Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-12 / 214. szám

1981. szeptember 12. KELET-MAG Y ARORSZÁG Elmaradt haszon Figyelemre méltó ri­portot láttam a televízió híradójában. Az autógu­mik újrafutózásáról szólt, s említette a Kótajban létesült üzemet is. Jó volt látni, hogy olyan vállalkozás részesei va­gyunk a megyében, ami évtizedes lemaradásokat igyekszik hazánkban be­hozni. A riport egyik ér­dekes felvetése volt: ne­hézkes a futózó üzemek munkája, mert nem za­vartalan a használt autó­gumik felvásárlása. Ez az a pont, amikor az új­ságíró gondolkodni kezd. Használt gumiról és más­ról. Járok Nyíregyházán, s eltévedek a Guszev és az AGROKER közti terü­letre. Bontótelep műkö­dik itt. Szedik szét a gé­peket, a járművekről az abroncsot leégetik. Lán­gol a gumi, száll a vas­tag, levegőt szennyező, büntetendő füst. Emlék­szem téli munkahelyek- .re, ahol égő gumi mel­lett melegedtek a mun­kások. Bepillantok óvo­dákba, játszóterekre, s mindenfelé használt ab­roncsok, hol játékként, hol mint virágoskert kö­rüli kerítések. Figyelem a lakótelepi gyermeke­ket: ott görgetik, mint mi egykor a fakarikát, az autókról ledobott gu­mikat. Használt abroncs tehát van, csak éppen nem ott, ahol lennie kel­lene. A gondolat tovább­gyűrűzik. Nyilván ott a hiba, hogy nincsen hol átadni, eladni. Mert az biztos, ha kilométereket kell kocsizni, míg átve­vőhely akad, az autós is meggondolja, érdemes-e pár forintért benzint pa­zarolni. Nyilván így van ez más használaton kí­vüli vagy éppen használ­hatatlan dologgal. A MÉH a közelmúlt napok­ban éppen ebből a meg­gondolásból vonultatta ki gyűjtőkocsiját a Jósa- városba, ahol a helyszí­nen vette meg (igaz, bo­nyolult adminisztráció­tól kísérve) a felkínált másodlagos nyersanya­got. Világos: sok olyan hely, alkalom és lehető­ség kell, ahol az embe­rek megszabadulhatnak felesleges dolgaiktól. Nemcsak az évi rituális lomtalanítás kívánatos, hanem sok, kicsi, gyor­san működő, bürokrácia­mentes bodega, jármű, ahol megvesznek min­dent, ami még használ­ható. El tudnám képzel­ni, hogy jól működnének akár kis magánvállalko­zások, sok nyugdíjas is szívesen vállalna alkalmi átvevőhelyet, de talán azt is ki lehetne próbál­ni, hogy diákszövetkeze­tek keretében létesítené­nek begyűjtőket, átvevő­helyeket. A hulladékfeldolgozás fontosságát, hasznát min­den esetben hangsúlyo­san ismertetik a hírköz­lők, a különböző sajtó- tájékoztatók. Jó lenne, ha egyszer valakik arra is vállalkoznának, hogy a begyűjtés elhanyagolá­sa miatt -elveszett és el­maradt hasznot is kimu­tatnák. Talán az összeg megdöbbentené azokat, akik ez ügyben illetéke­sek. (bürget) Moszkva, Bukarest után Madrid is? Rotaméter a csőben Újítanak a fizikaiak Az eddig ismeretlen afrikai piacot is meghódítja a BEAG Universil nyíregyházi gyár­egysége, ha az üvegtechnikai gyár létesítésére tett javasla­tot a nigériai partner elfogad­ja. Várhatóan egymillió dol­láros megrendelésről van szó. Háromezer­dolláros A hagyományos külkeres­kedelmi feladatok mellett a kulcsra kész gyár telepítése különleges munkát jelenthet a nyíregyháziaknak. Emellett komoly versenytárgyalást folytatnak a madridi labda­rúgó világbajnokság kom­mentátor berendezéseinek gyártására és szállítására. A moszkvai olimpián ragyogó­an vizsgázott berendezések megnyerték a szakemberek tetszését, s az idei nyáron a bukaresti Universiádén is a nyíregyházi kommentátor­berendezéseken továbbították tudósításaikat a rádiósok, té­vések és újságírók. Hetvenöt, egyenként 3 ezer dolláros be­rendezést szállítottak a főis­kolai világversenyre. Ha a madridi versenytárgyaláson — Nagyon készülnek, Éva? — Igen. Két év alatt egy ilyen fiatal gyárban na­gyon sok probléma össze­gyűlik, ezek most mind te­rítékre kerülhetnek. — Még be sem mutatko­zott. — Megellai Éva vagyok, a VOR vásárosnaményi KISZ-bizottságának titká­ra. — Itt is panasznap lesz az ifjúsági parlament, ahol nemrég vadonatúj üzemet avattak? — Én nem mondtam, hogy panasznapot tartunk, csupán azt, hogy nem hall­gatjuk el a gondjainkat. Abban önnek igaza van. hogy ez a gyönyörű új gyár valóságos nemzeti ajándék. Hiszen akik itt dolgoznak, akik ebben az üzemben kaptak állást, azok mehettek volna in­gázni, vagy maradnak ott­hon és emésztik magukat. — Ráadásul ezek több­sége fiatal. — így van. Zömében ti­zenévesek járnak be a kör­nyező településekről mű­szakba; olyan fiúk, lányok, akik ezelőtt legfeljebb messziről láttak gyárat. Nehéz itt megszokni a ren­det, a fegyelmet és elsajá­títani a szakmai fogásokat Egyáltalán nagyon nehe­zen rázódik össze a nép egy ilyen fiatal üzemben. Miért nem segítik, gyor­sítják ezt a kiszesek? — Az nem igaz, hogy nem segítik, de igen ala­csony a szervezettség. Négyszáznyolcvan fiatal­ból csak kilencven tagja a KISZ-nek, bár ezek több­sége igyekszik pluszmun­kát is vállalni, mégis ne­héz eredményt elérni. Kép­PÁRBESZÉD ÉVÁVAL zelje el, hogy adva »van egy szalag, ahol az egyik fiatal tagja a KISZ-nek, a másik nem. Hiába igyek­szik emez, ha a másik hi- bát-hibára halmoz, vagy egyáltalán neki teljesen mindegy, hogy mennyit teljesít. — Hogy-hogy mindegy? — Ügy, hogy több fiatal a szülői házban él, ahol nem létkérdés a tizenhat— tizenhét éves lány havi ke­resete, legfeljebb félrete­szi stafirungra. Persze nem mindenki ilyen, vannak akik a megélhetésbe pó­tolják a pénzüket. Mégis nagy gondunk a munka- fegyelem az egész üzem­ben, ami alól a fiatalok sem kivételek. S ahol ilyet tapasztalni, ott más gon­dok is adódnak. — Például? — Például a- fizetés: egyáltalán nem veti fel a pénz a becsületesen húzó fiatalokat sem, mert az egyik lerontja a másik munkáját. Aztán nincs minden rendben a műve­zetők körül sem, ezt gya­korta panaszolják a fiata­lok. Az egyiknél szakmai hiányosságok vannak, a másik durván beszél a fia­talokkal, nem törődik a munkaszervezéssel. Hát ezekről bűn volna hallgat­ni a szeptember 19-i gyári ifjúsági parlamenten. — Mit tesz a KISZ ezért, hogy ez a parlament sike­res legyen? — A parlament állami rendezvény, itt a KISZ csak egyik partner, bár a súlya nagy. Igyekszünk* megismerni az igazgatónő beszámolóját előre, hogy felkészüljünk a vitára. Nem kontrázni akarunk, de, azt szeretnénk, ha az egész ifjúság nevében ten­nénk szóvá elsősorban a termelési gondokat, azután meg a másfajta problémá­kat. — Említene egy ilyen másfajtát? — Szívesen. Hiába mon­dogatjuk már régóta, hogy jó volna nekünk is egy magnó, meg a munkate­rembe vezetékes rádió, melynek segítségével amo­lyan hangos újságot tud­nánk készíteni, eddig sem­mi eredmény. Úgy tudom, tavaly is megmaradt a rengeteg kulturális ke­ret, biztosan elvitte a köz­pont, mi meg itt vagyunk semmi nélkül. Általában a szabad idő hasznosabb el­töltéséhez kellene megte­remteni a jobb feltétele­ket, nekünk pedig vonzó ötleteket kiagyalnunk, mert csak így lehet ötről a hatra jutni. Ügy érzem, hasznos lesz ez a gyári párbeszéd mához egy hétre, hiszen ha az ember csak elmondja a gondját- baját, máris megkönnyebbül egy kicsit. De mi nemcsak, a szavakat akarjuk szapo­rítani, állunk elébe mind­annak, amit a gazdasági vezetés tőlünk elvár. — így legyen, Éva. A. S. A Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyáregységében szov­jet exportra 300 vagon ve­gyes darabos savanyúságot készítenek. Naponta tizenöt vagon 5 literes késztermék kerül le a szalagokról. (— Jávor L. —) ez a cég kap megbízást a gyártásra, akkor féléven ke­resztül adna ez komoly fel­adatot az Universil-nek. Áramlásmérő sorozatban A gyár az idei 250 millió forintos termelési értékét várhatóan teljesíti, ezt tá­masztja alá az első féléves 130 millió forintos termelési volumen. Kői László igazgató szerint ez azért is fontos, mert nem a mennyiséget nö­velik mindenáron, hanem szakszerű gyártmányfejlesz­téssel, minőségi munkával, a piacok felkutatásával érik el ezt az eredményt. Üjításiíel- adattervüket a fizikai dolgo­zók is magukévá teszik, s az évente benyújtott húsz újítást tekintve: az újítók számának 49 százalékát a fizikai állo­mányú dolgozók adják. Olyan új termékekkel kí­sérleteznek, amelyek iránt fo­kozatosan növekszik a ke­reslet. Parancsoló szükséglet például az energiatakarékos­ság, s így a legtöbb gazdálko­dó egység pontosan akarja tudni, mennyit használ fel a folyékony üzemanyagokból. A folyadékok, gázok mérésé­re áramlásmérőt, úgynevezett rotamétert szerelnek be a cső­be. s a műszer mutatja, hogy óránként hány liter folyadék megy át a csövön. Több száz féle típust gyártanak már most. még az idén elkezdik az áramlásmérő sorozatgyártá­sát. Tíz országba küldik Az üvegtechnikai termékek közt automata bür'ettát, mér- legedényeket, merőlombiko-' kát állítanak elő. Vásárlóik közt találni a világhírű üveg­iparral rendelkező NDK-t, Franciaországot, Angliát, Olaszországot. Az akusztikai berendezésekét, stúdiók fel- szerelési eszközeit, hangosító- kat, erősítőket a Szovjetunió­ba, Líbiába, Kubába, Irakba továbbítják, összesen nyolc­tíz külországba jutnak el a nyíregyházi termékek. (t. k.) Brokkoliszüret Székelyben Megkezdték a brokkoli sze­dését a székelyi Búzakalász tsz-ben., A közös gazdaság egyike a káposztafélék csa­ládjához tartozó növény hazai legjelentősebb termesztőinek. Az idén 35 hektárról gyűjtik össze a zöld termést, amely­nek nagy részét a miskolci hű­tőházba szállítják, ahonnan a további feldolgozást követően a tőkés országok piacain ta­lál vevőre a növény. A 30 va- gonos termésből azonban köz­vetlen exportra is jut a brok­koliból. A HUNGAROFRUCT közvetítésével Svédországba küldenek belőle a székelyiek. Pillanatkép M egérkezett a kislányom, mindössze kilencven percet töltött nálam. Ennyi jut; vagy ennyi jár az apá­nak, aki lehetősé­gei szerint gondos­kodik róla? Mind­egy is most már, utólag. Ahogy így va­gyunk a szép reg­gelinél, betéved a nyitott erkélyajtón egy egérke. Köze) az erdő, hát miért nem jöhetne be, hiszen látnivaló volt rajta, hogy nem házi egér; csakis innen a kö­zeli erdőből jöhe­tett. Valami vég­telen szomorúság­gal húzódott meg a sarokban. Kérdezi a kislá­nyom: — Miért szomo­rú az egérke apa? — Gondolom, mert egyedül van. — De hisz mi is itt vagyunk. — Hozzá ha­sonló társakra vá­gyik. — Találna itt olyat? — Ha lemegy a lépcsőn, ki a ját­szótérre talán. — Visszajön még ide? — Nem hiszem. Mi emberek va­gyunk, ő állat. Kevéske szünet következett. — Miért nyitot­tad ki az ajtót apa? — Sűrű a leve­gő. — De hisz nézd, az egérke elmegy. — Menjen csak. — De miért megy el? Van itt ennivaló, meg­maradhatna. Akkor azt mon­dottam a kislá­nyomnak : — Egyedül nem élhet sem ember, sem állat. (Galambos) Hi a véleménye? Kajdi Géza, a megyei tanács mátészalkai járási hivatalá­nak osztályvezetője Á társadalmi munkáról — A mátészalkai járásban a társadalmi munkának ha­gyományai vannak. 1976-ban 336, 1977-ben és 78-ban 446, illetve 441 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi mun­ka. Nos, az 1980-as évre itt a mátészalkai járásban 573 fo­rintot terveztünk társadalmi munkában. A számok el­mondják, hogy valami nagyon megváltozott. Miről van szó? Tény, hogy az 1980-ra terve­zett és elért eredményeink­ben nagy szerepe van a kong­resszusi munkaversenynek is. Másik igazság: 1979-ben 25 130 000 forint értékű tár­sadalmi munkát mertünk szervezni. Az eredmény két és félmillióval több. 1981-ben . már, 29 és félmillió forintot terveztünk, de ennek a 64,6 százalékát már az első fél­évben teljesítettük. Várható tehát a terveinket meghaladó eredmény 1981-ben is. — Mi változott? Én kü­lönbséget teszek a társadalmi munkák között. Tehetem, mert példáim vannak rá. Jó néhány településünkön nem­csak értéket őriz meg, hanem új értékeket is teremtenek tár­sadalmi munkában. Néhány példa: Szamosszegen óvodát kezdtek építeni; 1980-ban napközi ebédlőt építettek a gyerekeknek. Most Öregek napközi otthona épül és a na­pokban készül el egy több mint fél kilométeres köves­ül Erre a tanács csak anya­got adott, minden többi társa­dalmi összefogással valósult meg. Mondhatnám tovább a pél­dákat. Győrteleken egy kilo­méter vízvezetéket fektettek le a község lakosai. Másutt, például Nagydoboson társa­dalmi munkában bővített óvodát a tanács, és gyakorla­tilag ez az óvoda tette lehető­vé, hogy a helyi termelőszö­vetkezet egy varrodát létesít­sen. A dolgok összefüggenek és a helyi politikától függően jelentős értékek termelődtek. — Mi a háttere minden­nek? Gazdasági nehézségeink közismertek. Az a település, amelyik nem tesz mást, mint lehetséges ajándékokra vár, önmagát zárja ki a fejlődés­ből. Jó érzéssel mondom, hogy ezt majdnem mindenütt fel­ismerték és tudják. Igaza van annak a jó néhány tucatnyi községeinkben élő állampol­gárnak, aki azt mondja, hogy neki is autója van, az ő utcá­ja is kövesutat érdemelne. Más dolog: ha a tanács azt mondja nekem, hogy csak anyag kell, a többit megcsi­náljuk mi magunk, altkor épülhet köves út is, mint Sza­mosszegen. Bővülhet az óvo­da, mint Nagydoboson vagy Nyírmeggyesen, hosszabbod­hat a járda, mint Győrtele­ken. Minden községnek meg­vannak a maga fórumai, ahol a várások és elvárások meg­fogalmazódnak. A tanácsaink akkor állnak a feladataik ma­gaslatán, ha azt tudják mon­dani: a kérés jogos, de fogal­mazzuk meg együtt, hogy mit adunk ahhoz, amit ké­rünk. Bartha Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom