Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-24 / 275. szám
2 Kelet-Magyarország 1981. november 24, Kérdések és fálaszok a városról Vásárlás, városrendezés, egészségügy Számos közérdekű kérdés hangzott el az októberi nyíregyházi pártfórumokon. Ezekből, s a városi tanács illetékes osztályainak válaszaiból készítettük alábbi Összeállításunkat. Üj OTP-fiókot nyitottak a Szamuely városrészben. Miért nem a lakosság jobb ellátását szolgáló élelmiszeráruház került erre a helyre? — kérdezték az Uni- versilnél. — Két különböző beruházásról van szó, s az OTP-£i- ók nem zárja ki, nem akadályozza az élelmiszer-áruház építését. Az OTP pénzügyi és városrendezési okok miatt építkezett a Szamuely lakótelepen, s szolgáltatásai kedvezőek a környéken lakóknak is. Megvannak az áruház-építési tervek is, sőt további szolgáltató egységek építését szintén előirányozták. Az új, 2000 négyzetméter alapterületű csemegeáruházra a pénzek később, de még ebben az ötéves tervben lesznek meg, átadására várhatóan 1985-ben kerül sor. Mi épül a Szarvas utca elején; pótolják-e a közelben lebontott fűszer- és húsboltot? — kérdezték a kommunális szolgáltató vállalatnál. — Lakóház épül, amelynek földszintjén hús-csemege mintabolt, zöldségüzlet, Patyolat-felvevőhely és fod- részszalon létesül. Az Etelközben lévő ABC- áruházban beállították a kifli- és zsemleadogató „automatát”. Most a vevők könyökig turkálnak a péksü- ) temények között. A hagyományos kiszolgálás higié- nikusabb volt — tették szóvá az EPSZER-nél. — Az élelmiszer-kisker illetékese intézkedett: hagyományos módon is árusítsanak péksüteményt, az adagolóra pedig figyelemfelkeltő módon felírták: aki válogatni kíván, az eladótól kérjen kiflit, zsemlét. Az önkiszolgáló berendezés a gyorsabb kiszolgálást segíti, ehhez rendelkezésre áll zacskó és csipesz. Használatukat a vásárlóknak meg kell szokniuk, s mivel új dologról van szó, ez még nem történt meg, az eladók jobban fognak ügyelni a higiéniku- sabb kiszolgálásra. ' ~,t> t ;->.oyc Jó lenne vasárnap is, legalább 2—3 órán át nyitva tartani a Dugonics utcai süteményes boltot, sokan vennének édességet, tésztát a vasárnapi ebédhez — javasolták a Taurus Gumigyárban. Női ruhák — A süteménye? bolt vasárnapi nyitvatartása jelenleg nem oldható meg, mivel a kis üzlet a termelőegységből lett kialakítva, s attól nem lehet leválasztani, így pedig vagyonvédelmi szempontok miatt nem tudják megoldani a külön üzemelését. Kezdjék 7 órakor a szakrendeléseket a megyei rendelő- intézetben, hogy egy-egy kisebb vizsgálatot még az általános munkaidőkezdés előtt el tudjanak végezni — javasolták az OTP-nél. — 1982-ben az egészségügyben is bevezetik az ötnapos munkahetet. Ez a szakrendelőkben folyó rendelési időt is megváltoztatja. Ennek kidolgozásával most foglalkoznak és sokféle igényt kell összeegyeztetni, köztük az alapellátás és a szakrendelések kapcsolatát is. Elismeréssel szóltak az érdekeltek arról, hogy az újszülöttet a kórházból hazaérkezés után a gyermekorvos két héten belül meglátogatja. Még jobb lenne, ha ekkor a D-vitamint is beadnák a gyermeknek, nem kellene ezért külön a rendelőbe menni — javasolták az OTP-nél. — Szakmai követelmény, hogy a kórházból haza került újszülöttet a védőnő két napon belül, a körzeti gyermek- orvos pedig két héten belül látogasssa meg. A D-vitamin beadása csak kéthetes kor után lehetséges, így csak azokban az esetekben tudják a szükséges injekciót az újszülött meglátogatásakor beadni, ha a gyermek ennél idősebb. Ez meg is történik, de a szakmai követelmény és a szülői igény összeegyeztetése egyelőre nem lehet általános. A Kossuth utca elején működő vándor céllövölde és más mutatványos késő estig zavarja a környéken lakók nyugalmát, nincs szerencsés helyen a 10—15 emeletes épületek között — tették szóvá a kereskedelmi párt- bizottság fórumán. — A város területén jelenleg a cirkuszoknak és egyéb mutatványosoknak nincs kijelölt helyük. Erre sor kerül, de az illető környéken hamarosan megszűnnek a panaszt kiváltó okok, mert útépítések kezdődnek, s így további mutatványosengedélyeket kiadni nem is lehet. A VOR nyíregyházi gyárában Bencs Mihályné, a szovjet exportra jutó öltönyök minőségét ellenőrzi. (J. L.) Kodály-művekkel Díszhangverseny az új művelődési központban Az új művelődési központ megnyitó ünnepélyének műsora csakugyan ünnepi külsőségek között hangzott el. Előadóművészek és közönség egyaránt élvezte a kitűnő hangversenyterem adta előnyöket. A november 21-i, szombat esti díszhangverseny közreműködői voltak a Szabolcsi szimfonikus zenekar, a Nyíregyházi egyesített vegyeskar, Andor Éva, Takács Tamara, Korondy György, Sólyom Nagy Sándor operaénekesek, A hangverseny műsora ösz- szeállításával határozottan kiemelkedett a megszokott vegyes műsorú díszhangversenyek sorából. Legjobb bizonysága ennek, hogy az est keretében kétszer is megszólalt Kodály Zoltánnak egy- egy műve: a műsor első felében a Háry János szvitből az Intermezzo és a műsor második felében a Budavári Te Deum. Az első részben elhangzott másik két zenekari szám is méltán érdemelte ki a közönség tetszését, mint Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen és Dvorak: Újvilág szimfónia IV. tétele. A Budavári Te Deumot nem először adta elő az énekés zenekar. Megérezték, hogy ez a remekmű nekik szól, hogy ezt a darabot nem a „kultúrfölénynek” írták, hanem magának a kultúrára szomjas népnek.* A Nyíregyházi egyesített vegyeskar ma kétségkívül megyénk legkulturáltabb kórusa. Fehér Ottó és Gebri József alapos, komoly és kitartó nevelő munkája állította kóruskultúránk élére ezt az átütő sikerű énekkart. Sima, gördülékeny, kiegyensúlyozott ez az együttes. A formák plasztikus kidolgozottsága és organikus egysége, a szólammintázás pompás kereksége és elevensége, a ritmus lüktetése, a hangszínek bravúros játéka: mind a maximumát jelentik annak, amit eddig a megyei énekka- roktól hallottunk. A művelődési központ avatásán elhangzott nagy sikerű hangverseny dirigense Ko- vács Zoltán volt, aki jól ösz- szefogta a zenekar és énekkar produkcióját, melyben kedély és poézis, művészi alázat és fölény egyesült. Kovács Zoltán azoknak a művészegyéniségeknek a sorába tartozik, akik átfogó erejű, klasszikus tradíciók atmoszférájában találnak igazán önmagukra. Művészete ezért széles és biztos alapokon nyugszik, ezt érezzük minden szereplésekor. Kodály műve előadásának sikeréhez természetesen a közreműködő operaénekesek nagyszerű interpretálása is hozzájárult. Vikár Sándor Az OKISZ-labor megrendelésére készítenek női ruhákat a baktalórántházi Vertikal Ipari Szövetkezetben. Képünkön: a kész ruhákat vasalják az asszonyok a szállítás előtt. (G. B.) Mese a kicserélt kávéról Négy évre ítélték az újfehértói betörőt Sorozatos betöréseket követett el Üjfehértón a büntetett előéletű, 31 éves foglalkozás nélküli Pallai László, elsősorban anyagi haszonszerzés végett. Tavaly szeptember 12-re virradó éjszaka a 2. számú csemegeboltba tört be a kijárati ajtó lakatját lefűrészelve. (Nem volt nehéz eset: a Pallai szakmája géplakatos volt eredetileg.) A kényes ízlésű betörő három üveg Martinit, egy tokaji aszút vett magához, no és a fellelhető 752 forint váltópénzt. A csemegéből egy üvegfal áttörésével bejutott az áruházba. Valamennyi osztályon járt és a vezetői irodában is pénz után kutatott. Az elrejtett bevételt — 118 ezer forintot — nem találta meg, így csak egy hajszárítót vitt el. öt nap múlva a takarékszövetkezet irodáját „látogatta meg” sajátos módon: az ablak vasrácsát fűrészelte le, az üveget betörte. (Ezek nem voltak a riasztóberendezéshez kapcsolva.) Mindenütt pénz után kutatott, de csak a pénztárfülke asztalfiókjából vitt el félezernyi kávé- és lottópénzt, a páncélszekrény feltörését meg sem kísérelte. (479 ezer forint volt benne.) A rejtélyes betörésekre felfigyeltek a községben. Pallai ezzel nem számolt, s a „takarékszövetkezeti látogatás” után négy nappal újra megpróbálta, — ezúttal a 35. számú italbolthoz vonult fel alaposan felszer- számozva, — s már éppen megnyitotta a raktárajtót, — belül volt az aznapi bevétel, pár méternyire tőle, — mikor észrevette, hogy figyelik. Egy önkéntes rendőr és egy éjjeliőr vette észre, de Pallainak — bár hozzávágtak egy darab vasat — sikerült elmenekülnie. Igaz, a biciklijét és egy kombinált fogót hátrahagyott az angolos távozás közben. Tavaly még két betörést kísérelt meg üzletekkel szemben, de csak kisebb értékeket — italt, cigarettát — sikerült elemelnie, a nagy fogás váratott magára, noha tudta, hogy állandóan a pénz közelében jár. Január másodikén a Vörös Hajnal Tsz irodájában nézett körül, bár szemtanúk nem voltak, vendéglátók se, s nem az ajtót használta, hanem a tetőt és a padlásteret bontotta meg. Három irodaajtót kifeszített, pénz után kutatott, de csak zsebszámológépet talált. A pénztárhelyiségről lefeszítette a rácsot, s a magával vitt betonacél rúddal megpróbálta fölnyitni a páncélszekrényt. Belül ötvenötezer forint volt, de mint már annyiszor, most sem sikerült zsebre gyűrnie. Február 2-ára virradó éjszaka egy máig ismeretlen társával ment be a 3. számú vegyesboltba, ezúttal is a tető és padlástér megbontásával. Pénz után kutattak, szétdobáltak a padlón 40 kg gyulai kolbászt, tíz kiló mákot, édességeket, s reggel a bolt úgy nézett ki, mintha a front ment volna rajta keresztül. Körülbelül száz kiló súlyú árut vittek el, kolbászt, kávét, italt. Áttörtek a húsboltba is, de csak kolbászt találtak. Pallait elfogták, de mindent tagadott. A nagy mennyiségű kávéról — amit a lakásán találtak a rendőrök — azt állította, hogy Nyíregyházán vette, a Kossuth téri ABC-ben. Amikor az árcéduláról kiderült, hogy a „meglátogatott” újfehértói boltból származik, Pallai változtatott a vallomásán, és szinte tréfaszámba ment az újabb váltó zat: a rafinált betörő bejuthatott a lakásába és kicserélte az általa vásárolt kávékat a lopottakkal. Pallai a betörésekkel összesen 21 934 forint kárt okozott, nem számítva a rongálásokat, amelyek pontos összegét eddig nem mutatták ki. A Nyíregyházi Megyei Bíróság a bizonyítékokat megnyugtatóknak találta és Pallait — tagadása ellenére — négy év börtönre büntette a betörések miatt, négy évre eltiltotta a közügyektől, s kártérítésre kötelezte. Az ítélet jogerős. <k) KÉPERNYŐ ELŐTT Néhány kivételesen érdekes adást leszámítva, nekem meglehetősen szürkének tűnt az elmúlt műsorhét. Ráadásul az egyes és kettes adás — sokat kifogásolt — programegyeztetései most különösen nem sikerültek. Gondolom, elég, ha arra utalok, hogy a szerdai angol—magyar VB-selejtező mérkőzésnek az egyesen történt közvetítésekor a műsorszerkesztés nem kínált — szerintem — megfelelő alternatívát a kettesen a meccset nem különösképpen kedvelőknek. (Félreértés ne essék: én a meccset néztem . ..) Vagy a csütörtöki Terefere c. szórazkoztató műsor a Tudósklubbal való részbeni egybeesésének sem örülhettünk, annál is inkább, mivel az utóbbi műsor — már témájánál, a társadalmi ázonosulás és a nemzeti tudat viszonyának elemzésénél fogva is — a legérdekesebbek és legfajsú- lyosabbak közé tartozott. (Már amennyit láthattam belőle.) De hadd maradjak a szürkeségből ilyen-olyan okból kirívó produkcióknál. Az említett Terefere, a „szórakoztató műsor felnőtteknek” nekem kevésbé szórakoztatónak tetszett — a sanzonokat, zenés betéteket leszámítva. (Ez egyszer elnézést a családi hivatkozásért, természetesen nem értékítéletként, csak ifjúsági adaléknak: tizenötödik éves kisfiam meg is jegyezte, hogy ...... apa, ebben a műsorban a Kaláka-együttes vitte a prímet.”) Nos, nem volt egészen érthető kitűnő írónk, Mándy Iván (mint vendég) funkciótlan szerepeltetése a régi idők mozijának apropója kapcsán, s a szintén vendég Moór Mariannának is semmitmondó kérdések jutottak, amikre persze, válaszolni sem lehetett valami érdekesen. A vidámnak szándékolt műsor éivezhetőségén a Karinthy Frigyes-jelenet (Marianne három szíve) sem segített igazán, csakúgy, mint a műsorvezető Rapcsányi László dicséretes igyekezete. Egy mai szórakoztató műsortól maibb problematikát várunk — prózában is. Döbbenetes hatású volt a Kék fény legutóbbi, a család és az ifjúság elleni bűntettekről szóló adása. A téma társadalmi jelentőségéhez méltó, felelős komolysággal, ugyanakkor messzemenő emberi tapintattal, az alapvető személyi jogok maximális tiszteletben tartásával tárta elénk Szabó László és stábja az elszomorító eseteket, ügyeket. A műsor mindenkor nevelő célzata is maradéktalanul érvényesült ebben az adásban. Végül megemlítem (a film háromrészes tévékritikájára a befejezés után majd visz- sza szeretnék térni), hogy a nagy érdeklődéssel várt Most és mindörökké amerikai tévéfilm-sorozat alapanyagát képező nagysikerű, azonos című regény két íz1- ben is megjelent magyarul, 1972-ben és 1975-ben. Könyvtárainkban bizonyára hozzáférhető. A szombaton este sugárzott első filmrészlet bíztató ígéretnek mutatkozott arra, hogy megújítsa az érdeklődést az igen olvasmányos mű iránt. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT A hallgató mind több olyan műsorral találkozik, amely egy gyár, üzem vagy akár az ország gazdálkodásának egy-egy részét elemzi oly módon, hogy az összefüggések megmutatásával a tanulságok más helyeken is hasonló helyzetekben, hasznosíthatók legyenek. Röviden szólva „közgazdaságul” tanítanak bennünket. Mert akár tetszik, akár nem, meg kell ismernünk, meg kell tanulnunk ezt a „nyelvet”, ezeket a fogalmakat. Ahhoz, hogy jobban tudjunk nem csupán termelni, hanem gazdálkodni is, bele kell tudnunk szólni már a döntések előkészítése idején a tervekbe. Ezeknek a műsoroknak a révén a hallgató szélesebb látókörre tesz szert. Tehát nem egyszerűen csak a tájékoztatást szolgálják, hanem közgazdasági, gazdálkodási, sőt a gazdaságpolitikai ismereteket is gyarapítják. Természetesen ezekből az adásokból nem lehet iskolai alaposságú ismeretanyagot szerezni, de ha valaki figyelmesen hallgatja őket, sokat tanulhat belőlük. A Magyar Rádió évtizedek óta mérhetetlen sokat tett a zenei ismeretterjesztésért. Nagyjn sok olyan műsora, sorozata volt és van, amely kommentálja, magyarázza mind a régi, mind a mai műveket, előadóművészeket. Ezek a kísérő, jobban mondva bevezető szövegek segítenek eligazodni a zenetörténetben éppúgy, mint a zenei műfajok között, vagy magának a műnek a hangzásvilágában. Tehát hasznosak, szükségesek. Azonban olykor riasztóan bőbeszédűek, műszavakkal, idegen kifejezésekkel terheltek. Leginkább az Uj Zenei Újságban lehet ezeket hétről hétre hallani. Azt hiáSfém, ezek a cikor- nyás túlmagyarázásók, agyonbeszélések inkább befelé zárják, semmint tá- gabbra nyitnák a komoly zenéhez vezető — amúgy sem sima — úton található kapukat. Igaz, ennek a zenének a megismertetésére és megszerettetésére más műsorok valók, s ilyenek vannak is a rádióban, s ezek egyszerűbb, közérthetőbb nyelvezettel hangzanak el. Mégsem kellene sem az Uj Zenei Újságban, sem másutt, ahol a zenében jártasabbakhoz szólnak, ezt a túldíszített stílust használni. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy egyébként gondolatokban gazdag bevezetők, magyarázatok ezek. Gárdos Mariska neve már életében fogalommá vált az újságíró szakmában, a nőmozgalomban, de azonkívül is. A róla készített dokumentumműsort a halála közelgő tizedik évfordulója alkalmából most sugározta a rádió. Szép és korrekt volt ez az összeállítás (Kubinyi Ferenc munkája). Seregi István A
