Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-24 / 275. szám
1981. november 24. Kelet-Magyarország 3 Olcsóbban ■■■ A aemrég elkészített takarmánymérleg szerint mind a széna, mind pedig a lédús takarmány elegendő a meglévő állatállománynak megyénkben. Sőt, silóból tartalék is van Ellenben nem szabad elfelejteni, a statisztikai adat átlagszámot jelöl, s azt jelenti, van ahol több, van ahol kevesebb a takarmány a szérűskertben. Mert bizony az utóbbi csoportba is szép számmal sorolhatók termelőszövetkezetek. A porcsalmai közös gazdaságban már a nyáron látszott, szűkösen kell majd bánni a takarmánynyal. A saját termésű nem elegendő az átteleltetés- hez. Persze minden megoldható, ez sem jelent különösebb problémát. A közvetlen szomszédnak, vagy a harmadiknak van eladó, felesleges szénája, silója. Onnan kell beszerezni. S az még a jobbik eset, ha a közelben van eladó takarmány, mert a szállítási költség akkor nem magas. Viszont a távolsággal egyenes arányban emelkedik a költség is. Ugyanakkor a takarmány is többe kerül a saját termesztésűnél. Kölesén és Tiszakóródon sem jobb a helyzet és sajnos a felsorolást folytatni lehetne, nem befejezni. A takarmányhiány okait kutatva, egyre inkább úgy tűnik, egyes téeszvezetők nem fordítanak kellő gondot a rétekre, a silónak vetett kukoricára. Még mindig vannak, akik azt az elvet hangoztatják és végzik a gyakorlatban, hogy a gyomos, kevésbé fejlett kukoricát silózzák. Holott ez sokkal gyengébb minőséget és kisebb tápértékét ad a valóban silónak termesztett kukoricánál. Emellett elhanyagolják a melléktermékek — a cukorgyári nedves répaszelet, az almatörköly — etetését is. A nedves répaszelet jó hatással van a tejtermelésre és tápértékben sem marad el sokkal az egyes takarmányfélék mögött. Az olcsó, mégis korszerű takarmányozás korántsem merül ki az ipari eredetű melléktermékek etetésével. A nedvesen tárolt kukorica technológiáját évekkel ezelőtt kidolgozták már, s alkalmazzák eredményesen. Szárítás nélkül tárolják a szemeket, amivel nagy összegű energiát lehet megtakarítani. Mégsem terjed olyan mértékben, hogy uralkodóvá váljon. Az idén ötven nagyüzemben tárolnak nedvesen mintegy húszezer tonna kukoricát. Ez kevés, a felhasználást tekintve négyszer, ötször több lehetne. A mennyiség növelésében viszont két dolog játszik szerepet. Az egyik a rizikó vállalása. Mert a rosszul kezelt és tárolt kukorica könnyen megromlik és akkor a nyereségből veszteség lesz. A másik tényező, hogy csak az értékesített kukorica képez árualapot. Ezért inkább eladják a gazdaságok a terményt. A gazdasági szabályozók mindezt lehetővé teszik, azonban nem szabad elfeledkezni egy mondásról: aki mer, az nyer. Sipos Béla ZIL 22 literrel... Űtközben Nagydobos felé... A volánnál Séra Lajos. (Oláh Tibor felv.) Egy ZIL tehergépkocsi száz kilométerre átszámított fogyasztása átlagosan 34—42 liter között mozog. (A nyíregyházi Volánnál például 34 liter alatti fogyasztást már premizálnak.) Van Mátészalkán egy fiatalember, Séra Lajos, akinek ZIL-je 22 literrel is elviszi gazdáját száz kilométer távolságba. (Egyébként helyközi autóbuszt vezet rendszeresen.) S hogy mire elég ez a kimagasló eredmény? Arra bizonyára, hogy e teljesítmény- nyel 23 Volán-vállalat 52 legjobb pilótája között is a le- geslegjobb legyen. Tanúskodik minderről a közelmúltban Békéscsabán kivívott országos elsőség. Két napon át négy próbát kellett kiállniuk az ott indulóknak. Szabó István, a Volán 5-ös számú vállalatának osztályvezetője: — A békéscsabai országos energiatakarékos vezetéstechnikai verseny csapatgyőzelme és Séra Lajos egyéniben mutatott teljesítménye kell, hogy a többieket is ösztönözze. Ráadásul a takarékosságot nálunk a boríték is bizonyítja. Séráék örömmel számoltak be kollégáiknak a békési fővárosban szerzett tapasztalataikról. Most már a többieken a sor; mert utánozni őket nem tilos, sőt kötelező! K. Z. Á pedagógus legyen Elkötelezett hezziértg. érdeklődő — ösztöndíjpolitikánkat szeretnénk mi is alakítani, mégpedig úgy, hogy a szociális juttatások tükrözzék a család tényleges vagyoni helyzetét, valóságos jövedelmét és a társadalomtól rokkantság, gyes vagy egyéb okok miatt kapott támogatást — hangzott el a november 21-i ifjúsági parlamenten a tanárképző főiskolán. Török Alfréd hozzászólását egyhangú tetszés kísérte. Nem véletlenül, hiszen már most sokan töprengenek a hallgatók o jövő februári 30 százalékos ösztöndíjemelésen. Nagy felelősség eldönteni, kit milyen arányban illet meg a rendszeresen kapott állami „zsebpénz”. Érzékenyen érinti a hallgatókat azért is, mert körültekintően kell elbírálni, és számba veszik a tanulmányi eredmény mellett a társadalmi munkát, a közéleti tevékenységet és a szociális helyzetet. Nyílt vitában Cservenyák László főigazgató hozzáfűzte, nő az ifjúság felelőssége saját ügyeik elbírálása iránt, s most úgy akarják kidolgozni az ösztöndíjak megállapítását, hogy az tükrözze a tanárképző feladatát: szakmailag, politikailag 'elkötelezett, hozzáértő, a közösségért tevékenykedő, tudományos munkát is folytató hallgatókat akarnak képezni. Az ifjúsági parlamentre nemcsak a küldöttek és a főiskola vezetője készült. Eljöttek a tanszékvezetők, részvételi joggal tanácskoztak a fiatal oktatók és az alkalmazottak. Az előre elkészített írásbeli beszámolót már tanulmányozhatták a parlament résztvevői, így a hozzászólásokat is megtervezhették. Szerencsére csak részben, mert a nyílt vitában sok küldött kért szót azért, mert az elhangzottakhoz akarta fűzni a saját gondolatait. Barabás László tanársegéd a fiatal oktatók lakásgondjainak megoldását sürgette. Szolnoki, debreceni példákat hozott, ahol pedagógusszállón lakhat, akinek még nincs önálló lakása. Lehetne Nyíregyházán is hasonlót építeni? Minigarzon a fiatal oktatóknak A főigazgató válasza nemcsak neki lehetett megnyugtató. Az elkövetkező két-há- rom évben lakásszövetkezeti építkezéssel, minigarzonokkal Leendő pedagógusok az if júsá gi parlamenten tervezik a fiatal oktatók lakáshelyzetét javítani. A tanárképzés igen komoly gyakorlati és elméleti felkészülést kíván. Ezt hangsúlyozta két hozzászóló is, Farkas Márta, magyar—könyvtár szakos hallgató a tudományos diákköri munkáról mondta el véleményét. Hangoztatta: a hallgatók aktivitása, tudományos érdeklődésének kibontakozása nagy mértékben a szakkörvezető tanár hozzáértésén, személyiségén múlik. Itt nemcsak a megszerzett tudományos fokozat számít hanem az illető emberi tartása is. Trencsényi Éva pedig azt fejtegette, a színvonalasabb gyakorlati munka érdekében már az elsősöknek is kellene hospitálni. Az óralátogatások jobban előkészítenék a felsőbb évfolyamok tanítási gyakorlatait. S az sem örvend osztatlan sikernek, hogy a „tétre menő” órákat osztályozza a gyakorlatvezető szaktanár. Sok hallgatóban gátlást alakít ki az érdemjegy. Példákkal igazolta a hozzászóló, hogy sokkal fel- szabadultabb, életszerűbb az a tanítási óra, amelyet nem osztályoznak. Átfedés a tanfolyamoknál Elismeréssel hallgatták a küldöttek Tompa Andort, a főiskolai sportkör elnökét. A versenysport és a tanulás összeegyeztetésének nehézségeiről szólt. A vártnál sokkal nagyobb visszhangot váltott ki az idegen nyelvtanulás. Jámbor Istvánná az idegen nyelvi lektorátusról azért kért szót, mert helytelenítette a meghirdetett nyelvtanfolyamok közti átfedést. Nyelvtanulást szervezetit a kollégium és a lektorátus. A lemorzsolódást is beszámítva luxus egymás mellett két csoportot is működtetni. Jobban ki lehetne használni az audiovizuális eszközöket is. A hallgatók kulturális érdeklődése a színház és az új megyei művelődési központ átadásával érthetően megnőtt. Murányi Péter arról szólt, hogy újjáéledt a színjátszó stúdió, egy fiatal színművész vezeti be a hallgatókat a színjátszás rejtelmeibe. Egyelőre nem kapnak támogatást, pedig decemberben a berkeszi iskolában már önálló előadással mutatkoznak be. A főigazgató megígérte: megvizsgálják a stúdió tevékenységét és amennyiben szükséges, a jó ötletet anyagilag is támogatják. Nem az „én problémám..." Juhász Ferenc KlSZ-bizott- sági titkár több ezer hallgató nevében mondta: a három évre készített intézményi intézkedési terv — ha megvalósul — jól szolgálja a hallgatók, oktatók érdekeit. A délutánba nyúló vita nem volt hiábavaló: a főiskolai, kollégiumi élet lényeges területeit érintették. A hozzászólások közt egy sem akadt, amely így kezdődött volna: az én problémám... A közösség érdekében elhangzott felvetésekre a főigazgató válaszolt, a tényleges választ azonban a későbbi intézkedések jelentik. Tóth Kornélia Ötkilós kalapács MEGLEPŐDVE HALLGATTAM a középüzem főmérnökét, amikor arról beszélt, hogy a némely dolgozók, ellentétben minden utasítással, előírással, s nem utolsósorban a józan ésszel, ötkilós kalapáccsal „javítják” a félmilliót érő gépet, amihez legfeljebb ecsettel, vagy finom szerszámmal lenne szabad hozzányúlni. Aztán tovább fűztük a szót, és elmondta azt is, hogy egyik-másik részlegük élén néhány elemis emberek állanak, akik sem a szakmában, sem az emberekkel való bánásmódban nem jeleskednek. S amint elmélkedtünk a dolgok felett, oda jutottunk, hogy a két, látszólag egymástól távol álló példa valahol szoros szálakkal kötődik egymáshoz, s egyebek között felveti a munkássá válás, napjainkban — megyénkben —, oly aktuális kérdését. Mert ki vitathatná, hogy a szakmában és a vezetésben járatlan középvezető keze alatt nehezen lesz munkássá a tegnap még földet művelő asszony, akinek főnöke a legelemibb kérdésekben sem mer dönteni, akinek egy függöny felszereléséhez — mert huzat van a műhelyben —, is igazgatói jóváhagyás kell. S itt kapcsolódnak az érzékeny gépet nagykalapáccsal javítgató emberek, s a társak, akik ezt elnézik, a kérdéshez. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ezek mindennek nevezhetők, csak munkásnak nem; XX. századinak semmiképp, hiszen ösztöneikben valahol a lioni gépromboló takácsok öröksége munkál. Csakhogy az a klasszikus kapitalizmus kora volt, amikor a gép a munkanélküliséggel volt egyenlő. ALIGHA TÉVEDÜNK tehát, ha a képzetlen vezetőt és a munkássá válni képtelen dolgozót együvé tesszük gondolatainkban. Egyik a másik nélkül ugyanis nem létezhet. Megoldás persze van, hiszen amit mondottunk, nem sorolható az általánosan • jellemző kategóriába, de annál sokkalta többször fordul elő, hogy szó nélkül menjünk el mellette. Nevelés és igényesség kérdése többnyire mindez. Nevelni, tanítani kell aki alkalmas erre, mert ezek a dolgok, csakis a fejekben dőlhetnek el. Ami pedig az igényességet illeti: irányításra képtelen embereket vezető poszton megtűrni ott, ahol a jövő munkásairól, mellesleg komoly értékekről van szó, nem szabad. (speldl) □ onald Reagannek sikerült majdnem teljesen elérnie a költségvetés igényelt csökkentését. Ám az emberek igényei megmaradnak, így a politikai nagyágyúktól elvárják, hogy ezentúl kormányzóként és polgármesterként biztosítsák ugyanazokat a szolgáltatásokat, amelyeket a törvényhozás meg-, kurtított. Ahogy egy polgármester ismerősöm mondja: a választók szavazatukkal felhatalmazták Reagant a szövetségi kiadások visszafogására, de továbbra is elvárnak minden eddig kapott állami segítséget. — Mik hát az elképzelései? — kérdeztem tőle. — Azt hiszem, spórolhatunk valamit a tűzoltókon. Határozati javaslatot akarok elfokönyvtárakkal: csak kedd és csütörtök éjjel, valamint szombaton reggel lesznek nyitva. Art Buchwald; Csak páratlan napokon... gadtatni arról, hogy csak a hét páratlan napjain történhet tűzeset. Ha páros napon támad tűz — oltsák el a károsultak maguk. — Ez valóban megtakarítás — jegyeztem meg —, és mit csinál a rendőrséggel ? — Ugyanazt, amit a — És ha valaki máskor keresi őket? — Akkor egy automata fog jelentkezni, lejátszik néhány taktust a himnuszból, és megkéri, hogy később telefonáljanak újra. — Ügy tűnik, erőteljes a spórolás — gondolom, az iskolarendszer is sorra kerül. — Nem, állami törvény írja elő, hogy az iskolákat nyitva kell tartani — válaszolta a polgármester. — Ezt örömmel fogják hallani a tanárok. — mondtam. — Miféle tanárok? — csodálkozott. — Iskolákra és tanárokra egyszerre már nincs pénz. — De hogy akar iskolarendszert tanárok nélkül? — Megtartjuk őrködni a pedellusokat. — A kórházakat viszont, remélem, nem zárja be. — Persze hogy nem — milyen polgármester is lennék! De megszigorítjuk a bejutást. Pusztán a betegség nem jogosít majd fel egy betegágyra, hanem bevezetjük a felvételi vizsgát. — S mi lesz a szemét összegyűjtésével? — Azt sorshúzás fogja eldönteni: hetente száz címet választunk ki, és e szerencsésektől másnap reggel elvisz- szük a szemetet. — Ügy tűnik, ragyogóan megy ez a meg- kurtítási program. Remélhetőleg a választók is belátják, hogy mindez a takarékoskodás saját nemzeti érdekünk. — Ha nem, majd jobban meggondolják legközelebb, mire is szavaznak. Szesö Gábor fordítása
