Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-21 / 273. szám
4 Kelet-Magyarorezág 1981. november 21. Brezsnyev üzenete Szárászhoz Kommentár R jószomszédság jegyében A héten újabb fontos állomással gyarapodott kétoldalú kapcsolataink gazdag históriája: dr. Bruno Kerisky szövetségi kancellár ismét látogatást tett hazánkban. Már a,két tárgyaló küldöttség összetételéből is következtetni lehetett a tárgyalások legfőbb témájára, a gazdasági kérdések megvitatására. Az Osztrák Köztársaság hazánk második legfontosabb tőkés gazdasági partnere. A látogatásról kiadott közös közlemény nyomatékkai aláhúzta: az eredmények és a kínálkozó lehetőségek arra biztatnak, hogy továbblépjünk. Sok kiaknázatlan tartalék kínálkozik még, annak ellenére, hogy a magyar és az osztrák vállalatok között több mint száz kooperációs szerződés van érvényben, s csaknem ennyinek a megkötéséről folynak sikerrel kecsegtető tárgyalások. A szocialista Magyarország és a semleges, tőkés Ausztria magas szintű képviselőinek eszmecseréin természetesen a világpolitika alakulása is szóba került. Annál is inkább, mert mindkét állam sokat tett és sokat tesz napjainkban is az enyhülés vívmányainak megőrzéséért, a leszerelésért, az újabbb világégés megakadályozásáért. Elkötelezett hívei vagyunk a nézeteltérések békés, tárgyalások útján való tisztázásának, az európai biztonság szavatolásának. Kreisky kancellár személyében olyan államférfit köszönthettünk hazánkban, akinek nemcsak kiegyensúlyozott jószomszédi kapcsolatainkban van meghatározó szerepe, hanem aki a világpolitikában tekintélynek örvend. A jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben a magas szintű magyar—osztrák eszmecserék jelentőségükben bizonyára túlnőnek a két ország határain. Azt is híven illusztrálják, hogy a különböző megközelítések ellenére, az alapvető kérdésekben azonosak a nézetek: az enyhülés megszilárdítása, a leszerelés, a bizalmatlanság eloszlatása és a nemzetközi légkör javítása tekintetében nincsenek véleménykülönbségek. Kreisky kancellár látogatása tehát fontos hozzájárulás az európai országok és népek kölcsönös előnyökön alapuló együttműködéséhez is. Gy. D. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke üzenetet intézett Eliosz Szárkisz libanoni államfőhöz. Üzenetében megerősítette, hogy a Szovjetunió támogatja Libanon szuverenitását és függetlenségét, s elítél minden Dél-Libanon ellen irányuló izraeli vagy egyéb agressziót. Az üzenetet Az Egyesült Államok Sza- úd-Arábia mellett Pakisztánnak is hatalmas mennyiségű fegyvert szállít, hogy ily módon hálálja meg közép-keleti partnerének — James Buck- ley külügyminiszter-helyettes szavai szerint — „a Perzsaöböl védelmében való részvételét”. Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága csütörtöPárizsba érkező hírek szerint Csádban bizonytalan a helyzet azóta, hogy a középafrikai országból néhány nappal ezelőtt kivonták a líbiai csapatokat. A francia rádió pénteken azt közölte, hogy Hisséne Habré volt csádi hadügyminiszter fegyveresei elfoglalták az ország keleti vidékének központi városát, Abéchét. Az AFP csádi hivatalos forrásokra hivatkozva jelentette, hogy a 25 ezer lakosú várost a kormányellenes egységek könnyen, szinte ellenállásba Alekszandr Szoldatov, a Szovjetunió beirúti nagykövete adta át, akit pénteken — egy héten belül másodszor — fogadott a libanoni elnök. A szovjet államfő a napokban ugyancsak üzenetet intézett Jasszer Arafathoz, a Palesztinái Felszabadítás! Szervezet vb-elnökéhez. kön jóváhagyta a kormány előterjesztését 40 darab F—16-os vadászbombázó Pakisztánnak való eladásáról. A bizottságban 13-an támogatták, s ugyanennyien ellenezték az üzletet, de ez azt jelenti, hogy a bizottság nem vétózta meg a tervezetet. A szenátus külügyi bizottsága már korábban áldását adta az üzletre. sem ütközve foglalták el. Goukouni Oueddei csádi elnök a központi kormányzat szempontjából vészjósló katonai helyzet miatt azonnal visszatért a zairei- fővárosból N.Djamenába. A csádi. kormányzat nem rendelkezik harcra képes egységes nemzeti hadsereggel. Az említett frakciók rendelkezésére álló fegyveres csoportok egymástól elszigeteltek és nincs lehetőség arra, hogy együttes erővel szállhassanak szembe a lázadókkal. Brutyó lános köszöntése Brutyó János, az MSZMP Központi. Ellen- ' őrző Bizottságának elnökét több évtizedes munkásmozgalmi tevékenységének és a szocialista társadalom építésében szerzett kiemelkedő érdemeinek elismeréseként — 70. ■ születésnapja alkalmából — az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével tüntette ki. A kitüntetést? pénteken a Parlamentben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Somogyi Imre, a Központi Ellenőrző Bizottság titkára. A kitüntetés átadása után az MSZMP Politikai Bizottsága Brutyó János tiszteletére ebédet adott. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Brutyó Jánost a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti testvéri barátság és együttműködés erősítésében szerzett érdemei elismeréséül, 70. születésnapja alkalmából a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntette ki. Usztyinov fogadta Humberto Ortegát Dmitrij Usztyinov a Szovjetunió marsallj,-, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter pénteken Moszkvában fogadta Humbertó Ortega Saavedra parancsnokot, nicaraguai nemzetvédelmi minisztert. A baráti légkörben lezajlott találkozón a két fél kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitatott meg. A tárgyaláson részt vett Nyikolaj Ogarkov, a Szovjetunió marsallja, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, a honvédelmi miniszter első helyettese és Alek- szej Jepisev hadseregtábornok, a szovjet hadsereg és haditengerészet politikai főcsoportfőnöke, valamint Jacinto Suerez Espinoza, Nicaragua moszkvai nagykövete. Púja Frigyes magyar külügyminiszter latin-amerikai körútja utolsó állomásán, Bogotában vendéglátójával, Carlos Lamos kolumbiai külügyminiszterrel. (Kelet-Magyarország telefotó) Amerikai fegyver Pakisztánnak Bizonytalan helyzet Csádban Szalontay Mihály: 37. A főutca és á főtér sarkán lakott egy ódon, szép több száz éves házban, amelynek első szintje, a földszint már mélyen az utca szintje alatt volt, de a málló vakolatfalak, a rusztikus kövek, a boltívek hajlásai most kellemesen hűvös levegőt teremtettek. A sok-sok virág, már a kapu alatt is hordónyi páfrányok, azáleák, begóniák, rododendronok, s minden lépcsőfordu- Jóban sarokban egy-egy zöld kis kertfolt, zsúfolt cseréple- véldzsungel is — valami kellemes nyugalomra intő összhatást idézett fel benne. A kapu előtt parkolt egy dodzs, de üres volt, Géza elbúcsúzott a sofőrtől, elővarázsolt egy másfél kilós óriáskulcsot, kinyitotta vele a nagykapuba épített kiskaput. — Vigyázz, le kell lépni — mondta —. S tényleg jó nagyot kellett lefelé lépni. Felmentek a második emeletre, ahol egy nyitott -szoba kivilágított ajtajában fehér hárászkendős kedves fiatal nő állt. Nem volt már gyerek, de még harmincon innen. Eléjük jött, kezet fogott vele, mondta, hogy ő a Sárika, és hogy értesült már, hogy ez a gaz lator — nyilván Géza — méltó volt önmagához, és mostanáig éheztette őket. Bent a szobában Béla és Robi álltak egy asztal meg egy öreg néni mellett, kezükben pohár. Ittak, vagy várták őket az együttes ivásra, és beszélgettek a nénivel. Géza megbökte: — Csókolj neki kezet — súgta. — Tudod, hogy nem szoktam — vissza ő. — Nem is kell — szúrta közbe zavartan Sárika, ettől aztán mindhárman zavarba jöttek. Bementek, Miki esetlenül megrázta az öregasszony kezét, aki jobbjával megfogta, baljával megsimogatta a fiú kezefejét, és ettől Miki mindjárt megbánta, hogy már megint „elvizett”, ahelyett, hogy gyorsan megcsókolta volna a kis öregasszony kezét. — Juszti?.., — kérdezte; — Mosakszik — felelte Sárika. Közben Béla megölelte, talán kétszer is, kezébe nyomott egy jéghideg poharat, mérgeszöld fehér bor volt benne. — Cirfandli — mondták. — Idevaló igazi. Megitták. Leült, izzadt. — Neked is mosakodnod kéne, összeszedni magad. Fáradtnak látszol. Megfogta Béla karját, odahúzta az ablakmélyedésbe. A kétméteres fal teljesen eltakarta őket a többiektől, az ablakon barnapiros, öreg, vastag ablakspa- letta, Béla megint átölelte, s a fülébe súgta: „Ne kérdezz semmit. Ne mondj semmit. Most már minden mindegy. Most már benne vagyunk, majd meglátjuk”. — Ma? — kérdezte. — öregem, négy óra múlva odaát vagy. — Hihetetlen . .. — Csak aztán ... csak aztán lesz nehéz. Ládd-e, ez a kis öregasszony, meg ez a fiatal — én is most látom először, de most már ezek ... szóval ezeknek el leszünk kötelezve. Ha az ember valamit csinál, annak mindig megvannak, a következményei. De hát azt hiszem igaza van Gézának. Az a következetesség, amit tőlünk számonkér- tek az iskolában, az nem a hús-vér, nem az emberek, nem az élet következetessége. Az a merev faszentek, a szobrok, a sémák következetessége. De szeretnék már egy héttel idősebb lenni. — Félsz? — Félek — mondta ingerülten Béla. — Én vagyok itt a normák, a belső fegyelem számonkérője. És én rúgom föl a saját törvényemet... Tudod, hogy azzal fogok álmodni, mi van, ha ez a lány mégis . . . szóval, ha nem olyan ártatlan, mint amilyennek te hiszed . . . Szép lány, nagy emberek kurvája, miért szállsz pokolra miatta? Ki tudja. S miért megyünk mi is veled? ... Felemelte a fejét, megitta a borát, belenézett Miki szemébe, ötszáz éves szem volt, öreg és fáradt, bölcs, nem evilági. — Géza azt mondja törlesztőnk. Magunk előtt törlesztőnk. Hogy annyi embertelenséget követtünk el, hogy a lelkiismeretünk kívánja az ellenpontozást. Hát én nem!... öregem, az én lelkiismeretem tiszta. Én azt tettem ami a meggyőződésem. Védem a hazám, a szocialista Magyarország határait... Azt mondják, hogy odafönt kezd másképpen fújni a szél, hogy Nagy Imre meg Rákosi nem egyféleképpen beszélnék, de öregem, itt lenn a kiskatona, akinek én adok tűzparan- csot ma éjjel, ha észrevesz téged, csak egyféleképpen tud lőni... (Folytatjuk) 22. Petter levele A fényképészek mindig a közelünkben voltak. De Roberto olyan nyugodt és kedves volt, hogy ez alkalommal nem kezdett ki velük. És ezután készítették azt a híres- hírhedt fényképet, amely a „Life” magazinban jelent meg: mi ketten, kéz a kézben Amalfi partjainál. Bejárta az egész világot és megmutatta, milyen csapodár asszony vagyok én... Amalfjban felismertem, hogy eljött az a pillanat, amikor Petterrel szemben abszolúte becsületesnek kell lennem. Több próbálkozás után ezt írtam neki: „Nehéz lesz elolvasnod ezt a levelet, nekem pedig nehéz megír- /nom. De azt hiszem, ez az egyetlen megoldás. Szívesen elmagyaráznék neked mindent elejétől fogva, de úgyis eleget tudsz. A bocsánatodat szeretném kérni, de ez olyan értelmetlennek tűnik. Ez nem egyedül az én hibám, és te hogyan tudnál megbocsátani, ha én Robertónál akarok maradni? ‘ Nem akartam szerelmes lenni és végleg Olaszországban maradni. A terveink és álmaink után — te tudod, hogy ez az igazság. De mit tehetek? Min változtathatnék? Magad vetted észre Hollywoodban, hogyan nő a vonzalmam Roberto iránt, mennyire hasonlítunk egymásra, hogy ugyanazok a vágyaink ugyanarról a munkáról, ugyanazok az elképzeléseink az életről. Azt gondoltam, le tudom győzni az iránta érzett vonzalmarnat, ha látom a saját környezetében, mely annyira más, mint az enyém. De pont az ellenkezője történt. Petter, tudom, hogy ez a levél bombaként hat rád; Piára, a jövőnkre, a múltunkra, amelyben te ólyan önfeláldozó és segítőkész voltál. És most egyedül állsz a romokon és én nem segíthetek neked.” Attól a perctől kezdve, hogy elértük Strombolit és elkezdtük a forgatást, a munkatársak észrevették, hogy Roberto és én több időt töltünk együtt, mint amennyi szükséges. Utána megérkeztek az újságírók, elkezdték a nyomozást, minden lehetséges emberrel beszéltek, megszámolták a fürdőszobámban a fogkeféket. És hol aludt Roberto? És hol a testvére? Egyedül voltam a hálószobámban? Először csak az olasz újságírók jöttek, azután a kollégáik is a világ minden tájáról.” És ezután kaptam meg Petter levelét. Meg van róla győződve, hogy nem gondolkodtam a következményeken, végül is Rossellini házas ember, katolikus országban él és én Anna Magnanit csak mint Roberto szeretője válthatnám fel. Rossellini semmilyen új házasságát nem ismerik el Olaszországban. Azokban az években, amíg házasok voltunk, ő mindig azon volt, hogy nekem segítsen, levegye a vállam- ról a felelősséget és a terheket. „Nincs olyan férfi, aki több szabadságot adott volna a feleségének, akit szeret, mint én neked.” Sírtam, amikor elolvastam Petter levelét. Következik: 23. Csak egy életünk van... Egy szaúdi herceg Kínában Meglepetésszerű látogatást készítse a két ország közötti tett a közelmúltban Peking- diplomáciai kapcsolatok felben egy szaúdi herceg — je- vételét. Ennek legfőbb aka- lentették pénteken pekingi dálya eddig a szaúdi királydiplomáciai források. A szaú- ság Tajvanhoz fűződő szoros di személyiség látogatásának kapcsolata volt; Szaúd-Ará- célja e források szerint az, bia Tajvant részesíti hivata- hogy a színfalak mögött elő- los elismerésben. 41. számú Vas-műszaki • # Uzlefházban Nyíregyháza, Széchenyi u. 49. sz. alatt csavarszaküzlet, amely nyers, fényes horganyzott, kadmiumozott rézcsavarokat, valamint belövőszeget és „pop” szegecset kínál megvételre. KERESKEDELMI VÁLLALAT
