Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. november 15. O s tesped tudatában: ő a nyertes BOTÁR ATTILA: kirándul szőke gleccserekhez nem tőle fröccsen szét a tükörkép C»SQk mint Q tűzkő Vénült szimmetriákat ő nem sért a Nap-keréktől nem ő szikrázik fényesülten az elkopásig Ebben a lakhatatlan nyárban Ha már madara sincs a nyárnak nem volt igazam s nem is. hibáztam gyullasztók felhő-térképvásznat csak mint a tűzkő dörzsölődtem ha már fogyton-fogyás a nyár csak virágok lobbantak fölöttem színre lobbantok minden fákat s csíkosán ejtőemyőselymek ha már a nyárnak nyara sincsen — de boldog aki kibicelhet! szerelmetes hazám csak intsen igazával elüldögélve s csillagot szikráztatok éjjel piros borokhoz hűl a vére molekuláim melegével. A barátság kiadója Szép hagyomány, hogy szinte esztendőként elhozza Szabolcs-Szatmárba kiadói tevékenységének legfrissebb termékeit az ungvári Kárpáti Kiadó. Az idén a „Szovjet könyv ünnepe” rendezvény- sorozatra érkeztek a Kárpáti legújabb könyvei, melyek kö­zött szép számmal szerepel­tek a kiadó magyar nyelven megjelentetett alkotásai. Bo­risz Gvargyionovot, a kiadó igazgatóját arra kértük, mu­tassa be az ungvári kollektí­va munkáját és szóljon a jö­vő esztendő terveiről. — Kiadónk históriája 1945- re nyúlik vissza. Ez év au­gusztusában született meg a döntés egy területi könyv- és lapkiadó vállalat létrehozá­sáról. Tulajdonképp ez volt kiadónk jogelődje. 1964-ben alakult át a Kárpáti Kiadó­vá, amelynek hatáskörébe vonták a szomszédos Ivano- Frankovszk és Csernovci te­rületeket is. — Társadalompolitikai, ter­melési-műszaki, mezőgazda- sági, turista-tájismereti és szépirodalmi könyveket je­lentetünk meg ukrán, orosz, magyar és moldvai nyelven. Gondozásunkban ez ideig csaknem 2900 könyv látott már napvilágot, közel 41 mil­lió példányban. — Együttműködésünk a magyar könyvkiadókkal 1958 óta rendszeres és gyümölcsö­ző. Az orosz, ukrán és ma­gyar klasszikusok műveit a Kossuth, az Európa, a Gondo­lat, a Magvető, a Móra és a Zeneműkiadóval közösen je­lentetjük meg. Napjainkig mintegy 400 kiadványt ad­tunk ki több, mint 12 millió példányban az együttmunkál- kodás eredményeként. Hogy csupán néhány jelentősebb munkánkat említsem: együtt gondoztuk magyar kiadókkal az SZKP történetét feldolgo­zó kötetet, a Nagy Honvédő Háború históriájának doku­mentumait és Vlagyimir II- jics Lenin életrajzát is. A Kárpáti Kiadó eredmé­nyes kapcsolatait a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége is elismerte, ami­kor a „Népek Barátsága Ér­demrendet” adományozta a közösségnek. Az igazgató vázolta a kiadó 1982-es azon terveit, amelye­ket a magyarokkal közösen valósítanak majd meg. El­mondta, hogy jövőre magya­rul 24 alkotást jelentetnek meg 700 ezer példányban. A Kossuthtal karöltve jelenik majd meg a hazai könyves­boltokban A. Trus Lenin és a szovjet külpolitika című könyve. Grigorij Baklanov: Örökre tizenkilenc évesek cí­mű regénye a második világ­háború fiatal kiskatonáiról szól, azokról, akik az iskola­padokból kerültek a frontvo­nalra és soha nem érhették meg 20. születésnapjukat. A kisregény emlékezteti olvasó­it a „Ballada a katonáról” lírai történetére. Novikov—Priboj nagy sike­rű könyvét, a Csuzimát az Európával közösen gondozza majd a Kárpáti. Az izgalmas cselekmény az orosz—japán háború tengeri csatáinak ese­ményeihez kalauzolja el ol­vasóit. Egy baskír szerző, Basirov mutatkozik be ha­zánkban Az én zöld bölcsőm. című regényével. Ismét meg­jelenik Gajdarnak immáron klasszikus ifjúsági regény^, a Timur és csapata. Szintén a Móra kiadóval együtt gon­dozzák Gárdonyi Géza regé­nyét, az Egri csillagokat. A Magvető és a Kárpáti vállal­kozása lesz Valentyin Kata- jev regényének a Szkuljánai temetőnek kiadása. A Gondo­lattal együtt pedig a sci-fi ra­jongóinak szolgálhatnak meg­lepetéssel; jövőre kiadják Jefremov A múlt árnyai cí­mű fantasztikus regényét. Kalenda Zoltán — Minden jó lélek dicséri az igaz embert. Te mért nem dicséred? Akkor a kutya lehajtotta a fejét, és megnyalintván az öreg lába szárát, eltűnt. Az öreg visszatért a házba és le­feküdt a felesége mellé. — Te reszketsz — mondot­ta az asszony. — Éles a levegő odakint. — Ilyen nagy nyárban? Reggel hat órakor ponto­san ott állt a hintóval a szö­vetkezet nagy udvarán, az elnök, Détár Miska is ponto­san érkezett, s rávert az öreg­ember vállára: — Jó reggelt vén faszi, tudja, hová megyünk? — A répaszedőkhöz. — Ügy igaz. De mintha szürke lenne az arca. Csak nem beteg? — Ugyan, öreg emberben lassan indul a vér. — Segítünk rajta — mon­dotta az elnök, a mezőgazda- sági tudományok doktora —, ivott már ma valamit? — Vizet a jó kútnál. — Akkor egy kis barack nem árt meg. Megálltak a kocsmánál, hol­ott az elnök megtiltotta, hogy a szövetkezet tagjai munka­időben átlépjék a kocsma küszöbét. Teljes deci barac­kot rendelt az öregnek. Ám ő csak megnyalintotta és azt mondotta: — Nagy, sok esztendőket megéltem, de én ott hátul a hintóbán még sohasem ül­tem. Ha meghalok, oda há­túira fektessenek, úgy vigye­nek ki a temető ravatalozó­jába. — Édes öregem, ha akarja, hajtok én. Csak adja ide a gyeplőt. — Azt nem. Csak ha meg­halok. Ügy telt el a nap, mint a többi. Este hazament, a fia itatta a jószágokat, a gyere­kek rúgták a labdát a nagy udvaron, felesége a nagy csa­ládnak puliszkával szolgált. Éjféltájt az öregember, mint rendesen, kilépett a házból, hogy a kisdolgát elvégezze. Akkor meglátta, hogy a ke­rítés vastag culpfájának tete­jén egy kopasz, ősz szakállú ember ül. — Nem gondolod — kér­dezte a kopasz, hogy be kel­lene nézned a tehenekhez? A Kedves ma éjjel elleni fog. — Lám, majd elfeledtem. — Másról is megfeledkez­tél. — Miről? — Hogy neked is készülőd­nöd kell. — Arról nem — vélte az öreg —, csak nem mertem magamnak se bevallani. — Ha tudjuk, merjük be­vallani. De most menj a te­hénhez. Még gyötrik a fájdal­mak, hallod a bőgését? Akkor az öregember be­ment az istállóba, meggyúj­totta a villanyt és látta, hogy a Kedves a szó szoros értel­mében négykézláb térdel és két nagy szeméből hull a könny. Az öreg megsimogat­ta az állat pofáját, az pedig érdes nyelvével megnyalin­totta az ő kezét. Akkor hát­rament, és látta, hogy a bor­jú két kicsiny lába már kint van. A tehén biztatás nélkül nyögött, és nyomott s a te­kintete itt volt az öregen. Előtűnt a borjú arca, majd a szeme. Ó, az a két szem! Ahogy a világ első látásával rácsodál­kozott az öregemberre. Faze­kas József nemsokára szü- gyénél fogva markolta meg a kicsi borjút. Nem volt a ke­ze ügyében sem kés, sem olló, vén fogaival harapta el a köldökzsinórt. Sót hozott ez­után. Beszórta az állatocskát és az anyja elé tette, aki bütykétől az orráig lenyalta fiát, megtisztítván az életre. Akkor a borjacska felállt, s ingón az anyja tőgye felé in­dult. Megtalálta. Az öreg már nevetett rajta. Reggel rendes időben ott volt az elnökért. — Megkérnélek, Miska, menjünk előbb a tanácshá­zára, végrendelkezni akarok, légy a tanúm. — Megbolondult maga, öreg, vagy csak nem indult meg még a vér? Menjünk a kocsmába egy féldecire. — Majd utána. A tanácsházán megcsinál­ták a rendelkezést, aztán ki­mentek a határba. Gyönyörű volt a világ. Kár itt hagyni, gondolta az öreg. Este otthon megkérdezte mindenkitől: — Rendben vagytok? — Csak még a vacsora nincs kész. — Az állatok? — A tehén még nem ka­pott vizet. — A Kedves most ellett, vigyázzatok rá, jó tehén. — Mindjárt ellátom. — Hagyjad, majd én. Együtt voltunk az éjszaka. Lucernát vitt a tehénnek nagy öllel, aztán elment a kúthoz. Ahogy húzta a vöd­röt, látta, hogy egy hintó áll meg a kapu előtt. A bakon a fehér szakállú öregember ült. — Készen vagy? — kér­dezte a kopasz. — Csak megitatom a Ked­vest, aki szült. — Siess. — Átöltözzek? Ünnepi ru­hába. — Minek? Kopottan jártál egész életedben. — Na, akkor csak elviszem a vizet a Kedvesnek, aztán jövök. — Várlak. Ügy is történt. Elvitte még a vödör vizet, aztán vissza­tért a hintóhoz. Életében elő­ször a hátsó ülésre ült, a fő helyre, s nem ő hajtott. Többé már nem ő hajtott. Színes fametszeteken meséket álmodik E|y szabolcsi művész - Drezdából Egy bűbájos kis mesekönyv egész oldalas képein a vers­sorok mellett vidámak a szí­nek, a szándékoltan esetlen, kedves formák, a változatos megoldások a fantázia ötle­tességét dicsérik. A sündisznó hátán egy fennakadt almát visz s az égről egy Braque-os — profilban is, szemben is megoldott — ábrázatú hold néz le a világra. „Der Mond geht auf die Reise” (A Hold útra kél) című leporellót Halléban adták ki, lengyel változatban is megjelent. Az illusztrátor Molnár-Höing Ur­sula, legújabb megyei képző­művészünk, ki nemrég kapta meg a szövetségi és alaptag­ságot. Drezdában született, ebben a nagy művészeti központban, mely az expresszionizmusnak is bölcsője volt. Itt is járt a Képzőművészeti Főiskolára s Hegenbarth osztályán grafi­ka, alkalmazott grafika sza­kon végzett. Általában önálló alkotóművészként dolgozott, cs^k egy alkalommal volt há­rom évig alkalmazásban a Dewag Werbung-nál. Külön­böző megbízásokat kapott, különösen a Pentacon gyár foglalkoztatta. Művei, főleg színes fametszetei több kiál­lításon vettek részt az Alber- tinumtól Ueningrádig. Pályá­zatokon vett részt, különböző díjakat nyert, Drezdában a Hotel Neva előcsarnokában egy nagy kovácsoltvas murá- list az ő tervei után kivitelez­tek. tyással, de csak a múlt év jú­liusában költözött Vajára. Grafikával foglalkozik, legnagyobb sikert számára színes fametszetei jelentettek. Két mesesorozatot is készített ezzel a technikával, melyet a Drezda megyei tanács rendelt való beleélést, mely úgy szól a gyermekhez, hogy a felnőtt­ben élő gyermeket is meg tudja ragadni. Olykor, mint a Piroska virágcsokros portré­jában, felvillan az alkotónak az a kivételes tehetsége, hogy mélyen be tud hatolni az em­beri lélekbe is. A mesesorozatból néhány szerepelt a múlt évi őszi tár­laton. Másik kedvenc technikája az akril és a kollázs. Ezeken a képein is kiemelkednek az előbb említett kvalitások, de még hozzátehetjük a színhar­móniák, formai ritmusok iránti érzékenységét. Foglal­kozik színes tipográfiával is és szívesen készít akvarelle­het. Tervei szerények. Be akar kapcsolódni az itteni képző- művészeti életbe, s ha megbí­zást kap, szeretné, ha mun­kájával meg lennének elé­gedve. Művészete, megnyerő, szerény egyénisége elismerés­„Páva tavasszal” (Gaál Magyarországot 1966-tól kezdve különböző nyári egye­temek alkalmával — Eszter­gom, Szombathely, Eger, Za­laegerszeg, Nyíregyháza — többször is felkereste. Zala­egerszegen ismerkedett meg későbbi férjével, Molnár Má­Béla reprodukciói) tőle. Az első: Grimm-mesék illusztrációi, s ha nézi az em­ber ezeket az elragadó kis lapokat, nem tudja, mit cso­dáljon jobban. A formagaz­dagságot, az üde ábrázolás- módot, a boldog mesevilágba re és megbecsülésre számít­hat a közönségnél. Érkezésé­vel egy új, friss szín jelent meg azon a nagy palettán, melyet az ország északkeleti részén a Tisza és a Szamos ölel körül. Koroknay Gyula KM „Az egyik segít a másiknak.’ Őszi tükörkép. (Elek Emil felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom