Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-11 / 213. szám
1981. szeptember 11. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Q „Szabolcs“ útra készen AZ UTÓBBI IDŐBEN az építőipar rendre kiállításokon mutatja be elmúlt évi munkáit. Ezeken, az építmények paraméterei mellett közölt költségadatokból kiolvasható, hogy a helyszínen .öntött — monolitikus — lakóépületek olcsóbbak az előregyártott elemekből készülteknél. Hasonló különbözőséget mutatnak a más jellegű építmények is. Az ok nyilván a kétféle építésmódhoz szükséges eszközök mennyiségének különbözőségében keresendő. Igaz, hogy az előregyártó üzemekben jobbak a munka- körülmények, az időjárás sem befolyásolja a termelést és általában az előregyártott építés a gyorsabb. Ennek ellenére a már említett költségek, illetve a műszaki követelmények miatt a beton- és vasbetonszerkezetek jelentős hányada ma is az építés helyszínén készül. Ennyi bevezető után egy magyar acél zsalurendszerrel ismertetjük meg az olvasót. Az idei tavaszi BNV-n mutatták be a nagyközönségnek és mint tőkés importot helyettesítő termék, elnyerte az OKISZ emlékplakettjét. A termék neve: SZABOLCS általános acélzsaluzó rendszer, melynek gyártója — hazai szabadalom alapján — a kis- várdai Vas- és Gépipari Szövetkezet. A SZABOLCS KÜLÖNBÖZŐ NAGYSÁGÚ táblákból áll (a modulháló mérete: 250 mm). A táblák úgynevezett ortotrop lemeztechnikával készültek. (Az alapanyag a Dunai Vasmű terméke.) Előnyük, hogy a táblák szerkezeti elemei együtt tágulnak, közöttük nem lép fel feszültség és könnyebbek is a szög- vas-keretes típusoknál. Az alacsony súly további előnyökkel jár: könnyű mozgatni, így gyorsan összeállítható, illetve átrakható — daruzást csak nagytáblákká szerelve igényel — s a takarékos acélfelhasználás miatt olcsó az ára. Az alaptáblák négyzetmétere 1200 Ft, de a könnyen kezelhető kapcsolószerkezetekkel és egyéb tartozékokkal együtt sem haladja meg négyzetméterenként az 1700 Ft-ot. A táblák ugyanúgy alkalmazhatók síkzsaluként — födémhez is —, mint különféle térzsaluzat — például alagútzsalu — formájában, de földmunkáknál kitámasztásra is használhatók. A hazai PEVA alagútzsalut ma már mindenütt ismerik, de mi a helyzet a SZABOLCS- csal? Idáig több mint 60 vállalat érdeklődött iránta. Köztük van szinte valameny- nyi megyei, állami és tanácsi építővállalat is. A Hídépítő Vállalat autópálya hidaknál már kipróbálta. A Középületépítő Vállalat az Országos Traumatológiai Intézet megerősítésénél használja, de várhatóan további középületek, például az Operaház felújítása során is dolgozni fog vele. A posta kábelcsatornákat kíván készíteni e zsaluzattal. Az építőipari szövetkezetek néhány éve megvásárolták az angol no-fines technológiát. Ennek fa zsalutáblái lassan elhasználódnak és SZA- BOLCS-csal kívánják pótolni azokat. Ennek táblái ugyanis megfelelő karbantartással, 200—300-szor minden további nélkül felhasználhatók. Érdeklődésben, tervekben NINCS HIÁNY. Szükség lenne azonban a rendszer elterjesztéséhez egy szolgáltató irodára, ahol adott feladatra megterveznék a táblák összeállítását, mozgatását és a rendszerben még nem szereplő speciális elemeket. Az ő feladatuk lenne a marketing és a kereskedelmi munka is. A szolgáltatóláncot most szervezi — tagjai bevonásával — a Gépipari Szövetkezetek műszaki irodája. A kisvárdai szövetkezet az idén eddig 15 millió forint értékben gyártott SZABOLCS zsaluzatot. Ha az érdeklődések megrendelésekké válnak, akkor viszont a szövetkezet gyártóbázisát is fejleszteni kell. Ennek nincs akadálya. N. K. G. Szevasztok, lányok! az a Parlament és ott csak jár-kel egy magamfajta asz- szony. Bizony, amikor szólítottak, a gyomrom remegett. Nem tudtam felállni. Aztán valahogyan mégis csak kimentem ... Nézem az asszonyt és hallgatom az elbeszélését. Már nyugdíjas, de alig van ősz hajszála, arca ránctalan, mosolya lányos, szeme villanásai huncutak. Beszédének ereje, sodrása van. — Munkacsapat vezető voltam én akkor. Nehezen, de vidáman éltünk. Krumplit kapáltunk, kukoricát. Dolgoztunk, mókáztunk. — Mikor lépett a termelő- szövetkezetbe? — Hatvanban. Akkor, amikor más. — Volt földjük? — Volt, hét hold. — Nem fájt bevinni? — Egy cseppet sem. Én akkor is azt mondtam, amit most. Minden jóra fordul. Nekem lett igazam. Következett egy kis eszmecsere arról, mennyire nagy kár, hogy az ember megöregszik. Voltak ott a teremben többen asszonyok, fiatalok és idősebbek is. Mondani sem kell, az évek elmúlását nem a fiatalok fájlalták. Halász Andrásné nem kesergett: Idén 240 darab trágyakihúzó gépet készítenek a Nagykállól Vasipari Szövetkezetben. (GB) Á BORÍTÉKBAN? Több pénz - a „tüzvonalban“ | Nyírbátor, fúrógépgyár. Ülésezik az üzemi négyszög, a téma a béremelés. Koknya Árpád igazgató feltűrt ingujjal, gyöngyöző homlokkal fogad. Alaposan megizzadt, míg eldönttötték, ki mennyit kap. — A munkások bérét már korábban tisztáztuk, most a nem fizikai dolgozók voltak a napirenden — mondja. — A döntés azt hiszem ésszerű: azok kapják a legnagyobb béremelést, akik közelebb vannak a termeléshez, akik a tüzvonalban ténykednek. így a művezetők például 350, az osztályvezetők 250, míg a bérelszámolók, vagy a diszpécserek átlagosan 100 forinttal kapnak majd többet, mint korábban. Búcsút mondtak... — Mennyit kaptak a munkások? — Ök jártak talán a legjobban, 13,3 százalékos bér- fejlesztést hajtottunk végre áz idén — feleli a párttitkár, Nótin János. — Az üzem egy- egy dolgozója átlagosan 46 600 forintot keres egy évben. Rengeteget jelent ez, hiszen így meg tudjuk tartani a munkásainkat. Hogy a párttitkár szavait megértsük, nem árt feleleveníteni a közelmúltat. 1975- ben még mindösze 28 ezer fo— Amikor a XI. kongresz- szuson voltam, örültem, hogy láttam, mennyi a fiatal. Vannak, akik utánunk jönnek, lehet rájuk számítani. — A tsz-ben is így van? — Ott is. Sok már a fiatal, megmaradnak, megragadnak, csak foglalkozni kell velük. — Mindig ilyen aktiv volt? — Mindig. 1945-től dolgoztam az MNDSZ-ben, 1961-től vagyok párttag. Megmondom őszintén, szerettem az emberek között lenni. Mit szólt ehhez a család? Addig nem volt könnyű, amíg kicsi volt a fiam, aztán már egyre több idő jutott mindenre. Különben is, ha egyszer-kétszer nem sikerült korán reggel rendbetenni a lakást, kiseperni a konyhát, legfeljebb nem hívtam aznap vendéget. Ez viszont ritkán fordult elő. Nehéz lenne most csokorba szedni, mi minden feladatot vállalt az elmúlt 36 évben. Nem túlzás, lelkes motorja volt és maradt a szövetkezeti nőmozgalomnak. Fogékony volt mindenre, ami jó, ami előbbre vivő, de ami a legcsodálatosabb, a hangulatteremtő készsége, a természetes és egyszerű vidámság. — Mi nők, a termelőszövetkezetben mindig úgy dolgoztunk, mint a férfiak. Sokszor még nehezebben, még keményebben kellett helytállni. Nem volt olyan feladat, amire azt mondtuk volna, ez nem nekünk nőknek, asszonyoknak való munka. rint volt az éves átlagbér az üzemben, s ^még tavaly is éppen hogy csak meghaladta a 40 ezer forintot. Ezzel a gyár a nyírbátori üzemek között csak az ötödik helyen állt, pedig termékeik — anélkül, hogy lebecsülnénk a többiek munkáját — ma már a világpiacon is jegyzettek. Ez pedig természetszerűleg vezetett oda, hogy a legjobb munkásai közül jó néhányan búcsút mondtak a gyárnak, hiszen máshol ezrekkel kerestek havonta többet. — Még ma is hiányzik hatvan esztergályos, marós, — így a gazdasági igazgatóhelyettes, Győri Dénesné. — A mostani bérszínvonallal itt, a városban a harmadik helyre léptünk, de még így is megelőz minket a,kenyér-, illetve a növényolajgyár. Nem beszélve a csepeli anyagyárról, ahol 56 ezer forint az átlagbér. Csökkentek a különbségek A bátoriak azonban tisztában vannak azzal, hogy ez a 10 ezer forint nem jelent akkora különbséget, mint az első látásra tűnik. Az anyagyárban a dolgozók többsége régi-régi törzsgárdatag, s a jutalmak jócskán megnyomják a bért. Tudomásul veszik azt is, hogy ott jó néhány te— Zsákoltak is? — Ha szükség volt rá, miért ne? És nagyon sokszor szükség volt rá, hogy mi asz- szonyok fogjuk meg a munka nehezebbik végét. De ha már így volt, akkor miért maradtunk volna ki a politikából, a közéleti tevékenységből? Nem nyugszom én most sem. Szervezem, mozgósítom az asszonyokat. — Fontosnak tartja? — De még mennyire. Tessék már megmondani, eljutott volna a szövetkezeti mozgalom ide nélkülünk, asszonyok nélkül? Ugye, hogy nem? Őrzök emlékezetemben néhány mándoki képet. Különösképpen egyet. Kora tavasz volt, még csípős hideg és megbontották az ősszel betárolt burgonyaprizmákat. Nagy csapat termelőszövetkezeti asszony válogatta a vetőgumókat. Fáztak. És akkor kérdeztem néhány banális dolgot. Nehéz a munka, meg hogy — nem fáznak asszonyok? Azt mondták; próbálja csak ki az elvtárs, aztán majd beszélgetünk. K i mondta ezt? Az, akiről az írásban szó van. Restelkedtem, az asz- szonycsapat meg nevetett. Szívüket, testüket melegítette, hogy milyen talpraesetten, éles nyelvvel adta a választ a munkacsapat vezető. rületen kvalifikáltabb munkát végeznek, s ezért természetes a vastagabb boríték. Azt viszont joggal igénylik, hogy az azonos minőségű, mennyiségű munkáért hasonló bért kapjanak. Nos, az idei béremeléssel nagymértékben csökkentek a különbségek, s különösen, ha még azt is tudjuk, hogy jövőre sem maradnak ki a bátoriak az emelésből, akkor érthető a gyár vezetőinek derűlátása. Talán még *a gyár egykori dolgozói közül is visszatérnek jó néhányan. Ez a bizakodás csendül ki az üzemi szakszervezeti bizottság titkárának, Kovács Lajosnak a szavaiból. — Bizonyos fokig megértem azokat, akik nem tudnak ellenállni a csábításnak, s a jóval kedvezőbb Ígéretek alapján máshol helyezkednek el. Most fordult a kocka. Várhatóan többen jelentkeznek munkára, mint amennyien távozni akarnak. Pedig a fúrógépgyár kezdettől fogva nagy gondot fordított a szakmunkás-utánpótlásra. Itt működik a környék egyik legjobb szakmunkás- képzője, dolgozóik közül hetvenegyen járnak most is a gépipari szakközépiskolába, tizennyolcán a marxista egyetemre, s ami talán a leginkább figyelemre méltó: az utóbbi években több mint nyolcvanan szereztek technikusi minősítést. Aki visszatért Eljutnak a bátori fúrógépek Svédországtól kezdve egészen Kolumbiáig. Tavaly például 200 darab fúróberendezést készítettek, s százhatvanötöt exportáltak. Jellemző az itt folyó bonyolult munkára, hogy csaknem tízezer féle alkatrészt készítenek , s van olyan gyártmány, amihez több száz szerszám kell. S ezt a komoly szellemi és fizikai igénybevételt jelentő munkát eddig nem igen tudták megfizetni. Ezért mondott búcsút hat évvel ezelőtt a gyárnak Literati József, az egyik legjobb lakatosuk is. Havonta még 3000 forintot sem keresett, igent mondott hát az erdő- gazdaság hívó szavára. Pedig 16 esztendőt húzott le a gyárban, de jóval több pénzt ígértek, s tmk-csoportvezetőnek hívták. El is ment. Két hónapja aztán visszatért. — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem jól magam, mint csoportvezető, de a szívem azért mindig visszahúzott — mondja. — A volt barátok mindig mesélték, mennyit fejlődött a gyár, s egyre többet gondolkoztam azon, hogy vissza kellene jönnöm. Tavasszal érdeklődtém, szükség van-e rám, s ha igen, mennyit fizetnének. Kellettem. A pénz sem lett kevesebb mint az előző helyemen, s azt hiszem, jöhet az újabb tizenhat év. Balogh Géza Á jó termésből Vetőmag exportra A félidejénél tart a megyében az idei vetőmagfelvásárlás — közölték a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat nyírségi központjában. Folyamatban van a fűfélék és a pillangós takarmánynövények vetőmagjának átvétele. Jelentős a megyében a köles és a takarmányrépamag termesztése. Ezek betakarítása jelenleg tart. Előbbiből 40, utóbbiból 2 vagon átvétele várható. A termés jónak mondható. Megkezdődött a megyében a napraforgó és a csillagfürt magfogási betakarítása. Vető napraforgóból 200 vagon értékesítése várható, ami 10 százalékai több a tavalyinál. Csillagfürtből 180 vagonnal látszik felvásá- rolhatónak, ami pedig a duplája a múlt évi eredménynek. Kerti magféleségekből folyamatos a paradi- csommag-betakarítás. Ez igen értékes tőkés export magból 70 mázsa felvásárlása valószínű. A megyében legfőbb termelője a tiszaberceli Bessenyei és a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet. Az idei felvásárlás a múlt évinek adupiája. Jó termés ígérkezik most karósbabból, a tervezett 400 mázsa felvásárlásával szemben 600 mázsa átvétele látszik lehetségesnek. Az ipari magvak közül a kender az, aminek betakarítása legkésőbbre, októberre esik. Ebből ugyancsak jó termés várható. a. b. y gy, hangosan és nagy közvetlenséggel köszönt rá, a Parlament folyosóján álldogáló három asszonyra a Mándokról érkezett Halász Andrásné. Örült annak, hogy társakra talált, hogy nem lesz egyedül. Ök négyen nők egy helyre ültek. Amazok már jártasabbak voltak, mondták: elsőként az aranyakat adják. Kiszólítottak két férfit, aztán hallotta a nevét, illetve: — Alig akartam hallani. Éppen arra gondoltam, elég az nekem, hogy látom ezt a csodálatos épületet. Mert azt elmondani nem lehet, milyen
