Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-11 / 239. szám

2 Kelet-Magyarország 1981. október 11. Tömegigény és ízlésformálás Butikmánia VESZÉLYEZTETETT GYERMEKEK (4.) Nevelőszülőknél „Elhanyagolt, piszkos, rend­szerint sötét kis bolt, ital­mérés, vagy falatozó.” Az értelmező szótár 1959-es ki­adása így határozta meg a butik szó jelentését. Ma a köztudatban maszek divatáru üzletet értünk e fo­galom alatt, méghozzá a job­bakat. Néhány esztendeje — mikor még nem volt me­gyénkben — rangnak számí­tott onnan öltözködni. Aztán 1978-ban Nyíregyházán is megnyílt az eső, melyet 1980- ban követett a második. Ma pedig nemcsak a városokban, de a szabolcsi községekben is megtalálhatók. Tőke és erkölcsi bizonyítvány — Nyolc évvel ezelőtt ren­delettel tiltották meg a di­vatáru, műszaki és még egy­két szakmában meszek üzle­tek nyitását. A lakosság gya­rapodása, a városiasodás mi­att azonban egyre nagyobb lett az igény az ilyen boltok­ra. 1980 őszén aztán feloldot­ták a tilalmat, sőt bővítették a szakmák körét is — tájé­koztat Petruss Istvánná, a Kiskereskedők Országos Szö­vetségének megyei titkára. Múlt év őszétől aztán gom­bamódra szaporodni kezdtek a butikok. Nyíregyházán az­óta három nyílt (kettő most épülj, Nyírbátorban öt, Má­tészalkán négy, további hét helységben pedig egy-egy — túlnyomórészt divatáru — üzlet tárta ki kapuit. — Szigorú feltételekhez kötjük a nyitást — folytatja a megyei titkár. — Kell hoz­zá erkölcsi bizonyítvány, szakmai jártasság és pénz. A bolt jellegétől függően 50- től 3Ö0 ezer forintig terjed a szükséges tőke. Aztán — kü­lönféle engedélyek megszer­zése után — telephelyet kell Az Árok utcai munkáslakó­telep, kívülről nézve, kelle­mes látványt nyújt. A színes magas házak, a mexicói pi­ramisokra formázó alacso­nyabbak, szépek. Csak a há­zak közé lépve lesz az össz­kép kedvezőtlen; a hatalmas törmelékkupacok, a por és a piszok, a földből kilógó ká­belvégek, a sokmázsányi üvegcserép és a burjánzó gaz elrontják mindazt, ami amúgy kellemetes lenne. Ez pedig nem csupán a szem szá­mára zavaró, hanem veszé­lyes is. — Rossz lenézni a hetedik­ről — mondja Nemes József- né a kapu alatt állva. — Már régen kész ez a telep, de még mindig rendezetlen min­den. Van egy kislányom, nem szívesen engedem le ide, hi­szen balesetveszélyes a há­zak közötti térség. Játszana a gyerek, de hol? A körülményeket nézve az első kérdés talán az lehetne, miért nem tesznek valamit a lakók? Az egyik piramisház föld­szintjén Stevanyik Sándorné két gyerekkel van otthon: — A lakás — mutatja — jó elosztású és elég nagy is, azonban ablakot nyitni majd­nem merészség, mert a szél a Rákóczi utca minden porát, szemétjét, ide hordja. A múltkor — meséli — rám szólt a körzeti orvos, mert nem napoztatom eleget a gye­rekeket. Csak azt kérdezném, hol? Az erkélyre a por miatt nem tehetem őket, arról nem beszélve, hogy nap sem éri, az udvarra pedig nem enged­hetem, mert veszélyes. Mi már felajánlottuk a társadal­mi munkát a tanácsnak, nem is egyszer, de azt mondták, míg nincs pénz, nem tartanak rá igényt. Még a fűmagot is beszereztük, de tereprendezés nélkül nincs hova vetni. találni, s üzletet építeni. Olyat, amelyik illik a város­képbe, s a Köjál-előírások­nak is megfelel. A „fekete leves”, vagyis az árubeszer­zés csak ezután következik. Lényegében itt dől el, hogy életképes marad-e az üzlet, vagy tönkremegy? A maszek divatáru keres­kedők megyén kívüli, főleg budapesti kisiparosoktól vá­sárolnak. Hiszen létfelté­telük, hogy kövessék a diva­tot, s egyedi darabokat áru­sítsanak. A megyei kisipa­rosok maguk is árusítanak, vásároznak, ami konkurren- ciát jelent a kiskereskedők­nek. A tisztességes haszon mértékéig — Csak azt ne írja, hogy a kollégák segítik egymást! — figyelmeztet Petrussné. — Az új butikosok legnehezebb dolga, kapcsolatot találni a termelőkkel. A „felkapott” iparosok ragaszkodnak régi vevőikhez, elküldik a kezdő­ket. Ezért a kereskedő kény­telen új források után nézni. A hét egy naipján nyakába veszi az országot és áruért kilincsel. Azért nem kell sajnálni őket. Hiszen úgy a nyitás­nál, mint az árubeszerzésben jelentős kedvezményekkel segítik őket. — Magas összegű kölcsönt nyújt az építésre, a beren­dezésre, árubeszerzésre az OTP, a KIOSZ javaslatára. A nagykereskedelmi vállala­tokat kötelezték a kiskeres­kedők kiszolgálására. Ha a butikos maga szállítja el az árut, fuvarvisszatérítés is megilleti. Segíti ezt a gya­korlatot, hogy a kiskereske­dő másfél tonnás tehergép­kocsit is vásárolhat, mely­hez szintén kérhet hitelt. Aztán azt számolgatjuk, hány gyerek is élhet a tele­pen? Osztunk, szorzunk, s ar­ra jutunk, lehetnek vagy ez­ren. S ennyi gyerek érdeke mindenképpen közügy. A telepen lakók mesélik, • hogy volt idő, amikor szinte hetente bombázták kéréseik­kel a tanácsot, de mint a je­lek mutatják, nem sok siker-, rel. Riedt László a városi ta'Jv nács műszaki osztályának elő­adója szerint a pénzügyi hát­tér hiányzott eddig — pon­tosabban még hiányzik is — ahhoz, hogy ez a gond megol­dódjék. — Mást pillanatnyilag nem mondhatok —, így az előadó — csak azt, hogy a park ter­vezése 1982-ben megtörténik, de a parkosításhoz aligha lát­nak hozzá jövőre. Viszont sor kerül a belső közlekedési utak megépítésére, s ez, majd te­reprendezéssel jár együtt. s. z. — Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a KIOSZ rendszeresen ellenőrzi a ma­szek boltokat, kezdve az árak­tól, a tisztaságon át a kiszol­gálásig, vagy a csomagolásig. A butikokban többnyire sza­badáras termékeket forgal­maznak. Ez szabad ár — a tisztességes haszon mértéké­ig. Igen, többféleképpen ér­telmezhetjük ezt a fogalmat. De az tény, hogy a túl drá­ga holmit úgysem veszik meg. Másrészt a magasabb ár rendszerint minőséget jelent! Egészséges versenyszellem Egy mátészalkai divatáru üzlet persze nem olyan, mint egy nyírbátori — de önmagá­ban mind a kettő mo­dern. Névkártyákat, saját emblémás szatyrokat .'sinál­tatnak. Persze, az ízlésfor­málás mellett tömegigénye­ket is ki kell elégíteniük. A trevira kardigán már régen nem divat, de a megyében sok helyen mégis slágercikk­nek számít. Jó ez, vagy rossz? — kér­dezhetjük a butikmániáról, összességében jó. Hiszen egészséges versengés alakul ki a maszek boltok között. Sőt! A szaporodó butikok az árukészlet gondosabb meg­választására késztetik az ál­lami üzleteket is. Bővítik a választékot, s keresett, egye­di darabokat is kínálnak. A végletekig persze nem növel­hető a számuk. Az ésszerű­ség és az érdekek úgy diktál­ják, hogy például Nyíregy­házán már nincs szükség több maszek divatáru keres­kedésre. Házi Zsuzsa Csokor a koszorúslánynak is Ura négerbarnában A menyasszonyi csokor örök divat — de formája és az anya­ga a divattal együtt változik. Napjainkban elsősorban gerbe- rából, szegfűből (ha van:) or- chydeából kötik — de rendel­nek például mezei virágból, margarétából, ciklámenből is. Természetes, hogy minden menyasszony a legszebb sze­retne lenni. Régebben a csokor nagyságával igyekezett kitűnni társai közül az ara, ma sokkal inkább a színek, formák variá­lásával. A malomkerék nagysá­gú bukéták helyett a kerek, maroknyi bieder csokor és a karra akasztható flörentin kosár a módi. Ez utóbbi előnye, hogy oázis műmohába szúrva helye­zik el benne a virágokat, így megnő az élettartamuk. Rendeltek már négerbarna ru­hához citromsárga, zöldhöz pezsgőszín csokrot, vagy kék­hez fehér szegfűt égszín mezei virágokkal díszítve. A fátyol már nem divat — helyette egy­két szál virágot tűznek hajuk­ba a menyasszonyok. Nyár óta egyre többen köttetnek csokré- tát a koszorúslányoknak is. ősszel szőlőérés idején való­ságos csúcsforgalom kezdődik a házasságkötő termekben. Ezt igazolja a nyíregyházi sávház­ban működő virágbolt forgal­ma. Míg nyáron egy héten át­lagosan 30 esküvői csokor ké­szül, jelenleg 40—45-öt rendel­nek hetenként — főleg hétvé­gére. A virágkötők ősszel so­kat túlóráznak. Hiszen egy bokréta elkészítése órányi mun­ka a gyakorlott mesternek is. Talán sokan úgy hiszik: az állami gondozott gyerme­kek túlnyomó többsége árva, vagy félárva. Valójában több­ségüknek élnek a szülei. A megyében 2904 gyermek van állami gondozásban, számuk fokozatosan emelkedik. Több­ségük állami gondozásba vé­tele nemcsak indokolt, több ennél: egyedül ez garantálja további fejlődésüket. Akad­nak azonban esetek, amikor elhamarkodottan indítják meg az állami gondozásba vételt, a gyermek a családban ma­radhatna, csak nagyobb anya­gi, erkölcsi, nevelési segítsé­get kellene adni a szülők­nek ... Szabolcs-Szatmár a me­gyék között az állami gondo­zottak számát tekintve a má­sodik helyen áll. Az iskolai gyermekvédelmi felelősök megbízása, a rendszeres ne­velési segélyek folyósítása, il­letve gyakorlata sem csök­kentette kellően a káros ten­denciát. A jelenleg állami gondozott gyermekek szüleinek 35 szá­zaléka munkás, 28 százaléka paraszt, 36 százaléka egyéb, 0,6 százaléka értelmiségi származású. A gyermekeknek csaknem 60 százaléka cigány. Első útjuk a megyei gyer­mek- és ifjúságvédő intézetbe vezet, amely átmeneti ott­hon. Itt évente 400—500 vizs­gálat dönt arról; melyik gyermeket javasolják gyer­mekotthonba, melyiket ne­velőszülőkhöz. „Igen sok azok száma, akik tetemes lemaradással érkez­nek hozzánk — magyarázta Tusai Pál igazgató. — Ezzel függ össze, hogy az elmúlt tanévben osztályismétlésre bukott a nevelőotthonokban elhelyezett gyermekek 17 szá­zaléka. A szakmunkásképző­ben tanuló fiatalok körében is nagy a lemorzsolódás.” Nem egy tíz-, tizennégy éves fiatal analfabéta, vagy fél analfabétaként kerül az át­meneti intézetbe, akikről va­lahol, valakik megfeledkez­tek. Hol maradt a szülők, az iskolák, a környezet, a taná­csi szervek vigyázó szava, szigora? Némely gyermek — mielőtt idekerül — hónapokig nem járt iskolába. Ilyen kö­rülmények között csaknem megoldhatatlan feladatok vár­nak a gyermekotthonok ne­velőire, s azokra az iskolák­ra, ahol