Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981; november 22. © Á szakma legjobbjai Mesterien művelik szakmájukat. Fiatal korok ellenere szakmai tekintélynek örvendenek. Könnyedek, modernek, fiatalok. Munkájukat azonban felnőtt komolysággal végzik. Nemrég rendezték Nyíregyházán az ifjúmunkás és szakmun­kástanuló napok megyei döntőjét. Itt is bizonyították felké­szültségűket. „Dobogóra” kerültek. Persze nem sétagaloppal lehetett e dobogóra feljutni. Tudós és Lukács József szakállas, ügyes mozgású fiatalember. Munkájához nemcsak tudás­ra, ügyességre is szükség van. Az 5. sz. Volán Vállalat és megyénk legnagyobb tartály- kocsiját vezeti. Ez a behemót kocsi a lámpájától a stop­Lukács József lámpájáig 17,5 m hosszú. Hen­ger alakú tartályában har­mincezer liter olaj férne el. Nem rakják egészen tele, úgy jár vele a Dunán innen. Tü­zelőolajat szállít a kocsival vállalatoknak, intézmények­nek. Most éppen a Hajdú me­gyei Földesre készül. És az ISZN megyei döntő­jére hogyan készült? — kér­dezzük. Mint mondja, három szaklapot olvas rendszeresen. Az elméleti tudását igy fej­leszti. Az eredeti szakmája villanyszerelő. Hihető, hogy szereti a gépkocsikat, ha ezt a szakmát elhagyta a hivatá­sos gépkocsivezető szakmáért. Van némi rutinja a verseny­zésben. Vállalatánál minden évben megrendezik a 35 éven aluli gépkocsivezetők vetélke­dőjét. A tehergépkocsi-veze­tők versenyét tavaly is, idén is ő nyerte. A szóban forgó megyei versenyen személy- gépkocsit kellett vezetnie. A kissé lomha tartálykocsiról átszállt vállalata fürge Zsigu­lijára. Nem először vezette a „Zsigát” és néhányszor ba­rátja Zsigulijával is tett né­hány kört. Ennek is köszön­hető, hogy a verseny rutin­pályáján szaporán küzdötte le az akadályokat és az első helyre került. — Régi sofőr vagyok már — mondja. S hozzáteszi, hogy orosi otthonából naponta Skodájával jár be a munka­helyére. Szabad idejében sze­retettel „bütyköli” kocsiját. Óvatos ember. Minden látott, hallott, vagy olvasott baleset­ből próbálja levonni a ta­ügyesség nulságokat. Azt mondja, a fe­lesége még óvatosabb. Oly­annyira óvatos, hogy hiába szerzett jogosítványt, nem mer a volán mögé ülni. Férje nem is erőlteti a sok szabálytalan közlekedés láttán. Lukács József következő szavait szó szerint idézzük: „Nem vagyok a száguldás meg­szállottja. Tartom a közmon­dást, amely szerint: lassan járj, tovább érsz, illetve élsz”. Átadott módszer Puki Istvánná, a nyíregyházi Szabdlps,Cipőgyár tűzőnője a Szákmában megyei hírnévnek örvend. Gépére hajolva mo­notonnak tűnő munkát végez. Magas szárú férficipőkhöz ké­szít felsőrészeket. Bámulatos ügyességgel kanyarokat ír le a bőrdarabokkal, így áll ösz- sze egy-egy felsőrész. Magya­rázza, hogy újabban több ügyességre, mi több, valami­vel több munkára van szük­Poki Istvánná sége. Azelőtt évekig előre összeragasztották a megmun­kálásra szánt anyagot, ő ru­tinszerűen, megszokott, sab­lonos mozdulatokkal varrta a varrnivalót. Takarékossági okok miatt a ragasztás elma­rad, rá vár az illesztés fela­data is. Nem zúgolódik miat­ta, mert tudja, hogy vállalati szinten a drága ragasztó meg­takarítása sokat jelent. A fiatalasszony szintén ru­tinos versenyző. A verseny- szellem már diákkorában ki­alakult benne. Az emelt szin­tű szakmunkásképző intézet­ben harmadikos korában me­gyei versenyt rendeztek a diákoknak. Dobogóra került, harmadik lett. Aztán feljebb- feljebb került a képzeletbeli dobogón. Tavalyelőtt a gyári versenyen második lett, ta­valy már első és idén is. Az ISZN keretében a szakmá­jában most szintén az első helyre került. Nem csoda, mondhatják iri- gyei, vagy inkább versenyző ellenfelei. Hiszen a szakmun­kásvizsga után még sokáig tanult. Esti tagozaton érettsé­gizett a szakközépiskolában. Érettségi után éppen egy hét­tel férjhez ment. Rá egy év­re technikusi minősítő vizs­gát tett. A mostani megyei vetélkedő elméleti részénél azért is szerepelt jól, mert rendszeres tv-néző és újság­olvasó. Országos hírnévre is szert tett. A fővárosban több külföldi szakember részvéte­lével készségfejlesztő tanfo­lyamot szerveztek a magyar cipőgyárak legjobb szakmun­kásainak. Pukiné az itt szer­zett tapasztalatait tovább ad­ta a kezdőknek. Munkamód­szer-átadóként is tekintélyt szerzett magának. Fiatalon. Század­milliméter Balogh Attila megyénk leg­nagyobb vasasüzemében, a nyíregyházi MEZŐGÉP Vál­lalat központi gyáregységében esztergályos. Magyarázza: ez a szakma annyival nehezebb a többi vasas szakmánál, hogy itt mozgó anyaggal kell dol­goznia. Tized- és századmil­liméter pontossággal formál­ja a fémet. Nem hibázhat, részben azért sem, mert rész­kártérítésre köteleznék. Az utóbbi három évben nem gyártott selejtet, legalábbis olyat nem, amelyért kártérí­tést kellett volna fizetnie. A vállalati versenyben év­ről évre az „élbolyban” vé­gez. Az ISZN megyei döntő­jén „csak” harmadik lett, de csupán néhány ponttal ma­radt le két társától. Ö is a továbbtanulók közé tartozik. Levelező úton érettségizett és most a marxista középiskola másodikos hallgatója. Tíz éve, vagyis a szakmunkásvizsga óta KISZ-vezetőségi tag. Ezért is jár jó példával. Ta­nítómesterének Kövér Laci bácsit tartja. Azt mondja, jö­vőre ismét nevez a verseny­re, mert azon csak nyerni lehet. Balogh Attila Fiatal értelmiségiek Felfedező: a KISZ |yíregyháza szellemi életéről sok szó esik mostanában, hiszen főiskolái mellett a kultúra és a művelődés két új fellegvára nyitott kapukat ezekben a na­pokban: a színház és a művelődési központ. S minthogy diákvárosról van szó, s olyan te­lepülésről, ahol sok a fiatal, érthető, hogy az egyre növekvő számú fiatal értelmiségi munkájára tenniakarására is számítanak. Nemrégiben a KISZ városi bizottsága vizs­gálta meg, hogy számuknak, arányaiknak megfelelően kapcsolódnak-e be a társadalmi életbe a fiatal mérnökök, közgazdászok, or­vosok, pedagógusok. A város mintegy hat és fél ezer értelmiségi dolgozója között több, mint 1600 a harminc éven aluli, közülük 1200-an vesznek részt a KISZ munkájában Negyedük választott KISZ-funkciót is visel. A számadatok tehát lényegében kedvező képet mutatnak, de az egyes foglalkozási te­rületeken jelentősek az eltérések. A leggyor­sabban a fiatal műszakiak száma nőtt az utóbbi években, s az erős üzemi pártszerve­zetek révén ők kapcsolódnak be leghama­rabb a társadalmi életbe is. Hamar kapnak megbízatásokat, amelyek között a szakmun­kások továbbképzésének szervezése, az újí­tómozgalom felkarolása legjelentősebb, de a 17 helyen működő „Fiatal Mérnökök, Köz­gazdászok tanácsa” is jó alkalmat teremt a társadalmi