Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-04 / 207. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG Le Duan Moszkvában Baráti látogatásra csü­törtökön Moszkvába érkezett Le Duan, a Vietnami Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára. Le Duant elkísérte útjára To Huu, a VKP KB Politikai Bizottságának tagja, a mi­nisztertanács elnökhelyette­se. A vendégeket a vnukovói repülőtéren Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára fogadta. Véget ért a LEMP KB-plénum Csütörtökön a délutáni órá­kig tartott a vita a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának harma­dik plenáris ülésén a szerdán előterjesztett referátumról. Ennek témája az volt, hogy a gazdasági reform körülmé­nyei között milyen feladatok várnak a pártra a szocialista vállalatok munkásönkor­mányzata helyzetének alakí­tásában. Mind a referátumban, mind a vitában nagy hangsúlyt kapott, hogy a jövő év ele­jén bevezetésre kerülő re­formnak összhangban kell lennie a szocialista politikai­gazdasági rendszer alapelvei­vel. A KB a csaknem kétnapos vita után több határozatot fogadott el. Az egyik rögzíti a párt feladatait a munkás önkormányzatok helyzetének alakításában, egy másik ha­tározat értelmében bizottsá­got hoznak létre annak ta­nulmányozására, hogy mi­lyen körülmények, tények és okok vezettek a Lengyel Népköztársaság történetében különféle társadalmi konf­liktusokhoz. A plénum úgy döntött, hogy létrehozza a KB bányaügyekkel foglalko­zó új bizottságát. Ugyancsak elfogadta a politikai bizott­ságnak azt a javaslatát, hogy a KB bizottságaiba kooptál­ják azokat a vajdasági első titkárokat, akik nem KB-ta- gok, vagy póttagok. A plenáris ülés Stanislaw Kaniának, a LEMP KB első titkárának zárszavával csü­törtökön délután véget ért. Az NSZK kormánya kétnapos ülésen vitatta meg a jövő évi költségvetést. A képen: a koalíciós pártok vezetői lát­hatóan gondban vannak. Bal oldalt Genscher (FDP) külügy­miniszter, jobbra Schmidt kancellár (SPD). (Kelet-Magyar- ország telefoto) TELEX 1981. szeptember 4. SZOVJET ÉLET Háztáji gazdaságok Kommentár Chicagói A Reagan-kormány egész eddigi tevékenységére jellemző volt, hogy a kölcsönösség elvén alapuló kompromisszumok helyett a konfrontációt kereste a Szov­jetunióval, a szocialista vi­lággal. Ezt jelezte a katonai költségvetés rekordszintre emelése, újabb, veszélyesnél veszélyesebb fegyverrend­szerek beszerzése, a neutron- bomba gyártásának megkez­dése. A katonai kiadások emel­kedése végső soron lehetet­lenné teszi Reagan csapata számára, hogy megtegyék a tervezett gazdasági intézke­déseiket, az infláció megfé­kezésére, az államadósságok csökkentésére, a költségvetési deficit megszüntetésére. Az elnök legutóbbi chica­gói ökölrázó'beszéde aláhúzta ezt az irányvonalat. Reagan azzal fenyegette meg a Szov­jetuniót, hogy ha nem haj­landó az amerikai feltételek alapján tárgyalni, s elfogad­ni a washingtoni követelése­ket, akkor olyan fegyverkezé­si versenyt erőltet rá az USA, amit Moszkva — úgy­mond — nem képes elvisel­ni. Nem új tézis ez, korábban is szorgalmazták már egyes nyugati politikusok, hogy a fegyverkezés fokozásával keli „kiéheztetni” a szocialista vi­lágot. Így kell olyan feltéte­leket teremteni, amely szá­mukra kívánatos belpolitikai változásokat hozhat. Az el­múlt évtizedek tapasztalatai azonban bizonyítják, hogy az ilyen tervek hiú reményeknek bizonyultak. A szocialista nagyhatalom pedig nem retten meg a ha­sonló fenyegetőzésektől, tár­gyalási ajánlatait az egyenlő­ség, a kölcsönös biztonság el­vének szigorú betartása, a vi­lágbéke megőrzésének őszin­te törekvése vezeti. Ezt fe­jezte ki az a szerkesztőségi cikk is, ami a minap jelent meg a moszkvai Pravdában. A hivatalos szovjet álláspon­tot tükröző írás kimondja: „A szocialista országok min­den szükséges eszközzel ren­delkeznek ahhoz, hogy meg­védjék létérdekeiket. Senki sem élhet abban a tévhitben, hogy ennek érdekében nem teszik meg a megfelelő lépé­seket, ha erre szükség lesz. M. G. Arkagyij Sztrngackij Borisz Sztrugaekij: . • I i * j íj i y Bi S& r r11111 í * 1 rM 5&lil | I J | j ; | gHjgj&S 29. — Nagyon elégedettek va­gyunk — válaszolta. — Ugyebár igen kedves volt? — Nagyszerű volt! A szür­ke tisztikar nagyon örül, hogy ön végre nyíltan a pár­tunkra állt. Olyan okos em­ber, mint ön, dón Rumata, és bárókkal, nemes korcsokkal cimborái... — Drága Ripat barátom! — mondta dölyfösen Rumata. — ön elfelejti, hogy az én származásom magasából még a király és ön között sem látni semmiféle különbséget. Viszontlátásra. Öles léptekkel haladt a fo­lyosókon, magabiztosan be­(Folytatás az 1. oldalról) Borbély Sándor, a Munkás­őrség országos parancsnoka tartott bevezető előadást. Többek között emlékezte­tett arra: 1982 februárjában már 25 éve lesz annak, hogy megalakult hazánkban a munkásőrség, ezzel összefüg­gésben áttekintette negyed- százados fejlődését, méltatta a magyar társadalomban betöl­tött szerepét. A konferencia színhelyén a fordult a keresztátjárókba, szótlanul félretolta az őrsze­meket. Nemigen tudta, mit fog tenni, de azzal tisztában volt, hogy ez csodálatos, rit­ka szerencse. Nem hiába ígért dón Reba az élő Mérle­gért tizennégyszer annyit, mint a halott Mérlegért... A lila ajtófüggönyök mögül két szürke hadnagy lépett elébe kivont pengével. — Jó napot, barátaim — mondta dón Rumata, és meg­állt közöttük. — A miniszter benn van? — A miniszter el van fog­lalva, doh Rumata — felelte az egyik hadnagy. — Megvárom — mondta Rumata, és a függöny alá ment. Itt áthatolhatatlan sötétség volt. Rumata tapogatózva át­botorkált a karosszékek, az asztalok között. Néhányszor tisztán hallotta valakinek a szuszogását a füle mellett, és tömény fokhagyma- és sör­szag csapta meg. Azután bá­gyadt fénycsíkot pillantott meg, Mérleg ismerős, orrhan­gú tenorja ütötte meg a fü­lét. Megállt. A két pók találkozott. Don Reba merev tartásban ült, könyökét az asztalra tette, ujjait összekulcsolta. Jobb­ra tőle, egy iratcsomón, ne­héz dobókés feküdt. A mi­niszter arcán kellemes, bár kissé dermedt mosoly ült. A tiszteletre méltó Mérleg a pamlagon ült, háttal Ruma- tának. — A dörzsöltek olajra lép­nek — mondta. — Ez már a huszadik nagyokos. Nem déli órákban megnyílt kiállí­tás a munkásőrök felszerelt­ségét, fegyverzetének korsze­rűségét szemléltette. Délután Gyöngyösön a Mát­ra Múzeumban megnyílt a gyöngyösi munkásőregység ál - tál berendezett emlékszoba, a délutáni órákban pedig — Gyöngyös határában — har­cászati bemutatókat tartot­tak. A bemutató ma a mun- kásőregységek további gya­korlati bemutatóival folyta­tódik, illetve zárul. könnyű kukoricázni a tar­kákkal. Meg a nagyokosok rendszerint megkavarják. Er­re már jócskán ráfáztunk. — Rázós ügy — jegyezte meg elgondolkodva dón Re­ba. Mérleg vállat vont. — Ilyen a mi szerencsénk. Nincs abban semmi pláne, ha belevágunk. Áll az alku? — Áll az alku — felelte határozottan a koronavédel­mi miniszter. — Erre áldomást iszunk — jelentette ki Mérleg, és fel­kelt. Rumata, aki meghökkenve hallgatta ezt a zagyvaságot, észrevette, hogy Mérlegnek selymes bajusza és hegyes, ősz szakálla van. Szakasztott hajdani udvaronc. — Kellemes volt elbeszél­getni — mondta Mérleg. Don Reba is felállt. — Az önnel való beszélge­tés roppant örömömre szol­gált. Először találkoztam egy ilyen bátor emberrel, mint ön, tisztelt... — Én is — válaszolta unot­tan Mérleg. — Engem is meglep királyságunk első miniszterének bátorsága. Hátat fordított dón Rebá- nak, a kijárat felé ballagott. Don Reba tűnődő tekintettel nézett utána, és szórakozot­tan a kés nyelére tette ujja­it. Rumata háta mögött ek­kor hevesen zihálni kezdett valaki, s egy fúvócső hosszú barna rúd ja nyúlt ki a füle mellett a függönyök közti rés felé. Rumata háta mögött ki­köpött valaki, a cső vissza­húzódott. Minden világos CIA-ÜGYNÖKÖT TARTÓZTATTAK LE Mint az Izvesztyija csü­törtöki száma hírt adott ró­la, a Szovjetunió állambizton­sági szervei letartóztatták J. Kapusztyin szovjet állampol­gárt, aki letartóztatásáig egy moszkvai vállalatnál volt al­kalmaztatásban. Letartózta­tásakor Kapusztyinnál rejt­jelkulcsokat, különböző fel­adatok végrehajtására, kons­pirativ kapcsolatok fenntar­tására szóló utasításokat és más olyan anyagokat találtak és koboztak el, amelyek cá- folhatatlanul bizonyítják, hogy az .Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének munkatársaiként tevékenyke­dő CIA-ügynökök Kapusz- tyint kémtevékenység folyta­tására használták fel. A vizs­gálat folyik. USA-ZÁSZLÓALJ A SINAI-FÉLSZIGETEN Nyolcszáz fős gépesített lö­vészzászlóaljat küld az Egye­sült Államok a Sínai-félszi- getre, Sarm el Seikh közelé­ben lévő támaszpontra, az egyiptomi—izfaeli határt el­lenőrző nemzetközi erők ré­szeként. Az Egyesült Álla­mok — közel-keleti jelenlété­nek fokozására — összesen ezeregyszáz katonával és „polgári” megfigyelővel vesz részt az összesen kétezer-öt­száz fős nemzetközi erőben. 910 MILLIÓ FONT ADÓ A világtörténelem eddigi legnagyobb adóját fizette ki a British Petroleum Olajtár­saság, amikor 910 millió fon­tot utalt át a brit államkincs­tár számlájára az északi-ten­geri olajtermelésből szárma­zó jövedelme után. AZ ÉLRE KERÜL JAPAN A japánok 1990-re gazda­gabbak lesznek, mint az ame­rikaiak — így véli egy japán gazdaságkutató intézet. Esze­rint a két országban a nem­zeti össztermék (gnp) egy fő­re jutó értéke 1987—88-ra ki­egyenlítődik, 1990-re azonban a japánok — 29 100 dollárral — jelentősen meghaladják az amerikaiak 27 730 dolláros szintjét. MEGNYÍLT A VELENCEI FILMFESZTIVÁL Szerdán megnyílt a velen­cei filmfesztivál, amelyen mintegy 60 film verseng az Arany Oroszlán díjért. volt. A két pók megegyezett. Rumata felállt, és lassan a li­la lakosztály kijárata felé tartott. ★ A király egy hatalmas te­remben ebédelt. A harminc méter hosszú asztal száz sze­mélyre volt terítve. Ott ült maga a király, don Reba, a királyi vérből származó elő­kelőségek, az udvari és a szertartásügyi miniszter, a hagyomány szerint meghí­vott előkelő arisztokraták cso­portja (közöttük Rumata is), egy tucatnyi itt vendégeske­dő báró faragatlan csemetéi­vel. Minden ilyen ebéden óriási menniységű ételt fal­tak fel, tengernyi óbort ittak meg, temérdek híres esztori porcelánt törtek szét. Rumata az udvaroncok csoportjában várta, hogy a szertastásügyi miniszter há­romszor „asztalhoz !”-t kiált­son, és már tizedszer hall­gatta dón Tameo elbeszélését arról a királyi ebédről, ame­lyen neki fél évvel ezelőtt volt szerencséje részt venni. — ... Megtalálom a karos­székemet, ott állunk, belép a király, leül, leülünk mi is. Az ebéd megy a maga rendjén. És egyszerre csak, képzeljék el, kedves donok, azt érzem, hogy nedves a nadrágom ... Magam alá dugom a kezem. Valóban nedves! Megszago­lom az ujjaimat, de nincs semmiféle különös szaga. (Folytatjuk) Faluhelyen az a mondás járja: a falusi ember porta nélkül olyan, mint a fa gyö­kér nélkül. És ez valóban így van. A Poltavai területen, ahol a lakosság fele falun él, a parasztok között a szép ház­táji gazdaság bizonyos érte­lemben presztizskérdés is. A Szovjetunióban a föld állami tulajdonban van, a pa- asztok a háztáji földet ha- áridő nélküli használatra kapják. A Poltavai területen a háztáji telek a lakóházzal és a gazdasági épületekkel, valamint a konyhakertek ál­talában 0,5 hektárt tesz ki. A parasztok a földhaszná­latért adót fizetnek. Az adó mértéke nem függ a háztáji­ból származó jövedelemtől, kizárólag a földterület nagy­ságának és minőségének fi­gyelembevételével állapítják meg. A poltavai földek kitű­nő minőségükről híresek, ezért az adó itt valamivel maga­sabb, mint mondjuk Ukrajna középső övezetében. A pa­rasztok egy szotka földért (a szotka 100 négyzetméternyi földterületet jelent) 0,9 rubel adót fizetnek, 50 szóikéért te­hát 45 rubelt. A családok jö­vedelme a háztájiból ennél 20—25-ször magasabb. Milyen az ukrán paraszt ti­pikus háztáji gazdasága? A gazdaság mindenekelőtt 10— 15, már termőre fordult gyü­mölcsfát jelent, veteményes­kertet, ahol burgonyát, hagy­mát, uborkát, paradicsomot, vörösrépát, olykor kobakos növényeket, kukoricát ter­mesztenek. Az udvaron gaz­dasági épületek állnak: ga­rázs, a háziállatok tartására szolgáló ólak, istállók. A házi­állatok közül a kolhozparaszt rendszerint tehenet tart bor­júval, két sertést, több tucat tyúkot, kacsát, libát. Az utób­bi években elterjedt a nyúl- tenyésztés, amely jó jövedel­met hoz. Az elmúlt évben például a terület nyúltenyész- tői mintegy 3 millió nyers nyúlbőrt adtak át. Jelenleg a megyében körül­belül 245 ezer háztáji gazda­ság van. 1979-ben e gazdasá­gok teljes mezőgazdasági ter­melésének értéke 337 millió rubelt tett ki, átlagosan 1400 rubelt gazdaságonként. Ez körülbelül egynegyede a terü­let egész mezőgazdasági ter­melésének. Csupán húsból több mint 13 ezer tonnát ad­tak el, ebből több mint 3 ezer tonna volt a nyúlhús. Az állam minden lehető módon segíti a háztáji gazda­ságok fejlődését, ösztönzi a parasztokat, hogy felesleges terményeiket az államnak ad­ják el. Konkrétan milyen erő­feszítések történnek e téren? Mindenekelőtt a hizlalandó szarvasmarhákat, vagy a ba­romfit nem a piacon vásárol­ják meg, hanem a közös gaz­daságban, ahol dolgoznak, a piacinál jóval* alacsonyabb áron, 1979-ben a háztáji gaz­daságok több mint 400 ezer malacot, több mint 20 ezer borjút, 14 millió baromfit sze­rezték be ilyen módon. A kolhozok és a szovhozok minden évben csekély össze­gért felszántják a parasztok háztáji földjeit, kedvezmé­nyes áron adnak el nekik épí­tési anyagot, különféle palán­tákat, facsemetéket, fűmago­kat, biztosítják számukra a műtrágyákat. Csupán a háztáji földön termő takarmányból persze egy tehenet, két sertést, és ehhez még nyulakat tartani lehetetlen. Ezért a kollektív gazdaságok minden családnak plusz 10 szotka földet oszta­nak ki a takarmánynövények termesztéséhez, s körülbelül ugyanakkora kaszálót. Azon­kívül a közös gazdaságban megkeresett minden rubel után a kolhozparaszt kedvez­ményes áron 1,5 kilogramm takarmánygabonát vásárol­hat. Minimális összegért ugyancsak vásárolhat a kol­hozban- vagy a szovhozban 1000. kilogramm lédús takar­mányt, ugyanennyi melaszt, és szükség szerint szálas ta­karmányt. Mindezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy a falun élők haszonnal gazdálkodja­nak a háztájiban. A termelt termények egy részét a pa­rasztember maga fogyasztja el, vagy használja fel. A töb­bit vagy az állami felvásár­lóknak adja el, vagy a piacon értékesíti. A feleslegnek a piacon történő értékesítése' bár előnyös, de sok gonddal," fáradsággal jár: a terménye­ket a városba kell szállítani és ott személyesen árusítani." Éppen ezért sokan a vesződ­séges piaci értékesítés helyett a fogyasztási szövetkezetek begyűjtőinek adják el termé­nyeiket. Annál is inkább, mert ebben az esetben meg­takarítják a szállítási költsé­get. Az állam a közös gazda­ságokon keresztül ösztönzi a felesleg eladását szilárd és viszonylag magas felvásárlási árat fizetve. Egy kilogramm húsért élősúlyban a kolhozpa­raszt 1,64 rubelt kap. össze­hasonlításul megemlítjük, hogy 1 kilogramm kitűnő mi­nőségű marhahús kiskereske­delmi ára 2 rubel. Az állam­nak eladott tejért és húsért ezenkívül a háztájiban dolgo­zó paraszt kedvezményes áron abraktakarmányt is vá­sárolhat. A kedvező körülmények megteremtése a háztáji gaz­daságok fejlődéséhez — a szovjet kormány tartós poli­tikája. Nincs ellentmondás­ban a kollektív földhasználat gondolatával: a háztáji földet úgy tekintik, mint plusz le­hetőséget ahhoz, hogy az or­szág élelmiszer-ellátását ja­vítsák. Pályázati felhívás! A Kisvárda és Vidéke ÁFÉSZ 1981. október 12-től 1984. év október 12-ig történő időre szerződéses üzemeltetésre a következő üzleteket adja át: Anyagelosztó (Cipészkellékbolt) Kisvárda, Dimitrov út, Virágbolt, Kisvárda, Lenin út, 5. sz. Élelmiszerbolt, Rozsálypuszta, 6. sz. Élelmiszerbolt, Tölgyesszög, Gimnázium büfé Kisvárda, Iskola tér , „Szezonális jellegű”, 39. sz. Élelmiszerbolt, Ricsika-Lászlótanya. A versenytárgyalást 1981. október 8-án a Várda Étteremben de. 8 órától tartjuk meg, a szerződéses üzemeltetésre a pályázatokat kérjük, hogy legkésőbb a versenytárgyalást megelőzően egy héttel küldjék be szövetkezetünk központjába. Cím: Kisvárda, Kölcsey út 5. sz. A pályázatokat az ÁFÉSZ igazgatósága elnökéhez írásban kell eljuttatni. A meghirdetett üzletekkel kapcsolatban adatokat, 'felvilágosítást a szövetkezet kereskedelmi fő­osztálya nyújt. Telefon 517. (1328)

Next

/
Oldalképek
Tartalom