Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-06 / 234. szám
1981. október 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ösztönzés ifíúgárdistálcnak Az itjűgárdisták országos szemléjét a nyáron megyénkben rendezték. Az érdeklődés középpontjába került a mozgalom, már a készülődés időszakában is. A szemle óta szűkebb környezetükben hallatnak-e magukról az ifjúgárdisták? Az ott szerzett tapasztalatokat tudják-e hasznosítani? A témáról beszélgettünk Siklós Adómmal, az SZMT munkatársával, az IG megyei parancsnokával. — A szemlével kapcsolatban mire emlékszik legszívesebben? — A szemlén nemcsak verseny folyt a szakaszok között. Tetszett, hogy a más megyéből érkezett fiataloknak sikerült bemutatni szépen fejlődő megyénket. A járási székhelyeken ismerkedésekre, barátkozásokra is sor kerülhetett. Az üzemlátogatások, a KISZ-munka tanulmányozása szélesítette kapcsolatainkat. A szemlén magán sportszerű volt a küzdelem. A megyénkben szolgálatot teljesítő fegyveres erők és testületek tagjai kitettek magukért, szakmai tanácsokkal, technikai eszközökkel járultak hozzá a sikerhez. Mi, az IG megyei parancsnokságának tagjai legalább öt éve együtt dolgozunk. Rutinunknak, összeszokottságunknak más megyék parancsnokságai is hasznát vehették. Az országos szemlék történetében itt először volt kerékpártúra. Jóleső érzéssel könyvelhetjük el, hogy ez a mi kezdeményezésünkre történt. Az ODOT jó tapasztalata alapján 1974-ben először csak a megyei szemlén vezettük be a kerékpártúrát. A kerékpározást később beiktattuk a komplex foglalkozások keretébe. Bevált a módszer, a fizikai mozgás után a szabadban a fiatalok jobban figyeltek az előadásokra. Hogy megkaptuk a rendezés jogát, nyomban beiktattuk az országos programba is a kerékpározást. Legtöbben örültek neki. A közelmúltban a KISZ megyei bizottságának illetékesei és a megye IG-parancs- nokai értékelték a szemlét. Egyöntetű volt a vélemény, hogy az ODOT, az egyetemi j fiatalok országos találkozója és az úttörő-olimpia megrendezése után az IG-szemlét 'is jól rendeztük meg. — Nyilván voltak hiányosságok is, amelyeket tanulságképpen nem árt közreadni. — így utólag nem tartom szerencsésnek, hogy túlzottan kiszolgáltuk a többi megye versenyzőit. Itt arra gondolok, hogy a versenyzők szinte mindent készen kaptak, csak el kellett foglalniuk a kijelölt, berendezett helyeket. Ha a versenyzők maguknak hoztak volna több „cuccot” és maguk is rendezkedtek volna be, gyakoroltak volna egy sor fontos dolgot. A mi megyénktől kapott néhány gumimatrac például leengedett, nem volt jó rajta aludni. Ha a versenyzőknek a saját matracuk engedett volna le, most nem lenne bennük az a kis tüske... Tanul-' ságos lehet a következő országos szemlékre, hogy nem határoztunk meg szintidőt a kerékpártúránál. így igen nagy volt a „szóródás”. A nyírbátori szakasz jó időt ka- rikázott, de néhány szakasz több órával később érkezett a célba. A szintidő azt jelentené, hogy ezen belül valamennyi szakasznak be kell futni a célba, még akkor is, ha néhány állomást pontok levonása mellett kihagy. Nem volt szerencsés, hogy több megye „vegyes” csapatot, vagyis válogatottat küldött, A KISZ megyei bizottságai és a megyei parancsnokságok saját belátásuk szerint küldhetnek szakaszt az országos versenyekre. Nálunk a megyei versenyt nem a nyírbátori szerszámgépgyár szakasza nyerte, de ez a szakasz egész évben egyenletes, jó teljesítményt nyújtott, összeszokott gárdáról van szó. A nyírbátoriak derekasan helyt is álltak. — Az országos rendezvény adott-e lendületet a tovább i mozgalmi munkához? — 1976 óta vagyok megyei parancsnok, azóta öt országos szemlén vettem részt. Van összehasonlítási alapom. Mindent egybevetve jól vizsgáztunk mint rendezők, és mint házigazdák. Ismeretes, hogy a nyírbátori szakasz dobogóra került. De a dobogós hely nemcsak a nyírbátoriak sikere, hanem Szabolcs-Szatmár megye valamennyi ifjúgárdistájáé. Bemutatkozásunk, jó szereplésünk valóban ösztönözheti, lelkesítheti megyénk ifjúgárdistáit. N. L. Révészek Balsánól Tiszára, az árterületre rátelepedő hajnali ködből egy ember körvonalai bontakoztak ki. Lénárt Ferenc, a révész érkezett meg munkahelyére, a ■révhez. Kinyitotta a révlejárót elzáró sorompót és felment a révházba. Szerszámokat hozott elő a drótkötélpálya huzaljának kifeszítéséhez, majd kiemelte a Tisza fenekén fekvő vastag drótkötelet. Ekkorra az első utasok is megérkeztek. — Jónapot Feri — így az egyik idős tehenész. — Adjon isten bátyám — volt a válasz, miközben a révész bevette a fehér zászlót és készítette a kompot az első útra. — Megjött mindenki? Indulhatok? — kérdezte. — Induljunk, mert a jószág már bőg — mondta egy tehenész. Izmos fiatalember tolta el a kompot a parttól, önkéntes segítőtársai elöl csőrlővel □ GYEPPROGRAM TISZAKERECSENY HATÁRÁBAN Takarmány, társulásban AMIKOR AZT HALLJUK, HOGY EGY GÉP KÉT ÉS FÉLMILLIÓ FORINTBA KERÜL, VALLJUK BE, MEGLEPŐDÜNK. EZ TÖBB MINT NYOLCEZER MÁZSA KUKORICA ÁRÁNAK FELEL MEG. CSODALATOS LEHET EGY ILYEN GÉP. Külsőre is impozáns, tetszetős a felépítése. Korszerű a felszereltsége. Munkáját tekintve lenyűgöző. Valósággal falja a kukoricatáblákat, pillanatok alatt telnek meg a pótkocsik a silózásra szánt, finomra aprított szárral és levéllel. Á neve: Hesston A gép neve: Hesston. Az, amiről szó lesz ma, Tiszake- recseny határában dolgozik. De amíg a Tisza menti községbe érünk dr. Oláh Imrével, a BOSCOOP megyei irodájának takarmányozási szak- tanácsadójával leltárt készítünk arról; hol tart ma a géptársulásra alapozott takarmánytermesztés. öt körzetben ; Rakamaz, Napkor, Fehérgyarmat, Nagyhalász és Tiszakerecseny térségében dolgoznak már a több millió forintot érő gépsorok. — A Hesstonok és a Dra- minborgok teljesítménye nagy, ha csak egyetlen termelőszövetkezetben üzemeltetnék nem lenne kifizetődő. Ezért az öt gép munkáján 16 termelőszövetkezet osztozik úgy, hogy a gesztorgazdaságokban 7—8 ezer tonna az éves betakarított fű, kukorica, avagy egyéb silónak való, más tsz-ekben két-három ezer tonna. Azt már a tiszakerecseny! termelőszövetkezet elnöke, Bencs Tibor mondta el: miként jutottak a gép birtokába. A gazdálkodás megújulási folyamatának szerves része a gépesítés. Tavaly súlyos mérleghiánnyal zárták az évet. Kihúzni a kátyúba ragadt szekeret nem könnyű. Szükség van a külső segítségre is. Ezt támogatásokban, hitelvisszafizetések elodázásában és egyéb formákban megkapták. így valósulhatott meg a nagy összegű gépberuházás. Három lépcsőben — A BOSCOOP-pal többoldalú a kapcsolatunk. Az alpszerződés a szarvasmarhavonalra készült, többek között takarmányozási állategészségügyi témakörben. Ez évben ez kiegészült a tömeg- takarmány-termesztés és betakarítás technológiájával. A Hesston is a BOSCOOP-on keresztül jutott el hozzánk. Miután a tehenészet fejlesztése, a tejtermelés növelése most egyik legfontosabb része a tervünknek, az együttműködés állandóan bővül. Amire a termelőszövetkezet elnöke utalt azt Bencs Tibor- né főállattenyésztő részletesebben is elmagyarázta. Ti- szakerecsenyben nagyon jók az adottságok a tehenészet fejlesztéséhez. Bőven van takarmánytermő terület, van szakosított telep és ezen felül is tehénférőhely. A baj csak az volt; technikában és technológiában a takarmánytermesztés és állattartás elavult, elmaradott. — Azzal kezdtük, hogy kialakítjuk az intenzíven tejelő tehénállományt. Ezt F—1- es tehenekkel három lépcsőben oldjuk meg. Ehhez készült a korszerűsítési terv, az istálló technológia modernizálása, a fejőház építése, a takarmánytárolás megoldása. Ehhez kapcsolódik a jó minőségű, nagy tömegű takarmánytermesztés. Tiszakerecsenyben most indul egy olyan gyepprogram, amely a környékben egyedülálló. Van a termelőszövetkezetnek 400 hektár olyan területe, amelyen a szántóföldi növénytermesztés csak veszteséget termett. Ennek egy része erdő lett, 250 hektáron intenzív gyepet telepítenek. De feljavítják az úgynevezett ősgyep nagy részét is. Ehhez elképzelés a BOSCOOP-tech- nológia, benne egy nagyteljesítményű - fűmagvető gép, amely szántás nélkül végzi majd feladatát. — Az intenzív gyepgazdálkodás alapvető része — a tápanyag-visszapótlás. Hatóanyagban 350—400 kilogramm műtrágyával a fűtermés négyszeresére növelhető. Ott ahol ma 15—20 mázsa széna a hozam, műtrágyázással 70—80 mázsa lehet. Természetesen a költségei? nagyok, egyszerre nem is tudunk mindent megoldani, de el kell kezdeni, hogy jussunk valamire... Megszolgálja az árát A Hesston dolgozik, nagy feladata van. Ezen az őszön nem csak a tiszakerecseny! határban termett silókukoricát takarítják be, de dolgozik Tuzséron és Tiszaszalkán is. A gép ürügyén sok hasznos, jó dologról beszélgettünk, de a gépről még annyit: éves kapacitása 12 ezer tonna, óriási tömeg. Ilyen teljesítményre 5 mástípusú betakarító gép is kevés. Az árát a Hesston tehát megszolgálja, csak jól kell szervezni a munkáját. Kerecsenyben a munka megszervezésével nincs baj. Seres Ernő rövidítették, hátul pedig engedték a feszítő láncot. Igya víz sodrása is segítette a monstrum szerkezet elmozdulását. Ahogy a hatalmas testet a víz, meg az emberi erő elmozdította, a révész is rajta termett. A másik egy hatalmas kerékkel felemelte az egyenként 20 mázsás első meg hátsó billenőajtót. Mindketten húzóasákját vettek a kezükbe és belefeszültek a húzásba. Az óra fél 4-re állt. — Adjátok ide a csáklyát fiúk! — szólt az egyik jó- 'szággondozó. — Nektek lesz még ma belőle elég... Mire a nap feljött, háromszor fordultak. Tudták, mi történt az éjjel Balsán, meg Kenézlőn, meg még azt is, hogy kinek hogy szolgált az éjszakai nyugodalom. — Hágyszor fordulnak egy nap? — kérdeztem Lénárd Sándor révésztől. — Korán kezdünk mindennap — felelte. — Ez a gáva- vencsellői Szabadság Tsz saját kompjárata. A tsz-nek több mint háromezer tehene, birkája van a túlsó oldalon. A reggeli fejésű tej hét órakor már a kompon van és hozzuk át. Az esti fejést fél hatkor szállítjuk. A szövetkezetnek ezen kívül mintegy ezer hektár rét-legelője a túlsó parton van. Mi visszük át a jószágnak a takarmányt, az almot, hozzuk vissza a szénát meg a járműveket. — Fő feladatunk a tsz forgalmának a lebonyolítása — tette hozzá a fiatalabb révész. — De mi bonyolítjuk le a környék egyéb forgalmának nagyrészét is. Volt már rá példa, amikor százszor fordultunk egy nap. — Megyünk, ha esik, ha fúj — bökött szemével az égre az ifjabb révész. — Azzal nem dicsekszel, hogy sokszor letagadott a becsületes nevedet? — szólt közbe élcelődve Fodor László, révészeink nagy barátja. Ha nem így van, miért szoktál úgy bemutatkozni, hogy komponáló vagy? — Miért? Nem komponálok most is? — vágott visz- sza a fiatal révész... A tokaji oldalon a nap közben alábukott. A fák koronáin át egy-egy sugara meg-megcsillant a víz tükrén. A révészek kikötötték a kompot. Leengedték a drótkötelet, hogy az éjjel járó hajóknak szabad utat biztosítsanak. Sigér Imre Lépést tartani L evelet kaptunk egy idős olvasónktól, aki Nagyhalászon él. Soraiból kitűnik, hogy félti községét. Sorolja, hogy mi az, ami nem valósult meg a községben a szép tervek ellenére, s szerinte milyen okai vannak annak, hogy a termelőszövetkezetet nem emlegetik a legjobbak sorában. Való, hogy sohasem lehetünk elégedettek a már elért fejlődéssel. Tudják ezt Nagyhalászon is a vezetők és beosztottak egyaránt. Azonban azt sem lehet elhinni, hogy a község megállt a fejlődésben. Éppen az utóbbi néhány év ékes ellenpéldáját szolgáltatja ennek a tételnek. Az egyik a zsákgyár megépítése, hiszen nem mindegy, hogy talál, s helyben talál munkaalkalmat több száz lány és asszony. Az új, nyolc tantermes iskolát a közelmúltban adták át. Bár néha akadozik az ellátás, de már vezetékes víz szolgálja a községet, nemcsak a kényelmet fokozva, hanem egészséget védőén. A termelőszövetkezet védelmére szintén felhozhatunk több pozitív példát. Más esetben viszont megértőknek kell lennünk, hiszen a múlt évi belvizes időszak még az idén is éreztette káros hatását az egész Rétközön. S a községben épülő új házak tulajdonosainak jelentős hányada szövetkezeti tag, tehát az 6 boldogulásukat mutatja az építkezés. N agyhalász nem sokban különbözik a megye más nagyközségeitől. A rohanó igényekkel igencsak nehezen tart lépést, s az elvándorló fiatalok, a bejáró munkások serege mutatja,, hogy van még tennivaló. A termelőszövetkezet vezetői sem mondhatják el, hogy nincs már javítani való a gazdálkodásban, kihasználták a tartalékokat. De tudni kell, hogy ehhez nemcsak a vezetőknek, hanem a tagságnak is tennie kell. Ugyanez vonatkozik a községre, a társadalmi munka tekintetében. (lányi) Anonymitás A névtelenség valahol mindig bántó, hiányérzetet kelt és jellegtelenséget sugall. Ha példa kell, hivatkozni bőven van mire, elég ha a számokkal ellátott iskolákra, a névtelen, vagy nem a nevük által ismert vendéglőkre gondolunk. Vannak esetek, amikor ugyan van neve valamely intézménynek, vagy éppenséggel üzemnek, de a név semmit sem mond. Ha példa szükségeltetik ehhez Íme: a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolának sincs neve, holott szép számmal akad olyan híres mezőgazdasági szakember, növénynemesitő, vagy valaki a magyar repülés hőskorából, akiről nem neveztek el semmit, holott megérdemelné, s még az intézményt is minősítené a név. Ha névadóra van szükség, még csak messzire sem kell menni, hiszen ebben a megyében élt és dolgozott az „almák atyja*’, Nagy Sándor. Persze, nem mu- szály itthonról keresni névadót, a magyar tudomány egész sort kinál erre a célra. Eggyel odébb lépve, az iparhoz kanyarodva, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy miért tűnt a semmibe egy olyan ipari tradíciókat, jó hagyományokat megtestesítő elnevezés, mint a kisvárdai „Vulkán” vasöntöde volt. Azt hiszem, nem lenne nehéz újjáéleszteni ezt a nevet, mert aligha hangzana rosszul fgy: az Öntödei Vállalat Kisvárdai „Vulkán” Gyára. A jól megválasztott név, legyen szó iskoláról, vendéglőről, gyárról, intézményről, karaktert ad, sőt a példaadó névadó ma is példát adhat, vagy a jó hagyományok folytatására serkenthet. (speidl) őszi mélyszántás a máriapócsi határban.