élethez. Különösen az Alkotó If­júság kiállítások az ilyen rendezvényeket megelőző készülődések segítenek a fiatal mű­szakiak alkotókedvének kibontakoztatásában. A pedagógusok alkotják az értelmiség leg­népesebb csoportját, közéleti munkájuk ha­gyományosan jelentős. A politikai képzésben, a közművelődésben, a sportmozgalomban számítani lehet a fiatal tanítókra, tanárokra, oktatókra, és értékes szakmai, tudományos tevékenységük is. Az úttörőmozgalom ered­ményei-jószerével a vállalkozókedvű fiatal pedagógusokat dicsérik. Több lehetőség rej­lik azonban lendületükben, tenniakarásuk- ban: munkájuk főként az iskolákban zajlik, a lakóterületen, de más, az intézmény falain kívüli rendezvényeken alig-alig lehet talál­kozni a fiatal pedagógusokkal. Felfigyeltek a KISZ-vezetők arra is, hogy a pedagógus KISZ-szervezetek (bár számuk nőtt és mun­kájúk is javult), ma is nehezen tudják kifej­teni érdekvédelmi tevékenységüket, s a pe­dagógus KISZ-szervezetek képviselői csak elvétve vesznek részt az iskolai vezetőségek munkájában. A fiatal értelmiség körében számottevő erőt képviselnek az egészségügyi dolgozók. Aki kilép közülük a munkahely keretein, leg­inkább a szakmai tevékenység révén kapcso­lódik a közélethez: TIT-előadásokat tartanak, munkát kérnek az egészségügyi felvilágosí­tásban. Főleg a fiatal orvosok nagy számban vesznek részt a tudományos munka külön­böző fórumain. Lényeges eredmény, hogy az elmúlt években a város, a megye lakásjutta­tással segített sok fiatal orvost, akik megte­lepedtek, s fontos szakvizsgáik után már a társadalmi munkára is jut erejükből. A fiatal jogászok száma mintegy hatvan. Az igazságszolgáltatás, államigazgatás fon­tos posztjaira kerültek az utóbbi években, s túl a pályakezdés, beilleszkedés gondjain, egyre többször kérnek társadalmi munkát is; főként a jogi ismeretterjesztésben tevékeny­kednek szívesen. Már á 'puszta számbavétel jelzi, hogy sok a tennivaló is a fiatal értelmiségiek szervezé­sében, a társadalmi életbe történő bekapcso­lásukban. A főiskolákról, egyetemekről gyakran kevés közéleti tapasztalattal érkez­nek, s .ha nincs aki bevonja őket, könnyen távol is maradnak. „Felfedezésükben”, báto­rításukban elsősorban a KISZ-szervezetek kezdeményezhetnek. □ beilleszkedés idejének lerövidítése mindenütt fontos cél; legyen mie­lőbb teljes értékű dolgozó a fiatal. Ezért az ifjúsági vezetők fontosnak tartják, hogy a főiskolásokkal lehetőleg már a tanév­ben teremtsék meg a kapcsolatokat. Különösen az lényeges, hogy szakmai, köz­életi fórumokat kínáljanak a fiatal értelmi­ségieknek — s ebben nagyon sokan működ­hetnek közre: a munkahely és a KISZ mel­lett a tudományos egyesületek, a TIT és számos más társadalmi szervezet. Együttesen járulhatnak hozzá, hogy a fiatal értelmisé­giekben rejlő szellemi erőt a város, a megye szolgálatába állítsák. Diákházasság A 311-esben A kollégium hosszú folyo­sójának közepe . táján friss ételillat terjeng. Méghozzá a harmadik emeleten. Szokat­lan ez, vagy legalább is nem mindennapi. Körös-körül a keskeny, ám kényelmes szo­bákban fiúk laknak. A Nyír­egyházi Mezőgazdasági Főis­kolán akarnak diplomát sze­rezni. A kollégium közelében, a földszinten ízletes vacsora fő, itt a 311. sz. szoba ajta­ján mégis ételillat jön ki. Fiatalasszony néz ki a kopog­tatásra. ö készíti a vacsorát, mivel a főiskola menzáján ő nem vacsorázhat. Pedig ő is főiskolás. Csakhogy nem itt tanul, hanem a pár kilomé­terrel odébb lévő tanárképző főiskolán. Diákházasságról van szó. Kóródi László, a mezőgazda- sági főiskola harmadikos gé­pész szakos hallgatója „hoz­ta” ide feleségét a három­száztizenegyesbe. Nem ő az első, aki a főiskolától kap ide­iglenes otthont nősülés után. Jó pár évvel ezelőtt a két fő­iskola vezetői megállapodtak abban, hogy segítik a diák­házasságokat oly módon, hogy kollégiumi szobát adnak az újdonsült házasoknak. A szó­beli és hosszúlejáratú meg­állapodás értelmében: ha me­zőgazdász fiú vesz el tanár­képzős lányt, akkor a mező- gazdasági főiskolán kapnak „házastársi szobát”. Ha vi­szont tanárképzős fiú nősül mezőgazdasági főiskolára, ak­kor a tanárképző kollégiumá­ban lakhatnak. Utóbbira alig van példa. Nem csoda, hi­szen a tanárképzőn kevés a fiú, a mezőgazdasági főisko­lán pedig mindössze egy lány tanul jelenleg. A két főisko­la akkori vezetői megálla­podtak a „lakásügyben”, ter­mészetesen nem azzal a szán­dékkal, hogy diákházasságok­ra biztassanak. Döntésük azonban humánus és hasznos — az érintettek szempontjá­ból. Nézzünk körül a három­száztizenegyesben. Otthonos. Azzá teszi a hűtőszekrény, a lemezjátszó, a kis méretű tv- készülék, a jó karhossznyi könyvespolc. A falra akasz­tott képek, díszletek meleg hangulatot árasztanak. A sa­rokba állított, deszkából ké­szült alkalmatosság tetején almák piroslanak. A földszin­ti társalgóban is van tv-ké- szülék, a házaspár természe­tesen itt nézi a nézésre érde­mes műsorokat. Sőt, egy-egy jó műsor, vagy focimeccs al­kalmával az emeleten lakó fiúkkal megtelik a kis szoba. Vendégszerető, barátkozó a Kóródi házaspár. A „házigazda” mindjárt az elején említi, hogy feleségé­vel együtt ózdi. Régen isme­rik egymást. Házasságukat nem csak a kölcsönös vonzal­mukkal indokolja. Valószínű, hogy a diploma megszerzése után bevonul sorkatonai szol­gálatra. Az két év. Tavaly megnősült, így nem nehéz kiszámítania, hogy négy év „esett volna ki az életéből”, ha kivárta volna a katonaidő letöltését. Mint mondja, szülei nyug­díjasok. De a nősülés óta sem hoz el tőlük több pénzt, mint azelőtt. A szülők nyugdíját fi­gyelembe véve 840 forintot fizet havonta a kollégiumi el­látásért, felesége után mind­össze 165 forintot kell fizet­nie. Kóródiné Erdőssy Ilona a hangsúly kedvéért hozzáte­szi, hogy férjhezmenés előtt Nyíregyházán albérletben la­kott. Egy fél szobában, kar­nyújtásnyi területen diák­lány társával ketten laktak és havi 600—600 forintot fizet­tek. Ahhoz képest a három­száztizenegyes villának szá­mít. A tanuláshoz is biztosí­tottak a feltételek. A fiatal- asszony szerint a házasság nem ment egyikük tanulásá­nak rovására sem. Hogy is menne, hiszen többet ülnek otthon, mint azelőtt. Persze nem gubóznak be. A két fő­iskola csoportjai gyakran szerveznek közös kulturális rendezvényt, vagy kirándu­lást. Ezeken csaknem mindig részt vesznek. Hét végén, ami­kor itt maradnak, színházba, moziba, vagy a Sóstóra men­nek. Szeretik a várost. Szere­tik az első közös otthonukat. Az oldalt írták: MARIK SÁNDOR, NABRÁDI LAJOS Fényképezte: ELEK EMIL, JA VOR LÁSZLÓ KM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom