Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. november 15. Meghívó Tokióból, Moszkvából, Párizsból Szellemi életünk követei A legtöbb embernek az alma. a dohány, a krumpli jut eszébe, ha azt hallja: Szabolcs. Ójabban bővült a kör, hiszen viszi é táj hirét a világba a gyógyszer, a konzerv, s a tengeren túl is kedvelik már az itt készült ruhát vagy cipőt. A legkevesebben viszont arról tudnak, hogy szabolcsi szakembereknek is meghívót kézbesít már a posta nemzetközi szimpóziumokra, tudományos kongresszusokra. A megye 15 ezer diplomása közül mind többen ismertetik meg a világgal eredményeinket, a szükebb haza szellemiségét. A felkoncolt vörös barátok utcáján Középkori lelet Bátorban A Szent Veronika kápolna alapfalai körül a feltárás még folyamatban van. Dr. Szabó Péter kandidátus, a nyíregyházi kórház osztályvezető főorvosa Debrecenben végezte el az egyetemet. Hosszabb ideig a bőrklinikán dolgozott, közben két szakvizsgát tett: bőr- és nemibeteg-, valamint radiológus szakorvos lett. — Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Szo- dorai professzor úr tanítványa lehettem, és ez meghatározta egész életemet és tudományos pályafutásomat is. A legmagasabb fokú klinikai képzésben részesített bennünket, szinte egy órányi kihagyást sem engedett a tudományos munkában. Ez a tevékenység azt is megkövetelte, hogy a klinika orvosai a külföldön megjelenő tudományos folyóiratokat el tudják olvasni, le tudják fordítani, s ha külföldi szakemberekkel találkoznak, be- szélni is tudjanak róla. Szabó Péter angolul, németül, franciául beszél és orosz nyelven szakszöveget fordít. — Nekem két fő témám van: egyik az elhanyagolt daganatok modern kezelése, a másik az érbetegségek gyógyítása. A kandidátusi disz- szertációmat is a rosszindulatú daganatok újszerű kezeléséről írtam. Világviszonylatban először mi alkalmaztuk az" elhanyagolt;‘ Hagy kiterjedésű bőrdaganatok szinkrón- sugárkezelését. Természetesen ez az új daganatkezelési módszer egyéb rosszindulatú daganatok kezelésére is alkalmas. Eredményeimről egyébként számos hazai és külföldi szaklapban is beszámoltam. Szabó Péterék jó eredménnyel végzett gyógyító munkája külföldön is felkeltette az érdeklődést, s egyre- másra érkeztek a meghívások tudományos ülésekre és világkongresszusokra.-mim .»•! .ajís»?»::-- I-ö!b JtenőnflOÍ »víítj Dr. Józsa Endre, a TESZÖV megyei titkárhelyettese eredetileg agrármérnök, de doktori címét a közgazdaság- tudományi egyetemen szerezte. Huszonhét éve dolgozik a mezőgazdaság irányításában és többször volt már alkalma külföldi szakemberekkel találkozni. Legutóbb ez év tavaszán hívták meg a Szovjetunióba, hogy a mai magyar mezőgazdaságról tartson előadássorozatot. — Az volt a feladatom, pontosabban a vendéglátók kérése, hogy egy általános keresztmetszetet adjak a magyar mezőgazdaság helyzetéről, de részletesen foglalkozzak az anyagi érdekeltségi rendszerrel, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságok fontosságával, illetve a nálunk kialakult gyakorlattal. Az első előadást Moszkvában, az Orosz Föderáció Földművelésügyi Minisztériumában tartotta, egyet a Tyimir- jazev Mezőgazdasági Akadémián, egyet pedig egy mező- gazdasági folyóirat szerkesztőségében. Szmolenszkben a megyei mezőgazdasági osztály apparátusa számára, az ottani lapszerkesztőség munkatársai részére és a Tyimir- jazev Egyetem Szmolenszkben működő négy karának tanárai, hallgatói számára tartott előadást, három találkozóra pedig szovhozokban és kolhozokban került sor. — Az előadó körutat osztatlan siker kísérte. Tulajdonképpen az érdeklődést én is le tudtam mérni, legjobban talán az őszintén érdeklődők számának nagyságával, de a kérdezők és véleményt mon— Számos nemzetközi és világkongresszuson vettem részt. Ezek közül csak néhány fontosabbat említek: például 1974-ben részt vettem a Firenzében megrendezett XI. rák világkongresszuson, ahol több nagy nyugati gyógyszergyár érdeklődött eredményeim és kísérleteim iránt. Aztán Japánban, egy év múlva pedig Halléban tarthattam előadást. Még ugyanabban az évben meghívtak Buenos Ai- resbe, a XII. rák világkongresszusra, tavaly pedig három előadást tartottam Indiában a rosszindulatú daganatok kezeléséről. Most ismét itt egy meghívó a tokiói bőrgyógyász világkongresszusra. — Nemcsak az én előadásaim jelennek meg nyomtatásban, hanem a konferencia többi résztvevőié is, s ezekből valamennyiünknek van mit tanulni. Az sem titok, hogy sokszor ismerhetünk meg új gyógyszereket, új kezelési eljárásokat, s mint ahogy a mi eredményeinket alkalmazzák más országokban, úgy mi is felhasználjuk itthon, amit külföldön tanultunk. A daganatkezelés ma még nem megoldott, éppen ezért van nagy jelentősége akár az általunk, akár a külföldi kollégáink által elért eredménynek. A mi munkánkat elismerik azzal, hogy meghívnak külföldre, de azzal is, hogy az ország legkülönbözőbb részeiből küldenek ide betegeket, különösen olyanokat, akiknek nagy kiterjedésű, elhanyagolt daganatait nem tudják gyógyítani. Dicsekvés nélkül' mondhatom: a legtöbben gyógyultan távoznak osztályunkról. Munkám elismerésének tartom azt is, hogy nemcsak mint bőrgyógyászt tartanak számon, hanem a napokban beválasztottak a radiológusok országos tudományos bizottságába. dók egymás közötti spontán vitájával is, mert az nem titok, hogy sok mindent szeretnének átvenni a mi hasznos gyakorlatunkból. Az SZKP XXVI. kongresz- szusa határozatokat hozott az élelmiszer-termelés javítására. A kongresszuson Leonyid Brezsnyev elismeréssel szólt a magyar élelmiszer-termelés sikereiről, és a kongresszus résztvevőinek figyelmébe ajánlotta, hogy tanulmányozzák a mi munkánkat, vegyék át a hasznos tapasztalatokat. — Tulajdonképpen a kongresszus után teljesedett ki a már korábban formálódó együttműködés: azóta nemcsak tanácsokat adunk egymásnak, hanem egész termelési rendszereket vesznek át tőlünk barátaink, akár a gyümölcstermelés, akár az állat- tenyésztés területéről hozhatunk példát is rá. Ügy tapasztaltam, hogy az előadások elérték céljukat, és ha csak néhány kolhozban, vagy szovhozban hasznosítják a nálunk alkalmazott anyagi érdekeltségi rendszert, vagy a mienkhez hasonló módon támogatják a háztáji termelést, már hasznos lesz a szovjet élelmiszer-gazdaság számára. Dr. Bánszki István a tanárképző főiskola irodalom tanszékének docense. A régi irodalommal foglalkozik, amely a primitív irodalomtól a XIX. század közepéig, európai vonatkozásban Balzac- ig, a magyar irodalomban Petőfiig tart. — Mi a főiskolán nem választjuk szét az irodalmat magyar és világirodalomra, a magyar irodalmat mint a világirodalom részét tárgyaljuk. így tudunk kapcsolatot teremteni például a felvilágosodás nagyjai: Voltaire, Goethe és Bessenyei között. Bánszki Istvánnak Bessenyei György a tudományos kutatási területe, erről néhány tanulmánya is megjelent, most pedig egy tanszéki munkaközösségben Bessenyei összes műveinek kiadásán dolgozik. A tíz kötetre tervezett nagy és aprólékos filológiai munkából A természet világa kötetet rendezik sajtó alá. A magyar—francia szakos tanárt a francia nyelv rendkívüli módon hozzásegítette ahhoz, hogy irodalmár legyen. — Nemcsak azért, mert egyes műveket eredetiben is el tudok olvasni — vallja Bánszki István —, hanem mert a francia irodalom min- dig is jelentős befolyást gyakorolt a magyar irodalomra. A legnagyobb hatása a felvilágosodás korában volt. Nem véletlen, hogy Bessenyeit magyar Voltaire-nek nevezi a szakirodalom. A főiskola lehetővé teszi oktatói számára, hogy bizonyos témák tanulmányozására néhány hetes, vagy hónapos tanulmányútra mehessenek külföldre. Így jutott el Bánszki István 1974-ben Párizsba, ahol a modern oktatástechnikai berendezések felhasználását tanulmányozhatta. 1977-ben újabb lehetőség nyílt erre. — Tekintve, hogy a magyarországi francia tanárok OPI által rendezett nyári továbbképző nyelvtanfolyamának a mi főiskolánk ad otthont, s ennek én vagyok a vezetője, egyhónapos tanulmányi ösztöndíjjal részt vehettem a Sorbonne nyári egyetemén, ahol egyrészt nyelvtudásomat frissítettem fel, másrészt a francia irodalomtörténet újabb irányzatait tanulmányozhattam. Bánszki István nemcsak tanulmányutakon járt külföldön, előadásokat is tartott, hogy minél több külföldi ismerhesse meg a mi szellemi életünket és kultúránkat. — 1978-ban a zwickaui pedagógiai főiskolán az irodalom szakos hallgatók és az érdeklődő tanárok számára az európai és a magyar felvilágosodás kapcsolatáról tartottam előadást. Többek között itt próbáltam megkeresni Bessenyei: Ágis tragédiájának egyik német forrását, Gottsed: Ágis halála című tragédiáját. — Az ungvári állami egyetem meghívására szintén két hetet tölthettem TJngváron, a magyar tanszék vendégeként. Itt magyar szakos hallgatóknak tartottam egy nyolcórás előadássorozatot, amelynek első felében a magyar, az európai és a kelet-európai felvilágosodás összefüggéseiről, kapcsolatáról volt szó, majd a Szabolcs-Szatmár megyében született írókat, költőket mutattam be Bessenyeitől Móriczon és Krúdyn át Váciig, Sipkayig és Ratkóig. Tavaly októberben két hetet Belgiumban töltött Bánszki István, ahol egy hétig a flamand, egy hétig pedig a francia nyelvterületen látogatott iskolákat, egyetemet és múzeumokat. — Látogatásaim, beszélge- tésim során betekintést nyerhettem a Belgiumban intenzív UNESCO-életbe is, és megismerkedtem az UNESCO ottani vezetőivel, akikkel ma is kapcsolatot tartok. Tőlük francia nyelvű UNESCO-ki- adványokat kapok, és ezeket a tapasztalataimat itthon, a főiskolán működő UNESCO- klub vezetésében igyekszem hasznosítani. Balogh József Végre megszületett annak a lehetősége, hogy az egykori Szentvér (ma Rózsa Ferenc) utcai Szent Veronika kápolna alapfalai a padlótéglákkal felszínre kerülhettek. A kápolna előbukkanásának helye, a jelenlegi ásatási terület a volt református parókia udvara. Most, hogy átalakítás alatt van a városi és járási könyvtárnak szánt parókia-épület, így az udvara egyelőre szabaddá vált ásatási terület céljára; valamint az, hogy a múzeum most már régész múzeológussal rendelkezik, sor kerülhetett a feltárásra. Varga Béla régésznek ideker ülésekor tüstént felsoroltam azokat a helyeket, amelyek feltárásra érdemesnek látszanak, illetve ahol biztos régészeti eredmények várhatók. Néhány hete első feladatként hozzá is kezdett a kápolna feltárásához, míg végre az általam javasolt udvari részen munkája során a várt eredmény megszületett, vagyis előkerültek a Szent Veronika kápolna döngölt agyag, patkó alakú alapjai, belsejében padlótégláival. Ezzel a Szent Veronika kápolnával kapcsolatban az egykori feljegyzések, de még talán a hagyományok még inkább, sok mindent hagytak ránk. (Egyébként Nyírbátor korai egyházi életére jellemző, hogy történelme során említenek egy Krisztus testének szentelt kis méretű kerek templomot is, mely valószínűleg még a XIII. században keletkezhetett, de van adat arra is, hogy 1313-ban Bátornak két papja volt. Majd Lőrinc nevű papja 1334-ben huszonhat garas pápai tizedet fizetett.) A XIII—XIV. században már állt a Szent Veronika tiszteletére szentelt temető- kápolna is, a Szentvér (ma Rózsa Ferenc) utcán. Hogy mikori a Szentvér utca elnevezés, és honnan kapta a Gebe, illetve Nyírkáta felé vezető út ezt a nevet, pontoJóval a nagy istálló előtt volt a keresztút, egyik sarkában régi kúttal. Itt a két ló megállt, mintha a földbe gyökerezett volna a lábuk. — Na, Csillag, Ferkó! — szólt rájuk Fazekas József. De a lovak nem mozdultak. Leszállt az öregember a bakról, s a lovak orra előtt, a keresztút közepéről belenézett a világ négy tájába. Semmi rendkívülit nem tapasztalt, végtelen csend honolt mindenfelé, még egy kutya sem ugatott. Megveregette a lovak pofáját, és mondotta nekik: — Menjünk, elég volt a mai napból. De a két ló csak horkan- tott, bársony állukat elhúzták a simogató kéz elől. Na, majd az ostor segít rajtatok — gondolta a szövetkezet fo- gatos gazdája, ámde hol az ostor? Mintha egész nap nem lett volna a kezében. Amint ment vissza a hintóhoz, meglátta az ostorát a régi kút kávájára akasztva. Nocsak, reggel hagytam volna itt, amikor elindultam az elnökért? Megálltunk itt, az bizonyos, a jó früstök után húztam is egyet e jó kút jó vizéből. Magához vette az ostort, fölszállt s a gyeplőt alig vet-' te a kezébe, máris megindultak a lovak. Micsoda kezes jószágok, gondolta az öreg, emlékeztek rá, hogy elhagysan nem tudjuk. Mindenesetre 1611-ben már így hívták az utcát, mert Báthori Gábor egy okirata ezen a néven nevezi. A Szentvér elnevezést egy helyi — történeti alappal nem- bíró —, közismert legenda, monda alapján kapcsolatba hozzák az egyik Báthori lány miatt apai bosz- szú következtében kiontott papi vérrel. Ennek a mondának a nép ajkán sok motívummal, több közismert változata van, melyeknek egyike a következő: Az egyik Báthőri lányát, vagy talán unokahúgát, Klá- rát, a templom fegyverforgató pap-őrzői, az úgynevezett „vörös barátok” elrabolták, s a templom alatti kriptába zárták. Egy szegény koldus éjjel a vihar elől a templomajtóhoz menekült, de az ajtó is engedett a vihar erejének, s így a koldus fedél alá jutott. Bent a templomban meghallotta a lány sóhajtását, sikolyát, s ezzel megtudta végzetes sorsát. Közölte Báthorival, akinél hamar kész volt a megtorlás terve. Még az éjjel a várkastélyába lakomára, ivászatra hívta meg a vörös barátokat. Vidám poharazás közben közöltam az ostoromat. Dupla abrakot kapnak ezért, bizonyosan nem haragszik meg érte az az elnök, elvégre őt fuvaroztuk. Be> a városba, mivelhogy lerobbant az autó. Meg is adta nekik, meg is itatta őket, aztán hazabandukolt. Nem kellett meszire mennie, a nagy istállótól ötszáz méternyire állt a házuk, amelyet már közösen épített a fiával. Otba esett a kocsma. Ilyenkor, egész napi szolgálat után be-betért ide az öreg, leöblítendő a napi pórt most nem kívánt bemenni különösen, mivel észrevette, hogy magával hozta az ostort. Micsoda feledékeny vagyok mostanság, gondolta. Otthon is csend lett volna, ha a nagy udvaron nem rúgták volna a labdát az unokák, akik azonnal körülfogták őt: — Add nekem az ostorodat, nagyapó! — Nekem add! — Nekem! — Hagyjátok nagyapót — szólt a gyerekekre az öreg fia — nem látjátok, milyen fáradt?! Ifjabb Fazekas József, az öreg fia vizet vitt a teheneknek. ő a szövetkezet tehenészetében brigádvezető volt. Amúgy sok háztáji jószágot tartottak: két tehenet, tíz disznót és számlálhatatlan te a lány miatti fájdalmát, s kérte vendégeit, hogy mondjanak ítéletet a hetek óta eltűnt, s a hajdúi által keresett lány elrablói és gyilkosai felett. Szigorú erkölcsbírói ráncokba vonták homlokukat a vörös barátok, s egyhangúlag halált mondtak a bűnösökre — vagyis saját magukra. Az ítéletmondás után szavukon fogta őket Báthori, majd a kastélyból a Szent Veronika kápolna közelében álló szállásuk, laktanyájuk felé való menekülés közben mindnyájukat felkoncoltatta. Az utcán folyt el a vérük, s ezért nevezték azt Szentvér utcának. Egy másik feltevés szerint, ami lényegesen valószínűbbnek tartható, nevét az utca onnan vette, hogy a volt református parókia helyén vagy mellett állott a Szent Veronikáról elnevezett kápolna, azonban Nyírbátor két impozáns, késő gótikus templomának elkészültével (1484—1511) a régi funkcióját vesztett kápolna a nép nyelvén rövidített formában, viszont egy ékezet hozzáadásával élt tovább, „Szentvér” utca néven. Dr. Szalontai Barnabás múzeumigazgató aprómarhát: tyúkot, libát, kacsát. Még mielőtt az öreg belépett volna a szövetkezetbe, felesége, ama nagy akaratú Fóki Kati azt mondotta neki: — Csak kocsis leszel te ott, nem gazda! Mit várhatsz te „ezektől”? A 15 hold földed után csak kocsis leszel te ott, szégyentelen vénember, marha. Az is lett, ám kiemelt fo- gatos, régen úgy mondották: parádés kocsis. Néha azt gondolta az öreg: az elnök már csak azért tartja a hintót, hogy ne kényszerítse őt nyugdíjba. Hisz van a szövetkezetnek gépkocsija, terepjárója elég; de az elnök és azag- ronómus is, mintha jobban szeretné ezen a régi hintón járni a határt, hisz ezen be lehet menni minden dűlőbe. Most, hogy hazatért, azt mondotta neki a fia, aki szőlészeti brigádvezető volt: — Szürke az arca, apám. — Elég volt reggeltől mos- tanig. — Menjen már nyugdíjba. — Én, amikor beléptem a szövetkezetbe, azt gondoltam; csak a koporsóval. — Nem akartam bántani — fogta meg a kezét a fia. — Belépett a kocsmába? — Nem volt kedvem. — Semmi baj. Ma Tokajban jártunk, vettem egy kis demizson jó bort. Az öreg felesége slambucot készített vacsorára. Igen jól evett az öreg, aztán lefeküdtek. Még álmai előtt egy kis félelem szállta meg, az ostor miatt; nem illett a való világhoz. Éjféltájt kiment, hogy elvégezze a kisdolgát. Ahogyan az almáskert kerítésénél állott, melléje somfordáit egy nagy, fehér kutya. Nem látta, és nem ismerte ezt a kutyát, de az állat nem bántotta, csak odadörgölődött a combjához. Az öreg megijedt, és azt mondotta: GALAMBOS LAIOS: HINTÓ KM o
