Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-21 / 273. szám

1981. november 21. Kelet-Magyarország 3 Közkinccsé tett javaslatok EGY HÓNAPJA ÉRT VÉ­GET a megyei műszaki hó­nap, s időközben megkezdő­dött a mintegy hetven ren­dezvényen elhangzottak fel­dolgozása. Jó néhány, az egész megye gazdaságában hasznosítható javaslat is el­hangzott. így például több helyen tették szóvá: a megyé­ben különösen kevéssé élnek a vállalatok azzal, hogy gyártmányfejlesztésükhöz ta­lálmányokat, licenceket vásá­roljanak, s a műszaki szak­emberek véleménye, hogy az újítások alkalmazásának is nagyobb teret kellene kapni. Az MTESZ a maga lehető­ségeivel segít: az OMFB, a Találmányi Hivatal, s más információs lehetőségek igénybevételével előmozdítja, hogy megyénk vállalatainál jobban megismerjék a licen- cek alkalmazásának lehetősé­geit, támogatja azokat, akik bátrabban élnek a licencek vásárlásával. Több tájékoz­tató rendezvényt szerveznek és fokozzák az együttműkö­dést a Debreceni Akadémiai Bizottsággal is. A műszaki hónap idején a külföldi partnerekkel folyta­tott tárgyalások során ismert­té vált, hogy különösen Csehszlovákiában és az NDK- ban intenzívebben alkalmaz­zák a munkafolyamatok prog­ramozása során a számítás­technikát. Kívánatos ezért, hogy eredményeiket megyénk szakemberei behatóbban ta­nulmányozzák, kísérjék figye­lemmel; az ilyen céllal kiuta­zó egyesületi tagokat fokozot­tan támogatják. Az MTESZ elnöksége a célszerűség érde­kében segíti, hogy a külföldi tudományos egyesületi kap­csolatokat vállalati kapcsola­tok egészítsék ki. Az Energiagazdálkodási Tu­dományos Egyesület rendez­vényein fogalmazódott meg, hogy a tanácsi energetikai beruházásokhoz az ETE (pl. szakzsürizés formájában) sok­féle segítséget tudna adni, s ennek feltételeit célszerű vol­na meghatározni. A szakem­bereket foglalkoztatja a táv­fűtési díjak költségelemzése, amelyre munkabizottság ala­kítása látszik célszerűnek. A FAIPARI TUDOMÁ­NYOS EGYESÜLET ezúttal közös rendezvényt szervezett az Országos Erdészeti Egye­sülettel, s csehszlovák szak­embereket is meghívtak. Az ankéton a faiparban keletke­ző és ez ideig még nem hasz­nosított faanyag feldolgozásá­nak lehetőségeit vizsgálták. Kitűnt: a hulladékok haszno­sítása nem csupán a faipar és az erdészet, hanem a me­zőgazdaság, energiatermelés, építőanyagipar feladata is. Ezt a szélesebb körű munkát viszont össze kellene fogni, amely már megyei szintű in­tézkedést igényel. A Gépipari Tudományos Egyesület rendezvényein el­hangzott javaslatok egy része szintén az egyesület lehető­ségeit meghaladó tennivalók­ra irányította rá a figyelmet. A műszaki szakemberek kép­zésére, továbbképzésére kevés a megyében lévő állami in­tézményekben biztosított le­hetőség. A tudományos egye­sületek évente 30—35 tanfo­lyammal segítenek, de ez is kevés. Szükség lenne a főis­kolák fokozottabb igénybevé­telére, más megyékkel kiala­kított együttműködésre. A Mágyar Agrártudományi Egyesület rendezvényén mondták el: itt az ideje, hogy megyénkben is általá­nosabban alkalmazzák a szá­mítástechnikát a hozamnö­vekedés és a költségtényezők optimumának kereséséhez. Érdeklődést váltottak ki a MAE rendezvényei között a sekély talajművelési módsze­rek. Az elterjedés akadálya — hangzott el többek között —, hogy alkalmazásában a szakemberek nem érdekeltek, s a szélesebb körű elterjedés­hez az érdekeltséget is javí­tani szükséges. Az Élelmezésipari Tudomá­nyos Egyesület keretében fő­ként a csomagolástechnika kérdései kerültek előtérbe, de nagy érdklődés kísérte az energiatakarékosság szem­pontjából is figyelemreméltó kukoricatárolókat, amelyek­ben 16—17 százalékos víztar­talommal is megkezdődhet a tárolás. AZ ELEKTROTECHNIKAI EGYESÜLET egyik rendez­vényén azt javasolták, hogy a jövőben energiatakarékossági és biztonságtechnikai okok miatt indokolt lenne a csalá­di házak villamosvezeték-há- lózatának ugyanolyan szak­szerű tervezése, mint az épí­tőmunkáé. Javaslatok tehát bőven vannak, érdemes azokat to­vábbgondolni, s az egyes ága­zatok megyei vezetői is me­ríthetnek terveikhez az el­hangzottakból. M. S. A SZABOLCSBÁKAI PÉLDA Kockázat sikerrel Dohánycsomózóból műanyagüzem Az utóbbi néhány évben tudatosodott csak széles kör­ben, mondhatni minden szinten, hogy a termelőszövetkeze­tek melléktevékenysége több mint foglalkoztatottság, meg­felelő méretben a hagyományos mezőgazdasági termelést nemcsak kiegészíti, hanem segíti, előbbre viszi. A mellék­üzemből akkumulálódó jövedelem átvihető az alaptevékeny­ségbe, a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek meg­erősödésének egyik anyagi forrása lehet. Erre a célra leg­jövedelmezőbb az ipari tevékenység, amelyből a szabolcs- szatmári tsz-ekbe eddig kevés „jutott”. Bizonyos fellendülés most tapasztalható. A műanyagfeldolgozó üzemben napraforgómag-csomagolás­hoz tasakokat készítenek az asszonyok. (E. E. felv.) konként mintegy 600 kilo­gramm hengeres zsákanyagot készít a VEGYTEK-től, a TVK-tól vásárolt polietilén granulátumból. A gépen kü­lönböző méretben lehet a hengeres méteráru fóliát gyártani a széles zsáknagy­ságtól a vetőmagos tasakokig. Az eredeti nyersanyagból fe­hér fólia készül, de a piac igénye szerint színezni is tud­juk. Az így nyert anyagot he­gesztőgéppel daraboljuk, ra­gasztjuk, illetve a partner cé­gek igénye szerint felirattal, emblémával látjuk el. A fel­iratozás most még szitanyo­mattal, kézzel készül, de már megvásároltunk egy nyomda­gépet. — A növénytermelésből hat dolgozót engedtünk az üzem­be, a többiek olyanok, akik Kisvárdán nem tudtak, vagy nem akartak munkát vállalni. Az asszonyok, lányok gyor­san betanultak, már teljesít­ménybérben dolgoznak. Az alapanyaggyártás három, a konfekcionálás két műszak­ban megy. A mintegy 50 főt foglalkoztató üzem munkafe­gyelme, légköre erkölcsileg jó hatással van a mezőgazdasági dolgozókra is. Lehet rugalmasabban — Nagy kockázatot vállal­tunk, amikor nem a bedolgo­zást választottuk. Magunknak kell az alapanyagról és az áru értékesítéséről is gondoskod­nunk. A piaci igények isme­retével, rugalmas alkalmaz­kodással a mi kis üze­münk jövedelmező. Legna­gyobb partnereink a barom­fi-, a konzerv-, a bútor- és a sütőipar. De gyártunk többek között a budapesti tszkernek export napraforgó-szállítás­hoz színes tasakokat. Az idei termelési tervünk 10 millió forint. Ügy látjuk, hogy ez meglesz és a jövedelmezőségi számításunkat is megtaláljuk. Jövőre előreláthatólag mint­egy 23 millió forintos terme­lési értékünk lesz. Mint ön­álló vállalkozóknak, nagy szükségünk lesz a piaci igé­nyek naprakész ismeretére, a jó minőségű áru készítésé­re, valamint a pontos szállí­tásra. A szabolcsbákai vezetés cél­tudatos utánajárással, fegyel­mezett, gyors cselekedettel rá­cáfolt arra az állításra, hogy ma már nem lehet jó ipari tevékenységre szert tenni. Le­het, de nem óhajtással, vára­kozással. Csikós Balázs Este Szamosszegen T udom a községről, hogy szorgalmas, módos. Tudom az egykori or­vosuktól, a szomszéd falu­ban volt csak akkor orvos, nyolc községnyi volt a kör­zet, hogy ha a bálban meg­sérült valaki, és kötözésre kellett hordani, akkor már nyárhajnali alig szürkület­ben verték az ablakát: „Dok­tor úr! Reggelre mondta, hogy hozzuk Kosát kötözésre.” Sok Kosa van most is Szamossze­gen, nem bántok meg a név­vel senkit. Ott hajnal előtt kezdődött a reggel, és éjsza­kára lett csak este. Az egész­séget pedig e két határon túlra szorította a dologidő. Találkozóra hívtak az ifjú­sági klubba egy közömbös csütörtökön. Este hétre, mert hát most vagyunk az egyik legnagyobb dologidőben. Há­zigazdám, a művelődési ház igazgatója már-már mentege­tőzve mondta, hogy a „gyere­kek" máskor nem jöhetnek. Ki bejár Mátészalkára, ki ott­hon van, de akár bejár, akár nem, munka után dolog van a kertben is, várja őket is a jószág. Mesterségemből adódóan vallom, hogy egyszerűbb programokról írni, ítélni, mint programmá lenni tud­ván, hogy valamennyi kény- szeredettség, vagy ha az nem, de nagyon sok fáradtság lesz a programot törőkben. Mit le­het mondani versről, írásról, irodalomról, újságírásról azoknak, akiknek az izmaik­ban még majd hogy nem fáj­dalom a fáradtság? És mit mondhatok én, lassan az öregség partjáról azoknak, akik csak most érnek a fel­nőttség partjaira? Az emlé­keimet? Fiú jogon ismerem ez egykori orvos feljegyzéseit, és ma már nekem melegítő emlék, hogy anyánk mindig megbüntetett, ha a kertünk­ből a Krasznáig, a szamos- szegi határig csavarogtunk. És ugyan mit mondana az a szamosszegi húszéveseknek, hogy az akkor is módos fa­luban is számosán voltak, akik sohasem tudták kifizet­ni a foghúzások harminc-öt- ven filléreit? Más ma Számos- szeg. A szorgalom, ami negyven éve is igaz volt átvészelte a jobb módot, a kényelmesebb életet is. Nem véletlen, hogy a megye azonos nagyságú községei közül itt végezték a legtöbb társadalmi munkát 1980-ban, és a vendéglátóim mondták, hogy ez így lesz idén is. És, mert a találkozó szabálytalan formájúvá lett, volt időm beszélgetni. Sakk­parti közben, kettesben, kis csoportban, együtt. Ezeket a töprengő jegyzeteimet már régen e beszélgetések ízével írom, nem tagadván, hogy ta­lán többet nyertem velük, mint amennyit magammal vi­hettem. Azt akár statisztikából is ki lehet következtetni, hogy milyen anyagi viszonyok kö­zött élnek ma a falusi fiata­lok, de megérteni az anyagi bőséget biztosító, nem egy­szer tizenkétórás munkana­pot egy ilyen estén lehet iga­zán. Az a fiú, aki több éves országjárás, jólkereső pesti munkahelyről jött haza, bi­zonygatta, hogy csak „össze­szedi magát” anyagilag, hi­szen a szülei segítenek, aztán visszamegy, mert ott jobb az élet.. Kórus kérdezte, hogy mi a jobb? Több a színház? Tény,- hogy a színházakat nem a munkásszállók, vagy albérlő fiatalok töltik meg. Több a szórakozás? Több száz gépkocsi tagadja, lopja a városoktól való távolságot. Több a munkahely? Mond­ták, szakmailag rangos mun­kahely ittvis van. Ök vitatkoztak. Később már kis csoportokban. És ha­sonlatosan ahhoz, amikor a köd felszáll, s ragyogni kezd a táj, ráfeledkeztem egy na­gyon szép világra. Ha én ezekkel a fiúkkal utazom, ha bárhol máshol találkozom, akkor ők nem válnak ki sem­mivel korosztályuk tömegé­ből, de ez fordítottan is igaz: abban a zsibongó had­ban ugyanilyen fiatalok él­nek. Itt a húszéves házépítés­re készül, és olyan meggon- doltsággal rendezi előre az életét, annyi biztonsággal szá­mol a társadalomban élés előnyeire, még kötelezettsé­geire is, ami sokkal felnőtteb­beknek is becsületére válna. Valójában olyan élményvilág ez, aminek léte a jövő ígére­te. A nehézgépkezelő, aki sokmilliós masináján százló-* erőknek parancsol, szakmai gőggel beszél a munkájáról. És ez a gőg akkor is szakma- szeretet, ha virtusból akar tö­kéletes ura lenni a gépnek. És ebben a körben ugyanígy beszélt az almáról a kertész, vagy sorolhatnám tovább a többieket. O lvasni, beszélni men­tem, az írás szándé­ka nélkül, és most írás közben úgy gondolom, hogy legalább gondolatban sikerül hozzájuk fiatalodnom egy ki­csit. Ezért írtam le, hogy ők húszévesen ilyenek is. Bartha Gábor lövőre szovjet exportra termel Textilüzem Nagyecseden Űj üzemmel gyarapodott ebben az évben Nagyecsed: a Rákóczi Termelőszövetkezet a Budapesti Finomkötöttáru­gyárral együttműködve kon­fekcióüzemet létesített, ahol nyolcvan nőnek biztosítanak állandó munkalehetőséget. Az immár negyedik hónapja dol­gozó melléküzem munkásai háromhónapos átképzésen voltak a vállalat mátészalkai gyárában. Az üzemben most pizsamát és alsónadrágot ké­szítenek. Az anyagmentes bérmunka értéke évi 8—10 millió forint lesz. Később — előreláthatóan már jövőre — exporttermék előállítására is kapnak megbízást: női ruhá­kat készítenek szovjet meg­rendelésre. GAZDA LÁSZLÓ osztályvezető-helyettes Á téli közlekedésről — Télen megyénkben is több a koccanásos baleset és a súlyosabb balesetek száma is megnövekszik. Télen nehe­zebb és veszélyesebb közle­kedni. Pedig gazdasági ér­dek, a forgalom biztonsága is szükségessé teszi a forga­lom áramlását az év minden szakában. A közlekedés nem idényjellegű. A zavartalanabb téli közlekedést a jól szerve­zett téli útügyi szolgálat és az úthasználók harmonikus együttműködése biztosíthat­ja. Fontos szükséglet az út­használók informálása. A modern kommunikációs esz­közök ezt megyénkben is le­hetővé teszik. Az Űtinform országos szolgálata novem­bertől márciusig kellő infor­mációkat tud adni. A nyír­egyházi Búza téren lévő ügye­letén személyesen, vagy tele­fonon ajánlatos tudakozódni indulás előtt. Az elakadt jár­művek vezetői az ügyeletén keresztül segítséget is kérhet­nek. — A KPM megyénkben a törzshálózatot rendszeresen, a szükségtől függően tisztítja. A kisebb utak rendszeres tisztításának még nincsenek meg a személyi, anyagi és technikai feltételei. Néhány termelőszövetkezetnek van kisebb hóeltakarító gépe. Jó lenne, ha ezek a szövetkeze­tek a helyi tanácsokkal szer­vezkedve a lehetőségükhöz mérten tisztítanák a kisebb bekötő utakat, saját haszná­latú utakat. — Az utak tisztítása, új ol­vasztószerek bevezetése napi­renden van. Jobb szervezés­sel lehet javítani a munkán. Az utcák, a járdák tisztítása is lehetne rendszeresebb, tö­kéletesebb — Fontos, hogy a volánnál ülők a szokásostól is jobban összpontosítsanak. Kell a gyors helyzetfelismerés, de nincs szükség kapkodásra. A gyalogosokra és a kerékpáro­sokra különös figyelmet szük­séges fordítani. A gyalogosok viszont vegyék figyelembe, hogy síkos úton a járművek féktávolsága megnő, a gya­logátkelőhelyek kisebb védel­met nyújtanak. A zebrán át­futok, a járdáról váratlanul lelépők a téli hónapokban különösen veszélyesek, ön­magukra is. — A gépkocsikat a téli üze­meltetésre megfelelően elő kell készíteni. Erre szánni kell időt és pénzt. A jól be­szabályozott motor könnyeb­ben indul, így kevésbé veszi igénybe az akkumulátort. A rendszeresen közlekedők be­szerezhetik a téli gumikat, esetleg a hóláncot. Az ablak­törlő lapátok gumibetétjeinek állapotáról sem szabad meg­feledkezni. Indításkor csú­szós úton fontos a vonóerő helyes megválasztása Mert nagy gázadásnál megpörög­nek a kerekek és megszűnik a vonóerő. A követési távol­ság nagyobb legyen. Forgal­mi sávban kerülni kell a megállást, mert a mögöttes forgalom balesetet okozhat A tájékozottság, valamint a köz­lekedésben részt vevők (a gya­logosokat is beleértve) óva­tossága könnyebbé teheti a téli közlekedést N. L. Az anarcsi és szabolcsbákai tsz-ek két évvel ezelőtt egye­sültek. Jelentősebb mellék­üzemmel egyik sem rendelke­zett. A termőhelyi adottságuk kedvezőtlen. Dr. Kovács Géza elnök a két év előtti elhatáro­zásukra így utal vissza: Mi nyereséges? — Minket a foglalkoztatási gond kevésbé hajtott Aki na­gyon akart, Kisvárdán talált munkát. Amikor elkezdtük a melléküzemek szervezését, a nyereséges, kevés munkaerőt igénylő tevékenységet helyez­tük előtérbe. A könnyűipar­ban ilyet nem találtunk. Ne­künk a bedolgozás sem meg­felelő, mert sok munkaerőt kíván, másrészt így nem va­gyunk önállóak és az elérhe­tő jövedelem is alacsony. Azt is célul tűztük, hogy a ter­mékelőállításban minél több műveletet mi végezzünk, ha lehet, az alapanyagot is állít­suk elő. — így jutottunk el 1980- ban egy háromezer köbméter fát feldolgozó fűrészüzem lé­tesítéséhez. Az alapanyagot a saját erdőinkből termeljük ki. Raklapokat készítünk a vásá- rosnaményi üzemnek, export­hoz nyúlketrecet a kisvárdai HUNNIACOOP-nak, ellátjuk a termelőszövetkezetünket Szabolcs almásládával és a saját építkezésünket faanyag­gal. A fűrészüzemünket to­vább nem növeljük, csupán korszerűsítési terveink van­nak. — Sok utánajárással ötletet kaptunk műanyagfeldolgo­zásra. Mi itt is azzal indul­tunk el: bedolgozást, illetve részmunkát lehetőleg nem vállalunk. Megismerkedtünk a sárisápi tsz műanyagüze­mével. Utána úgy döntöt­tünk, a volt csomózóházunkat kisebb átalakítással műanyag­feldolgozásra hasznosítjuk. Piackutatással felderítettük: az iparnak, kereskedelemnek nagy szüksége van csomagoló­anyagra. Á piac igénye szerint — Sikerült egy fóliahúzó gépet szerezni, amely műsza-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom