Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-11 / 213. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 11. Az ENSZ-közgyűlésre Gromiko vezeti a szovjet küldöttségét Kommentár Washingtoni fenyegetések R eagan hatalomra jutá­sával az Egyesült Ál­lamok szélsőséges jobboldali köreinek' leghőbb vágya az elvesztett tekintély Visszaszerzése — bármilyen áron. Nicaraguában már kés­ve avatkoztak be az esemé­nyek menetébe és nem tud­ták meggátolni a baloldali fordulatot, a szomszédos Sal­vadorba viszont még sikerült közbelépniök. Dollármilliók­kal, fegyverekkel, korszerű harci eszközökkel és Vietna­mot megjárt katonai tanács­adókkal segítik a katonai juntát, s szemet hunynak vé­denceik iszonyú kegyetlenke­dései felett is. Washington a megfélemlí­tés eszközével kísérletezik a többi közép-amerikai és ka­ribi országban is. Nicaraguá­ban támogatja az ellenzéki erőket, s gazdasági szabotázs- zsal próbálja megbénítani az ország életét. A sandinista vezetők azonban nem késle­kedtek a válasszal: csütörtö­kön vált ismeretessé, hogy be­vezették az országban a rend­kívüli állapotot, s a gazdasá­gi szabotázsakciókat a jövő­ben szigorúan büntetik. Nyugtalan a helyzet egy másik közép-amerikai or­szágban, Hondurasban is. Itt ez év végére írták ki a vá­lasztásokat, de a hondurasi egyház most nyilatkozatot tett közzé, amelyben kifej­tik: nem bízik a leendő vá­lasztások demokratikusságá- ban. A lakosságnak pedig elege van a demagógiából: igazságos megoldást vár prob­lémáira, csalásoktól mentes választásokat szeretne. Fenyegetve érzi 'magát a kis karibi szigetország, Gre­nada is. Külügyminisztere éppen most juttatta el fi­gyelmeztető levelét a karibi közösség országaiba, amely­ben élesen elítélte az Egye­sült Államok provokatív had­gyakorlatait a térségben. A washingtoni fenyegetés természetesen elsősorban a Karib-világ egyetlen szocia­lista országa, Kuba ellen irá­nyul. Reagan hatalomra ju­tása óta több ízben is han­goztatta, hogy küszöbön áll a szigetország katonai blokád­ja, s nem kizárt, hogy fe­nyegetését valóra váltja. S. A. Az ENSZ-közgyűlés szep­tember 15-én kezdődő XXXVI. ülésszakán a szovjet küldött­ség Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Szovjetunió külügyminiszterének vezeté­Kínai katonák súlyos pro­vokációt követtek el India el­len. Mint Üj-Delhiben hivata­losan bejelentették, a kínai hadsereg egyik köteléke át­lépte azt az ellenőrző vonalat, amely Indiát a Peking által jogtalanul megszállva tartott területeitől elválasztja. A kí­nai katonák a Karakorum­Három és fél hónapig tar­tott vita és válság után csü­törtökön megalakult Hollan­dia új balközép kormánya. A 15 tagú kabinet élén ismét Van Agt kereszténydemokra­ta politikus áll. A keresztény­sével vesz részt — erősítette meg a Szovjetunió Miniszter- tanácsa, Az ukrán és a belo­rusz küdöttséget Vlagyimir Martinyenko, illetve Anatolij Gurinovics, a köztársaságok külügyminszterei vezetik. hágónál mélyen behatoltak indiai területre és kínai zász­lót tűztek ki. Indiai megfigyelők hangsú­lyozzák, hogy az ilyen, Kína által szándékosan kiprovo­kált incidensek a két ország közötti kapcsolatok elmérge­sedéséhez vezethetnek. demokrata tömörülés (CDA) hat, a munkáspárt (PVDA) hat, a Demokraták 66 nevű baloldali liberális párt pedig három tárcát kapott. Az új kormány pénteken teszi le a hivatali esküt Beatrix király­nő előtt. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke Jósé Lopez Portillo mexikói elnök meg­hívására Mexikóba érkezett. Honecker (jobbról) vendéglátója oldalán a repülőtéren. (Kelet-Magyarország telefotó) Kínai provokáció India ellen Megalakult a holland kormány Arkagyü Sztrugackij Borisz Sztrugackij: r* 11T* f Tu 1*1 |1 | | • I ' v. r | [ i | || |1 H 34. Rumata egyre csak a sötét­be merült várost nézte. Vala­hol-ott, bűzös kamrájában, nyomorúságos ágyán kupo­rogva, lázban égett a megnyo­morított Tarra atya, Nanyin testvér pedig mellette ült, a „Tanulmány a kósza hírek­ről” végét írta, s élvezettel álcázta lapos körmondatokkal a szűrke élet kegyetlen kigúr nyolását. Valahol ott kószált vakon az üres, fényűző lak­osztályokban fró Gur, s ré­mülten észlelte, hogy a tör­téntek dacára, meggyötört, összetiport lelkének mélyéből, valami ismeretlen erő nyomá­sára nagyszerű emberekkel és megrendítő érzésekkel teli vi­lágok támadnak fel és törnek be a tudatába. És nem tud­ni, hogyan töltötte az éjszakát a megtört, térdre kényszerí­tett Budah doktor... Testvére­im, gondolta Rumata, én a tiétek vagyok, mi egy test va­gyunk veletek! Roppant erő­vel eszmélt rá hirtelen, hogy ő egyáltalán nem isten, aki az értelem szentjánosbogárkáit óvja a tenyerében, hanem testvér, aki segít a testvér­nek, fiú, aki megmenti az apát. „Megölöm dón Rebát.” — „Miért?” — „Mert gyilkol­ja a testvéreimet.” Felugrott és kitárta az ab­lakot. A sötét városban meg­bolydultak a fényrajok, szét­hullottak és láncokba húzód­tak, eltűntek és felbukkantak a láthatatlan házak között. Valamilyen hang támadt a város fölött, távoli, sok szóla- mu jajongás. Két tűz lobbant fel, s beragyogta a szomszé­dos háztetőket. Valami fel­lángolt a kikötőben. Megkez­dődtek az események. Öklök verték az ajtót, ékte­len kiáltozás hallatszott: „Nyissátok ki! Ügyeletes, nyissa ki!” Rumata félrehúz­ta a reteszt. Egy hiányosan öltözött ember rontott be, megragadta Rumatát a zeké­je hajtókájánál, és reszketve kiáltotta: — Hol a herceg? Budah megmérgezte a királyt! Az irukani kémek lázadást szí­tottak a városban! Mentse a herceget! Az udvari miniszter volt, ostoba és roppantul hűséges ember. Félrelökte Rumatát, és a herceg hálószobájába iramodott. A nők sivítozni kezdtek. Az ajtón pedig már szűrke inges, verejtékes, szé­les pofáju rohamosztagosok nyomultak be, rozsdás fej­széjüket előreszegezve. Ru­mata kivonta mindkét kard­ját. — Vissza! — mondta hide­gen. Háta mögött kurta, fojtott jajszó hallatszott a hálóból. Rosszul áll a dolog gondolta Rumata. A sarokba ugrott, az asztallal eltorlaszolta magát. A rohamosztagosok ellepték a szobát. Egy szűrke egyenru­hás hadnagy nyomakodott előre kivont karddal. — Don Rumata? — kérdez­te lihegve. — Letartóztatom. Adja át a kardjait. Rumata gúnyosan felnevetett. — Vegye el — mondta, s az ablakra sandított. — Fogjátok el! — rivallt a tiszt. Tizenöt, fejszével felfegy­verzett, jól táplált lajhár nem túlságosan sok annak, aki olyan harci módszereket is­mer, amelyek itt csupán há­rom évszázad múlva terjed­nek, el. A tömeg nekilódult, majd visszazudult. A padlón maradt néhány fej­sze, két rohamosztagos össze­görnyedt, s kificamított kar­ját óvatosan a hasára szorít­va, a hátsó sorokba lopako­dott. A rohamosztagosok této­ván egymásra néztek Rumata félretolta az asz­talt, és a fal mentén óvato­san az ablakhoz ment. A hát­só sorokból valaki kést do­bott feléje, de elhibázta. Ru­mata így szólt: — Ha még egyszer a köze­lembe jöttök, levágom a ka­rotokat. Ismertek... Ismerték. Nagyon jól is­OPEC-OLAJ Hanyatló csillag ? „Valami van, de nem az igazi” — akár ezzel a híres Rajkin-mondással is jellemez­hetnénk a tőkés olajpiac mai állapotát. A még nem teljesen tisztázott gyökerű változá­sok azt mutatják, hogy a nyáron új korszak kezdődött a tőkés olajtermelők és -felhasz­nálók viszonyában. Á genfi kudarc Ennek a korszakváltásnak egyik megnyil­vánulása volt az OPEC augusztusi genfi ér­tekezletének a kudarca. A világ olajterme­lésének 45 százalékát adó tagországok kép­viselői ezúttal sem tudtak egységes árszin­tet és piaci stratégiát kialakítani. Szaúd- Arábia, a Kőolajexportáló Országok Szerve­zetének óriása fölajánlotta: két dollárral, 34 dollárra emeli fekete aranyának hordónkénti árát, ha a többiek ezt elfogadják alapárnak. Az áremelés hívei, mindenekelőtt Líbia, Al­géria, Nigéria és Venezuela elvetették az in­dítványt, helyette 35 dolláros alapárat kí­náltak föl. Az így is árcsökkenéssel felérő javaslatot viszont Szaúd-Arábia utasította el. így tehát az OPEC-ben az árkérdés elvben maradt a régiben. A tagállamok 1981 végéig befagyasztották az árakat, s képviselőik de­cember 10-én Abu Dhabiban találkoznak új­A tőkés olajpiaci változások azonban azt mutatják, hogy manapság már szinte lehetet­len 41 dolláros hordónkénti áron eladni a fe­kete aranyat. Ezt látszik megerősíteni Nigé­ria lépése, az ország a genfi tanácskozás után 40 dollár helyett 36 dolláros hordónkénti áron kínálta olaját a tőkés piacon. Nigéria Genfben még hevesen ellenezte az árcsök­kentést, ám gazdasági fejlődésének függősé­ge a petrodollároktól utóbb mégis kikénysze­rítette belőle ezt a lépést. Hasonló elhatáro­zás várható Líbiától és Algériától is, bár ezek nincsenek annyira rászorulva az olajbevéte­lekre, mint Nigéria. A szakértők szerint je­lenleg mintegy 2—3 millió hordónyi fölösleg van a tőkés piacon, s ez aligha kedvez az olajárakat emelni, vagy legalábbis tartani akaró OPEC-tagországoknak. Eltérő érdekek A genfi tanácskozás után sok megfigyelő már-már azt jósolta, hogy küszöbön áll a Kő­olajexportáló Országok Szervezetének a szét­hullása, hanyatlóban van az OPEC-olaj csil­laga. Ez azonban valószínűleg elsietett jö­vendölés. Igaz ugyan, hogy a kartellen belül az utóbbi időben felerősödtek a csatározások, s mind inkább kirajzolódtak az eltérő po­litikai és gazdasági érdekek. Ám az alapérdek, nevezetesen a nemzeti olajkincs közqs védelme, nem változott. En­nek érdekében az OPEC-tagállamok minden bizonnyal előbb-utóbb egyezségre jutnak az árkérdésben és a piaci stratégiában egyaránt. Mit mutat Jamani? A szaúdi szerep Szaúd-Arábia erőfölénye a genfi tanácsko­záson nyilvánvaló volt. Olajügyi minisztere, Jamani azzal, hogy ragaszkodott a maga ja­vasolta 34 dolláros alapárhoz, lényegében megtorpedózta a megegyezést. Igaz, az érte­kezlet után némi gesztust tett a többiek felé. Bejelentette, hogy Szaúd-Arábia szeptember­től napi egymillió hordóval csökkenti olaj- termelését. De mindjárt hozzátette azt is, hogy országa ezentúl havonta dönt majd a termelési szintről, és ami ennél sokkal lé­nyegesebb: 1982 végéig befagyasztja olajának árát. így a szaúdi fekete arany továbbra is hordónként 32 dolláros áron talál gazdára a tőkés piacon, miközben a többiek eladási ne­hézségei nem fognak mérséklődni. Szaúd- Arábiát ebben az elhatározásában elsősorban politikai okok vezérlik: az ott uralkodó kon­zervatív elit ragaszkodik a különleges vi­szonyhoz, amit az Egyesült Államokkal tart fenn, ebben látja saját fennmaradásának ga­ranciáját. Szaúd-Arábia magatartása mindenesetre ellentmondásos, hiszen nem akar összetűzés­be kerülni az arab világgal sem. Az az állí­tás, hogy az OPEC felrobbantására törekszik, nem pontos, hiszen a szervezet léte, s abban Ríjad tagsága akadályozza meg azt, hogy Szaúd-Arábiának alárendelt szerepe legyen az Egyesült Államokkal való kapcsolatokban. Jamani országa álláspontját a különböző OPEC-tanácskozásokon sokszor magyarázta azzal is, hogy ily módon kívánják elejét ven­ni a drasztikus áremeléseknek, annak, hogy a szervezet megszűnjön jelentős világgazda­sági és világpolitikai tényező lenni. Hozzáértők szerint a tőkés piaci olajfglös- leg kialakulásában nemcsak Szaúd-Arábia olajdömpingjének volt szerepe. Hozzájárult az is, hogy a tőkés világgazdaság 1980 máso­dik felétől komoly válsággal birkózik, hogy a fogyasztók az olajsokkokból okulva hatal­mas készleteket halmoztak fel, egyre inkább alkalmazzák a szénhidrogéneket helyettesítő energiaforrásokat, miközben takarékoskod­nak az olajjal. Az idei év az első az 1973—74-es olajár- robbanás után, amikor az OPEC tagjai ön­vizsgálatra kényszerülnek. Az augusztusi genfi értekezleten ez a folyamat kezdődött el. Az OPEC megóvásának, a tagországok össze­tartozásának az ára augusztusban még a ta­nácskozás kudarca volt... Kocsi Margit merték, és egyikük sem moc­cant, hiába nógatta őket a tiszt, aki szintén nagyon óva­tosan viselkedett. Rumata fel­állt az ablakpárkányra, s to­vább is fenyegetően hadoná­szott kardjaival, de ugyanab­ban a pillanatban az udvar felől súlyos lándzsa csapódott a hátába. Az ütés szörnyű erejű volt. A fémlemezinget nem törte át, de Rumata lee­sett az ablakpárkányról, elte­rült a padlón. A két kardot nem engedte el, de már sem­mi hasznát sem vehette. Az egész falka egyszerre ráron­tott. Együtt bizonyára több mint egy tonnát nyomtak, de akadályozták egymást, s neki sikerült lábra állnia, öklével valakit szájon vágott, valaki vinnyogott a hóna alatt, ő pe­dig egyre csépelte a könyöké­vel, az öklével, de nem tudta lerázni őket. Roppant erőfe­szítéssel lehajolt, és letépte a lábába csimpaszkodó roham- osztagosokat. Azután fájdal­mas ütést érzett a vállán, és hanyatt esett, de újra felállt, s nagy erejű ütéseket osztoga­tott, amelyektől a rohamosz­tagosok lomhán a falhoz csa­pódtak; ekkor azonban ki vá­gódott az ajtó, és újabb ve­rejtékes pofák tódultak be; hálót dobtak rá, lábára köte­let hurkoltak, és a földre döntötték. Rumata abbahagyta a kapá­lózást, takarékoskodott az erejével. Egy ideig csizmával taposták, kéjes nyögéssel. Az­után megragadták a lábánál és elvonszolták. Amikor a há­lószoba kitárt ajtaja mellett cipelték el, megpillantotta a lándzsával a falhoz szegezett udvari minisztert és a véres lepedőket az ágyon. „Tehát államcsíny! — gondolta. — Szegény fiú...” Lépcsőn von­szolták le, s ekkor elveszítet­te eszméletét. # Füves buckán feküdt, és a kék égen úszó felhőket nézte. Valaki felrivalt: „Megdög­lött? Letépem a fejeteket!” És akkor jeges víz zudult alá az égből. Valóban a hátán fe­küdt, és az eget nézte, csak nem buckán, hanem pocso­lyában, s az ég nem kék volt, hanem alul vörösbe játszó ólomszürke. „Semmi baj — mondta egy másik hang. — Él, hiszen a szemét mereszt- geti.” Én élek — gondolta Ru­mata. — Rólam van szó. Én meresztgetem a szememet. De mit szenvelegnek? Talán el­felejtettek emberi módon be­szélni? Mellette megmozdult vala­ki, lomhán toccsant a vízben. Az égen egy csúcsos sapkás fej fekete körvonala jelent meg. — Nos, mi lesz, nemes dón, megy a saját lábán vagy von­szoljuk? — Oldozzátok ki a lábamat — felelte mérgesen Rumata, és éles fájdalmat érzett fel­sebzett ajkán. Valaki tett-vett a lába fö­lött, ráncigálta, forgatta. Kö­röskörül halkan beszélgettek: — Derekasan helybenhagy­tátok... (Folytatjuk) A Szamos menti Állami Tangazdaság Mátészalka, húsfeldolgozó üzemébe felvételt hirdet férfi szak-, betanított és segédmunkások részére. Jelentkezni személyesen a húsüzem vezetőjénél. (1365) A MANDOKI fa­ES VASTÖMEGCIKK IPARI SZÖVETKEZET FELVÉTELRE KERES 1 kezdő gépészmérnököt, valamint 2 lakatoi szakmunkást TMK-s feladatok ellátására. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezés a szövetkezet Irodájában, Mándok, Múnus Illés út 2—4. (1336) A PAPÍRIPARI vállalat nyíregyházi gyára PÁLYÁZATOT HIRDET számviteli osztályvezetői munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: számviteli főiskolai végzettség. S éves szakmai gyakorlat. Pályázati cfm: Papíripari Vállalat nyíregyházi gyára. Nyíregyháza, Tünde út 2. Személyzeti osztály.

Next

/
Oldalképek
Tartalom