Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-14 / 267. szám
1981. november 14. Kelet-Magyarország 3 Átválthatóság M indjárt elöljáróban leszögezem: nem a forintkonvertibilitásról akarok beszélni. Már csak azért sem, mert a történeteket sem illik a sztori végével kezdeni. Kezdem tehát az elején: a munkával! Egészen pontosan képességeink konvertibilissá, átválthatóvá tételének lehetőségeivel, szükségességével. S mindjárt egy meghökkentőnek tűnő megállapítással: az ipari társadalomban az emberi képesség konvertálhatósága a fejlődéssel párhuzamosan beszűkült. Gondoljuk csak végig: a földműveléssel foglalkozó embert a megélhetéséért vívott örök harca rákényszerí- tette a maga szakterületének átfogó ismeretére. Szántott, vetett, aratott, s a maga kárán megtanulta a vetésforgók rendjét, a biológiai kártevők elleni védekezés módszereit, s szelektálással a növénynemesítés nagy feladatsorába is belekóstolt. Kényszerűségből „konyított” a bognár, a kovács szakmákhoz, s az állat- tenyésztésben sem maradhatott járatlan. Ha élni akart. Ha emellett jól is akart élni, akkor az átlagosnál nagyobb erőfeszítéssel bővítette sokoldalúságát, konvertálhatóságát. Ugyanez az ember két-há- rom évtizeddel ezelőtt bekerült az ipari üzembe, s oda- állt fémforgácsot hordani az esztergályosoktól. És hordta, hordta a fémforgácsot mindaddig, amíg el nem érkezett a nyugdíjkorhatár. Szerencsésebb esetben — élve az átképzési lehetőséggel — kitanulta az esztergályos szakmát — teljesen mindegy, hogy géplakatos, marós, gépszerelő szakmát írunk-e az esztergályos helyébe —, s odaállt a gép mellé, hogy heteken, hónapokon, esetleg éveken át fúróperselyt, szakítócsapot, tengelycsonkot vagy körgyűrűt .esztergáljon. Természetesen volt és van néhány esztergályos, akire bonyolultabb feladatok várnak, akik egyedi darabokat készítenek a szerszámüzemnek, a tmk-nak, vagy éppen jó kézügyességet kívánó feladatként sakkfigurákat önmaguknak, vagy a főnöküknek. Az optimális sorozat- nagyságra törekvő gyártóiparban azonban a többség nagy sorozatú munkadarabokat esztergál. És semmi mást! S ha valaki valaha még kis műhelyben sajátította el a szakma titkait, s egykoron még az esztergakést is maga kovácsolta, forrasztotta és köszörülte, a termelékenység fokozásának igénye ettől az ismeretanyagtól, illetve ennek gyakorlási lehetőségétől is megfosztja. És mindennek a fonákjára akkor döbbenünk rá, amikor az élet — rendelések hiánya, más szakmai összetételű munkásgárdát követelő feladatok jelentkezése — rá- kényszerített bennünket a változtatásra. Másképpen, amikor kiderül, hogy átváltható, konvertálható képességű munkásgárdával maradhatunk csak versenyben. Mindez természetesen nem mostani felfedezés. Jó néhány éve már, hogy a népgazdaság minden ágában ösztönözzük a két- és többszak- másítást, hogy megfogalmazódott az igény: olyan esztergályosra van szükségünk, aki ha kell, marós feladatokat is elvégez, s nem kisebb hatásfokkal mint az esztergályo- zást. És olyan lakatosra van szükségünk, aki ha kell, nagy hatékonysággal és jól hegeszt, vagy odaáll a végsze- relde egy-egy ütemhelyére, össztársadalmi érdekből csakúgy, mint csoport- és egyéni érdekből minél többünknek el kell sajátítania a második, s ha lehet a harmadik szakma ismeretét is, s ezáltal tenni konvertálható-, vá képességeinket. És eszközeinket is. Mert sok esetben hiába a több szakmához értő munkásközösség, ha gépeik, szerszámaik jósze- rével csak egyetlen feladat teljesitesere alkalmasak, bgyik gazdaságpolitikai lapunkban olvastam, hogy egy műszer szerelvényfalán egyetlen furat áthelyezésének igényét több hónapon át nem tudta vállalni a gyártó cég hogy célgépei nem teszik lehetővé az átállást. Nevetségesen bosszantó helyzet, hiszen a külső szemlélő joggal hihetné, hogy a technika jelenlegi fejlettsége mel- nehány mozdulat a beállító lakatos részéről s az agregát, ez a sokkezű masina oda fúrja a lyukat, ahova akarjuk. Szerencsére így is történt. Mert a gépbeállító lakatos jól ismerte a gondjaira bízott gép lehetőségeit, konvertálhatóságát. Jobban Ä?esSmäny- és □ példákat lehetne sorolni tovább, hogy menyire fontos az emberi sokoldalúság és az eszközök többcélúságának ismerete, az élő- és holt munkának a konvertálhatósága. S egyre fontosabb lesz, legalább is a termelőmunka leg- több területén. Ahhoz nélkülözhetetlen, hogy rugalmasan igazodhassunk a hazai és kül- toldi piac igényeihez. Mert bármennyire is szeretnénk, , °gy a yUág a szocialista hp^m-t£d*'ko«dás hosszú távra beállítható feladatsorai szerint éljen, rendeléseit eszerint adja fel, a valóság az hogy nekünk kell megrendeléseket keresnünk, s ezekhez igazítani lépéseinket. Példák igazolják — persze korántsem tömegével —, hogy tudunk igazodni már a gyorsan változó igényekhez. Például fel tudunk építeni egy iskolát Irakban öt hónap alatt, egy konzervgyárat Spanyolországban fél év alatt, s tudtunk fél éven belül olyan autóbuszokat szállítani Törökországnak, amilyet rendeltek, noha nem olyan buszok gyártására készültünk fel éppen akkor. Mert volt konvertálható vezetői képesség, konvertálható szakmunkásgárda. K. A. Mérce: az ÁRUELLÁTÁS Küldöttek a SZÖVOSZ-kongresszuson Mi a véleménye? Ha a középiskola kezdete előtt valaiki azt mondja Puskás Amáliának, hogy szülőfaluja, Ibrány ÁFÉSZ-elnöke lesz, méghozzá néhány év múlva az érettségi után, valószínűleg tréfára veszi a dolgot. Mert nem éppen a szokásos „karriernek” számít az ő története: Nyíregyházán a PUSKAS AMÁLIA közgazdasági szakközépiskola pénzügyi tagozatán érettségit tett, beosztott könyvelőként kezdett dolgozni. A mérlegképes tanfolyam után nem sokkal főkönyvelőnek nevezték ki, majd múlt év végén egyhangúlag őt választja az ÁFÉSZ elnöknek. Vízvezeték és étkeztetés — Kicsit féltem a felelősségtől. Mindenkit ismerek a községben, ez jó, mert tárgyi- tagosabban lehet mérlegelni egy döntést, de rossz is, mert az idősebbek biztosan csak a szomszéd kislányt látják bennem — tűnődtem. Azzal nyugtattam magam, hogy a szövetkezetnél én „megmásztam” a ranglétrát, a saját erőmből. S ha most megválasztottak, akkor megbíznak bennem az emberek. Az ÁFÉSZ munkáját mindenki az árluellátáson méri le. Ha tele a polc áruval, jól dolgozik a szövetkezet. Tavasszal a zöldség-gyümölcs primőr árukból kevesebb volt. Újabb beszerzési forrásokat kutatott fel az ÁFÉSZ, nyárra már annyira más lett a helyzet, hogy plusz két zöldségespavilont állítottak be az árusoknak. Most a vízvezeték-szerelési alkatrészekből, szerelvényekből, csövekből mutatkozik gond: most kötik be a vizet Ibrányban, így sokkal választékosabb ellátást igényel a lakosság. Amit sokan hiányolnak még, a tömegétkeztetés megszervezése. Naponta 200—250 előfizető fogyasztaná el 10,20 forintért az ebédjét az ÁFÉSZ konyháján. A terv elkészült: 1982- ben új konyhát építenek a vendéglőhöz. — 10—12 ezer embert látunk el Ibrányban, Paszabon és Bujon áruval. Idei 180 millió forintos áruforgalmi tervünket — az előzetes számítás alapján — teljesítjük, nyereségként 6,5 milliót könyvelhetünk el. A dinamikus növekedésről szívesen beszélnék a fogyasztási szövetkezetek kongresszusán, ha szót kapok. Az Ibrányi ÁFÉSZ-en keresztül mutatnám be, hogy a kisebb szövetkezeteknek is van létjogosultságuk. Fiatalok az áfésznél Vad Borbála pedagógus Ke- mecsén tanít, a Demecseri ÁFÉSZ választotta kongresz- szusi küldöttnek. A fiatal tanítónő otthon, a családban találkozott először a szövetkezeti mozgalom híreivel, eseményeivel. Édesanyja is tagja az ÁFÉSZ-nek. Borbálát hamarosan megválasztották a felügyelő bizottságba, majd öt évvel ezelőtt az ellenőrző, VAD BORBÁLA valamint az ifjúsági bizottság tagja lett. — Nem szeretem véka alá rejteni a véleményemet, ie- het, hogy ezért is kerültem közelebb az ÁFÉSZ társadalmi bizottságaihoz. Ügy láttam, hogy a nyolc község — amelyet a Demecseri ÁFÉSZ lát el áruval — szívesen veszi a szorosabb kapcsolattartást. Igaz, ez az ellenőrzések szamát is növeli, ugyanakkor hamarabb, rájövünk, hol, miből igényel mást, többet a lakosság. Az ifjúsági bizottság rendszeresen figyelemmel kíséri a fiatalok lehetőségeit, mind tanulmányi, szakmai, politikai vonatkozásban. Borbála, aki ot eve párttag, most azon top- reng, miként lehetne a közséAFÉS7SZfSZ'e7eZetu “ aZ , . lfJusági bizottsága közötti átfedést megszüntetni. Ugyanazok szervezik a programokat, jórészt ugyanannak a közönségnek. — Pedig az ifjúsági bizottság tevékenysége sokkal tá- gabb lehetne, hiszen a KISZ- en kívüliek is idetartoznak. S ha nem érzik azt, hogy velük is foglalkozunk, úgy gondoljak, ezek a rendezvények, vetélkedők csak a szervezett fiatalokat érintik. Ha mikrofonhoz léphetek a kongresz- szuson, az ifjúsági bizottság es a KISZ kapcsolatáról mondanám el a tapasztalatainkat. Nem titkos, de... A Dombrádi Takarékszövetkezet a felügyelő bizottság elnökét, Szereli Istvánt delegálta a ma kezdődő kongresszusra. A fiatalember a termelő- szövetkezetben főraktáros. Már 1974 óta tagja a takarékszövetkezetnek, két éve pedig majd elnöke a felügyelő bizottságnak. — Mivel a takarékszövetkezetben komoly értéket kezelnek, igen fontos a naprakész információ, a lelkiismeretes ügyintézés. A felügyelő bizottságnak igen szerteágazó a feladata, a vagyonvédelemtol kezdve a biztonságtechnikáig ellenőrzünk mindent. Nem titkosak az ellenőrzése- ink, de rendszerint nem mondjuk meg előre, melyik takarékszövetkezetet mikor keressük fel. Meggyőződésem, ha valahol rosszul szervezik az ügyeket, nem szilárd a bizonylati fegyelem, egy nap alatt úgysem tudnak rendbeszedni mindent. 35 millió forintot kezel a Dombrádi Taka- rékszövetkezet, s nagyon körűitek intőén keli ilyen összeg- gél bánni. A takarékszövetkezet több olyan funkciót tölt be, mint az OTP. 1981-től itt is lehet ifjúsági takarékbetétet gyűjteni, két éve pedig a felvásárlásokért kapott pénzt itt £ z egy matematikai csoda. A madárcsontú, mély torokhangon beszélő emberke éppen számolt: — Egy méter hosszú, egy méter széles ugye és egy méter magas az annyi, mint három köbméter. Namármost, háromszor kétszáz az hétszáz. Ezt közöld barátocskám a főnököddel ... Micsoda? Ránéztem a Kakukk étteremben a kakukkos órára és dideregtem. A fűtés éppen rossz. Ez némileg eltereli a figyelmemet, mert meditálok. Azon, amit megtudtam. Akartak fűteni, de a víz megszökött. Se szó, se beszéd, a központi fűtéshez szolgáló csőből amint megrakták a kazánt, elillant a H-2-O. Ó. Újra feltöltötték a csöveket vízzel, de az újra elillant. Ekkor döntöttek úgy, hogy nem keresik a víznyelő lyukat, mert akkor szét kell szedni az épületet és a Kakukk bezárhat. Esetleg hónapokra ... Hallom a szomszéd asztalnál a vitát: — Ha kapom a rajzot főnököm, akkor még pontosabban. De így fejből, saccra, mondjuk 12 köbméter és az már nem lehet kevesebb, mint négyezer forint ... A torokhangú úgy oszt és szoroz fejben, hogy azt már tanítani kellene. Sohasem tudtam, hogy tizenkétszer ALKU kétszáz az négyezer. De minek, is zavartatom magam... Egyszóval a Kakukkban november kellős közepén, akkor amikor fúj a nyugati és északi szél, amikor mínusz ötben kopog a megfagyott lehelet és nagykabátban ebédelnek a vendégek, megtalálták a megoldást. Nem keresik a lyukat, a repedést, amelyen elment - a víz. Keresés helyett lezárták az alsó csőhálózatot és kiépítenek egy új vezetékrendszert fent a mennyezet alatt. így a nyírbátori Kakukkban az üzemeltetés, a kiszolgálás zavartalan. Néhány nap az egész. Fáznak, de étkeznek az előfizetők ... — Haverkám, ha nekem iskolám lenne — recseg a torokhang — akkor én most kapásból kiszámítanám, hogy kétezerért arrébb se megyek. De kérem a rajzokat. Akkor én pontosan, hajszál pontosan főnököm... — Minek az, hiszen olvasni sem tudsz — jegyzi meg a kisember asztalszomszédja. — Na és — csattan fel sértődötten a torokhangú. — Számolni tudok, főnököm!... Most már nem meditálok a fűtésrendszeren. Arra fülelek, miben egyezkednek a hátam mögött. Kihámozom a beszédből: gödröt kell ásni, illemhelynek. Más szóval, kubi- kolni. Ehhez szükségeltetik a bonyolult számítás: „Egy méter széles, egy méter hosszú, egy méter magas, az három köbméter.” Matematika, felsőfokon. Végre megegyezneÍ£. De hogy miben, azt már nem tudom, mert éppen kiugrik a madár és rikácsol: „Kakukk, kakukk, kakukk.’ Seres Ernő SZERDI ISTVÁN fizetik ki. Ez újabb szűrőt jelent az ügyeskedők leleplezésére. Hamarosan újabb szolgáltatást vezetnek be: átutalási betétszámlát lehet nyitni, és így a család pénzügyeit a takarékszövetkezet intézi. A takarékszövetkezet új szolgáltatásairól beszélnék, ha szót kapok a kongresszuson. Tóth Kornélia KENYERESIMRÉNÉ pedagógus A pályaválasztásról — Az ideális az, amikor az osztályfőnök ötödiktől nyolcadik osztályig kísérheti figyelemmel a gyerek személyiségének, érdeklődésének alakulását. Ez a ritkább eset. Általában csak hetedik, nyolcadik osztályban azonos az osztályfőnök. A pedagógusnak így nehezebb a pályaválasztáskor mérlegelni, hogy a választott szekmával arányban van-e a tanuló szellemi és fizikai képessége, valamint az egyéni és a társadalmi érdekek egybeesnek-e. Az utóbbi eldöntésében könnyít az, hogy a Munkaügyi és a Művelődési minisztériumok előre felmérik a szakember- igényt és az iskoláknak jelzik. — Bizonyos szakmák továbbra is divatosak. Emellett az a tapasztalatom, hogy a gyerekek nagy része egyre bizonytalanabb a pályaválasztáskor. Talán azért, mert kevés foglakozást ismernek, nincsenek tisztában, hogy egy-egy iskolatípus milyen végzettséget ad. — A zavaró tényezőket az osztályfőnök úgy ellensúlyozhatja, hogy minél több alkalmat teremt pályaismertetésekre. A tanulók megfogalmazhatják elképzeléseiket a jövőjükről az osztályfőnöki órákon. Szervezünk üzemlátogatásokat, melyeken végigjárjuk az egyes műhelyeket, találkozunk különböző szakemberekkel, akik a helyszínen a gyakorlatban be is mutatják, mi a munkájuk. Tervezünk az idei tanévben pályaválasztási vetélkedőt és kiállítást, ahol a gyerekek a kiszemelt szakmákat, az egyes iskolatípusokat jobban megismerhetik. — Ä szülői értekezleten is több alkalommal szólunk a . pályaválasztásról. Nem köny- nyű a szülőket meggyőzni arról, hogy egy-egy választott pálya nem való a gyereküknek. Nehéz megértetni, hogy a fiuk, lányuk jövőjét kockáztatják akkor is, ha „telített” szakmára küldik őket tanulni. — Adminisztrációs teendői között az osztályfőnök a személyiségalapokon éveken át jellemzi a tanulók érdeklődési körének, pályaorientáltságának alakulását. Nyolcadikban félévkor kitölti a jelentkezési lapot, melyben leírja, hogy megalapozottnak tartja-e a diákok jelentkezését. A tapasztalat az, hogy ahol a gyerek, a szülő és az iskola véleménye egyezik, ott ritkább a sikertelen felvételi. — Mindent összevetve, az utóbbi két-három évet tekintve úgy tűnik, hogy a pálya- választás megkönnyítésére, megalapozottabbá tételére tett erőfeszítések ellenére több a felvételin elutasított gyerek. Ez azt mutatja, hogy a szakközépiskolákban, gimnáziumokban, szakmunkás- képzőkben nagyobbak a minőségi követelmények, és az irreális továbbtanulási szándékok jobban kiütköznek. Ezért a korábbinál még körültekintőbben kell figyelni a pályaválasztás előtt álló gyerekekre.
