Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-11 / 239. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

1981. pktóber 11.

O

AKI NEM VOLT SZERELMES. AZZAL NEM ÉRDEMES BESZÉLGETNI. MÁRMINT ABBAN A TÉMÁBAN, AMI A VÁLTOZOTT CSALÄDRÖL, AZ EGYÜVÉ TARTOZÁS KORÁBBI ÉS MAI ÉRTELMEZÉSÉRŐL SZÓL. SZÁNDÉKOSÁN A KÉT VÉGLETET KERESTÜK. PATROHAN, AZ ÖREGEK NAPKÖZI OTTHONÁBAN ÉS KISVÄRDÄN, A KÓRHÁZ

nővérszállójában jártunk, hogy érdeklődjünk a múltról és kérdezzük AZOKAT, AKIK MÉG CSAK TERVEZIK A JÖVŐT, MERT TUDNI SZERETTÜK

VOLNA, MI A FONTOSABB:

Hűség vagy kitartás?

Vesztes: a gyermek

Beszélgetés a bírónővel

— Három műszakban dolgozunk. Az csak természetes, hogy amikor én dolgozom, akkor majd a férjem megy a gyerekért, este vacsorát ad, lefekteti.

Persze az egyenjogúság nemcsak a házimunka közös vállalásában merül ki. Ahol mind a ketten dolgoznak, ott kevésbé lehet meghatározni, hogy ki viseli a kalapot a házban, S azzal is számolni kell, hogy a harmonikus házasélet nem feltétlenül jelenti a teljesen azonos gondolkodást, cselekvést.

— Hagyni kell a másikat kibontakozni — valahogy így mondják.

— S ha mégis előfordul az a bizonyos botlás, félrelépés?

— Nem veszekedés kell, hanem üljünk le, beszéljük meg. Az őszinteség a legjobb, még ha esetleg az derül is ki, hogy mindketten tévedtünk, nem ez a házasság az igazi. Változtatni mindenképpen lehet, s az sem biztos, hogy emiatt végképp felborul minden.

Ezek után kérdezzük meg, hogy mi változott az értékítéletben? A hűség a fontosabb, vagy a kitartás tűzön-vízen át? Ha az öregeket nézzük, akkor eléggé féloldalas lesz az értelmezés, mert a kitartás és a hűség nem azonos fogalmak, ami vonatkozik az egyikre, azt bátran felrúghatja a másik. Az életben valamikor összekapcsolódtak, s úgy van, mint a mesében: ásó, kapa, s a nagyharang választja el a házastársakat. A fiatalok ezt nem vállalják. A kitartás úgy fejeződik ki. mint kölcsönös áldozatvállalás. Az egymáshoz való hűség ezen az alapon valósulhat meg.

Talán a kelleténél is többet szörnyülködünk a válási statisztika riasztó számain. Pedig be kell látni, hogy vannak félresikerült házasságok, akadnak elrontott életek, ahol két fél megromlott kapcsolatát a házassági bon- ' tóper szakítja szét törvényesen. Az okokról és következményekről dr. Körmendi La- josné nyíregyházi járásbírót kérdeztük.

— A polgári peres ügyeknek valóban a többségét, mintegy 60 százalékát adják a válóperek és a vagyonközösség megszüntetésére irányuló perek. Ezek egyik formája a házasság felbontása közös megegyezéssel, amikor lehetőség van arra, hogy a felek nem tárják fel az okokat, amelyek a házasság végleges megromlásához vezettek. Azonban itt is tisztázni kell a gyermekek tartásában. láthatásában, elhelyezésében és a lakáshasználatban a közös megegyezés feltételeit. A másik esetben —, amikor valamelyik fél hibájából kell kimondani a válást — fő okként az italozás szerepel. Ott van az okok között a házastársi hűséget sértő magatartás, az elhidegülés, de megesik, hogy valamelyik fél részéről a szülő — általában az anyós — ráhatása rontja meg a házasságot. Ám azzal, hogy statisztikailag kimutatják az okokat, még nem látjuk az érzelmeket. Ha mérni tudnánk azokat a könnyeket, ha mindenki ismerné egy-egy tárgyalás légkörét, még szomorúbb lenne a kép.

— Ezért kezdődik az eljárás a békítő tárgyalással?

— Általában hosszú hónapok, évek gyötrődése után jönnek a bíróságra. Azonban az alkotmány védi a családot, minden esetben figyelembe veszi a gyermekek érdekét, s ezért kíséreljük meg a békítést. Olyan is előfordult, hogy már előtte visszavonták a keresetet, de nekem személy szerint is nagy öröm, ha sikerül tisztázni az okokat úgy, hogy a házasság helyreállítható.

— A pólós végül is egy kapcsolat vereségének a beismerése. Ki benne a vesztes?

— Mondhatnánk, hogy mindkét fél. Azonban a leg- vesztesebb mégiscsak a gyermek. Egy családon kívül élő fel sem tudja mérni, mit jelent a csonka család. Akármennyi a tartásdíj, abban nincs benne a szeretet, az aggódás és féltés a gyermek egészsége, sorsa iránt. S nem hiszem, hogy ezek a későbbiekben ne hatnának ki az elvált szülők gyermekeinek életére. Érzelmileg biztosan sivárabbak lesznek, mint azok, akik kiegyensúlyozott környezetben nőnek fel.

— Hallani bírósági nagyjelenetekről, ádáz gyűlöletről, amikor már nem gyerekek sorsa számít, hanem a vagyon fillérjein osztozódnak.

— Tény, hogy egyre nehezednek a vagyonjogi perek. Pedig azzal, hogy elszámol valaki, nem biztos, hogy kárpótolja a másik felet. S a vagyon megosztásában, amikor megvan minden, a szépen berendezett, gépesített lakástól a kocsin át a telekig, sokszor nehezen érthető, ha jön a harmadik — aki rendszerint fiatalabb — s nem gürcölt, szenvedett meg a jóért, amit kaphat.

— Űjfent visszatérünk a statisztikához. Eszerint a legtöbben 30 év alatt vannak, akik válnak.

— A felelősség vállalásával van gond. Fiatalon kötnek sokan házasságot, nem törődnek vele, hogy később ez a gyereken hogyan bosz- szulja meg magát. Nincs rá recept, hogyan kell két embernek egymás mellett élni, azonban nagyobb megértéssel kell lenniük egymás iránt még abban a nagy rohanásban is, amit a mai élet jelent. Csakis a kölcsönös alkalmazkodás, a felelősség ismételten hangsúlyozott vállalása hozhat változást.

— Olyan házasságot semmi esetre sem, mint amit otthon láttam — reménykedik az egyik ápolónő.

Nem nehéz kibogozni az általános kívánalmakat. Első helyre teszik a megértést, hogy a családon belül ne legyen különbség a férfi és a nő között. Ehhez viszont az szükséges, hogy ne elhamarkodott kapcsolatból szülessen a házasság. A fiatal orvos fogalmazta meg:-r- Nem árt, ha ismerik, jobban megismerik egymást, mielőtt összeházasodnak. Ebben pedig benne van az is, hogy a másik múltjából, körülményeiből mit tud meg.

Könnyű lenne ezután azt mondani, hogy a nővérszállón kész receptet tudnak az előttük is bizonytalanra, a jó házasságra. Hiszen őszintén hangzik az a vélemény is, amely így kezdődik:

— Még nem gondolkodtam róla.

Aztán kiderül, hogy más valamit szavakban összefoglalni, s megint más kifejezni azokat az elképzeléseket, terA valahogy pedig többnyire magányos küszködést jelent. A falusi munkamegosztásban negyven-ötven évvel ezelőtt az asszonynak a fakanál jutott, a szoknyájába kapaszkodó pulyákkal kellett törődnie, hiszen az óvoda ismeretlen valami volt. A nagyobbacska gyermek volt a jó, mert azt már munkára lehetett fogni.

A szüntelen robot pedig gyorsan morzsolta a fiatalságot. Megkőpott a fénylő szem, petyhüdté vált a feszes bőr. S mindezt a férj hogy vette észre?

— Kerek a szeme, sokra rányílik — mondták róla.

S ez a szem észrevette a más hamvasságát, nem maradt érdektelen, ha mód nyílt a változatosságra. Mindezt újabb hasonlattal fejezték ki:

— Szerette a másik virágát letépni.

Csakhogy eliramlott a fiatalsága a bővérű férjnek is. A szoknyák után következett a pohár, az újabb családi botrány. A gyerekek felnőttek, kirepültek a házból, , mint a fecskék, s az öregek egymás idegeit tépve, a múlt megannyi fájó sebét szaggatva maradtak egymás mellett.

— Visszajött, mert hová menjen? — szól a sommás ítélet.

Aki fiatalon tűrt, az türelemmel hordta az élet terhét a következő évtizedekben is. Mindebből viszont m't kívánnak a mai fiatalok?

veket és vágyakat, > amelyek meghatározzák az élet következő éveit. Különösen azért, mert ez már nemcsak az egyéntől függ, hanem attól a valakitől is, aki társnak szegődött. S az, aki még úgy kezdte, hogy nem gondolkodott, máris mondja a látott rossz házasságok egyik baját:

— Túl rövid az ismeretség, nem biztos, hogy azt látja, azt találja meg a másikban, amit keresett.

Rövidesen kiderül, hogy a mai lányok az egyenjogúságot nem papíron várják el, hanem a családban keresik először.

Népi bölcsességek tárházából meríthet, aki hallgatja a többnyire özvegyasszonyokat.

— Sokszor megvert engem az uram —, mondja.

— De miért? 4

— Mert cifrán jártam, éltem a világomat.

öreges nevetés a válasz, nem kérdeznek többet, inkább összemosolyognak.

— Mégis együtt maradtam- Bandival. Aztán mikor meghalt, eltemettem tisztességgel.

A másik elvesztése a több éves magány ellenére merengésre késztet. Egyikőjük halkan megjegyzi:

— Nekem jó uram volt, megértésben éltünk. Pedig egy hónapot sem ismertük egymást, amikor feleségül vett.

— Az ital, az rongálja az életet — szól az általános megállapítás.

— S mit lehet tenni ellene?

A kérdésre kérdés a válasz:

— Hova menjen, kihez forduljon, akinek ott a sok gyereke? Valahogy csak fel kell

Bizatom

Úgy tartják, hogy a jó házasság titka a bizalom, az egymás iránti megértés. Amikor egy ifjú párt kérdezünk, általában természetesnek veszi mindezt, amikor kezdi az életet. A hiba akkor kezdődik, amikor egyik vagy másik fél valamilyen sajátos elméletet gyárt ahhoz, hogy — hazudjon. Mert lehet ugyan szebb szóval is illetni azt, aki elhallgat valamit a másik előtt, vagy más színben tünteti fel a dolgokat, azonban mégiscsak a másik becsapásáról van szó.

Általában bocsánatos bűnnek tartják, ha a férj egy kicsit kirúg a hámból, tart magánál egy kis du- gipénzt, mint ahogy az asszony is kisehb-nagyobb titkokat rejteget, amikor a vásárlást ecseteli. Önmagában nem ez a baj, hanem az, ha a különutakat, az egyéb elfoglaltságokat hazugságokkal próbálja elleplezni valaki, mert fél, hogy az nem tetszik a partnernek, mert nincs ugyan benne semmi különös, de tudja, hogy a másik kedve ellen tesz. Pedig a jó házasság egyik titka az, ha engedi mindkét fél a másik egyéniségét kibontakoztatni. Bármennyire összecsiszolódnak az évek sora alatt, azonban mégis lehet eltérő véleményük a dolgokról, lehetnek másfajta szórakozásaik. Ami az egyiknél kikapcsolódás, az a másiknál esetleg unalom forrása, de úgy érzik, hogy az összetartozás itt is kötelez.

A megértés nem jelenti azt, hogy csak hagyjuk magára a másikat a hobbijával, ne törődjünk vele. Ugyanis több asszony elpanaszolta már, hogy csak a gyerekek, a megszokás tartja össze a házasságot, mert a napi gondokat sem mindig osztják meg egymás között, nemhogy az élet más kérdéseiben lenne közös témájuk. Többnyire a férj az, aki köny- nyebben talál társaságot, elfoglaltságot, míg a feleségnek a házimunka robotja jut. Pedig az egyenjogúság a családban kezdődik. De nemcsak a munka megosztása szükséges, hanem a gondok megosztása is. Legyen ugyanolyan bosszantó a férjnek is, ha rosszul tanul a gyerek, ha állandóan panaszkodni kell a boltban tapasztaltakra. Csakhogy ez a játék kölcsönös. Mert az sem árt, ha a feleség tudja, mi történt a férj munkahelyén, mi foglalkoztatja leginkább az ottaniakat.

Ha valaki közönyösen viselkedik a másik munkahelye, elfoglaltsága iránt, akkor előbb-utóbb talál egy másik partnert, akivel a gondjait megoszthatja. Nem biztos, hogy ez a módszer a leghelyesebb — szerencsére többségében nincs is különösebb baj vele — de mégiscsak igaz az öregek mondása: jóban, rosszban ki kell tartani egymás mellett.

Az oldalt írta: LÁNYI BOTOND Fényképezte: GAÁL BÉLA