Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
1981. október 11. Kelet-Magyarország 3 Földi környezetünk KÉT TÉMA — a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzete, a földtulajdont, a földhasználatot és a földvédelmet szabályozó törvények végrehajtása, valamint a környezet védelmére alkotott törvény végrehajtása — szerepelt az országgyűlés őszi ülésszakának napirendjén. Hogy mennyire rokon terület volt a kettő, nemcsak az bizonyítja, hogy o föld védelme szerves része a környezet- védelemnek, hanem akár az ellenkezője is, hiszen a mezőgazdaságban alkalmazott növényvédő szerek, vegyi anyagok, a termények feldolgozása során keletkezett hulladékok károsak is lehetnek a környezetre. Tulajdonképpen ez az el- választhatatlanság csendült ki a miniszter és a környe- zetvételmi hivatal államtitkárának expozéjából, és a képviselők felszólalásaiból, amikor a termelés növelésének lehetőségeiről és gátjairól vagy a környezetvédelemben elért eredményekről, és a környezetünk sokszor véletlen, de olykor előre látható szándékos rongálásáról ejtettek szót. Jó volt hallani Kulin Lászlóné felszólalásában, hogy Szabolcs-Szatmár megyében ma még kedvezőbb a helyzet, mint az ország más tájain, hogy olyan növény- és állatfajok élnek, amelyek másutt már nem találhatók, S azt is, hogy Gonda György államtitkár a jó példák között sorolta Nyíregyházát, ahol a város környékén a tájat, a környezetet gazdagító és a szabad idő eltöltésére alkalmas területet, parkerdőt alakítottak ki. Jó volt összevetni termelő- szövetkezeteink eredményeit is az országos adatokkal, de a tíz évvel ezelőtti átlagokkal, eredményekkel is, mtfct csak így mérhető le az a fejlődés, amelyet nagyüzemeink felmutathatnak. Azt például, hogy a szabolcs-szat- mári szövetkezetek az átlagosnál is kedvezőtlenebb adottságok között 2 tonnáról 3,2 tonnára növelték egy hektáron a búza termésátlagát, hogy 7,7 tonna helyett 11,6 tonna burgonyát szednek fel a földekről, s hogy 80 százalékkal több almát teremnek a fák, mint tíz esztendeje. És hallhattunk bőven a gondokról is, amelyek egy részét éppen eredményeink szülték. Azt például, hogy nőttek a terméseredmények, de nem tartott vele lépést a feldolgozóipar kapacitásának növelése, vagy amit Szántó Sándor nagyecsedi képviselő tett szóvá: minden olyan évben, amikor bő termést takaríthatunk be almából és burgonyából, gondok vannak az értékesítéssel. A LEGTÖBB KRITIKA talán . mégis a környezetünket szennyezőket érte. Ha szabolcsi példát akarunk, ott van — amint azt Kulin Lászlóné is említette — a kisvárdai Vulkán, amely a város fejlődésének eredményeként a település széléről a központba került és a környezetszennyezés, a zajártalom forrásává vált, de említhette volna a demecseri keményítőgyárat, amely a Lónyay-csatorna vizét szeny- nyezi, vagy a tiszavasvári Alkaloidát, amelyik idegmérget tartalmazó hulladékot szállít a község szeméttelepére. Természetesen jó példák a környezetvédelemben is tapasztalhatók. Ilyen, hogy az ÁFOR nyíregyházi kirendeltsége megkezdte a fáradt ólai gyűjtését, de az eladott mintegy 3000 tonnának még csupán 10 százalékát viszik visz- sza, hogy 17 helyi védettségű természeti értékünk van összesen 178 hektár területtel, miközben a települések nagy részének környékén illegális szemétlerakó helyek csúfítják és szennyezik a környezetüket. Talán a legtöbb kritika arról hangzott el, hogy nem elég szigorú és határozott hatósági fellépés a környezet rongálóival, a veszélyek okozóival szemben, mert —mint megfogalmazták — a környezetvédelmi bírságok a legtöbb esetben nincsenek arányban az okozott kárral, vagy az előidézett veszéllyel. És ebben nálunk is van még tennivaló, ahol köztisztasági szabálysértés miatt egy év alatt 562 elkövetőre szabtak ki bírságot, s a bírság összege átlagosan 578 forint volt. Abban azért valamennyi képviselő egyetértett, hogy az öt éve alkotott, környezetvédelemről szóló törvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s alkalmas arra, hogy a következő években is keretét adja a környezetvédelemnek. Gyors megoldásra azonban aligha számíthatunk, hiszen a törvény végrehajtása során tapasztalt gondok többsége olyan beruházásokat igényelne, amelyre csak hosz- szabb távon áldozhat megfelelő összeget a népgazdaság. Vannak azonban olyan területek is, ahol pénz nélkül, vagy igen kevés ráfordítással is szép eredményeket lehet elérni. Ilyen például a mezőgazdaság. Az államtitkár föltette a sokak által megfogalmazott kérdést: lehet-e egyszerre a mezőgazdaságot is fejleszteni és a környezetet is óvni? A válasz sem késett rá, hiszen a környezetvédelemnek nem lehet célja a mezőgazdaság fejlődésének visszafogása, ám a fejlesztést úgy kell megvalósítani, hogy közben tekintette l kell lenni a környezet teherbíróképességére, végső fokon az emberek egészségére és életére. Hogyan lehet megtalálni az összhangot akkor, amikor rendkívüli mértékben megnőtt a mezőgazdaságban felhasznált kemikáliák menyi nyisége? Ügy, hogy szakembereknek, felelősséget vállaló embereknek kell vállalni az anyagok szállítását, tárolását és felhasználását, mert a veszélyek legtöbbször ezeken a területeken keletkeznek. KULIN LASZLÖNÉ MONDTA: környezetvédelmi szakemberektől hallotta a „katicaelméletet”, amely szerint bármilyen mérgező anyagot elő tudunk állítani, de egyetlen katicabogarat sem. Bölcs és igaz ez a mondás, hiszen biológiai egyensúlyunkban minden élőlény egy-egy láncszemet jelent, amelynek óvása, védése az egész emberiség számára alapvető érdek. Ezért idézte az ENSZ-nek a haladó emberiséghez intézett ' kiáltványát: „A történelem olyan pontjához érkeztünk, amikor a közömbösség, a tudatlanság súlyos és jóvátehetetlen károkat okozhat a földi környezetben, melytől létünk és boldogságunk függ, viszont teljesebb tudással, bölcs cselekvéssel biztosíthatjuk magunk és utódaink szebb életét olyan környezetben, ami az emberi szükségletekkel jobb összhangban van.” Balogh József ég világos Volt, amikor az Nil elsö°sztályos Icko ha- Éal zaért az iskolából, és a gyerek úgy odavágta a táskáját, mintha már az érettségin is túl lenne. Az anyja megcsókolta, leültette vacsorázni, aztán bement a hallba. Igen, a mama és a papa a televíziót nézik, amíg neki, lekónak, meg kell enni két túrósbatyút és egy üveg aludttejet. Utána még valami akácmézet is. A szokásos esti tortúra. És a hallban nem szabad enni... Amíg lekő a konyhában töltötte a száműzetését, a mama és a papa a televíziót nézték. A képernyőn föltűnt egy miniruhás leányzó, ott várakozott egy szökőkút mellett, és kis idő múlva egy hosszúhajú fiú közelített felé. Már- már kezet fogtak, amikor elsötétült a képernyő, mintegy szándékosan a találkozás pillanatában. A papa fölugrott, megnyomta az egyik gombot, de a kép nem volt sehol. — Látod, most elrontottad! — vádaskodott az asszony. — Nyíregyháza: vásárcsarnok december 15-re MEGNYERT NAPOK Hiába övezik palánkok a nyíregyházi vásárcsarnok készülő épületét. A kíváncsiak — s ki nem az, ha csarnokról van szó? — be-benéznek, mi több, besétálnak. Akik az év elején még kétkedők voltak, mára az együttérző szurkolók közé sorolhatók. Az köztudott: az építők, a Száév munkásai előtt a december 15. áll, minit a befejezés dátuma. Okkal? Ok nélkül? A finis Fénylik az aszfalt a csarnokbelsőben. — Ha nem jön közbe semmilyen nagy gubanc, s miért jönne — így az építésvezető Varjasi Miklós —, akkor készen leszünk, talán öt nappal hamarabb is. A tavasz óta nincsen gondunk a határidővel. Azóta átlag 80—100 ember dolgozik itt, jól, pontosan. A 3600 négyzetméteres csarnoknál elérkeztünk a finishez. A festők, burkolok, szellőzőszerelők, fűtést készítők, bádogosok, kőművesek az utolsó szakaszt csinálják. Ami talán új, az az utak és a tér betonozása, mer.t ezt is mi csináljuk, eltérően az eredeti tervtől. És valóban, az épület körül is megélénkült a terület. Bártfai Sándor jóvoltából három gép és két jármű markol, szállít, hengerel. — Igen, ide csoportosítjuk a gépek egy részét, hiszen addig kell ezt a munkát végezni — magyarázza Bártfai —, amíg jó az idő. — Ez így volt mindig — egészíti ki a tájékoztatást Harustyák Mihály kubikos, aki kezdettől itt dolgozik. — A szervezés jó volt, sosem kellett állni, s ami a fő, rugalmasan ment minden. Az alvállalkozók — És ami ritka — fűzi a szót a csarnok bejáratánál Farkas István, az Üt- és Vasútépítőktől, az aszfaltozást végző vállalat művezetője —, a kooperáció is példás volt. Mi a miskolci ra- jonból jöttünk, s ma még itt vagyunk, holnap pakolunk. Percre ment minden. Munkaterület volt, az előkészítés is kiválónak bizonyult. így nyertünk egy napot. Az építés vezetése rugalmas volt, mindent a kezünk alá játszottak. . — Másként értelmetlen lenne minden — fejtegeti Halász György, a csarnok építésének művezetője. — Nem sok más vállalattal kooperáltunk, de azt tudtuk: csak együtt leszünk képesek beosztani az időt, erőt. A fóti felvonószerelők már el is mentek. Jó pár nappal hamarább végeztek. Bár csak így lenne majd a Ganz lifteseivel is... — Tudja — magyarázza az építésvezető —, az építkezés olyan üzem ma már, hogy csak a pontos, egymásra épüembert kölcsön tudtam adni más munkára, mert így is meggyőzzük. Ez hatékony dolog, a keresetet is befolyásolja. Szerintem ezen a munkán az volt a legjobb, hogy minden egymásba kapcsolódóan ment, se az anyaggal, se a területtel sosem volt gondunk. Már teljes egészében kibontakozott a leendő vásárSzerelik a szellőzést az emeleti konyhában. (Jávor László felvételei) 15 szervezéssel mehetünk valamire. Ha az emberek nem tudják az egymást követő munkafázisokat, nem kapnak előre tájékoztatást arról, mi a dolguk, akkor a rögtönzések elúsztatják a batáridőt, s növelik a költségeket. A'dl — A mi brigádunk — így Vincze Gábor burkoló — tizenegy fős. Pontosan ismerjük azt, hogy mi az, amit például októberben csinálni kell. Az emeleti részt kell befejezni. Nekem, mint brigádvezetőnek, jogom van az önálló döntésekre. így két csarnok belső képe. Aszfaltozott területen járjuk a földszintet, ahol készek az elárusító helyek. Lesznek kis fülkék az állandóknak. Van telefon, mosdó, az emeleten étterem. Világos, tágas — bár van, aki kételkedik, elég lesz-e majdan. — A csarnok 50 és 60 millió tóörüli összegbe kerül — világosít fel az építkezés ellenőre, Gödény János, a Nyírbertől. — A jelek szerint a költségen belül maradnak. A határidő is biztosított. De most is azért jöttünk, mert van valami korrigálni való. A Köjál nem hajlandó enMár mondtam nekedJ, ne nyúlj ahhoz, amihez nem értesz. A legérdekesebb résznél rontottad el. — Te is csak egyvalamihez értesz! — mérgelődött a papa. — Én veszek egy jó, hifényszabályozó, érted! Most nézd képzeletben a televíziódat. Legkevesebb két hét, amíg megcsinálják. De az a televízió, amit te veszel, csak ennyi ideig működik. Más férfi, ha megvesz valamit, kiG cm cső Kraev: Családi perpatvar bátlan készüléket,, te hozzányúlsz azzal a suta kezeddel, és elrontod. Másoknál a férfiak kezelik a televíziót, és az hiba nélkül működik hónapokon át. Hát most nézzed a filmet, ha nincs más dolgod. — A televízió működött is, de te nem értesz hozzá, és oda nyúltál, ahova nem kellett volna. Más férfiak értenek a készülékhez, de te... Tudhatnád, hogy az a gomb nem a képbeállító, hanem a próbálja, kiválasztja, nem szófja ki a pénzt az ablakon. De a mi mosógépünk zörög, a porszívónk sem működik, magam verem ki a gangon a port, a ventillátor pedig ott áll az ablakban az árnyékban, mint valami füleit lógató szamár. — Egy olyan háziasszonynak, min te, betonacélból kéne minden gépet csinálni, de tán még azt is elrontanád. Nem tudsz bánni velük, nincs hozzá eszed. Tudhatnád, hogy ez nem rokka, hanem gép, ismeretet, technikai érzéket kíván. Névnapodra is egy aranyórát kaptál, de te azt is elhagytad. — Mivel nekem nem tetszett, és vettem egy másikat. Látod, mennyit szenvedek veled. Óh, istenem, meddig lehet ezt tűrni. A televízió javítása csak pénzkérdés. De te magad is lehetetlen alak vagy — sírta el magát a mama. Ebben a pillanatban, még majszolva bejött Ickó, és mogorva képet vágott. — Már megint ez a perpatvar! Nem illik. — Fiacskám, elromlott a televízió. Az apád ... Ickó egy pillanatra elcsodálkozott, majd a csillár kap-' csolójához lépett, megnyomta, és megszólalt: — Nincs villany. A szülők ünnepélyes ábrá- zattal egymásra néztek, majd könyörgő tekintettel fordultak a csillár felé. (Migray Ernőd fordítása) gedélyezni azokat az elárusító helyeket üvegablak nélkül, ahol hús, tejtermék kerül forgalomba. Ez pedig terv szerint épült. — Igen magyarázza Var- jasi Miklós —, terv szerint. Csakhogy a tervezővel, a Kertivel sosem volt olyan alapos kapcsolatunk, mint más alvállalkozóval. így aztán sok mindent nem tudtunk menet közben megbeszélni. Pedig lett volna mit. — Akár az aljzat vastagsága, akár a kábelalagút ügye megért volna egy misét — vág közbe Halász, a művezető. — De talán nem is érdemes felvetni, mert ha belebonyolódunk menet közben, csak úszik, húzódik a ha táridő. — Ezen túl vagyunk, nem tanulságok nélkül — summáz Gödény János. — Most az a lényeg, hogy decemberben meglegyen a műszaki átadás, azután jöhet a belső rendez- kedés. A vállalatok, szövetkezetek áprilisig lesznek készen. Hűtőgépek, bútorok, s más tárgyak eddig kerülnek, a helyükre. Járjuk az emeletet. Az étteremhez vezető lépcsőház vakolt fala előre sejteti: pár hetes forgalom után csak kareos fal, porló vakolat marad. Ez is a terv kifogásolt része. De nem érdemes bosszankodni a születő új részletein — vígasztalom magam. A leendő konyhában Gyimesi Ferenccel találkozunk. A szellőzést szereli. — Nem légkondicionálás, az biztos, de ez az olcsóbb. Napok kérdése és mi is készen vagyunk. A fűtéssel, a vízszereléssel és a szellőzéssel a komplex brigádunk végzett. Egy biztos: a minőségért, a munkáért vállaljuk a felelősséget. Nem tartunk a decemberi próbaüzemeléstől. Stratégia — Meggyőződhetett — kísér vissza irodájába Varjasi Miklós építésvezető — arról, hogy nem alaptalan a biztonságunk. Készen leszünk. Igaz, csupán pár nap a nyereség, amit a határidőn hozunk, de az sem alábecsülendő. Igaz, ha máshonnan elvonunk erőket, még több is lehetne a határidő rövidülése. De ez szemfényvesztés lenne. Akkor ott késnek. Egy lehet a jó stratégia: a rendelkezésre álló erőket optimálisan hasznosítani. Ügy érzem, ez sikerül... Megkísérelem magamban összegezni a fő dolgokat. Ami megkapott: a szervezést, a rendet, a pontosságot dicsérte munkás, művezető, műszaki ellenőr. Vagyis az emberi tényezőket, az irányítók és kivitelezők, a végrehajtók felelősségét. O A csarnok építése szem előtt volt. Láthatta sétáló, arra autózó, leendő kereskedő, egyszerű kíváncsiskodó. Hamarosan lebontják az építkezést ölelő palánkokat, s akkor teljes egészében látható lesz a piac, a csarnok. Az épület, ahol nem vitték vásárra az időt, a pontosságot. Bürget Lajos