az „otthoni” gyer­mekek folytatják a tanulást. Tovább nehezíti a helyze­tet, hogy a gyermekotthona­ink zsúfoltak -r- mondja el tapasztalatait Marczinkó Ist­ván, a berkeszi otthon igaz­gatója. „Emiatt nem lehet megoldani a differenciált ok­tatást, nevelést. A legelté­rőbb életkorú, szellemi, testi fejlettségű gyermekek van­nak együtt az otthonainkban. Nagy szükség lenne a gyer­mekotthonok szakosítására.” Szóba kerül, hogy a hato­dik ötéves tervben megépülő mátészalkai gyermekotthon reményeket kelt minőségileg, szakosításban is. így lesz csak megnyugtató a külön­böző életkorú, idegrendszerig szellemi adottságú gyerme­kek megfelelő felkészítése az életre. Ám ez kevés. Tenni kell a gyermekotthonban dolgozó nevelők anyagi és erkölcsi megbecsülése ügyében is, ami — sajnos — az évek során mindinkább megkopott. Saj­nos megcsappant a pedagó­gusok érdeklődése a gyer­mekotthoni munka iránt. Tíz, tizenöt évvel ezelőtt még vonzerő volt a lakás, a ked­vezményes étkeztetés, a ne­velőotthoni pótlék. Ma már ezek nem tudják tartósan itt marasztalni a nevelők egy részét. Az idei tanévben az ötvenkét nevelőből tíz távo­Foglalkozás a gyermek- és zott csupán Berkeszről, ahol még az új tanév megkezdése után két-három héttel sem tudta az igazgató, honnan szerezzen nevelőt. Ezek sem máról holnapra megoldható ‘gondok. Mégis keresni kell a. módját, hogyan lehetne a pedagógusok leg­jobbjait megnyerni e bonyo­lult, nemes munkának. Ér­demes lenne felülvizsgálni az erkölcsi megbecsülés ösztön­zőbb lehetőségeit is — ala­pítvány, díjak, kitüntetés — csakúgy, mint a pótlékok je­lenlegi mértékét, valamint a heti 30 órás szolgálat csök­Fél órányival éjfél előtt csör­gött a záhonyi rendőrőrs telefon­ja. Papp Gábor tiszabezdédi la­kos tett bejelentést, hogy édes­apját ismeretlen személyek le­ütötték és kirabolták. A rendőrök gyorsan tisztázták a bejelentés valódiságát, majd értesítették a megyét, s munkához látott a for- rónyomos akciócsoport. A helyszíni szemlét éjjel kettő­kor tartották meg Tiszabezdéden. A rablás helyén tokban szem­üveget, töltőtollat, zsebkendőt, szétszórt gyógyszereket, fizetési jegyzéket, gombot és müfogsort találtak. Papp Zsigmondot a kór­házban hallgatták ki fél négykor, de ő a három elkövetőre semmit sem tudott mondani. Az az orvo­si jelentésből kiderült, hogy Papp repesztett sérülései egy hónapnál hosszabb ideig gyógyulnak majd, s olyan súlyosak, hogy mentövei kellett kórházba számtani. A tettesekre viszont semmi sem utalt. Még aznap elcsípték viszont .őket a kisvárdai állomáson: La­katos Károly 20 éves, a fiatalko­rú B. Károly és az ugyancsak fiatalkorú L. Sándor személyé­ben. (A két fiatalkorú 17, illetve 16 éves.) A kihallgatásuk során — és az egyéb bizonyítékokkal tör­tént alátámasztással — kiderült, hogy nem rablással kezdték, ha­nem diszkóval. Pontosabban csak Lakatos: ő három társával még március ls­én volt diszkóban Záhonyban, de mire vége lett, elment a vona­tuk. Lakatos javasolta, hogy lop­janak kerékpárt. Az Uj Élet ut­cában besurrantak Baranyai Sán­dor lezáratlan pincéjébe, s men­tőládákat, fűrészt, csavarhúzókat, motorolajat loptak, de kerékpár nem volt. Ezután Lakatos egy József Atti­la utcai ház pincéjébe surrant be', s elkötötte Ficsor Mátyásné le­záratlan kerékpárját, míg a töb­biek az utcán várták. De egy bi­cikli négyüknek mégis kevés volt, ezért Lakatos a Jókai utcán is belátogatott egy lezáratlan pincé­be és onnan elvitte Koncsánszki János kerékpárját is. így tértek haza. kerítését. Jó lenne az általá­nos pedagógusképzésben és több figyelmet fordítani a gyermek- és ifjúságvédelem megismertetésére, az erre hajlamot, bátorságot érzők felkarolására. Az újabb kérdés: intézett elhelyezés, vagy nevelőszülő? Ennek megválaszolását sür­geti az otthonok zsúfoltsága Is. Még fontosabb, hogy a legideálisabb gyermekottho­ni Körülmények sem képesek pótolni a család melegét. Ezért szorgalmazzák me­gyénkben is, hogy minél több gyermeket helyezzenek el ne­velőszülőknél. Jelenleg 585 nevelőszülő­nél 997 állami gondozott gyermek él. örvendetes, hogy ifjúságvédő intézetben. (E. E. felv.) a nevelőszülők életkora, is­kolázottsága, lakásviszonyai mind kedvezőbben alakul. Többségük munkás vagy pa­raszt, életkoruk zömmel 30— 50 év között, s mindössze 13,4 százalékuk a 60 éven felüli. Milyen gondokkal kell szembenézni? Alacsonyak a nevelőszülőknek járó gondo­zási díjak. (Egy 17—18 éves fiatal után havi 630 ■ forint.) És erkölcsileg, a közvélemény szemében sem övezi még egyértelmű elismerés, tiszte­let a nevelőszülőket. Március 17-én Lakatos két fia­talkorú társával — meg egy gye­rekkel — ezúttal a tuzséri Rá­kóczi Tsz terményraktárát sze­melték kl. (B. Károllyal már jártak Itt, két zsák kukoricát vittek el. B. Károllyal különben jól megértette magát Lakatos: ve­le tört be Kojsza József ttsza- bezdédi lakásába, s elvittek egy táskarádiót. A B, Károly anyjá­nak adta el Lakatos, s a pénzt közösen itták el. A terményraktárból elvitt ku­koricát eladták,- s bort, pálinkát, hubertust, kólát és cigarettát vá­sároltak az árán. A B. Károly lakásán itták meg az Italokat, s itt Lakatos fölvetette, hogy újból pénzt kellene szerezni. Megegyez­tek, hogy valakit kirabolnak. Kimentek a vasútállomásra és ott várakoztak. Este tízkor jött meg a vonattal Papp Zsigmond és a Kossuth utcán hazafelé tar­tott. Lakatosék követték. Mint­egy nyolcszáz méter után Laka­tos mondta B. Károlynak, hogy menjenek L. Sándorral Papphoz és üssék le. O a gyerekkel le­maradva követte őket. Mikor Pappot utólérték, L. Sán­dor minden szó nélkül ököllel többször az arcába csapott. A kissé ittas Papp a földre zuhant. Lakatos még a zakóját is levetet­te. úgy rugdosta, de segített a püfölésben B. Károly is. Ezután Pappot félig felültették, kikutat­ták a zsebelt, a farzsebéböl el­vettek 1490 forintot. Újból a föld-* re lökték és néhány rúgás után otthagyták. Kísvárdára utaztak, hogy ott osztozzanak meg a pén­zen. A Nyíregyházi Megyei Bíróság hirdetett ítéletet az ügyben, s a lopások és a rablás miatt Laka­tost négy év fegyházra, B. Ká­rolyt két év és hat hónap, L. Sán­dort pedig két év fiatalkorúak börtönére büntette, négy, három és két évre eltiltva őket a köz- ügyektöl. A kerékpárlopásokban résztvevő három diszkós enyhébb büntetéseket kapott. Az ítélet jogerős. Árok is van, gödör is van... Tereprendezés későn Páli Géza A tárgyalóteremből Rablás disco után A munkával ismerkedett nyolcvan Árpád utcai óvodás, amikor az őket patronáló Sásvári Termelőszövetkezetben a hulló alma szedésében sesédkeztek. (J. L. felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom