Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-24 / 275. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. november 24 Kommentár Kairó árnyéka Fez felett A Közel-Kelet, a földkerekség egyik hagyományosan neuralgikus körzete eddig sem szűkölködött fordulatos eseményekben. A legutóbbi jelentések fényében azonban úgy tűnik, hogy a térség esetleg újfajta, sajátos erjedés színhelye lehet. Egyre jogosabbnak látszik a kérdés: a Közel-Kelet egyik kulcsországa, Egyiptom sokat bírált politikája Szadat halála után vajon hosszabb távon is rezzenetlen marad, vagy talán mégis módosítják majd a térség kérlelhetetlen realitásai? Szerdán Marokkóban ösz- szeül az Arab Liga immár tizenkettedik csúcsértekezlete és Fezben már tanácskozik a csúcsot előkészítő arab külügyminiszteri konferencia Bizonyos hangsúlyváltozásokra már a jelenlévők összetétele is utal. Tavaly a jordá- niai fővárosban, Ammanban tartott Liga-értekezleten még nem vettek részt a szilárdság frontjának tagállamai. Fezben ők is jelen lesznek, mint ahogy, hosszabb idő óta, jelen lesz (a Palesztin Felsza- badítási Szervezettel együtt) a liga valamennyi tagja — egyetlen kivétellel. A bonyolult helyzet egyik jellegzetes vonása éppen az, hogy ez az egyetlen távollevő, a Camp David-i különal- ku miatt három esztendeje felfüggesztett tagságú Egyiptom, láthatatlanul is a fezi kerekasztal talán legfontosabb szereplőjévé lépett elő. A képlet meglehetősen világos. Valamennyi arab ország — a kétségtelenül meglevő, nagyon komoly nézet- eltérések ellenére — tisztában van azzal: rendkívül fontos lenne, ha Kairó képes lenne visszakozni a különút politikájától és — ha fokozatosan is — visszatérni a közös arab ügyet szolgálók táborába. 'Számos jele van annak, hogy Mubarak elnöknek magában Egyiptomban is mind nagyobb mértékben kell szembenéznie a közvélemény hasonló óhajával. S emmi biztosíték nincsen arra, hogy a jelenlegi egyiptomi vezetést a belső nyomás és a külső realitások összessége valóban visszatéríti valami lyen közös arab útra. Az azonban biztosnak látszik, hogy Kairó Fez felé legalább jelezni szeretné: politikájában nem feltétlenül marad minden változatlan. E szándéknak az elmúlt huszonnégy órában két megnyilvánulása is volt: 1. az egyiptomi kormánypárt lapja nagy cikkben közölte: Kelet-Jeruzsálem ügyé ben nem hajlandó engedni az izraeli nyomásnak; 2. az egyiptomi parlament összarab ügyekkel foglalkozó bizottsága közleményt hozott nyilvánosságra, amely sze rint Kairó „kész lenne nor malizálni” zilált viszonyát a többi arab állammal. A két megnyilatkozás idő pontja ailigha véletlenül esett egybe a fezi konferencia nyi tanyával . . . Harmat Endre Megkezdődött a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó. Bal oldalt a szovjet, jobbra az NSZK küldöttsége. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) Pontban 11 órakor megkezdődött az első hivatalos megbeszélés. Leonyid Breny- nyev mellett a tárgyaláson részt vett Andrej Gromiko, Ivan Arhipov, valamint az SZKP KB főtitkárának két tanácsadója: Andrej Alekszandrov és Anatolij Blatov, továbbá Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője és több más személyiség. Schmidt kancellárral együtt részt vett a tárgyaláson Hans-Dietrich Genscher, Otto Von Lambsdorff gazdasági miniszter, Kurt Becker államtitkár, a szövetségi kormány szóvivője és a külügyminisztérium, gazdasági minisztérium több más veze-egyensúly állna fenn Európában. Kijelentette: csökkentené a nukleáris konfliktus veszélyét, ha a bécsi tárgyalásokon a hagyományos fegyverzet csökkentése terén is megállapodásra lehetne jutni. Leonyid Brezsnyev rámutatott: az új amerikai rakéták telepítése fenyegető veszélyt ielent Európára. „Látnunk cell, milyen dilemma elé ke- ült a világ — mondotta. — Vagy minden országra és népre kiterjed a fegyverkezési verseny, s ezzel közelebb kerül a háborús konfliktus veszélye, vagy sikerül megfordítanunk ezt a folyamatot, s visszatérítenünk az eseményeket a nemzetközi enyhülés medrébe.” A szovjet államfő ismételten kifejtette: a Szovjetunió úgy véli, hogy az ilyen fegyvereket illetően Európában „viszonylagos egyensúly, paritás” áll fenn. Ez az egyenlőség elegendő minden ország védelmi képességének biztosításához, és a Szovjetunió ebből kíván kiindulni a november 30-án kezdődő szovjet—amerikai tárgyalásokon. Leonyid Zamjatyin ezzel kapcsolatban — a szovjet álláspontot ismertetve — szólt Reagan elnök javaslatairól. Megállapította, hogy ezek ugyan külsőleg „jóindulatúnak” tűnhetnek, de egyoldalú szovjet leszerelést jelentenének. A Szovjetunió már korábban javasolta, hogy tárgyaljanak a közepes hatótávolságú eszközökről, beleértve az amerikai előretolt nukleáris rendszereket is. A szovjet államfő a hétfői tárgyaláson külön felhívta a figyelmet arra, hogy az ebbe a kategóriába tartozó szovjet hordozóeszközök nem tudják elérni az Egyesült Államokat, szemben a Nyugat hasonló eszközeivel, amelyek képesek a Szovjetunió területének elérésére. Újabb, mintegy hatszáz amerikai rakéta telepítése gyökeresen megváltoztatná a helyzetet, stratégiai fenyegetést jelentene a Szovjetunió számára, amely így kénytelen lenne megtenni a megfelelő ellenlépéseket. „Mi azonban úgy megyünk Genf- be, hogy biztosak vagyunk a józan ész győzelmében, abban, hogy az Egyesült Államok változtat álláspontján. Reagan elnök jelenlegi javaslatai maximalisták és elfogadhatatlanok a Szovjetunió számára.” Leonyid Brezsnyev megismételte a Szovjetunió moratórium javaslatát: a november 30-án kezdődő genfi tárgyalások időtartamára egyik fél se változtassa meg közepes hatótávolságú nukleáris erejét, sem mennyiségi, sem minőségi szempontból. 23. Csak egy élelünk van. ■■ Lengyelországi helyzetkép Nieronim Kubiak, a LEMP KB titkára Varsóban egy aktívaértekezleten kijelentette: a Nemzeti Egyetértés Frontja a párt részéről nem taktikai fogás, hanem a szocialista haza javát szolgáló elgondolás. Hozzátette: .Semmi közünk olyan fajta egyetértési fronthoz, amely a lengyelországi lógia, görög mitológia, latin mitológia, római katolikus egyház, a pápaság, a németrómai szent birodalom, Luther. „Itt állok, s nem tehetek másként”. Vallás-parasztháborúk. Oly mélyen gyökeredzett az emberekben a vallás, hogy ellene lázadni is csak a vallás kategóriáinak segítségével tudnak. Engels, Rotterdami Erasmus, Götz von Ber- lichingen, reformáció, pillantás az órára, 38 perc. . „,S elvtársak a vallás, mely két évezreden át beette magát az emberek tudatába, mely minden ismeret bölcsőjénél ott áll, mint annak segítője, akadályozója, vagy megölője, je- " len levő tudati tényező ma is az emberi agyakban, ezért nagy türelemmel, de koncentrált odafigyeléssel, az emberiség legjobbjainak felhalmozott tapasztalatanyagával kell harcolni ellene, és helyettesíteni a már nem hivő emberben az egyetlen helyes tudományos világnézettel, a dialektikus materializmussal. Taps, izzadó kézfogások: „Nahát... igazán ... köszönjük szépen!” Gézának is kijut a hátba- veregetésből, tuszkolja, kint még melegebb van, mint bent. Béla: — Egybevagy még? Tiszteleg a kísérőknek, fellöki Robi mellé, valamit mond Gézának, indulnak. Két perc autózás, sorompó, öt szocializmus kiárusítását jelentené”. Lengyelországban jelenleg két nagyobb sztrájkakció van: az egyiket az egyéni parasztok „Szolidaritás” szervezete, a másikat — csaknem negyven felsőoktatási intézményben — a „Független Diák- szövetség” nevű szervezet folytatja. perc igazoltatás. Béla káromkodik, Robi káromkodik: „Itt napjában harmincszor bemegyünk, de az éberség. ..” Szép tiszta barakk sorok, köztük fehérre meszelt, téglával kirakott virágágyások, üveggömbös seprőnyelek rózsabokrai, kétemeletes vöröstéglás központi épület, újra igazoltatás, itt már csak az ő igazolványait nézik tüzetesen, beírják egy könyvbe, az igazoltatáson túl egy nyurga, kétméteres, sovány, világító ősz barkójú tiszt, alezredes szertartásosan kezet fog, őt mindjárt fel is méri, „gyerek még”, de azért udvarias marad. Felmennek az emeleti parancsnoki szobába, meglepetésre teát ajánl, forró teát, mert hogy ilyen fülledt melegben azt kell inni. Miki majdnem elkotyogja, ahogy az angol gyarmati hadseregben is szokták. Kellemes fecsegés, közös ismerősök keresése, találnak, búcsú, a holnapi viszontlátásig. Béla élcelődése, nagy ünnepi vacsora Gézánál, még pezsgőt is szereztek. A parancsnok szertartásosan odamegy a szekrényhez, elővesz egy három és fél- decis lapos kisüveget, Cour- voiser-konyak, Miki most lát először, Béla is, a parancsnok Gézának küldi, mert hogy Gézának állítólag születésnapja van. (Folytatjuk) Sajtóértekezlet Bonnban Nagyon jó légkörben folynak a legmagasabb szintű szovjet—nyugatnémet tárgyalások Bonnban — jelentette be egybehangzóan Kurt Becker és Leonyid Zamjatyin, a két fél szóvivője hétfőn az első hivatalos tárgyalás után tartott közös sajtó- értekezleten. Brezsnyev és Schmidt első megbeszélése a tervezettnél hosszabb ideig, több mint három órát tartott. A tárgyaláson részt vettek a külügyminiszterek és más vezető személyiségek is. Mint Zamjatyin hangsúlyozta, Leonyid Brezsnyev a tárgyaláson elmondotta, hogy most, amikor a nemzetközi helyzet különösen bonyolult és veszélyes, rendkívüli fontossága van annak, hogy azok az állami vezetők, akiktől nagymértékben függ a világ sorsának alakulása, rendszeres és őszinte megbeszéléseket folytassanak. „Ügy tekintjük ezt a tárgyalást, mint a világpolitika fontos tényezőjét — mondotta Brezsnyev —, mert most rendkívüli fontosságú, hogy meghatározzuk, milyen lépéseket kell tennünk a leginkább fenyegető veszély, a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítására.” A szovjet államfő idézte Schmidt kancellárnak azt a nemrégen elhangzott megállapítását, hogy az NSZK a Szovjetuniót „nem ellenségnek, hanem partnernek és szomszédnak tekinti”, s ezért együtt kíván működni vele. „A magam részéről kész vagyok aláírni ezeket a szavakat” — mondotta a szovjet államfő. A két szóvivő elmondta: az első hivatalos megbeszélésen Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt érintette a legidőszerűbb nemzetközi problémákat, és elsősorban a legfőbb témára, a közepes hatótávolságú nukleáris hordozóeszközök kérdésére összpontosítottak. Schmidt kancellár ezzel kapcsolatban kifejtette az NSZK már korábban ismertetett álláspontját a NATO úgynevezett kettős határozatáról. Bár a kancellár megállapította, hogy ezek a rakéták „stratégiai fenyegetést” jelentenek a Szovjetunió szempontjából és hibának minősítette, hogy a SALT-folya- mat tárgyalásaiba nem vonták be a közepes hatótávolságú rakétákat, lényegében azt az álláspontot fejtette ki, amelyet a napokban Ronald Reagan amerikai elnök «ismertetett erről a kérdésről: az úgynevezett nulla-változatot szorgalmazta. Vitatta, hogy a közepes hatótávolságú atomfegyverek esetében rohanásban, az egymásra torlódó képfelvillanásokra, már csak lázban, messzi távolból jövő, idegenül kongó hangkáoszban, izzadó meleg, lelki vakufény-felvillanásokban tud emlékezni. Egy kopott kis terem, gipsz-szabadságszobor, Ráko- si-kép, Sztálin-kép, vörös drapéria, rumszag, kávészag, emberi kigőzölgések testszaga, sok-sok egyenruhás fiatalember, váll-lapok, lötyögő durva csizmák, feszültség, fegyelem és állezserség. mosolygás és unottság, zavar és tiszteletreméltó figyelés, meglepődés: „Hogy hát ilyen fiatal!” meglepődés: „ilyen fiatal és ilyen értelmes!” Saját hangja távolról, lehiggadás, megtalálása a gondolatmenetnek, tapogatódzás a hallgatóság értelmi szintje iránt, kapcsolatteremtés, az első nevetés, a közömbösségből érdeklődő szemek. „Jé, ezt már hallottam!” Egyiptomi mito39. Bólogattak. Géza nézte az óráját, majd hogy visszajött közéjük Sárika azt mondta: — Itt az ideje, hogy elinduljunk. Még gyorsan megbeszélték, az előadás végén, Béla és Robi a klub előtt várja őket, így megússzák a marasztalást, átmennek a laktanyába, ahol Béla bemutatja Mikit a laktanyaparancsnoknak, meg helyettesének, mert a holnap délelőtti konzultációt a váratlanul ajándékba kapott központi előadó tiszteletére a laktanyaparancsnok akarja megnyitni. Nem búcsúzott el Jusztitól, Sárika mondta, hogy csak menjenek nyugodtan, és siessenek vissza, mert egy óra múlva kész a vacsora. El is mentek, a ház előtt már várta őket az autó, ami Gézát és Mikit behozta az állomásról, beültek, s a többire a nagy tő képviselője. Az ünnepélyes fogadtatást és a tárgyalások megkezdését a szovjet és a nyugatnémet televízió egyenes adásban közvetítette. A Bonn közelében levő Gymnichi kastélyban, a szovjet államfő szállásán került sor hétfőn este Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt második megbeszélésére. Mivel a délelőtti tárgyalások a tervezettnél több időt vettek igénybe, a második megbeszélést, amelyen Brezsnyev és Schmidt vett csupán Vészt, a tervezettnél valamivel későbben, este hat órakor kezdték meg. Ezzel párhuzamosan ugyancsak négyszemközti megbeszélésre ült össze a két ország külügyminisztere, Andrej Gromiko és Hans-Dietrich Genscher is. 1949 áprilisában megkaptam az amerikai filmszövetség — ez a cenzúraintézmény egy fajtája — igazgatójának a levelét: „...ezekben a napokban az amerikai újságok sokat írnak arról, hogy ön el akar válni a férjétől, elhagyja a lányát és Roberto Rosselli- nihez akar feleségül menni. Nem szükséges mondanom önnek, hogy ezek a hírek nagyon megrázzák azt a számtalanul sok honfitársunkat, akik önt a „filmvászon First Lady-jének” tartják — művészileg és emberileg is. Az ön terveiről mindenfelől csak a megdöbbenés kinyilvánítását hallom. Ilyen módon nemcsak a filmjének árt, hanem köny- nyen szétzúzhatja filmszínészi karrierjét is. A szituáció közben olyan komoly lett, hogy azt kell tanácsolom. önnek, amilyen gyorsan csak lehet, cáfolja meg ezeket a híreket, hogy ezek nem felelnek meg a valóságnak, egyáltalán nem gondol arra, hogy elhagyja a gyermekét, vagy elváljon a férjétől, és nincs szándékában bárki máshoz feleségül menni.” Cortina d’Ampézzóból is jött egy levél Hemingway-től: „Figyelj ide, lányom, most beszédet tartok neked. Csak egy életünk van, mint ahogyan ezt már elmagyaráztam neked. Te egy nagy színésznő vagy. A nagy színésznők mindig nehézségek közé kerülnek — előbb vagy utóbb. Ha nem, szart se érnek.” „Üj beszéd: Ne aggódj. Az nem segít.” „Vége a beszédnek! Lányom, legyél derék, jó lány, és gondolj arra, hogy van két embered — nem is • olyan messze —, Mary és én, akik szeretnek téged és melletted állnak. Gondolj arra, hogy mindenkinek megbocsáttatnak a vétkei... Ha valóban szereted Róbertét, mondd meg neki, hogy mi szeretjük őt, és jobb lesz neki, ha jó fiú lesz hozzád vagy Mister Papa egy reggel megöli őt, ha lesz egy szabad reggele. Ernest.” Ez maga volt a pokol. Any- nyit sírtam, hogy már azt hittem, nincs több könnyem. Az volt a véleményem, hogy igazuk van az újságoknak. Cserben hagytam a férjemet, a gyermekemet. Borzalmas asszony vagyok. De ezt nem akartam. írtam egy levelet Petternek, hogy megmondjam neki, nem akarom az orránál fogva vezetni, nem akarok visszatérni hozzá. Az lenne a legjobb, ha elválnánk. Beszéltünk telefonon, táviratot váltottunk, majd Petter eljött Olaszországba, hogy beszéljen velem. Végül Messiná- ban beszéltünk meg találkozót. De nem volt értelmes dolog Petterrel egy messinai szállodában találkozni. Közte és Roberto között azonnal nyílt ellenségeskedés kezdődött. Ha Róbertéval beszéltem, Petter szólt közbe. Ha Petterrel beszéltem, RQberto avatkozott bele. Olyan borzalmas volt, hogy még mindig nem tudok jól visszaemlékezni rá. Majdnem mindent elfelejtettem. Következik: 24. Válás Pet- tertől flz OBT küldöttségének látogatása Kambodzsában A Kambodzsai Békevédelmi Bizottság meghívására az Országos Béketanács küldöttsége dr. Kovács Béla főtitkár vezetésével november 18—23. között látogatást tett a Kambodzsai Népköztársaságban. A delegáció megbeszélést folytatott Yith Kim-Senggel, a békevédelmi bizottság elnökével, közegészségügyi miniszterrel. San Bún szociális miniszterrel, valamint a szociális, a tervezési és az ipari minisztérium szakértőivel a küldöttség megvitatta a magyar kezdeményezésre nemzetközi összefogással létesülő Kom- pong Kantout-i árvaház felépítésével kapcsolatos feladatokat. A delegáció nagygyűlésen találkozott a főváros orvostudományi egyetemének vezetőivel, tanáraival, hallgatóival.
