Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
1981. október 1. KELET-MAGYARORSZ AG 3 Kismamák—otthon T izenhatezer kismama van most gyesen Szabolcs-Szatmárban. Négy-öt esztendeje folyamatosan ennyi a számuk; az alkalmazásban lévő dolgozó nőknek csaknem negyede. Szinte mindegyikük több esztendőre váltotta fel a gépsort, munkapadot, szakmai munkát a gyermeknevelés áldozatos, szép feladatával. Nagy tehertétel ez a fiatalasszonyoknak és a vállalatoknak, munkahelyeknek is. A minőségi munka, az egyre szorosabb, hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás sokszor nehezen egyeztethető össze a gyakran rap- szódikus távollétekkel. Nem közömbös tehát, hogy a kismamák miként kötődnek a munkahelyhez, menynyire gördülékeny a visszailleszkedés. A jó munkahelyi közérzet, az emberi kapcsolatok minősége ugyanis sokszor döntő lehet a vállalat és dolgozója közötti kapcsolatokban. Az SZMT nőbizottsága a közelmúltban 27 munkahelyen vizsgálta meg, hol, hogyan foglalkoznak az ideiglenesen távol lévő kismamákkal. Ezek a munkahelyek a szervezett dolgozók negyedét, a női dolgozók hamadát, a gyesen lévők negyedét, foglalkoztatják. A tapasztalatok tehát felölelik az összes jellemző eredményt és gondot is. Kitűnt, hogy az egyes munkahelyeken nagyon eltérő a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők számaránya. Három olyan munkahely volt — Mátészalkán az ISG és a MOM, Nagykál- lóban pedig a Magyar Posztó —, ahol a nők 45 (!) százaléka, tehát csaknem fele távol van munkahelyétől. Ezekben az üzemekben különösen gondosan kell foglalkozni a kismamák ügyeivel, a helyettük dolgozókkal, s majdan az újabb munkába állásuk előkészítésével. A gyest legtovább és legnagyobb arányban az egyszerűbb fizikai munkát végzők veszik igénybe. A szakmunkások és az adminisztratív munkakörökben dolgozók többsége a három év lejárta előtt munkába áll. A vezető beosztásban, értelmiségi munkakörökben dolgozó nők többsége a szülési szabadság letelte után legfeljebb még néhány hónapot vesz igénybe. Ennek a munka mellett anyagi ösz- szefüggései is vannak. A csaknem négyezer kismamára kiterjedő vizsgálat során megnézték azt is, vajon későbbi munkájuk érdekében hasznosítják-e a távoliét éveit, hónapjait az anyukák. Kitűnt, hogy lehetőségek vannak, azokat ismertetik is, de aránylag kevesen vesznek részt a vállalatok által szervezett szakmai, általános és politikai képésben. Szerencsés esetben előfordul tehát, hogy az újra munkára jelentkező kismama magasabb szakmai-politikai képzettség birtokában jön vissza, de a többségre az jellemző, hogy inkább felejt, vagy a hosszú távoliét miatt elmarad a sok helyen rohamosan fejlődő műszaki színvonal, a bevezetett újdonságok miatt. Ez olyan gond, amelyen változtatni csak a különlegesen jó helyzetben lévő vállalatoknál tudnak. Általában a munkahelyeken figyelemmel kísérik a gyesen lévők bérét, esetenként év közben is emelik azt, másutt tartalékolnak, s a kismamák visszatérésekor az eddigi átlagnak megfelelő fizetésemelésben részesülnek. Az üzemek, munkahelyek többségénél a gyes lejárta után korábbi munkahelyükre kerülnek vissza a fiatal- asszonyok. Ez főleg az egy- műszakos és alkalmazotti munkahelyeken van így. Egy-két gyermekkel azonban a nők többsége nem tudja vállalni a két-három műszakot. Ilyen esetekben a munkahelyek keresik a méltányos megoldást. Lényeges, hogy a vállalati nyilvántartások mellett a szakszervezeti és nőbizottságok is szorgalmazzák: tudjanak többet a munkahelyen a gyesen lévőkről. Továbbra is indítványozzák a gyes alatti tanulást. Főleg az egy gyermekkel otthon lévőkre gondolnak, s fontolgatják, miképpen lehetne a gyesen lévők érdekében szervezettebb együttműködést kialakítani a Hazafias Népfront helyi szervezeteivel. A szokásosnál is nagyobb gondot szükséges fordítani a bejáróként gyesre ment, a munkahelytől távolabb lakó kismamákra — ők most gyakran teljesen elszakadnak a vállalattól. A szocialista brigádokra, közelebbi munkahelyi kollektívákra vár itt több feladat — a barátnők, munkatársak jobban közreműködhetnének a kapcsolatok -tartásában. Várhatóan jó lehetőségeket teremtenek majd a mostanában újjáalakuló szakmaközi bizottságok is, amelyek a lakóhelyen tehetnek többet az otthon lévő kismamákért. A legfontosabb, hogy aki tenni kíván valamit a gyesen lévőkért, az ne csak hivatalból, „kipipálandó” feladatként tegye. Marik Sándor □ alami keveset tudok az autókról. Az Ottó-mo- toroktól a Rába—V katonai teherautókig, amelyek lámpáiban még acetiléngáz égett. Tudok arról is, hogy az autó mit tett az emberiségért. A háborúkban, a szállításban, a turizmusban, a kényelem megszervezésében. Az emberi teljesítményben. Jackie Stewart, Clark, Rindt, Petterson, Lauda, Hunt, Fittipaldi, Stecher az autózás nagyszerű versenyzői, és Monza, Indianapolis, Nürn- burgring legalább olyan szentélyei a versenysportnak, mint a Wembley, a Maracana vagy Wimbledon. Többet tudok azonban az emberekről. A modern ember nagy szerelme az autó, ez a szerelem azonban gyakran egyoldalú. A legszerencsétlenebb dolgok sülnek ki ebből a viszonyból. Ma is hallom annak a szerencsétlen Ladának a szenvedését, amelyet púderozott, aranykarpereces tulajdonos- nője igyekezett „betörni” a nyaralóhely parkolójába. Hörgött, jajgatott, dühödten zúgott (tiltakozott?) a szerencsétlen autó. Mint a megkínzott áüat. — Asszonyom ... — mentem oda segítőkészen. — Mi köze hozzá? Nem a maga autója — válaszolta gőgösen. Hazaérve a lépcsőházban Thiery Árpád; VlSZOMíf meg szoktam nézni a hirdető- táblát. Fegyelemreflex. Egyik este tussal vastagon kihúzott betűk tudatták a lakókkal, hogy jelentkezzen az a személy, aki a ház parkolójában, feltehetően a saját autójával megnyomta az ily módon üzenő orvosnő autóját. Nyolc lépcsőház van a hatalmas épületben. Az orvosnő minden hirdetőtáblára rajzolt (vagy rajzoltatott) egy-egy esengő felhívást. Abból gyanítom, hogy nem sok eredménnyel, mert más lépcsőházakban még hetek múlva is láttam a kifüggesztett felhívást. A miénket letépték a gyerekek. Lassan vége a dohányszezonnak a kótaji Egyesült Erő Termelőszövetkezetben is. Huszonnégy hektárról takarítottak be jó minőségű Virginia fajtát. A leszedett termést szorgos asszonykezek tűsorokra tűzik és Sirokkóban szárítják a kívánt nedvességtartalomig. Ösztöndíjjal a szalagnál — Van olyan tanulónk, akit csak a köpenye különböztet meg a végzett szakmunkásoktól — fogalmaz Kiss Lajosné a nyírbátori ruhaipari szövetkezet művezetője, szalagvezető. — Ugyanazokat a feladatokat rábízhatjuk a harmadikosokra, mint amit a termelésben produkálnak. Természetesen ez azért nem vonatkozik minden harmadikos szakmunkástanulóra. Gombfelvarrással kezdik A 140-es számú ipari szakmunkásképző intézetben kilenc szakmát oktatnak. Bizonyítványosztás után esztergályos, géplakatos, szerszámkészítő, villanyszerelő, bútorasztalos, cipőfelsőrészkészítő, cipőgyártó, kőműves és férfiruha-készítő lehet a tanuló. Első évben még inkább az intézethez tartoznak, bár már ellátogatnak az üzembe, a leendő gyakorlat helyszínére. Seres István, a Ruhaipari Szövetkezet elnöke kötelességének érzi az újonnan belépők szíves fogadását. — Mint egy üzemlátogatásra, úgy invitáljuk a hozzánk érkezőket. Bemutatjuk a termelőüzemet, a tanműhelyeket, a szociális létesítményeket. Beszélünk a szövetkezet életéről, termeléséről, export-kötelezettségéről. Igyekszünk jó kedvet dei;jje- ni a tanuláshoz, munkához. Forbauer Istvánné az iskola, Balázs Béláné az üzem szakoktatója, ezen a napon elsősökkel foglalkoznak. — Jelenleg 22-en vannak, és lényegében most ismerkednek a tűvel, a cérnával. Van, aki még szinte egy gombot is alig tud felvarrni. A haladás azonban igen szembetűnő, mert az intézetben az elméleti ismereteket itt rögtön a tanműhelyben a gyakorlati tudnivalókkal egészítjük ki. Segít a szalagvezető — Másodévben már jobban számítunk a munkájukra, bár még ekkor is az intézeti oktatás van túlsúlyban — folytatja Balázsné, aki nemrégiben még a szakmunkás- képzőben végzett, s mint igen jó szakember, rögtön szakoktató lett. — Ekkor már elsajátítják a szabás-varrás alapjait annyira, hogy önállóan tudnak szoknyát, mellényt, ruhát, sőt még felsőruhát is varrni. Egy masoaeves tanulónak már tisztában kell lennie a szakma csíny- ja-bínyjával. S az sem mellékes szempont, hogy a tíz-húsz évvel ezelőtti szabásmintákat a minaenKori divat szerint tudják változtatni. Turbucz Valéria éppen a kabát elejére varrja az NSZK-beli cég emblémáját, a kezelési utasítást. Kezében mérőléc gyakorlott mozdulattal igazítja centiméterre egymástól a szükséges címkéket. — Szerencsére több műveletet is végzünk, így nem unalmas a munka. Bár részműveletet bíznak ránk, mégis a szalag végén összeáll a kész darab. Most éppen sía- norákot varrunk NSZK-beli megrendelésre. Ha valamit nem tudunk vagy nem értünk, a szalagvezető megmutatja. Így még nincs az a felelősség, ami a teljesítménybérnél lenne. Ugyanezen a szalagon keresi „ösztöndíját” Szabó Éva. Encsencsről buszozik be hajnalban. Minek örül az igazgató? — 40—45 pár elejét sikerül elkészíteni egy műszakban. Igaz, még nem dolgozunk hivatalosan a termelésben, de reggel mindig elhatározom, hogy aznap mennyit kellene csinálnom. Én is 410 forint tanulmányi ösztöndíjat kapok, mint Vali. Nyáron két hónapot itt töltöttem, s a szakmunkásbizonyítvány után jő lenne itt elhelyezkedni. — Volt olyan tanulónk, aki bizonyítványosztás után egy hónappal már háromezer forintos teljesítményt ért el — büszkélkedik Baracsi Gyula, a szakmunkásképző intézet igazgatója. — örülünk annak, hogy a tanulókat foglalkoztató szerszámgépgyár, a Ruhaipari Szövetkezet és a Cipőgyár messzemenően támogatja a tantervi követelményeket és így partnerek vagyunk oktatásban, termelésben. T. K. Gépesített almozás? Hütfiház, szezonra SOKSZOR HALLANI arról, hogy a kivitelező nem adta át az épületet az ígért határidőre, módosította az átadás időpontját egyszer, kétszer, s amikor már késznek titulálta, akkor jöttek elő szép sorjában a hiányosságok. Sajnos nem mindig veszik figyelembe az építők a megrendelő érdekeit, egyszerűen nem partnerként kezelik őket. Persze nem lehet általánosítani. Sőt, az alábbi eset éppen ellentmond a fentebb említetteknek. Történt, hogy Vaján négy termelőszövetkezet hűtőház építésére társult. Elkészültek a tervek, s a beruházó és a kivitelező megállapodott az építkezés kezdőpontjában. Ám ezt az időpontot úgy számolták ki, hogy a befejezés éppen az almaszüret kezdetére essen. így kezdte az építkezést tavaly februárban a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. Másfél év alatt fejezték be a 132 millió forintos részberuházást, s ezzel augusztus végére elkészült a hűtő- és gépház. Igaz, a teljes beruházás csak jövő év márciusára lesz készen, viszont szeptember közepén a gazdaságok már megkezdték az alma betárolását. AZ ÉPÍTŐK VÁLLALTAK: az almaszezonra elkészülnek a hűtőházzal. Adott szavukat tartották. Ellenkező esetben akár egy évet is veszíthetett volna funkciójából a tároló. Elkészültével pedig felbecsülhetetlen a haszna S hogy miért érdemes erre eny- nyi mondandót vesztegetni? Csak azért, mert íme egy vállalat, amely nemcsak a saját hasznát és előnyét nézi, távolabb lát ezen. Figyelembe veszi más — jelen esetben a termelőszövetkezetek — érdekeit is. S. B. Partnerek oktatásban, termelésben BBA-S Gyarmatról Miközben e sorokat írom, türelmetlen dudálás hallatszik fel. Így szoktak jelezni egymásnak a házban lakó családtagok. A türelmetlen tülkölés azonban nem szűnik, sőt mostmár két autó dudája szól. Lenézek. Az úttesten három autó fér el. A járdák mellett kétoldalt autók parkolnak, középen maradt egy szabad sáv, ahol közlekedni lehet. Ezt azonban eltorlaszolta egy fehér színű Skoda. Eltelik tíz perc, mire a lépcsőházból, amely előtt a Skoda áll, előjön egy alacsony félkopasz férfi. Méltatlankodva integet a tülkölő autósoknak. Mit képzelnek? ... Beül a kocsiba, tesz egy kört, miután elengedte a két autót, visszaáll pontosan oda, ahol volt. A kapu elé. Noha látom az ablakból, hogy ötven-hat- van méterrel arrébb van üres hely. Bezárja a kocsit, visszamegy a hetedig emeletre, ahol vendégségben van. Az'autó lent áll. Várakozik. Eltorlaszol. Ingerel. Feldühít. A kiosztott státus szerint szerencsétlen kiszolgáltatott gépállat az ember kezében. A „Bábolnai Napok ’81” rendezvényre készül a MEZŐGÉP fehérgyarmati gyáregysége. Bemutatandó termékük a bálabontó-adagoló módosított változata a BBA- S: a Mezőgépfejlesztő Intézet tudományos főmunkatársa, Parag Géza, a terményfeldolgozó gépek osztálya helyettes vezetője Fehérgyarmaton tartózkodik. Az új gépről mondja. — A gép a szalmabálát kibontva, a szalmát 5—10 centiméter hosszúságú darabokra szecskázza. Ezt befújva — például alomként az istállóba, már lehetőség van a szokásos csőrendszerrel történő trágyaszállításra. Ez a módszer az állatok egészségére is veszélytelen, ugyanis a korábbi fűrészportól több betegséget kapott az állati BBA-S is bemutatkozik Bábolnán. — A hulladékanyagok szecskázását végezzük, majd befúvását a hőenergiát biztosító kazánba. Bemutatjuk a kukoricabála bontását, szecskázását, adagolását is. Egyelőre 20 darab készül a BBA- S-ből. A szalmacellulóz gyártásnál ugyancsak sikerrel alkalmazható. A próbáról a dunaújvárosiak rendkívül kedvezően nyilatkoztak: a BBA-S alkalmazásánál maradtak hosszú távon. Bizonyára furcsán hangzik, de a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban az almaié kipréselésénél is hasznosnak bizonyult a gyártmány. Ugyanis az előállított aprítványt keverték a megdarált almához; így a szitán a rostos darabok nem hulltak a lébe, ugyanakkor több almaiét préseltek viszonylagosan, mint korábban; s emellett az almás szalmát az állatok jó étvággyal fogadták táplálékul. Október 1-én két darab
