Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-14 / 267. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. november 14. A békés egymás mellett élés jé példája Magyar-osztrák kapcsolatok Púja Frigyes Managuában Magyar—ni ca rag uai tárgyalások Magyarország és Ausztria kapcsolatai az utóbbi évtizedekben egyenletesen, jól fejlődtek, s e kedvező — mindkét nép érdekeinek megfelelő — folyamat az elmúlt esztendőkben, a feszültebbé vált nemzetközi légkör hatására sem torpant meg: államközi kapcsolatainkat, a gazdasági, a kulturális együttműködést egyaránt a megalapozottság, az állandóság jellemzi. Miként a két ország vezető politikusai több ízben megfogalmazták: államaink viszonya a békés egymás mellett élés jó példája. Ausztria — semlegesség! politikája alapján — nemzetközi tevékenysége során arra törekszik, hogy a kelet—nyugati viszonyban az „összekötő kapocs” szerepét töltse be. Megmutatkozott ez abban, hogy az osztrák kormány a helsinki folyamat egyik aktív támogatója volt, s jelenleg is az eltérő társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd fenntartása és elmélyítése mellett foglal állást. Nagy figyelemmel kíséri a bécsi közép-európai fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat, s aktívan részt vesz a madridi találkozón, tevékenységével a konferencia eredményes befejezését, megfelelő záródokumentum elfogadását szolgálva. Osztrák hivatalos körök egyébként több ízben bírálták a Reagan-kormányzat — kontinensünk békéjét is fenyegető — politikáját, s Bruno Kreisky szövetségi kancellár éppen a napokban egy megnyilatkozásában utalt a neutronbomba gyártására vonatkozó amerikai döntés veszélyére is. ^ ' A több alapvető- nemzetközi kérdésben hasonló magyar, illetve osztrák álláspont kifejezésre jutott a két ország magas szintű vezetőinek megbeszélésein is. Rendszeressé váltak e találkozók, politikai konzultációk: Kádár János 1976 végén látogatott Ausztriába, az osztrák államfő egy évvel később volt hazánk vendége, s e látogatást Lo- sonczi Pál 1979-ben viszonozta. Jól szolgálják a kapcsolatok továbbfejlesztését az időről időre megismétlődő kormányfői tárgyalások, munka- jellegű találkozók is; Lázár György legutóbb tavaly áprilisban járt nem hivatalos látogatáson a szomszédos országban. Idén a magyar külügyminiszter, továbbá a belügyi, a honvédelmi, az építésügyi és városfejlesztési, valamint a művelődési tárca vezetője találkozott osztrák partnerével. Az államközi kapcsolatokat számos területen kétoldalú megállapodások szabályozzák, így például az utóbbi években született konzuli, valamint a kulturális és tudományos együttműködésre, a vízumkényszer megszüntetésére vonatkozó egyezmény és az idegenforgalmi szerződés. Magyarország és Ausztria szoros és folyamatosan fejlődő gazdasági kapcsolatainak alapvető meghatározója a kölcsönös érdekeltség, emellett a földrajzi közelség, és az e területen meglévő hagyományok is kedvező feltételeket teremtenek az együttműködéshez. A két ország kereskedelmi forgalma 1976— 1980 között csaknem a kétszeresére növekedett, s tavaly mintegy 830 millió dollár értékű volt. Az export és az import egyenlege azonban a magyar fél számára kedvezőtlenül alakult az elmúlt években. Bár az utóbbi két esztendőben a magyar kivitel erőteljes növelése javított a passzív külkereskedelmi mérlegen, a szállítások értéke továbbra is kiegyensúlyozatlan. Több mint száz kooperációs megállapodás van érvényben magyar és osztrák cégek között, főként a gépiparban és a vegyiparban alakultak ki a gazdasági kapcsolatok e fejlettebb formái, s a kedvező tapasztalatok alapján jelenleg is folynak tárgyalások újabb szerződésekről. Lendületet adott e tevékenységnek az idén ősszel Bécsben megrendezett — a hazai gazdaságról átfogó képet by új tó — magyar hét is. Két itthoni nagyberuházás — a kaposvári húskombinát és a szabadegyházi cukorgyár megvalósításában osztrák vállalatok is részt vettek. Az Ausztriától felvett jelentős idegenforgalmi fejlesztési hitel segítségével ugyancsak a szomszédos ország építői vállaltak feladatot szállodahálózatunk, kor-. szerűsítésében: ,a négy új fővárosi létesítmény közül éppen a közeli napokban adják át az elsőt, a Duna-parti Fórum Szállodát. A vízum- kényszer megszűnése óta egyébként tovább bővült az addig is élénk idegenforgalom, évente csaknem egymil- lióan látogatnak hazánkba, s folyamatosan gyarapszik az Ausztriát fölkereső magyar turisták száma is. Sokszínű, kiterjedt kulturális kapcsolatainknak államközi egyezmény, s az ezen alapuló kétéves munkaterv ad megfelelő keretet. A bécsi Magyar Intézet évi 35—40 nagyobb rendezvényén — képzőművészeti kiállításokon, könyvbemutatókon, művészeti előadásokon — igyekszik változatos képet nyújtani a magyar kultúra hagyományairól, s az új szellemi értékekről. Miként művészeti életünk kiemelkedő képviselőit, jól ismeri az osztrák közönség, úgy az ausztriai előadók is gyakori, szívesen látott vendégei a hazai pódiumoknak, hangversenytermeknek. Idén nyáron például a Győri Balett aratott nagy sikert Ausztriában, s tervezik a kortárs magyar lírát bemutató antológia megjelentetését. A Nicaraguában tartózkodó Púja Frigyes magyar külügyminiszter csütörtökön megkoszorúzta Carlos Fonseca Amadornak, a Szandinista Népi Forradalom vezérének ma- naguai emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Miguel d’Es- coto Brockmann nicaraguai külügyminiszter. Ezt követően Púja Frigyes látogatást tett két managuai textilgyárban. A magyar—nicaraguai hivatalos tárgyalások helyi idő szerint csütörtök délben kezdődtek a kormánypalotában. Púja Frigyest a nicaraguai kormányzó tanács három tagja, Daniel Ortega, Rafael Cordova Rivas és Sergio Ramirez fogadta. A szívélyes légkörű megbeszélésen eszmecserét folytattak a nemzetközi élet számos fontos kérdéséről, különös tekintettel a feszült közép-ame,rikai helyzetre. Púja Frigyes csütörtökön este találkozott a managuai magyar kolónia tagjaival. Szovjet nyilatkozat a madridi találkozóról (Folytatás az 1. oldalról) helyzet súlyosbodását a fegyverkezési hajsza igazolására kívánják felhasználni. Ahhoz, hogy a madridi találkozó záródokumentuma tartalmas és kiegyensúlyozott legyen, már csak az szükséges, hogy valamennyi résztvevő biztonságát erősítő intézkedéseket tartalmazzon. Ennek a biztonságnak mindenekelőtt egyenlőnek kell lennie. Ebben a vonatkozásban a Szovjetunió csak azt kéri, hogy az Egyesült Államok és a NATO ugyanazzal a mércével mérje a mi és szövetségeseink biztonságát, mint a magukét. A nyilatkozat megállapítja, hogy a Szovjetunió mind ez ideig nem kapott komoly és konstruktív választ javaslatára a bizalomerősítő intézkedések érvényességi övezete tekintetében. Megismételje, hogy a Szovjetunió kész ezeknek az intézkedéseknek az övezetét egész európai területére kiterjeszteni, de természetesen elvárja, hogy a Nyugat részéről válaszlépés történjék. A katonai készülődések a NATO európai övezetében nem magán a kontinensen kezdődnek. Ezt mindenki jól tudja, következésképp a szigeteknek és az Európához csatlakozó tengereknek és légtérnek is bele kell tartoznia. A madridi találkozón részt vevő országok köre is ezt bizonyítja, mivel Európán kívül fekvő országok is részt vesznek rajta. A Szovjetuniótól megkísérlik megtagadni az egyenlő biztonsághoz való jogot és ezzel veszélyeztetik a madridi találkozót. Az emberi jogok tekintetében az a probléma, hogy egyes küldöttségek a helsinki záróokmány erre vonatkozó rendelkezéseit a saját értelmezésükben akarják rákényszeríteni a többi országra. A nehézségek ellenére a szovjet küldöttség biztos benne, hogy pozitív eredményekkel zárulhat a madridi találkozó. Ehhez azonban konstruktív megközelítés szükséges minden részt vevő küldöttség részéről. A nyilatkozat szétosztását követő sajtóértekezleten Leo- nyid Iljicsov külügyminiszter-helyettes a többi között rámutatott: a Szovjetunió azzal az őszinte szándékkal jött a madridi találkozóra, hogy az európai biztonság és együttműködés erősítését szolgáló megállapodásokat érjenek el. Egyes nyugati országok azonban terméketlen vitákat és propagandacsatákat akartak ránk kényszeríteni. Mi változatlanul azt hangsúlyozzuk, hogy az európai biztonság, a háború és a béke kérdései, az államok közötti kapcsolatok elvei túl komoly dolgok ahhoz, hogy üres szócsépléssé változtassák őket. Célunk az, hogy Európa megmaradjon a békés egymás mellett élés színterének és senki se változtassa hadszíntérré, holott egyes NATO- stratégák éppen erről beszélnek. A madridi találkozó legközelebbi teljes ülését kedden tartják. Ma visszatér a Földre a Columbia Az Amerikai Országos Űr- légitámaszponton száll majd hajózási Hivatal (NASA) úgy le közép-európai idő szerint döntött, hogy a Columbia űr- 22,22 órakor, a Föld körüli 36. repülőgép az egyik fedélzeti fordulat kezdetén. A NASA áramfejlesztő meghibásodása, eredetileg 124 óra és 10 per- miatt már szombaton, útjá- ces utat, 83 Föld körüli fórnak 54. órájában visszatér a dulatot irányzott elő, s a Co- Földre. A Columbia a tervek lumbiának kedden kellett szerint a kaliforniai Edwards volna visszatérnie a Földre. ■BsgBMwsaiaigggaBrf^^ 9BBDHHhb»»sbe rws&Qsgss&asm 17. Hemingway Mariája Mindegyik kollégám, akivel együtt dolgoztam a „Casablancában”, kiváló színész volt, de a forgatás tisztázatlansága miatt alig tudtuk megismerni egymást. Az biztos, hogy megcsókoltam Humphrey Bogartot, de alig ismertem meg. Barátságos volt és udvarias, de mindig bizonyos távolságot éreztem közöttünk. Megfélemlített. Éppen a „Sólyom nyomában” című filmjét adták a mozikban, amit a „Casablanca” forgatása alatt többször is megnéztem. Azt reméltem, hogy ezen a módon jobban megismerhetem Bogartot. Mialatt a „Casablanca” állóképeit készítettem, csöngött a telefon. David O. Selznik volt a készüléknél, és azt mondta: „Hallo, Maria!” Megvan a szerep: Én voltam Hemingway Mariája! Az „Akiért a harang szól” külső felvételeit a Sierra Névadóban forgatták. Mikor hosszú autóút után elértem a filmes csapat táborát, odajött hozzám Gary Cooper, aki a férfi főszerepet alakította, rám nevetett és azt mondta: „Jó napot, Maria!” Elpirultam zavaromban. Szerettem Mariát. Mindent elolvostam, amit Hemingway erről a lányról írt. Napokra bezárkóztam, hogy eggyé váljak Mariával. Mariának Robert Jordánba, az amerikaiba kellett beleszeretnie. És azon vettem észre magamat, hogy a forgatási szünetekben Gary Coopert figyelem, akiben azt a férfit láttam, akibe Mariának bele kell szeretnie. Nem tudtam levenni róla a szemem. Mikor Hemingway visszajött Kínából,' megkérdeztem, látta-e már a filmet. „Igen” — mondta meglepetésemre —, „ötször”. Nagyon boldog vagyok, válaszoltam, hogy ennyire tetszett. „Nem” — mondta. „Bementem, hogy megnézzem, de az első öt perc után már kint is voltam. Kihagyták az elejéről a legjobb jeleneteimet. Később ismét bementem, mert azt mondtam magamnak, meg kell néznem az egész filmet, mielőtt ítélek. Megint láttam valamit, megint kimentem és így tovább. Öt fájdalmas látogatásba került, míg az egész filmet megnéztem. Most már tudja, mennyire tetszett a film!” A „New York Times” azt írta: „Hemingway könyvét meggyőzően vitték filmre.” Charles Boyer-val 1943-ban játszottam a „Lady Alquist házában”. Az első forgatási napon a szerelmi jelenetek nagyon komikusak voltak. Meg kellett érkeznem egy pályaudvarra, Boyer-hoz futni, odaadóan a karjaiba omlani és megcsókolni. Valójában egy ládán állt, mert kisebb volt, mint én. És vigyáznom kellett arra, hogy a nagy izgalomban meg ne lökjem a ládát. Charles Boyer volt a legintelligensebb színész, akivel valaha is együtt dolgoztam, legkedvesebb partnereim egyike. Egy évvel később ezért a szerepért kaptam az első Os- car-díjamat. Következik: 18. Válaszúton Bergman Gary Cooperrel, az „Akiért a harang szól” című Hemingway-regény alapján készített filmben ■ Szalontay Mihály: 31. Megcsókolták egymást, Miki óvatosan távozott. A kertajtónál nem, de három házzal odébb hosszan időzött, hogy mintegy pórusaival érzékelje, van-e mozgás, szokatlan moccanás, rebbenés a meleg éjszakában. Nem volt, nein érzékelt semmit, de azért nem valami nyugodtan indult a hosszú gyaloglásnak, a minden közlekedési eszköz nélküli éji sétának. Letelt a két nap, nehezen, de Robi nem jött. Bélától üzenet semmi. Pattanásig feszültek idegei, a kerületben már mindenkivel összeveszett, pedig rendesek voltak. Rendben van, hogy tanulni akar, mondták, de miért ez a sietség. — Július van — felelte, — mindjárt itt a szeptember! Nekem vidéki egyetem is jó. Ezen aztán anyjával kaptak össze. Nem akarta engedni, nehezen értette meg fia elvágyódását. Egyébként is ritkán volt otthon, mert most már nemcsak éjszakáit, de nappalait is Jusztival töltötte. Kata kétszer is kereste, de egyszer se volt otthon. Anyjától azt kérte, mondja mindenkinek: elment vidékre, csak ha Robi jön, őneki mondja meg, vár rá, nagyon vár, s hagyja meg, hol lesz elérhető. A harmadik napot azért otthon töltötte. Barátja, osztálytársa nem jött. Este ki Erzsébetre, reggel vissza, otthon lefeküdt, rögtön elaludt, sohase értette az altatós alvókat, rossz alvó volt, de — álmosság nélkül — akkor nem is aludt. Néha napokig nem, míg aztán villámcsapottként zuhant mély, álomnélküli pihenésbe. Most arra ébredt, hogy ketten is rázzák, anyja meg egy katona állt az ágya mellett. Robi volt. Rövid ideig némán néztek farkasszemet, ő az alvás meleg-mély jónyugalmát hámozta magáról, a másik a várakozás feszültségével. Kinyitotta kezét, karját nyújtotta, keményen összecsapódott a két tenyér. — Ettél? —Persze, Annus néni jól tartott. Anyja elégedetten ment ki, egy-két kivétellel szerette Miki barátait, Robit különösen dolgos, rendes gyereknek tartotta, és sajnálta, amikor a fiánál három évvel idősebb kölökembert elvitték a gimnázium negyedik osztályából katonának. Határőr lett, s Miki beszélt Szabados Bélával, hogy figyeljen rá, ezért aztán kis ügyeskedéssel egy helyre kerültek. Így kötődött össze Robi személyében Miki mitológiájának két köre, a városszéli gyerekseregé és a kamaszkori, a belvárosi iskoláé. — Tudod már, miről van szó? — Részleteiben nem, de lényegében igen. Elég borzasztó, — s elmesélte, hogy Béla amint visszaérkezett, megkereste őt, kimentek őrsszemlére, s a kocsiban elmondta neki a Duna-parti beszélgetést. Öt pedig most azért küldte, hogy próbálja Mikit lebeszélni erővel az esztelenségről. Miki dühös lett. — Megmondtam Bélának, nem kell közösködni ezzel az üggyel. Nem akarok én tőle semmit, de én végigcsinálom! — Kuss! Ez Robi volt, aki láthatóan szintén megdühödött. — Fene azt a konok fejedet! Végigcsinálod? Mit csinálsz végig? Hiszen egyáltalán azt se tudod, mit csinálsz. Halljam elejétől végéig a részleteket, közben igyunk. — Nem biztos, hogy van itthon ... — Nem iszunk civil piát! — azzal Robi elővett egy irdom- talan kulacsot, barna daróc- ban, fényezett bőrszíjakkal csüngőt. —Rumos feketét iszunk — mondta. A konyhából kihozott két poharat, kitöltötte, megitták. Miki krákogott. — Te hol van ebben a fekete? (Folytatjuk)
