Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-10 / 212. szám
1981. szeptember It. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Vásárosnameny, forgácslapgyár A barátság hétköznapjai Nagy eseményére, az ötéves barátsági munkát értékelő országos értekezletre készül a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. Ebből az alkalomból látogattunk Beregbe, a vásáros- naményi forgácslapgyárba, s beszélgettünk a barátsági munka hétköznapjairól. —— Aligha tudnánk szebben és tömörebben megfogalmazni a barátság, pontosabban a barát fogalmát, mint az az értelmező szótárban olvasható: „Barát az a személy, testület, vagy közösség, amely szeretettel, jóakarattal, segítő szándékkal, van valaki, vágy valakik iránt”. A szavak igazi értelmében szeretet, jóakarat és segítő szándék jellemzi a vásárosnaményi forgácslapgyárban a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjának tevékenységét. Közel az országhatár, de a beregi emberek nemcsak földrajzilag állnak közel szovjet ismerőseikhez, barátaikhoz. Hogyan jut kifejezésre ez a sokszínű, sokrétű kapcsolat? Erről beszélgettünk Pancsi- ra Lászlónéval, a tagcsoport ügyvezető elnökével. — Milyen eseményeket jegyezne be a tagcsoport képzeletbeli emlékkönyvébe, év- ről-évre hogyan sikerült erősíteni a barátság szálait? — Patronáljuk a város általános iskoláját. Egyszer jutalmak kitűzése mellett rajzversenyt rendezett brigádunk a gyerekeknek. A rajz témája a béke volt, valamint a magyar és a szovjet úttörők kapcsolata. Meglepő, hogy a gyerekek fantáziája milyen jól működött. Igaz, néhány közülük a vásárosnaményi úttörőtáborban találkozott szovjet pionírokkal. Emlékezetes számunkra, hogy egyik pionircsoport üdülés alatt üzemünket ' is meglátogatta. Pár éve szovjet szerelő dolgozott üzemünkben. Jól elvégezte munkáját, meg is vendégeltük, programot szerveztünk neki, összebarátkoztunk vele. Nem emlékkönyv, de írás őrzi a moszkvai rádióval való levelezésünket. Egyik szocialista brigádunk Jablo- kov hadnagy nevét vette fel. A hadnagy a második világháború alatt városunkban halt hősi halált. Emléktábláját a brigád évente megkoszorúzza. Élő kapcsolat is fűződik e történethez. A hadnagy egykori barátjával, tiszttársával rendszeresen levelezik a brigád. Minden áprilisban kommunista szombatot szervezünk a beregsurá- nyi Barátság Kertben. Ezekhez az eseményekhez is fűződik néhány kedves emlékünk. A szovjet emberek mindig lelkesen, igaz barátként fogadnak bennünket. Hatszáz fős tagcsoportunk 1972-ben alakult, én 1973 óta vezetem a tagcsoportot társadalmi munkában. — Ehhez a figyelemre méltó társadalmi munkához kiktől kapja a legtöbb segítséget? — Mozgalmunk, tagcsoportunk a szocialista brigádokra épül. A „magvat” a már említett Jablokov brigád és az Irinyi János brigád jelenti. Helyiségünk a pártirodán található, de nem csupán ezért jó a kapcsolatunk a pártszervezettel. A KISZ-esek a programok szervezésében jeleskednek. Az üzemi szak- szervezet anyagilag is támogat bennünket. Gyárunk igazgatóhelyettese Leningrád- ban szerzett diplomát, jól beszél oroszul, ő az egyik lelkesítőnk. Néhányan a középiskolában tettek szert némi orosz nyelvtudásra, ők is a tagcsoport aktívabbjai közé tartoznak. Van, aki a Szovjetunióba nősült, személyes ismeretségi körének is hasznát vesszük. A KISZ-esek és az úttörők nemcsak a műsorok rendezését segítik, az utánpótlást is jelentik számunkra. — Milyen személyes emlékek kötik a Szovjetunióhoz? — Egyszer részt vettem a beregszászi politikai fesztiválon, amelyen nemcsak szovjet, hanem csehszlovák barátokkal is találkozhattam. Három nyelven beszéltünk, mégis jól megértettük egymást. Pár éve Ungváron voltam azzal a delegációval, amely a szabolcs-szatmári tagcsoportok ügyvezető elnökeiből és pártmunkásokból állt. Ekkor alaposabban is megismerkedtem szovjet emberek, üzemek életével. Van-e lehetőség a tagcsoport tevékenységének bővítésére, a még vonzóbb program kialakítására? — Lehetőség van és igény is. Szeretnénk, ha dolgozóink még jobban megismernék a szovjet irodalmat, művészetet. Rendezvényeinkre eddig is meghívtuk az ÉRDÉRT Vállalat másik két helyi telepének dolgozóit és a szomszédos írógépgyár dolgozóit is. A jövőben jó lenne bővíteni a kört. A vállalat központjában, Budapesten nem rég alakult meg a tagcsoport, szeretnénk velük is felvenni a kapcsolatot. Tervezzük, hogy később orosz nyelvtanfolyamot indítunk. Jó lenne szovjet művészekkel találkozni. N. L. Rövidebb munkahét Szeptember 1-től ötna- os a munkahét a Magyar Posztógyár nagykállói gyárában. Ez nem kis feladatot adott a munkaszervezőknek, a munkásoknak egyaránt, hiszen az átállást termelés kiesése nélkül kellett megoldani. Részletes, alapos áttérési program alapján mind a szövődé, mind pedig a fonoda jelentősen túl tudta teljesíteni a megemelt terveket. Felvételünkön: a szövődé 113,7 százalékra teljesítette a megemelt tervet. (GB) HATÁROZOTT A PÁRTVEZETŐSÉG Recept a jobb minőségre Á Szatmár Bútorgyár tapasztalataiból Furcsa, de hasznos „receptet” írtak elő a minőség javítására a mátészalkai Szatmár Bútorgyárban. Szükség is volt rá, hiszen a híres Szatmár bútor iránt kissé visz- szaesett a kereslet. Nézzük a tetszetős bútorokat, közben elgondolkodhatunk a tavasz- szal útjára indított kezdeményezésen. Az váltotta ki, hogy az új bútorok 14 százaléka nem volt minősíthető első osztályúnak. És a minőség romlását nem lehetett az alapanyagra kenni. A párttagok, illetve az üzemi pártvezetőség kezdeményezésére újabban a másodosztályú áruk átvételénél nemcsak a meósnak, az illetékes termelésirányítónak is ott kell lenni. Utóbbi a hibás árut nyomban visszaviteti és kijavíttatja. Tavasztól a másodosztályú áruk aránya 14-ről 6 százalékra csökkent. Beszámol az igazgató Kézzel fogható tehát az eredmény. A gyár pártvezetősége időnként beszámoltatja a gazdasági vezetőket, az osztályvezetőket, segítő, javító szándékkal. A beszámolók nemcsak vissza, előre is tekintenek. Nagy László munkaversenyfelelős, a pártvezetőség tagja ezt mondja. — A beszámoltatások, illetve a beszámolók hatvan százaléka a termeléssel kapcsolatos. Ez érthető. A legtöbb pártfórumon a gazdálkodás kerül előtérbe. Az üzemi pártvezetőség az igazgatót és helyetteseit számoltatja be, az alapszervezeti vezetőségek az osztályvezetőket szokták számonkérni. Van pártonkí- vüli osztályvezető, őt nincs jogunk számonkérni, tőle tájékoztatást kérünk. Villany- szerelő, művezető és jogász is van az üzemi pártvezetőségben. Nemcsak vizsgálói, értői is vagyunk egy-egy témának. ' — Hallhatnánk példát ennek gyakorlati hasznáról? — Ez év elején akadozott a termelés. A gazdasági igazgatóhelyettes számolt be a helyzetről. Közös kezdeményezésünkre intézkedési terv készült a javulás érdekében. A terv névre szólóan is ismerteti a feladatokat. A pártvezetőség munkaterve szerint a második félévben az igazgatót és a termelési osztályvezetőt beszámoltatjuk az intézkedési terv végrehajtásáról. Másik példa. A közelmúltban a személyzeti osztályvezető számolt be a káderhelyzetről. Nem mindenben értettünk egyet vele, a témára még visszatérünk. A néni botra támaszkodik. Jobbjával a biztonságot adó fát markolja, baljával a gazt ritkítja. Egy szál dudva, egy lépés előre. Ojabb szál, újabb lépés. A bot hűségesen követi. A talpalatnyi hely a nyugdíjasház földszinti lakása előtt életről tanúskodik. Mályva, petúnia, őszirózsa pompázik a két négyzetméteren. Az idős asszony a derekát tapogatja. — Nehéz már ez nekem. Megszoktam, hogy ha kilépek az udvarra, virágok közt vagyok. A 73 év nagy úr, itt is ültetni kell virágot. Még jó zsíros, erdei földet is hoztam a közelből — mutat a műanyag vödörre —, nem jó ez a köves föld szegényeknek. Csak azt bánom, hogy míg a palántázásnak ideje volt, kórházban voltam, s így őszre megkopik a kertem. Szomjazik a föld, a szikkadt talajban az igénytelenebbek mellett egyetlen szál sötétbarna rózsa szökött szárba. Kinyílni már nem maradt ereje. — Alig egy éve vagyok itt. Szanáltak a Szarvas utcán. Óriási szobám volt, ötször öt méter, a hálóVirágok között szoba-garnitúrám be sem fért volna ide. Egy ismerősömnek adtam oda ajándékba. Csapos kútról hordtam a vizet, a nagy szobát alig bírtam felfűteni. A szeneskanna is nehezemre esett. Hiába, a szívem gyakran kihagy az utóbbi időben. Csak az a sok szép virág és a nagy gyümölcsös hiányzik! Nem is mentem én piacra, csak passzióból. Most meg felülök a 12-esre és ott szállók le a piac sarkán. Válogathatok kedvemre. Higgye meg, más volt az íze annak a sárgarépának, káposztának, amit én kapáltam. Most pedig fizethetek érte. Ügy mondják, az idős ember közvetlenebb másokhoz. Halasi Pálné a betegségtől fél nagyon, meg attól, nehogy ágynak dőljön. Ki nyit rá ajtót? Egyedül él 1943 óta, az ura a háborúban halt meg. Hiányzik a család, egy nevelt lánya az Árpád utcán kapott lakást. — Csak szétszakítottak bennünket a költözésnél. Pedig szerettem volna a közelükben maradni, de hát nekem a komfort nélküli szoba után ez az egy- szoba, összkomfortos lakás jutott. Jó nagy ez, van benne fürdőszoba, speiz, konyha. Vízcsapból folyik a víz, 72 évesen jutottam oda, hogy elfelejtettem a vizesvödör súlyát. Azért még megtévedek ma is, reggel azzal ébredek, hogy vizet kell hozni a mosdáshoz. Kell egy kis idő, hogy rájöjjek, meleg a szoba, víz is van, amennyit csak akarok. Halasi néni hamar megszokta a kényelmet. A fűtött szoba, az összkomfort mellett többet törődhetett magával. Ki-ki jár a jó levegőre — az erdő karnyújtásnyira —, a boltba, piacra gyakorta csak megszokásból megy. Az orvosi rendelőt nagyon várja. Rakoncátlankodó szívére gyógyszert, idegeinek megnyugvást remél az állandó, a „saját” orvosuktól. Már csak álmában jön elő az egykori Nyírfa utca, ahol először lakott az urával, majd a Szarvas utca, ahol lépten-nyomon a közelgő bontásról beszéltek. Már állnak a falai az iskolának, ahol ő nyolc évig élt. — Négy embert hívtam segíteni a költözéshez. Meg volt az hamar. Nem is engedtek hozzányúlni egy bútordarabhoz se. Estére már itt voltam. Néztem a szép, tiszta falakat, a szőnyeget, a konyhába már mindent beépítettek előre, a fürdőszobában a tükör is ott lógott. S ha kilépek az ajtón, nem a sárba lépek, hanem járdára. Csak a virág hiányzik, ezért ültetgetek itt is. Igaz, nemcsak az én kertem, mindenkié, de jó megpihenni a szemnek az ágyúsokon. H alasi néni mára teljesítette a kötelességét. Fogja az üres vödröt, a kiskapát, botra támaszkodik. A nyitott erkélyajtón át virágillat tódul a szobába. Tóth Kornélia Kinevezés demokratikusan Deme Imre, a szekrény- gyártó üzem vezetője, pártvezetőségi tag, személyzeti példával folytatja a beszélgetést. — Tegnap kérdeztek meg, hogy két leendő középvezető kinevezésével kapcsolatban mi a véleményem. Azon vagyunk, hogy a kinevezések- . nél is érvényesüljön egyfajta demokratizmus. A pártmunka érinti a gyár valamennyi területét. Viszonylag kevés a szakmérnökünk. A műszaki gárda megteremtéséért is hozott határozatot a pártvezetőség. A határozat értelmében a személyzetis nagyobb munkát végez a témával kapcsolatban és a gyár rövid úton igyekszik megoldani az új műszakiak lakásgondját. Meghökkentő, szenzációs dolgokkal nem foglalkozik a pártvezetőség, többnyire ismert témákat tárgyalunk, gondokon akarunk enyhíteni a sajátos eszközeinkkel. Scheibli Antal, a pártvezetőség titkára egyetért az elmondottakkal, s hozzáteszi, hogy ezekkel a sajátos eszközökkel nemcsak gazdasági, emberi ügyeket is lehet intézni. — Régi és új vezetők, Középvezetők, valamint más beosztásba helyezettek között nagy volt az ellentét, kialakult egy feszültség. Pártvezetőségi ülésen részletesen tárgyaltuk az ügyet, kerestük és megtaláltuk a megoldást. Ezt követően a gyár illetékeseivel emberi sérelem és panasz nélkül intéztünk személyzeti ügyeket. A káderhelyzetet, a vezetési stílust szinte állandó napirenden tartjuk. Párttagoktól indult el a kezdeményezés és a pártvezetőség hozott is egy határozatot, amelynek értelmében a második félévben végzünk egy felmérést. Megkérdezzük a dolgozókat, a pártonkívüli- eket is, hogy mi a véleményük a vezetőkről, középvezetőkről, hol kellene módosítani a vezetés mechanizmusát. önkormányzat és fegyelem Véleményünk szerint hasznosnak ígérkezik a kezdeményezés. A kollektív bölcsesség, az önkormányzat bizonyára nem lazítja, hanem szilárdítja a munkafegyelmet és a technológiai fegyelmet. A pártvezetőség egyébként évente egyszer beszámoltatja a szakszervezeti bizottság titkárát is. Mindig párbeszéddel ér véget ez a beszámoló. És a kövekező év jobb munkáját célozza. Végül egy régebbi „sztorit” hallunk a pártvezetőség titkárától : — Értékeltük az 1977. évi brigádmozgalmat. Az volt a véleményünk, hogy gyárunkban akkor a mozgalom visz- szaesett, a legmagasabb címeket nem kellene kiadnunk. A gazdasági vezetés azt akarta, hogy mégis adjuk ki a legjobbaknak az arany fokozatot. A pártvezetőség 5:2 arányban leszavazta a javaslatot és abban az évben csak ezüst és bronz fokozatot kaphattak a brigádok. Serkentő volt a döntés, tavaly már tíz arany kiadására kerülhetett sor. Egy-egy hasznos döntés valóban aranyat ér. Nábrádi Lajos [Bérszámfejtés — pontosan Sajnos, a legnagyobb gondosság és figyelem mellett is megtörténik az „elszámolás” a bérelszámolásnál. Ezt aztán követi a várakozás, igazságkeresés, szóval az idegek harca . .. Ügy tűnik egy ötletes újítással megszűnhet, kiküszöbölhető a bérreklamáció, a sok tévedés. Legalábbis a TITÁSZ nyíregyházi kirendeltségén igen, ahol Deák Zoltán villamosmérnök, kirendeltség-vezető és Kukk Pálné ügyfélforgalmi ügyintéző ötlete nyomán a bérszámfejtést a fizikai dolgozók részére most a ptk 1072- es típusú programozható zsebszámológép segítségével végzik, reklamáció nélkül. Ezer-ezer forintos ötlet volt. Ennyit kaptak személyenként az újítók. Amióta e gép programozásával végzik a bér- számfejtést, megszűntek a korábbi bérpanaszok. Korábban készülnek el a bérjegyzékek, gyorsabban kerülhet kifizetésre a pénz. Egyszerűbb lett a fizetés alapját képező, sokfajta munkát rögzítő munkalapok elkészítése. Az ötlet tehát bevált és másutt is alkalmazható, ahol rendelkeznek a ptk 1072-es programozható zsebszámolóval. Az újítók most a bér- számfejtés továbbfejlesztésén, egyszerűsítésén gondolkoznak. Egy mágneskártyás, amolyan adattárolós kis masina segítségével megőrizhetők lennének a már korábban betáplált adatok, s így szükségtelenné válna az újraprogramozás. (f. k.)
