Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-11 / 239. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET Csodálattal hallgattam elbeszélését. Jólesett, hogy bizalmába fogadott, fel­tárta egyéniségének rejtett titkait. Véle­ményét, érzéseit nem rejtette véka alá. Elmondta: jól képzett szakember, érti a dolgát, szigorú önmagával és másokkal szemben is. Az önszigor különösképpen érdekelt. Csupán a legfontosabbakat: amíg ta­nult, mindig osztályelső akart lenni. Mit számított az, hogy néhány gyerek stré­bernek tartotta! Magolt és magolt, mert ezt várták el a szülei, a tanárai, erre buzdította minden és mindenki. Már ek­kor is szigorú volt önmagához. Ha rosz- szul felelt valamiből, nem várta meg, hogy mások korholják érte. Saját magát büntette. Aznap nem vett fagylaltot. Nem játszott, nem nézett tévét. Az el­határozását közölte szüleivel és jólesett, hogy megdicsérték. Felnőtt, dolgozni kezdett. A munka önmegvalósulását szolgálta. Megtervezte fizetéseit, előrehaladását a ranglétrán. Harmincéves koráig maximum osztály- vezető akart lenni. Igen, akarta és sem­mit sem bízott a véletlenre. Először is: a kapott feladatokat tökéletesen végre­hajtotta. Naprakészen. Ha valami nem­iért a nyolcórás munkaidőbe, a munkát hazavitte. Ilyenkor önelemzéssel rájött, nem a feladatok nagyok, hanem a saját teljesítőképessége elégtelen. Tehát fej­leszteni szükséges munkamódszerét. Mint várta, felfigyeltek önre. Példa­ként emlegették, csoportvezető lett. A csoport tagjaitól semmivel sem köve­telt többet, mint amennyit maga tett. Néhányan kiléptek a vállalattól, de ez nem számított, önt kinevezték osztály­vezető-helyettesnek, érintkezésbe lépett a „felsőbbséggel” és adminisztrálta ma­gát. Ha csak tehette, hangoztatta véle­ményét, miszerint: „a példamutatás a legfőbb ösztönző ahhoz, hogy a beosz­tottak dolgozzanak.” Ezzel az osztályve­zető nem értett egyet, de nem sokáig. Az osztályvezetőt leváltották, ön lépett a helyébe. Űj beosztásában szabad kezet kapott a szelektálásra, az osztály dolgozóinak egyéni elbírálására. Páran kéretlen­kelletlen megváltak öntől, illetve az osz­tálytól. Mehettek, nem bírták a tempót. Még inkább nem a szemrehányást, amit ön a fejükre olvasott. Így: „Kartárs ön­nek két lába van és mégis megbotlott, ez a kimutatás rossz. Ez már a negye­dik fekete pont és tudja, mit jelent az öt pont? Nincs prémium, a fizetéseme­lésen is erősen gondolkodom.” Volt rá példa, hogy ön is bement a főosztályve­zetőhöz és azt mondta: „Nem érdemiem meg a jutalmat, az osztályom még nem teljesíti a maximumot és ennek én va­gyok az oka.” Kedélyesen hátba vere­gették, megnyugtatták, megjutalmazták. ön most beteg. Egy kis idegesség, egy kis szívelégtelenség, de bizonyosan nem tart sokáig. Mert ön minta-beteg. Pon­tosan teljesíti az orvosi utasításokat. Tabletta minden kétórában, félórás sé­ták, mozdulatlan pihenések. A betegszo­bában rend van. ön megköveteli, hogy a kórterem minden „lakója” pontosan szedje a tablettákat, diétázzanak és azt tegyék, amit a doktor úr, vagy a ked­vesnővér mond. önt a doktorok, nővé­rek kedvelik, a betegek utálják. Ezen most van ideje gondolkodni. Mindig szeretetre vágyott. Ezért is tö­rekedett a rendkívüli teljesítményekre. Ügy gondolta, ha a bizonyítványa tiszta ötös, akkor szeretni fogják a szülei, ta­nárai, a pajtásai. Ez vezérelte a munka­helyén is, remélve, hogyha sokat, rend­kívül sokat dolgozik, szeretni fogják munkatársai, beosztottai, főnökei. Félt hibázni, félt bizonytalannak, gyengének lenni és leginkább attól félt, hogy nem tud mindent, hogy nem ön a legtökéle­tesebb. Egyszóval szigorú volt és félt. Csak ez a félelem volt emberi, más semmi. Miért nem szerették? Mert gyerek­ként nem tudott játszani. Gyerekként már felnőttesdit mímelt. Felnőttként vi­szont tagadott mindent, ami emberi. Mindent megtanult, amit tankönyvben kinyomtattak és nem tanult semmit ab­ból, amire azt mondják: élet. ön nem tudott — és másokat sem engedett — felszabadultan, örömmel dolgozni. Azt meg pláne nem tűrte el, hogy valaki hi­bázzon, vagy ha fáradt, lazítson. Ezek­ről a dolgokról hosszan és sokfélekép­pen lehetne még beszélni. De nem izga­tom. ön most beteg, ideges, fáradt. Nyu­galomra ❖an szüksége. Oroszvári Istvánnal a megyei földhivatal osztályvezetőjével a termőföld védelméről A A mezőgazdaság sikeres termelésétől elválaszthatatlan a termőföld védelme és hasznosítása — hangsúlyozták a pén­teken véget ért országgyűlésen. A föld­hivatalokat e tevékenység irányítására, ellenőrzésére több párt és állami hatá­rozat kötelezi. Milyen intézkedéseket tett a megyei földhivatal, hogy a termő földnek az eddiginél nagyobb becsülete legyen, az jobban hasznosuljon? — A párt- és állami szervek útmutatásá­val, segítségével elsősorban tudatosítottuk a termelő üzemek, vállalatok, az egyéni földhasználók feladatait. Ismertettük például azokat a kedvezményeket, amelyek a nagy­üzemeket illetik, ha parlagföldet vesznek művelésbe. A tanácsokkal együtt részt vet­tünk a határozatok megvalósításának ellen­őrzésében, különösen nagy súlyt fektettünk a határszemlék megtartására, az ott tett észrevételek végrehajtására. Ha lehet így mondani; szigorúbbak, következetesebbek lettünk a nem termelési célú földigénybevé­telek engedélyezésénél. A A munka általános javítása hogyan tük- w röződik a konkrét tevékenységben? Pél­dául miként alakul a mezőgazdasági rendeltetésű földek más célra való igénybevétele? — A tendencia csökkenést mutat. Amíg más célra 1975-ben összesen 359 hektárt vettek igénybe megyénkben, ez a terület 1980-ban már 171 hektár volt. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ez a csökkenés ne álljon meg, csak az igazán szükséges esetekben engedjünk át termőföldet más célra. Hadd jegyezzem meg, az említett te­rületekben az erdőtelepítés nincs benne, az ésszerű földhasználat megvalósítása során az erdősített terület növekedett, öt évvel ezelőtt az éves telepítés nem érte el az ezer hektárt, á múlt évben megyénkben 1584 hektár erdőt telepítettek. Törekvésünk az erdőtelepítésnél is, ez csak olyan területe­ken történhessen, amely más kultúrával gaz­daságosan nem hasznosítható. Milyen visszásságok fordultak elő a kö­zelmúltban a termőföld igénybevételé­nél? — Az általános javulás mellett hiányosság a gyümölcstelepítések körüli földpazarlás. Például nem egy helyen — mint a vajai tsz- ben is — a közúttól 10—15 méterre ültették az első fasorokat. Mi a kerítéseket kihozat­tuk az út közelébe és az így nyert sávokat művelésbe vetettük. Nagyon indokolt eset­ben engedélyezzük a korábban széltében- hosszában elterjedt útmenti szélvédő faso­rok, erdősávok ültetését. A 15—20 méter szélesre ültetett fasorok az ültetéstől eltelt néhány évtized alatt — különösen ahol a gondozására nem ügyeltek —, sarjadzással már ötven méter szélességre kiterjedtek. Mindezt a kárt súlyosbítja az árnyékolás. Jól megfigyelhetjük például a nyíregyháza— vásárosnaményi út mentén a magas nyár­fák árnyékoló kártételét. Ezért hófogó sávo­kat csak ott engedünk ültetni, ahol az tény­leg szükséges. Megemlíthetem például a KPM esetét, a főút menti parkolók kialakí­tásánál. Hogy kevesebb munkával kiépít­hessék a parkolókat, oda tervezték, ahol a talaj egy szintben van az úttal. Mi kötelez­tük őket, ne a legjobb termőföldet vegyék igénybe, hanem töltsenek fel olyan vizes te­rületeket, amelynek semmi haszna. ^ Ahol megsértik a jogszabályokat, nem a legtakarékosabban veszik igénybe más célra a termőföldet, ott élnek-e szank­cionálási jogukkal? — Igen. A földek kivonásának ütemében beállott csökkenés a szankció következetes alkalmazásának is köszönhető. Az engedély nélküli kivonások esetén ugyanis a beruhá­zónak az egyébként fizetendő térítés három­szorosát kell befizetnie. Ilyen esetek miatt a földhivatalok eddig több mint 11 millió fo­rint bírságot szabtak ki. Célunk nem a bün­tetés, hanem a megelőzés. Ha idejében meg­ismerjük az üzemek, szövetkezetek termő­föld-igénybevételi terveit, akkor közbe tu­dunk szólni. Célunk a legkisebb szükséges terület kiadása. Másrészt, ha lehetséges a létesítményt a legrosszabb termőképességű területekre irányítjuk. Figyelemmel kísérjük a föld feletti és alatti vezetékek létesítését, utak építését. Amennyiben megoldható, eze­ket a táblák szélére tereljük. A Van-e előrehaladás a korábban mező- gazdasági termelésből kivont területek eredeti állapotba történő visszaállításá­ban? — Kedvezően ítélhető meg a víz- és út­ügyi szervek magatartása. A korábban ke­zelésükben volt, de időközben szükségtelen­né vált területeket hasznosításra átadják a kapcsolódó mezőgazdasági nagyüzemeknek. Ez a tevékenység munkánk egyik fontos ré­szét jelenti. A földhasznosítás ellenőrzésének egyik legcélravezetőbb módszere a rendszeres ha­társzemlék megtartása. Milyen tapasztalato­kat gyűjtöttek e munka során? — A racionális földhasználat gyakorlati megvalósítását a földhivatalok a tanácsi szervekkel és társszervekkel együtt az éven­ként megtartott határszemléken ellenőrzik. A rendszeres ellenőrző munka és a szankció következetes alkalmazásának eredménye­ként évről évre kevesebb az a terület, amely az üzemeknek felróható okból maradt par­lagon. Ez év tavaszán a belvizek miatt igen nagy terület volt vetetten a májusi határ­szemléken. A termelőszövetkezeteknél talált mintegy nyolcezer hektár műveletlen terü­let 95 százaléka a víz miatt nem volt hasz­nosítható. Ahol úgy láttuk, hogy helyi tevé­kenységgel: árkok húzásával, a meglévő le­vezető csatornák tisztításával siettetni lehet a víztelenítést, ott a szemlék után a feladat tokát előírtuk a gazdaságoknak. Természe­tesen azt is megszabtuk, hogy a legalkal­masabb veteménnyel hasznosítsák a vissza­nyert területet. Ezeket az előírásokat, javas­latokat a második határszemlén ellenőriz­tük. Ahol vezetési, szervezési okok miatt nem hasznosították a területet, szankciókat is alkalmaztunk. így például bírságolást szabtunk ki a hodászi, vásárosnaményi, pa­pi tsz-ekre. A Történt-e változás a zárt kertek műve- w lésében? — Igen, történt. E területen legtöbb gondunk Nyírbátor és Nyíregyháza körzeté­ben volt. Ahol kilátástalan volt a zárt ker­tek hasznosítása, azokat -megszüntettük. így nagyobb zártkerti területet adtunk át Nyír- mihálydi, Omboly, Piricse és Öfehértó köz­ségek területén a tsz-eknek. Máshol, ahol igény van rá, új zárt kerteket is létesítünk. Például Nyíregyháza határában Nagyszállás és Gerhárt-bokor területén alakítottunk ki új zárt kerteket. A Szabolcsban nagy a tanyavilág, ebből következik, hogy elég sok az elhagyott, romos tanya. Sikerült-e előrelépni e tanyák felszámolásában? — A fejlődést jelentősnek tartom. Míg 1978-ban a feltárt 372 romos tanyából 124-et számoltak fel, addig 1980-ban a nyilvántar­tott 335 tanya több mint kétharmadát el­bontották, a helyét művelésre alkalmassá tették. Ezek a tanyák nemcsak azzal csök­kentik a termést, hogy a helyük műveletlen marad, hanem azzal is jelentős kárt okoz­nak, hogy az itt tenyészett gyommagvak fertőzik a környező területet, másrészt min­denféle kártevőknek a melegágya az ilyen elhanyagolt terület. A Tudomásunk szerint az eddig belterü- w létként nyilvántartott földekből vissza­minősítenek külterületté földeket? Van-e e munkának eredménye? — Egy 1980-ban kiadott utasítás szerint felülvizsgáljuk a belterületek határvonalát, és elrendeljük az öt hektárnál nagyobb mű­velhető földek külterületre történő tagolá­sát. Az elmúlt évben 900 hektár került így külterületbe. Ezzel összefüggő feladat, hogy külterületi földek belterületbe vonására a jóváhagyott rendezési tervek figyelembevé­telével csak a legszükségesebb esetekben kerülhet sor. A belterületek megfelelő hasz­nosítása a tanácsok, az építésügyi hatóságok feladata. Csak megjegyzem, több községben találhatók félholdasnál nagyobb porták is. Az új építkezési engedélyek, telkek kiadá­sánál már takarékosabban bánnak a földdel az illetékes hatóságok. Majdcsak minden község szélén ott ék­telenkednek a volt vályoggödrök, sok helyen a putrik helyei. Máshol szemét- lerakással vesznek igénybe a kelleténél nagyobb területet. Mit tesz e téren a földhivatal? — Munkánkban fontos helyet foglal el a rekultiváció, az újrahasznosítás. Ahol lehet termőterületté parkokká, vagy házhelyekké alakíttatjuk ezeket 'a roncsolt területeket. Ilyen tekintetben legnagyobb előrelépés a mátészalkai járásban történt. önök részt vesznek a művelési ágak változásának engedélyezésében, a gyü­mölcsös ültetvények selejtezésének el­lenőrzésében. Milyen tapasztalatokat szereztek e téren? — Az üzemek e munkákat egyre tervsze­rűbben, gondosabban végzik. Mindezek el­lenére az ültetvényselejtezés nem probléma- mentes. Különösen gond van azokban az üzemekben, ahol olyan nagyságú a selej­tezés, hogy az ott kitermelt fák elszállításá­hoz nem rendelkeznek elég szállítóeszközzel. 1981. október 11. Q Ezekben a gazdaságokban néha fél évig, egy évig is ott hevernek a kitépett fák. Ezekre mi odafigyelünk, mert az ilyen terület par­lagnak számít, másrészt góca, terjesztője a különböző betegségeknek. Ilyen ügyben kel­lett eljárnunk például a Nyíregyházi Főis­kolai Tangazdasággal szemben is. Olyan esetekre is oda kell figyelnünk, amikor a se­lejtezési engedélyt előre több évre megkap­ja az üzem. Több gazdaság már az első év­ben gondozatlanul hagyja az egész ültet­vényt, azt is amit csak egy-két év múlva fog kitermelni. A A korábbi években az állami vállala­tok, — közút, vasút, vízügy — nem min­dig viselték gondját a birtokukban lévő létesítmény körüli területeknek. Mi a helyzet e téren? — Megállapításunk, hogy a mezőgazdasá­gi termeléssel feladatszerűen nem foglalko­zó egyéb szervek egyre eredményesebben gondoskodnak ezeknek a területeknek a hasznosításáról, gyomtalanításáról. A beru­házásaik megvalósítása után az általuk nem hasznosított területet visszaállítják. A fehér- gyarmati járásban a gátak építésénél köte­leztük az építőket, hogy a termőföldet, (a felső talajréteget! mentsék meg, depózzák, vagy más területeken terítsék el, esetleg a rekultivált munkahelyeken újra hasznosít­sák. A A városok, a szakosított állattartó tele­pek szennyvízderítése nagy gondot okoz, jelentős termő területet foglalnak el. — Az előrelépés ezen a területen — mondhatnánk — a legnehezebb. A városok, a szakosított telepek helyhez kötöttek. így nem mindig áll módunkban, hogy a szenny­vizet a legrosszabb területekre vezessük. Törekvésünk, hogy ilyen célra a kevésbé ér­tékes földeket vegyék igénybe és a derítést, a legkisebb területen végezzék. Hasznos len­ne, ha az állattartó telepek szennyvizét ta­lajerő-visszapótlásra a gyűjtőkből elszállíta­nák. Legnagyobb problémánk Nyíregyháza új szemétlerakó és szennyvízszikkasztó tele­pének kialakításából adódik. Sajnos mintegy háromszáz hektár területet kell erre a célra a mezőgazdasági művelésből kivonnunk. A A melioráció, de az egyszerű belvízel­vezető csatornák megépítése is jelentős beavatkozás a termőterületeken. Van-e e munkába beleszólása a földhivatal­nak? — Kötelességünk, hogy már a tervezés idején bekapcsolódjunk a melioráció előké­szítésébe. A meliorációt végeztető gazdasá­gok kötelesek terveiket véleményezésre be­nyújtani. Sajnos előfordul, hogy akkor kap­juk meg a terveket, amikor már annak meg­valósításához hozzáfognak. Például a jánk- majtisi Dózsa Tsz akkor küldte be hozzánk a tervéi, amikor a vízelvezető csatornát a vasút mentén már megépítette. Mivel a MÁV a vasúttöltéstől nyolc méterre hatá­rozta meg a vízelvezető csatorna építését, a tsz ezt a határozatot figyelembe véve így építette meg a csatornát. Mi a MÁV által megszabott nyolcméteres távolságot nagy­nak tartjuk, igen sok terület marad ki a nagytáblás hasznosításból. Ez az eljárás nem vág össze az ésszerű földhasznosítással. A A termelőszövetkezetek élnek-e a par­lagföldek hasznosításával járó kedvez­ményekkel? — Igen, például 1981. évre több mint 5 millió forint kerül kiosztásra, ha a termelő- szövetkezetek művelésbe veszik a felaján-* lőtt területet. A A földhasznosításnak egyik módja a w nagyüzemileg nem művelhető területek kiadása. — Mi ezt a lehetőséget ismertettük, vég­rehajtását szorgalmazzuk. A nagyüzemek tagjaiknak, alkalmazottaiknak az ilyen terü­leteket tartós használatba, illetve a kívül­állóknak haszonbérbe adhatják. Röviden miben határozná tosabb feladataikat? meg legfon­— Érvényt szerezni annak a jogszabály­nak, hogy csak a legszükségesebb esetben és mértékben kerüljön kivonásra mezőgazda- sági ingatlan. Hatékonyabban kell gondos­kodnunk minden művelhető terület műve­lésbe vonásáról. A racionális földhasználat miatt szükséges elősegíteni a földcseréket. Művelődésiág-változást csak ott engedélyez­zünk, ahol az gazdaságosabb hasznosulást eredményez, ösztönözzük a hasznosítást ha­szonbérbe adással is. Minden területen ma­radéktalanul érvényt kell szerezni a földvé­delmi törvénynek, figyelembe véve a most véget ért országgyűlés megállapításait is. Köszönöm az interjút. Csikós Balázs ^Vasárnapi | i INTERJÚ Á KM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom