Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-19 / 297. szám

1981. december 19. Kelet-Magyarország 7 Változatos kínálattal gondos­kodnak a televízió munkatársai a téli szünidőben a gyermekek szórakoztatásáról: mesefeldolgo­zás, bábfilm- és játéktörténeti sorozat, irodalmi összeállítás egy­aránt szerepel a műsortervben. Süsü, a sárkány újabb kaland­jaival — december 23. és 27. kö­zött — ötrészes bábfilmsorozat révén ismerkedhetnek meg a ki­sebbek. Csukás István író, Sza­bó Attila rendező, valamint Lé­vai Sándor báb- és díszletterve­ző bábfigurája ezúttal is az em­beri butasággal, a rosszindulat­tal, csalárdsággal kerül szembe. Süsü naiv jószándéka, tisztessé­ge, gyermeki gondolkozásmódja azonban mindig megoldja a fel­nőttek „összegobancolta” helyze­teket. A fenyőfadíszítés idején — de­cember 24-én délután — tűzi mű­sorára a televízió Nemes Nagy Ágnes népszerű hősének, Bors néninek a történetéből forgatott tévéjátékot. Békés András dra­maturg és Bohák György rende­ző az egyetemi színpadi nagysi­kerű előadásának alapján készí­tett tévéprodukciót, amelyben a gyerekek — Bors néni születés­napjára készülődve — feleleve­nítik az idős hölggyel barátsá­guk történetét, s a játékba be­vonják a nézőtéri apróságokat is. A címszerepet Dayka Margit alakítja. Ugyancsak 24-én jelent­kezik a képernyőn kalandjaival Sündisznócska. A Móra Ferenc meséinek felhasználásával szüle­tett négyrészes sorozat főhőse éles elméjét Mackó bácsi köszö­rüli, akivel végül is — sok-sok összezördülés után — kibékül­nek. Tordon Ákos átdolgozásából Kende Márta rendezte a soroza­tot. A karácsony esti ünnepi han­gulatban kicsiket és nagyokat egyaránt képernyő elő invitálnak a műsorszerkesztők, fő műsor­időben bemutatva Szabó Magda nagysikerű regényének tévévál­tozatát, a Tündér Bálát. A Kat- kics Hona rendezte filmben sze­repet kapott többek között a szovjet Irina Alfjorova — ma­gyar hangja Borbás Gabi —, Er- nyey Béla, Gelley Kornél és Nagy Gábor. A Varázsgömb ka­rácsonyi kiadásában, december 25-én — az ismeretterjesztő, já­tékos, gyermekcsoportok pro­dukcióit népszerűsítő felvételek mellett — két mesejátékot is be­mutatnak a kisiskolásoknak. Janikovszky Éva Az úgy volt... sorozatának Tessék csak rám­bízni című epizódja, valamint Lázár Ervin Mikkamakka, gyere haza! című műve képviseli a dramatizált alkotásokat. Az ünnep alkalmával indult útjára a játéktörténettel és já­téktanítással foglalkozó új mű­sorsorozat, a Játékszüret. A tévé munkatársai — Fazekas Lajos rendező, Takács Vera szerkesz­tő, Döbrentey Ildikó forgató- könyvíró — megtanítják kis né­zőiket a fenyőfa alatt játszható játékokra. Az év utolsó napján rendezi meg a Perpetuum mobile című ismeretterjesztő műsorsorozat év végi vetélkedő játékát, az Idő­utazást. A már harmadik alka­lommal jelentkező versengés résztvevői — a sorozat legjobb rejtvényfejtői, s a Képzeletbeli időközpont üzemi lap elkészítői — a játékban időutazó tanuló szakvizsgát tesznek. A szilvesz­teri adás iró-szerkesztője Takács Vera, rendezője Vadkerty Tibor. A tehénr a ló és a Fehér Jávorszarvas Uráli népmese Valamikor régen a fényes Al- táj vidékén együtt élt az aranyos pej ló és a rőtszínű tehén. A ló mindig udvarias, kedves volt, szelíd nyerítéssel felelt, ha nevén szólították. A tehén haragos ter­mészetű lévén, neveletlenül bő­gött, még akkor is, ha simogat­ták. Történt egyszer, hogy jó ízű, friss füvet keresve egyre maga- sebbra, az otthoni legelőktől és a hús. patakoktól egyre távolabb té­vedt a ló és a tehén. A nap mind fényesebben és erősebben tű­zött. — Búú — bődült el a tehén nya­kát nyújtogatva —, búúújunk el a hőség elől, úgy elkínzott a szom­júság. — Gyere, menjünk fel a hegy­oromra a Fehér Jávorszarvashoz, a források és a patakok védelme­zőjéhez! — mondta a ló. — Fehér Jávorszarvas elmondja, miként olthatjuk szomjunkat ott a hegytetőn, vigyázva, hogy ne za­varjuk fel a lentiek vizét; A tehén éppen csak végighall­gatta társát, közben türelmetlenül bőgött, majd elporzott a hegyek felé, hasított patájával a földet szántva. A ló sem követni, sem lehagy­ni nem akarta. Félt, hogy még jobban vágtatni kezd a tehén, ha észreveszi, s még lecsúszik a ro­hanástól a köves törmeléken. Megfordult hát, és kerülővel, a hosszabb úton ment utána. A Fehér Jávorszarvas egy kék­lő hegyfokon állt. Hatalmas agancsán hatvan ágacska nyílt. Aranyos szőre úgy fénylett, akár a Nap, az ezüstös szálak benne, mint a Hold. Napból-holdból szőtt palástja csillogott-villogott. Leve­gő után kapkodva, véreres sze­mekkel támadt a Jávorszarvasra a tehén: — Te, te felleghajtó! Hogy go­lyó lyuggassa a szivedet, te ... ! Büszke vagy koronádra, mi? .. . Hogy fúródjék a hátadba! Ha tényleg te vagy a Jávorszarvas, akiről azt beszélik, hogy a pata­kok ura, adj vizet! — Ha te vagy az a tehén, aki­nek olyan lapos a pofája, mint­ha fejszével vágták volna fejbe, hát nézz ide, a víz Itt van! A tehén lepillantott, és meglá­tott egy tavat. Egyik partjától a túloldalra tartott benne a kes­keny gázlón egy junyáj. A bir­kák felkavarták a vizet, trágyá­val beszennyezték. A tehén meg sem várta, hogy leülepedjék, mind a négy lábával beleállt a vízbe. Belenyomta a fejét, s majd kiitta a fél tavat. Aztán kimászott a partra, és vissza sem nézve, kö­szönet nélkül, Inbolyogva és bukdácsolva elindult vissza a le­gelőre. Ekkor vette észre a Jávorszarvas a lovat. Az aranyló színű mén úgy lépkedett, hogy kikerülje a fia­tal hajtásokat, mikor vágtatott, szinte repült, nem taposta le a friss füvet, nem tördelte a kéklő virágokat. Fehér Jávorszarvashoz érve a sörényét a földhöz érin­tette és így kezdte: — Milyen gyönyörűséges vagy, ahogy itt állsz a hegyormon, és fejedet az égnek emelve őrized a vizeinket! ­— Nemes állat, mit- kívánsz? — Ö, hatalmas Szarvas! Messze elkerültem ősi legelőmtől, hűs folyóinktól. Szörnyű szomjúság gyötör. Hol találhatnék egy kis vizet? — Kövess! Oda mentek, ahol a Hold kél. Ezüstként fénylő vízből ihatott a ló. Aztán megkeresték, honnan kel fel a Nap, s a ló kortyolha­tott az aranyló vízből Is. Az öregek hite szerint Innen ered, hogy a-tehén megissza a zavaros vizet Is, még a mosogató­levet sem veti meg, de a nemes ló csak átlátszó, tiszta vizzel oltja szom ját. Baranyi Katalin Helyiket válasszam ? így készül a zakuszka A konzervipari szakmunkás Téli esték finom, nyarat idéző csemegéje a gyümölcs­befőtt. Ma már nem kell az édesanyáknak hosszú napokat tölteniük a befőzés fáradsá­gos munkájával. A boltokban sokféle ízes készítmény kap­ható: kezdve a gyümölcs­krémektől a befőttökön át a főzelék- vagy a savanyúság- konzervekig. — Ha választanom kell, szívesebben megeszem a Nyír­egyházi Konzervgyár cseme­geuborkáját, mint azt, amit otthon teszünk el. Hiába kí­sérleteztem, eddig még sosem sikerült olyan jól ez a sava­nyúság* mint amit az üzem­ben gyártunk. Havacs Jánosné hazabeszél: hiszen maga is a nyíregyházi gyár konzervipari szakmun­kása. A főzeléküzemben dol­gozik. Sokféle termék gyártá­sában résztvett rgár. Készítet­tek zöldborsó-, bab- és lecsó- konzervet, sokféle savanyúsá­got — például zakuszkát is. Ez a termék szovjet meg­rendelésre készül. Sárgarépát, paszternákot, sülthagymát töltünk savanyúpaprikába, majd az egészet nyakonönt- jük paradicsomlével. Ez az ízösszetétel idegen a magyar konyhának. Én megkóstoltam, s szerintem nem rossz. Jelenleg a gyümölcsüzem­nek segítenek a főzelékesek. Pudingalma készül a. gyártó­vonalon: szeletelt almát zár­nak nagy fémdobozokba. — Ezt a terméket is kül­földre viszik: tudtommal Ja­pánba, Angliába. A csoport­ban 35-en vagyunk. Egy mű­szak alatt közel 26 ezer kiló gyümölcsöt dolgozunk fel. Mint minden élelmiszeripa­ri vállalatnál, itt is szigorú rendszabályok vonatkoznak az emberekre. — Alapkövetelmény: a tisz­taság! Kötelező a munkaru­ha, amely gumicsizmából, kö­penyből, kötényből, védőkesz­tyűből és kendőből áll. Mű­szak végén irány a fekete-fe­hér öltöző: az egyikben le­tesszük a munkaruhát, majd megfürdünk, s végül a má­sik öltözőben felvesszük az utcai ruhát. Havacsné szerint az élelmi­szeripar igazán nőknek való terület. A Nyíregyházi Kon­zervgyárban nemrég még sok volt a nehéz fizikai munka. Ma már csaknem mindent gé­pesítettek. — Nemcsak azért szeretem a gyárat, mert könnyű mun­kát nyújt. Hanem azért is, mert a szakmám rengeteg jó ötletet adott a háztartáshoz. (házi) Host láthatod a természetben! TELI PINTYEK Mindent befon a novemberi nedvesség. Kövérre hízott ezüst vlzcseppek hullanak a fákról. Pö­rögve libegnek a fasor ázott aká­cairól a haloványzöld falevelek a sáros-füves dűlőútra. Az egyik kopasz nyárfa csúcsáról néhány vizßtf tollú szarkát riasztok fel közeledésemmel. Egy ezüstfasor irányába baktatok. Ismerem jól a helyet — itt gyakran gyűlnek össze pihenőt tartani a különbö­ző madárfajok. Most sem csaló­dok. Tisztes távolban megállók, s távcsövemmel alaposan szem­ügyre veszem a tüskés ágakon ül­dögélő madárcsapatot. Egy szarka, talán az előbb felriasztot­tak közül valamelyik száll le kö­zelükben. Élesre állítom a táv­csövet, s rövid pásztázás után felismerem az apró, színes tollú madarakat. Igen hosonlóak az er­dei pintyhez, de farkcsíkjuk fe­hér, ami biztos elkülönítő jel. A hímek melle és válla rozsdavörös, fejtetejük barna. A tojók színe tompábbak. Belelapozok a kirán­dulásokon mindig nálam lévő, Európa madarai című szakkönyv­be, a látottak biztos egyeztetése végett. Téli pintyek — állapítha­tom meg. Szinte minden télen, de már gyakran novemberben is találkozhatunk velük. Erdőkben, fasorokban, mezőgazdasági terü­leteken az erdei pintyekkel együtt néha hatalmas csapatokban jár­nak táplálék után. Hangja: csen­gő csuip — de röptében gyakran Ismételgeti a „csak-csak” han­gokat. Hazánkban nem költ e ma­dárfaj, csak téli vendégként van jelen. Nyakamba akasztom a távcsövet, s megindulok a 10 ta­gú madárcsapat felé. Lassanként felfigyelnek rám, majd apránként tovaszállnak hangos csattogás kí­séretében a novemberi ködben halványan szürkéllő szőlődombok felé. Agárdy Sándor TÖRÖ ISTVÁN: Hesécsk« Ha a tehén madár volna nem köthetnék be az ólba, kiscsikónak szárnya lenne a felhőkre telepedne, az egérkének kiskutyája borsózna a macska háta s az embernek még egy Napja feldobná, ha beborulna. TÖRD A Vízszintes: 1. Megfejtendő (a függ. 6. folytatása). 6. Csapadék. 7. Imrus. 8. Sze­mélyed. 9. Így ellentéte. 11. Ki nem .... nem is arat. 12. Zöldséges húsaprólék- leves. 14. ön. 16. Nemesgáz. 18. Cipészszer­szám, de vlzsodor is. 20. Zenei félhang. 21. Zamat. 22. Elektromos töltésű részecs­ke. 24. Pusztit. 25. T. J. Y. É. 27. Dél- amerikai indián nép. 28. ... járás (1241, első négyzetben két betű). 29. Kortyolni- való. Függőleges: 1. Régi római öltözék. -2. Római 51. 3. Fohász. 4. Téli sport. 5. Tü­zérségi egység. 6. Megfejtendő (utolsó négyzetben két betű). 10. Vissza: elme. 11. Létezik. 13. ... és parancsolója. 14. Tisztit. 15. Lakberendezési tárgy. 17. Boró­ka Ízű tömény szeszes Ital. 19. Terítő, függöny szélét díszíti. 21. Füzet. 23. Félig nyáron! 24. Kézzel jelez. 26. Csermely. 27. Római 2. Megfejtendő: függőleges 6., vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: a téli ünnepkör jellegzetes falusi elemei voltak a Luca napi népszokások. Könyvjutalom: Bocskai Richárd Nyír­egyháza, Petykó Rita Jéke, Felsős napkö­zis csoport Tiszaeszlár, Veres Orsolya Varsánygyüre, Miski Erzsébet Mátészal­ka, Sulik Annamária Nyíregyháza, Hajnal Adrienn Dgmecser, Kaszás Anikó Nyír­egyháza-Nagyszállás, Czövek Bea Nyír­egyháza, Jáczku Julianna Nyírkércs, Var­ga Péter Ojfehértó, Czeglédl István Jánk- majtis, Dómján Zsuzsa Omboly, Füle Jó­zsef Csaba Nyirpazony, Kőszeghy Flóra Debrecen. Úttörők rovata Miénk a szó Riporterraj alakult a Nagykállói 1. sz. Általános Iskolában. Havonta újságot, a Nebulót jelentetik meg és naponta készítenek rádióadásokat a stúdióban. Mun­káikból közlünk válogatást ez alkalommal. Karácsonyra, születésnapra, vagy más ünnepre könnyen készíthettek saját kezűleg is valami hasznos, szép ajándékot. Tanácsot ad ebben (Saál Éva: Zokni­dakszli és sokan mások című kötete. Ha pedig érdekel benneteket a természet, a tenger, akkor olvassátok el Turcsányi Ervin és Réber László harmadik kiadásban megjelent, gazdagon illusztrált könyvét, -a „Vizek ak­robatái”-!. A csend világába, a halak birodalmába ve­zet el ez a könyv. Ha pedig érdekel benneteket, hogy hogyan alakult ki az írás, és honnan származnak a mi betűink, olvassátok el Megay László—Rékassy Csaba a Könyves könyv című kötetét. Itt olvashattok a könyv- nyomtatásról is. Túrosán Tímea, Vida Melinda A Filharmónia bérletes előadásai az idén november 16-án kezdődtek. A két iskola tanuló meghallgatták Szebenyi János fuvolaművész, Szendrei Karper László gitárművész és Ágay Karola énekművész előadását. Vi­lágjáró előadóművészeink Ausztráliától kezdve Dél- és Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában nagy ér­deklődéssel kísért műsorokat adtak. Tanulóink inkább a hangszerek iránt érdeklődtek. Ágay Karola főleg népdalokat énekelt ez alkalommal. — Örülök a szándéknak — mondta iskolánk ének­tanárnője —, hogy kb. 120 tanuló megvette a bérletet s eljött, de sajnos, tanulóink egy része még nem tud ilyen rendezvényen megfelelően viselkedni. A művészek elmondták, most a Kodály centenári­umra készülnek. Juhász Erika, Jeszenszki Tünde Év elején — a rajvezetők segítségével — őrsök kö­zötti versenyt hirdettünk néprajzi, népművészeti, tör­ténelmi emlékek gyűjtésére. A verseny eredményével és a későbbi gyűjtéssel szeretnénk hozzájárulni iskolánk házi múzeumának megalapításához. Ügy gondoljuk, ösz- szegyűjtjük a régen használt mezőgazdasági, háztar­tási, ipari eszközöket, régi újságokat, könyveket, törté­nelmi tárgyú képeket, háborús és egyéb kitüntetéseket, fém- és papírpénzeket, okleveleket,, edényeket, hímzése­ket. Az őrsök gyűjtésük eredményeit az iskolában be­mutatják. A tárgyakat zsűri veszi át és értékeli. Tündik Tünde, Saláta Valéria Nagy öröm érte osztályunkat december 3-án. Rend­hagyó irodalomórát tartott nekünk Vennes Emmy, a nemrég megalakult Móricz Zsigmond Színház fiatal színművésze. Bevezetőül egy olyan verset mondott el, ami az ő művészi hitvallását is tükrözi. Mindnyájunk­nak nagyon tetszett rendkívül színes, érdekes előadás­módja, különösen amikor a Mici Mackó című könyvből részleteket mesélt el. Ezt követték a tréfás diáktörténe­tek Janikovszki Éva: Kire ütött ez a gyerek? című könyvéből. Sokat derültünk, de ha kellett, teljesen elné­multunk, egyszóval nagyon jól szórakoztunk. Búcsú­zóul két verset szavalt el a művésznő, végül Várnai László igazgató bácsi megköszönte Vennes Emmy érde­kes óráját, és kérte, hogy tolmácsolja kollégáinak: őket is szeretettel várja iskolánk ilyen rendhagyó irodalom órán. Frank László December 9-én a Nagykállói Áfész-hez látogattunk el. Az elnök bácsival beszélgettünk, tőle tudtuk meg, hogy 1946. január 20-án alakult meg Nagykállóban az áfész, az első közgyűlésen százan jelentek meg. Az ala­kulás nehézségeire jellemző, hogy kereskedelmi tevé­kenységüket úgy tudták megkezdeni, hogy a szövetke­zet alapító tagjainak kérésére, a vámkeresményeket a szövetkezeten keresztül hozták forgalomba. Először lisz­tet és olajat árusítottak, majd petróleumot és paprikát szereztek be ezer forintért. 1958-ban csatlakoztak a kör­nyék szövetkezetei a Nagykállói Áfész-hez. Jelenleg négy község tartozik ide, fogyasztási cikkeket forgal­maznak, felvásárolnak, segítséget nyújtanak a kister­melőknek, nyúltenyésztőknek, sertéshizlalóknak stb. Megkérdeztük, milyen a fiatalok aránya a szövet­kezetben, milyen szociális és kulturális lehetőségeik vannak. — Az áfész 556 dolgozója közül 264 a fiatal. Vetél­kedőket szerveznek nekik, a szakmunkástanulók harma­dik helyezést értek el az országos versenyben. Támogat­juk a Kállai kettős együttest, az irodalmi színpadot, labdarúgás és asztalitenisz egészíti ki a szabadidős prog­ramot. A 8 osztályt végzett tanulóknak a vendéglátó­ipari és bolti eladói szakmunkás-bizonyítvány megszer­zését szervezik meg, de a bőr szakmában is lehet to­vábbtanulni. Az érettségizettek három helyett két év alatt szerezhetik meg a szakmunkás-bizonyítványt. Is­kolaszövetkezetei alakítottak az 1-es iskolában. Bárdi József, Abonyi Csaba A baktalórántházi gimnázium tűzoltó raja a nyíregyházi vá­rosi-járási parancsnokságon gyakorolja az elméleti és az életben is előforduló tennivalókat. Szabó Károly tűzoltó őr­nagy ismerteti meg a tanulókat a szerszámokkal, eszközök­kel, majd a raj tagjai a tűzoltást gyakorolják. (Jávor László felvétele) Szünidei tévéműsorok

Next

/
Oldalképek
Tartalom