Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. október 1. Szovjetunió—Egyesült Államok II párbeszéd kezdetei Üjra a tárgyalóasztalnál D mmár lassan tizedik hónapja építgeti a Rea- gan-kormány a maga új, hidegháborús politikai kurzusát és sohasem titkolta, hogy „erőpozícióból” akarnak tárgyalni a Szovjetunióval. Miután pedig egész, erőltetett fegyverkezési politikájuk alapját az a hamis, manipulativ demagógia alkotta, hogy az USA, sőt a nyugati világ egésze „elmaradt” a fegyverkezésben a Szovjetunió és a többi szocialista ország mögött — ez az erőpolitikai kurzus a tárgyalások elvi tagadását is jelentette. Érthető, hogy ilyen körülmények között a békéért aggódó világközvélemény és a szovjet politikusok is különösebb remények nélkül, nagy tartózkodással tekintettek Gromiko szovjet és Haig amerikai külügyminiszter New York-í találkozója elé. Ez Volt az első magasszintű kapcsolatfelvétel a szovjet és az amerikai kormány között Reagan hivatalba lépése óta. Nem lehetett kizárni azt a lehetőséget sem, hogy a Gromiko—Haig találkozó eredménytelenül végződik; hogy az amerikaiak kitartanak az „előbb fegyverkezési döntés, azután tárgyalás” politikája mellett. Ennél azonban több történt. Máf a megbeszélések első szakaszában megállapodás született arról, hogy Genfben november 30-án szovjet— amerikai tárgyalások kezdődnek a középhatósugarú rakéták problémájáról. (Emlékezetes: a nemzetközi helyzet feszülésének egyik jelentős, ha nem a legdöntőbb tényezője éppen az az amerikai elhatározás volt, hogy középhatósugarú rakétákat helyeznek el Nyugat-Európában, s ezzel megbontják a jelenleg meglévő fegyverkezési egyensúlyt.) Röviddel az első Gromiko— Haig találkozó után — miután nyilvánvalóan mindketten tanácskoztak kormányaikkal — másodszor is megbeszélést folytatott a két nagyhatalom külügyminisztere. E második találkozón olyan döntés született, hogy jövő év elején ismét tárgyalásokat folytatnak egymással — ezúttal Genfben. Mindebből úgy tűnik, hogy tízhónapos szünet után nemGromikó és Haig. csak helyreállt a magasszintű dialógus a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, hanem biztosították e párbeszéd folytonosságát is. A november 30-i dátum és a jövő év elejére jelzett újabb Gromiko—Haig találkozó azt a felismerést mutatja, hogy van miről tárgyalni, és lehet észszerű, a realitásokat figyelembe vévő hangnemben párbeszédet folytatni egymással. Ennél többet egyelőre aligha lehet mondani. Mindenekelőtt azért nem, mert a Gromiko—Haig megbeszélések eredményei az amerikai külpolitikai vonalvezetés általános irányát semmiképpen sem módosították, az továbbra is változatlan. A Fehér Ház és a Pentagon iránytűje továbbra is az erőltetett felfegyverzés és az erőpolitika alapján folytatott tárgyalások irányába mutat. Azt is látni kell, hogy a Gromiko—Haig tárgyalásokon megszületett döntéseket a szovjet külpolitika és a nemzetközi politikai erőviszonyok alakulása kényszerítette ki. A Szovjetunió a legfeszültebb időszakokban sem vette át az amerikai „héják” hangnemét. Az erő pozíciója alapján történő tárgyalásokat természetesen elutasította — de mindvégig hangoztatta, hogy kész a reális alapon folytatott megbeszélésekre és a magasszintű párbeszédet tartja a járható útnak á két ország viszonyában. Az amerikaiaknak tekintetbe kellett venniük a nyugat-európai közvélemény mind hevesebb ellenállását is a középhatósugarú rakéták tervezett telepítésével kapcsolatban, s hogy az’em- berek felháborodása és kétségei a kormányt is befolyásolták. □ helyzetet és ezen belül a szovjet—amerikai kapcsolatokat továbbra is minden illúzió nélkül kell szemlélni. Az alapvető álláspontok közötti különbség egyelőre nem csökkent. Illúziók nélkül is komoly eredménynek kell azonban tekinteni azt a tényt, hogy a dialógus megkezdődött, s a párbeszéd folytatása a jövő év elejéig biztosítottnak látszik a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. — i. e. — A közélet hírei Losoczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, szerdán fogadta Jósé Joaquim de Mena e Mendo- ca rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Portugál Köztársaság nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Hollai Imre külügyminiszter-helyettes. ★ A Kínai Népköztársaság megalakulásának 32. évfordulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Csao Ce-jangot, a Kínai Nép- köztársaság államtanácsa elnökét. ★ Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte Alhadzsi Shehu Sha- garít, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnökét az ország függetlensége kikiáltásának 21. évfordulója alkalmából. (Folytatás az 1. oldalról) Innen Elsinore-ba — vagy ahogy a világon jobban ismerik: Helsingőrbe látogatott el a magyar vendégek csoportja. A Hamlet királyfit idéző városnév ma 30 000-res, lüktető ipar- és kikötővárost jelent Sjaelland (Zealand)- sziget keleti partján, 45 kilométerre Koppenhágától. Shakespeare Hamletiének várát, Kronborgot, amelyet kormányelnökünk most megtekintett, idegenforgalmi központtá fejlesztették az időnként rendezett Hamlet-elő- adások. De máskor is sokan zarándokolnak ehhez a nyolcszáz esztendős, németalföldi reneszánsz stílusban épült műemlékhez, hogy eltűnődjenek Shakespeare Hamletiének nyugtalanító történetén. Lázár György, a Minisztertanács elnöke, aki Anker Jorgensen dán miniszterelnök meghívására hivatalos látogatást tett Dániában szerdán hazaérkezett Kíséretében voltak: Hetényi István pénzügyminiszter, Török István külkereskedelmi minisztériumi államtitkár, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke és Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nagy János külügyminiszté- riumi államtitkár, továbbá állami életünk több más vezető személyisége. Ott volt Flemming Brochner Petersen, a Dán Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Kádár János fogadta Gaston Plissonniert A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására október 27— 30-a között hazánkban tartózkodott Gaston Plissonnier, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára. A vendéget fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára megbeszélést folytatott Gaston Plissonnier-val. A szívélyes elvtársi légkörű találkozón áttekintették a nemzetközi helyzetet és eszmecserét folytattak az országainkat és pártjainkat érintő időszerű kérdésekről. A megbeszéléseken jelen volt Berecz János, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője. Havasi látogatása Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán — egész napos programmal — látogatást tett a Csepel Vas- és Fémművekben. A CSVM pártbizottságán Ernszt Antal, a pártbizottság első titkára, majd Garai Vilmos vezérigazgató tájékoztatta a Központi Bizottság Ferenc Csepelen titkárát a több mint 22 000 dolgozót foglalkoztató gyáróriás gazdasági, poíitikai helyzetéről, eredményeiről és további feladatairól. Ezután gyárlátogatás kö- vetkezett. Délután Havasi Ferenc részt vett a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának kibővített ülésén. Az egységes valutaárfolyamról Á Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank közleménye 1981. október 1-től megváltozik a deviza- és a valutaárfolyamok jegyzése: a Magyar Nemzeti Bank a konvertibilis devizákra pénznemenként egységes hivatalos árfolyamot (vételi, közép- és eladási árfolyamot) jegyez. Ezt az árfolyamot alkalmazza értelemszerűen a devizák j vételénél, illetve eladásánál, i függetlenül attól, hogy keres- kedemi vagy nem kereskedelmi jellegű elszámolásról van szó. A valuta- (bankjegy- és csekk-) árfolyamok a hivatalos devizaárfolyamokhoz fog- I nak igazodni, a nemzetközi gyakorlatban szokásos feltételekkel (vagyis a valuta vételi és eladási árfolyamok nagyobb mértékben térnek el a középárfolyamtól, mint a devizáknál). A jelentős tőkés valuták közül 1981. október 1-én az USA-dollár hivatalos 1 deviza-középárfolyama 35,— I Ft, az NSZK-márkáé 15,02 Ft, az osztrák schillingé 2,15 Ft, az angol fonté 62,83 Ft. Az egységes árfolyam beveÍ zetése a külkereskedelmi elszámolásokban nem jár változásokkal. A nem kereskedelmi szférában a konvertibilis valutát beváltók az eddiginél több forinthoz jutnak, a konvertibilis valutát vásárlók többet fizetnek. Az utazási célra konvertibilis valutát vásárló magyar állampolgárok költségei azonban nem emelkednek, mert egyidejűleg megszűnik a 10 százalékos valutavásárlási illeték és a bank jutalék. Az egységes árfolyam bevezetése számos vállalatnál és intézménynél egyszerűsíti az elszámolásokat, jobb áttekintést, biztosabb alapokat nyújt a gazdagsági döntésekhez. Az árfolyamok (a deviza- és a valutaárfolyamok) meg- j állapítására ezentúl hetenként kerül sor, a pénzpiaci árfolyammozgások figyelemI be vételé.vel. Az egységes árfolyam bevezetése és az eddiginél gya- * koribb árfolyammódosítás nem jelent változást a transzferábilis rubel árfolyamának jegyzése, valamint az ezzel összefüggő elszámolások tekintetében. Nem változik az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok (bolgár leva, csehszlovák korona, lengyel zloty, NDK-márka, román lei, szovjet rubel stb.) eddigi árfolyamjegyzési módja. Az árfolyamokat a sajtó rendszeresen — általában kedden — közli. A külföldre utazó magyar állampolgárok 1982. január 1-től nagyobb forintösszegért vásárolhatnak valutát: például a rubel elszámolású országokba utazó turisták az eddigi 10 ezer Ft helyett személyenként évenként 15 ezer forintért, a konvertibilis elszámolású országokba utazó egyéni turisták az eddigi 8500 Ft helyett 12 ezer forintért, a látogató útlevéllel utazók 1300 Ft helyett 1600 Ft-ért. Az utazási irodák nyugati és jugoszláviai társasutazásain résztvevők által vásárolható költőpénz, az egyéni turisták részére a devizatartalmú vasúti menetjegyekre és a gépjárműhöz üzemanyag vásárlására megállapított forint-keretösszegek is emelkednek. A maga-’s. sabb forintkeretek — az árfolyamváltozások ellensúlyozásán túlmenően — arra is lehetőséget adnak majd, hogy a kiutazó magyarok az eddigit meghaladó összegben vásárolhassanak valutát. Ugyancsak 1982. január 1- től módosulnak az utasforgalommal kapcsolatos egyes vámrendelkezések is: külföldi utazásról való visszatérésük alkalmával a magyar állampolgárok — így a társas- utazáson résztvevők is — egységesen személyenként 5000,— Ft belföldi értéknek megfelelő árut hozhatnak be vámmentesen. flrkagyif Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek 51. Rumata nagyot sóhajtott. Azóta, hogy helikopteren csodálatosan megmentették, Arata magyarázatot követelt. Rumata megpróbált önmagáról mesélni, sőt, meg is mutatta az éjszakai égen a napot, az alig látható, parányi csillagocskát. A lázadó azonban csupán azt értette meg, hogy a mennybolton túl valóban istenek élnek, akik jóságosak és mindenhatóak. És azóta valahányszor Rumatá- val beszélgetett, ugyanazt hajtogatta: isten, ha létezel, add nekem az erődet, mert ez a legjobb, amit cselekedhetsz. És Rumata mindannyiszor hallgatásba burkolózott, vagy másra terelte a szót. — Don Rumata — kérdezte a lázadó —, miért nem akar segíteni nekünk? — Egy pillanat — felelte Rumata. — Tudni szeretném, hogyan jutott be a házba. — Ez nem fontos. Rajtam kívül senki sem ismeri ezt az utat. Ne térjen ki a válasz elől, dón Rumata. Miért nem akarja nekünk adni az erejét? — Ne beszéljünk erről. — De beszéljünk erről. Én nem hívtam önt. Én soha, senkihez nem imádkoztam, ön jött el hozzám. Vagy csupán úgy gondolta ,hogy szórakozik egy kicsit? Nehéz istennek lenni, gondolta Rumata. Türelmesen válaszolt: — Nem értene meg. Tucatszor próbáltam megmagyarázni, hogy nem vagyok isten, de nem hitte el. Azt sem értené meg, miért nem tudok én fegyverrel segíteni... — Vannak villámai? — Nem adhatok villámokat. — Ezt már sokszor hallottam — válaszolt Arata. — Most azt akarom tudni: miért nem? — Ismétlem: nem értené meg. — Hát próbálja meg. — Mit szándékozik tenni a villámokkal? — Kifüstölöm az aranygú- nyásokat, akár a poloskát, mind egy szálig, az egész átkozott fajtájukat, tizenket- tediziglen. Eltörlöm a föld színéről a váraikat. Az ön villámai csakis jó célt fognak szolgálni, s amikor a földön már csak felszabadított rabszolgák maradnak, és úrrá lesz a béke, akkor visszaadom önnek a villámait. Arata zihálva elhallgatott. Arca elsötétült a vértolulástól. — Nem — felelte Rumata. — Én nem adok villámokat önnek. Ez hiba volna. Próbáljon hinni nekem, én mesz- szebbre látok ... Ón szívós, dicső Arata, de szintén halandó; és ha elpusztul, ha a villámok más kezekbe kerülnek, akkor még magam is borzadok rágondolni, mivel végződhet ez ... Sokáig hallgattak. Azután Rumata egy kancsó esztori bort, ennivalót vett elő az elemózsiás ládából, s a vendég elé tette. Rumatát a tudathasadás furcsa érzése fogta el. Tudta, hogy igaza van, de ez az igazság furcsa mód megalázta Arata előtt. Rumata most először eszmélt rá: semmit sem lehet szerezni anélkül, hogy ne veszítenénk valamit. Mi sokkal erősebbek vagyunk Aratánál otthon, a jóság birodalmában, de sokkal gyengébbek nála a rossz itteni birodalmában... — önnek nem kellett volna leereszkednie az égből. — jelentette ki hirtelen Arata. — Térjen haza. ön csak árt nekünk. — Ez nem így van — válaszolt szelíden Rumata. — Mi senkinek sem ártunk. — De igen, ön árt. Indokolatlan reményeket kelt... — Kiben? — Bennem, ön meggyengítette az akaratomat, dón Rumata. Azelőtt csak önmagámban bíztam, most pedig a hátam mögött érzem az ön erejét. Azelőtt minden harcot úgy vívtam, mintha az utolsó csatám volna... Menjen innen, dón Rumata, térjen haza az égbe, és soha többé ne jöjjön el. Vagy adja nekünk a villámait, de legalább vonja ki a kardjait, én vezessen bennünket. Te még nem tudsz mindent, gondolta Rumata. Te még azzal a gondolattal áltatod magadat, hogy csak egymagad vagy vereségre ítélve. (Folytatjuk)
