalok mel­lett dolgozó munkások pre­cíz műszereket illesztenek össze, millimikronnyi alkat­részekből készítik a röntgen­gépek rekeszrendszerét. A kontraszt óriási! Kooperáció— feltő fokon — Meglepődött ugye? — kérdezi ravaszkásan Bárdi Mihály, a markológyártók csoportvezetője. — Mit tagadjam?! — Láthatta, miben van az erőnk — folytatja Bárdi —, mi valóban kiszolgáljuk a le­hetőség szerinti piacot. Part­nerei vagyunk a Magyar Ha­jó- és Darugyárnak, a Me­dicornak, az Egyesült Izzó­nak. Így aztán készül monst­rum és műszer, minden, ami­re nagyvállalat nem vállalko­zik. — Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtük a kooperációs kap­csolatok keresését — folytat­ja a gondolatot a forgácsoló­részleg vezetője, Kruppa András — mindenki nevetett rajtunk. Miért nem saját ter­méket? — kérdezgették. Mi meghallgattuk őket, moso-. lyogtunk, s jártuk a magunk útját. Hiszen ha valaki jól körülnézett, az rájöhetett: a nagyüzem mindig rugalmat­lan, s felvirrad itt a kicsik­nek, a középüzemeknek. — Szövetkezetünknek ösz- szesen 260 dolgozója van — magyarázza Répási László — a munkások több mint 95 százaléka szakmunkás. A cé­lunk mindig az volt: rajzot olvasni tudó, önállóan dolgo­zó, sokféle feladatra képes gárda kialakítása. Ebben van többek között annak a bizto­sítéka, hogy gyorsan válthas­sunk terméket, piacképesek legyünk. Bardif q dzsóker Ez így van, saját példám is bizonyítja — vág közbe A nagyszekeresi Egyesült Erő Terme­lőszövetkezetben százötven hektár őszi mélyszántását decem­ber közepére fejezi be Csernyi István és Ecsedi Sándor. A rossz talajviszonyok miatt naponta három hektárt szántanak fel gépenként. (JL) 4 nnyit — többek között — már tu­dunk, az ember egyik leghűségesebb ba­rátjáról, az ebről, hogy négylábú, s hogy kifino­mult szaglóérzékkel ren­delkezik. Van közöttük házőrző, nyomkereső, vé­dő, vadász, sőt disz- és egyéb célokra tenyésztett kutyus is. Egy felfedezéssel sze­retném bővíteni a ku­tyáról szerzett eddigi is­mereteinket. Megszüle­tett a gyógykutya, illet­ve tudományos nevén a terápiakutya. Barátom mesélte, hogy Hektor, a dán dog két év alatt úgy hozzá nőtt, mint az a cabernettel telt boros pohár, amelyből szokásos erdei túráik közben, il­letve után el szokta fo­gyasztani a gyöngyöző vörös nedűt az Aranyfá­cánhoz címzett vendég- fogadóban. Hektort betegsége után kapta ajándékba nejétől. Gondjaira bízta azért, mert regenerálódásra van szüksége. Edzenie kell magát, növelni állóké­pességét. Hektor igen szorgalmas. Reggel, este alig várja, hogy alapo­san megfuttassa gazdá­ját. Az első hetekben az erdőt még csak egyszer kocogták körül. Előtte természetesen vérnyo­Gyógy­kutya mást mértek, pulzust számoltak. Ügy, ahogy az ilyenkor illik. Jól bír­ta az iramot Hektor mel­lett. Később emelték a tréningadagot. Egy hónap elteltével a kocogásról könnyed futásra váltot­tak. Barátom izzadt, kapkodta a levegőt, de hősiesen kitartott. Szaporodnak a külön­böző gyógykutyák. Az erdei tornapályán mind több terápiakutyát és gazdiját látni. Pórázuk­nál vonszolják a pocakos tulajokat. Kocognak, fut­nak, ficánkolnak. Ami­kor aztán kimerítették a gyógykutyák a betegei­ket, a gazdák betérnek egy italra az erdei Arany­fácánba. Hektor az este már háromszor futtatta meg barátommal az erdőt. Lógott a nyelve, gyön­gyözött a homloka, re­megtek az inai. Minden­áron be akart térni a csárdába. A dog azon­ban megmakacsolta ma­gát. Húzta, vonszolta, míg a negyedik kört is megtették. A végén már valósággal bebuktak a fogadóba. Egy uszkár és gazdája állta útjukat. A kutya ugatva üdvözölte őket, miközben gazdája egyszuszra felhajtott egy pohár domoszlóit. Barátomék türelmesen vártak. Mellettük egy cérnahangú pincsi gazdi­ja egy stanpedli rizspá­linkát kért. Ezután ug­rott a pulthoz egy feke­te szőrű puli és alaposan megviselt betege, ö egy fél szatmárit kortyolt. És jött, csaholt a többi gyógykutya is. Cseresz­nyét ivott a komondoros, száraz vörösborral koc­cintott az agár gazdája, az írszetteré dzsint kért, a németjuhászé konya­kot, a foxié barackot, o lajkáé vodkát. Bárdi Mihály. — Mindig ott vagyok, ahol a legnagyobb szükség van rám. Ügy is hívnak: Bárdi a dzsóker. Ez nem dicséret? — Ma csak akkor élhetünk meg, ha pontosan tudjuk itt Kisvárdán is, mi az hogy pi­ac, világpiac. Nézze, itt min­den egyes embernek teljesen tudatosan kell minden mun­kafázisban tudnia, hogy amit tesz, az valahol része a ma­gyar ipar jó hírének — fejte­geti Kruppa András, aki Bárdival együtt esti egyetemi képzettség birtokában tud érvelni. — A közvetett export — mondják — egyszerűen lét­kérdésként veti fel: csak a kiváló minőséget gyártó él meg. — Manapság az lesz a mind általánosabb igazság — kapcsolódik a beszélgetés­be Szabó István, a műszere­ket gyártó munkások egyike —, hogy az igényes munká­hoz igényes munkás is kell. Ezt a saját és Molnár Béla példája is mutatja. Szakmun­kások voltunk, el kellett vé­geznünk a szakközépiskolát, érettségiztünk, aztán megsze­reztük a technikusi minősí­tést. — Ma is fizikai munkát végzünk — folytatja Molnár — de milyen más módon! Nem is hiszem, hogy van olyan munkaterület a szövet­kézéinél, ahol ne tudnánk jó teljesítménnyel és minőséggel dolgozni. Tudatos képzés K I ét esztendeje kú­rálja Hektor a barátomat. Lát­hatóan használ a kutya- terápia. Tíz kilót hajtott le róla. Friss és mozgé­kony lett. Olyan mint egy agár. Igaz, hogy Hek­tor sem panaszkodik. Mindene megvan, s olyan csinos kutyus lett, hogy az ebek megfordulnak utána minden villany­póznánál. Farkas Kálmán — Tudja — fejtegeti a párttitkár — lehetne nálunk is manipulálni azzal, hogy sok segédmunkás, más bér- színvonal. De minek? Mi tu­datosan alakítottuk ki azt, hogy kiváló szakmunkások, készenlétben álló leendő kö­zépvezetők álljanak rendel­kezésre. Amikor a börzén a nagyvállalat gyártót keres, akkor csak úgy szerezhetjük meg a rendelést, ha itthon biztos a hátország, s maxi­mum egy hónap alatt beve­tésre, termelésre kész min­denki. — Ha jól tudom, már a jö­vő évre is lekötött minden kapacitás — veszi át a szót Bárdi Mihály. — Észnél kell lenni! Minket senki nem do­tál, ha tönkremegyünk senki nem húz ki a bajból. — Mi állandó versenyben vagyunk magunkkal és a pi­accal, a világgal — fejtegeti Kruppa. — Havonta nálunk egy jó szakmunkás 4,5—5,5 ezer fo­rint körül kereshet — magya­rázza Molnár Béla —, de csak akkor, ha a munka mel­lé a felelősségét is mellékeli. A kooperálóktól jön a meós. Néz, vizsgál, minden részle­tet alaposan végigfürkész. S ha ő aláírta a jegyzőkönyvet a minőségről, csak akkor fi­zetnek a szövetkezetnek. Zsebre megy itt a játék, de presztízsre is. — Ha hiszi, ha nem — mondja Kruppa — nekünk úgy kell újságot olvasni, hí­reket hallgatni, mintha raj­tunk múlna a világ sorsa. Piac, anyag, energia, export, külkereskedelem csupa olyan dolog, amit ma a munkásnak is értenie kell. A vaktában tákolás ideje végképp elmúlt. Veszekednek, mint q kofák — Előfordul — folytatja Bárdi —, hogy mi Kruppával úgy veszekszünk, mint a ko­fák. Minden munkafolyamat egymásra épül, s bizony ke­mények vagyunk akkor, ha valahol valami késik. De az­tán gyorsan kibékülünk, s együtt törjük a fejünket a megoldáson. — Nincs idő itt arra, hogy valaki beleunjon abba, amit csinál — így Szabó István. — Az üzemen belüli kooperáció sokoldalúvá teszi az embere­ket, s hihetetlen öröm, hogy sosem monoton a munkánk. — Kis szövetkezet vagyunk, ez igaz — magyarázza Mol­nár Béla —, de meggyőződé­sem, hogy megtaláltuk he­lyünket a mai magyar gaz­daságban. Én fiatalember va­gyok, mégis itt látom a jövő- met biztosítva. — A lényeghez tartozik az is — fejezi be eszmecserénket Bárdi Mihály —, hogy amit most elmondtunk, ugyanilyen világos legyen minden mun­kásember előtt. Ma a műsza­kinak, közgazdásznak, a mű­vezetőnek politikusnak is kell lennie. Igényes munkát csak tudatos munkástól várha­tunk ... SOKSZOR KUTATJUK: MI IS AZ INTENZÍV FEJLESZTÉS. GYAKORTA KÉRDEZZÜK: MI IS A BELSŐ TARTALÉK. NÉHA MÍTOSZT CSINÁLNÁK BELŐLE. PEDIG TALÁN EGYSZERŰBB, MINT GONDOLNÁNK. Borget Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom