Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-30 / 229. szám

1981. szeptember 30. KELET-MASYARORSZÁ© 3 Rosszemberek N e fecséreljük időnket a született pimaszokra, a „hivatásos” rend­bontókra, a mai szóhaszná­lattal garázdának titulált „elemekre”, akik ki tudja mi­féle vélt vagy valós sérelmek hatására miszlikre vagdalják a vasúti kocsik ülését, kido­bálják a köztéri lámpákat, elfordítják vagy egyszerűen ellopják az irányjelző táblá­kat, ráütnek a nők fenekére, részegen randalíroznak és hangoskodnak. Teszik mind­ezt csak úgy, önként, kéjjel, nemcsak parancsra. Mármost ha megfogadjuk a tömeg­kommunikációs eszközök per­manens dörgedelmeit, s a „közösség erejével” közbelé­pünk, felemeljük a szavun­kat, nyakoncsípjük őket és rendőrkézre juttatjuk a faj­táját, hát nincs tovább gond, élhetünk mint Marci Heve­sen. Már csak azért se pazarol­junk rájuk időt, mert ezeket nem is kell különösebben meggyőzni gazemberségeik­ről. Ha kattan a bilincs, ha felébrednek a detoxikálóban, az esetek döntő többségében ők válnak önmaguk legkímé­letlenebb bírójává: megbán­ják bűnüket. De mihez kezdjünk a tit­kos gonoszokkal, a sunyi rosszalkodókkal, akiket szin­te lehetetlen tetten érni, akik felháborodottan tiltakozná­nak, becsületsértési perrel fenyegetnének még egy két­értelmű megjegyzés után is? Hogy kik ezek? Rendes, tisz­tességes ember valamennyi, megállják helyüket mind a családi fészekben, mind a munkahelyükön. Hogy miről lehet őket felismerni? Sem­miről, mert épp az a leglé­nyegibb sajátjuk, hogy felis- merhetetlenek — csak később derül ki, hogy ott jártak. Megáll a teherautó a ját­szótér homokozója mellett. A sofőr magabiztosan hányni kezdi a homokot a platóra. A gyerekek értetlen érdeklő­déssel, a mamák természetes megértéssel szemlélik a jele­netet. Nyilván megbízása van, nyilván a munkáját vég­zi, minek itt okoskodni? Nem is okoskodnak, a tag közben bevégzi, a homokozó tartal­mának háromnegyede a ko­csira kerül. A sofőr gázt ad, s elindul. Nem is áll meg a haverja telkéig, aki házat épít. A homokozó, de nem egy, nem kettő a környéken pedig kiürül. Egyedi eset? Inkább jel­lemző. Jellemzője egy mind „népszerűbb” magatartásfor­mának. Annak, aminek vég­termékeként a hajnalban ku­tyáját sétáltató rendszeresen lopja a még zárt boltok elől a tejet, a földekről a műútra felhajtó traktoros hosszú száz métereken hullajtja el a bal­esetveszélyesen csúszós agya­got, a közfürdők medencéjé­ben terpeszkedő a vízbe bo­csátja veséjének tartalmát, a nyílt utcán dohányzó nagy ívben elpöccinti a csikket, az ugyanott gyümölcsöt majszo­ló szétköpködi a barackma­got vagy a szotyola héját, a gépkocsitulajdonos úgy par­kol, hogy az autóbusz ne tudjon továbbhaladni, a te­lektulajdonos áthajígálja a szemetet a szomszéd kertjé­be, a könyvtárba járó rend­szeresen ellopja a napi saj­tót, a temetőbe járó pedig idegen hantokról a saját ha­lottja sírjára rakja át a virá­gokat. Noha lehetne vég nélkül sorolni az ilyen aprócska „csínytevéseket”, ne bővítsük a listát. Ha netán tetten ér­jük az illetőt, jogilag nem igen lehet felelősségre vonni, maximum néhány forintos bírsággal megússzák, elvégre nem csináltak semmi rendkí­vülit, csak megtakarítottak maguknak egy kis utat. Ké­nyelemből. Alighanem ez a kulcsszó. A homokért esetleg még jó néhány kilométert kellene autózni, a tejért ta­lán sorba kellene állni, a gu­miabroncsot meg kellene tisz­títani, el kellene gyalogolni a vécéig, a szemétládáig, az újságárushoz, a virágboltba, szemétgödröt kellene ásni, más parkolóhelyet kellene keresni, és így tovább. „Na, és akkor mi van? El­végre ezzel még senki nem ássa alá a haza becsületét?!” Hát egy-egy hasonló eset va­lóban nem. Félő azonban, hogy nem egyedi „csínyek­ről”, sokkal inkább egy már- már társadalmi kereteket öl­tött szemléletről van szó. A kényelmesség ideológiájáról, a majd csak lesz valahogy ál­igazságáról, amely ilyen tö­meges méretben már több, min figyelmet érdemlő. Félő, hogy szép lassan bizalmat­lanná válunk egymás iránt, s a szüntelen civilizálódást hir­dető eszmék, a tudati fejlődés programnyilatkozatai üres frázisokká silányulnak, tár­sadalmunk építésének alap­kövét képező emberi tartá­sunk, humánumunk sunyi tu­nyasággá degradálódik. □ kényelemszeretet ha­mis ideológiájából táplálkozó apró rossz- csontoskodás legalább olyan veszélyes, mint a nyílt ga­rázdaság. Itt azonban aligha élhetünk olyan egyértelmű eszközökkel, mint a „közös­ség erejének latba vetése”. A herdálás és a nemtörődöm­ség már-már sejtjeinket át­ható kóros szemléletét ille­nék pánikszerű gyorsasággal kiirtani magunkból, mind­annyiunkból, mert különben rossz emberek leszünk vala­mennyien, nagyon rosszak ... Szabó Illés A vásárosnaményi üveggyárban a széria termékeken kívül, egyedi megrendelésre is készítenek csiszolt üvegtárgyakat. Csatlós Ibolya a VSZM kisvárdai üzemének reklámserleget csiszol. A tiszavasvári Alkaloidában korszerű drazsírozó gépeken dolgozzák fel az alapanyagot, melyet automaták csomagol­nak. Felvételünkön: mintát vesznek a közbeeső minőség­vizsgálathoz. Daróc kontra Csarada {^oldalán A BEREGDARÓCI BARÁTSÁG ÉS A CSARODAI ÚJ ÉLET TSZ MEZSGYÉSEK EGYMÁSSAL. A KÉT SZOMSZÉDOS TERMELŐSZÖ­VETKEZET — HELYESEN — A BEREGI ADOTTSÁGOKRA, HAGYO­MÁNYOKRA ALAPOZVA AZ ÁLLATTENYÉSZTÉST VÁLASZTOTTA Fő ÁGAZATUL, EZEN BELÜL IS A SZARVASMARHA VISZI A PRÍ­MET. MINDKÉT SZÖVETKEZET A 70-ES ÉVEK ELEJÉN VÁLLALTA A MAGAS SZINTŰ SZAKOSÍTOTT TELEPEN VALÓ TEHENÉSZET LÉ­TESÍTÉSÉT. A DRÁGA TELEPEK MEGÉPÜLTEK, A KÍVÁNT ÉS VÁL­LALT SZINTRŐL AZONBAN CSAK DARÓCON BESZÉLHETÜNK. A KÉT SZÖVETKEZET EREDMÉNYE ÉG ÉS FÖLD. Példaként egyetlen mutató: a beregdaróci tsz 1976-tól 1980 végéig a következő át­lag tejtermést érte el: 2840 liter. 3789 liter, 4005 liter, 4422 liter, 4236 liter. Csaro- da: 2142 liter, 2606 liter, 2786 liter, 2595 liter, 2282 liter. A napokban arra kerestünk vá­laszt, mi lehet az óriási kü­lönbség oka? Tehenek takarmány nélkül Csarodán a tsz vezetőivel és néhány állattenyésztésben dolgozó taggal való beszélge­tésből, két telep megtekinté­se után a következők derül­tek ki.1 A szakosított tehenészeti telepet 1972-ben építették meg és vásárolt magyar tar­ka fajtájú, gyenge teljesít­ményű üszőkkel be is népesí­tették. A szakosított telep működésének azonban egyéb feltételei is vannak. Igen sú­lyos hiányosság, hogy 1981-ig nem oldották meg a tömeg- takarmány-ellátást helyből. Nem valósult meg a gyepgaz­dálkodás gépesítése, a szénát évről évre megkésve, rossz minőségben takarították be. 4 z utcára lépek, s egy szemközt jövő tüzet kér. Mondom neki, hogy nem dohányzom. — Micsoda alak! — csó­válja a fejét, és to­vábbmegy. Kezdem magam kellemetle­nül érezni. — Megkínálna egy cigivel? — szólít meg két csaj a körúton. — Nqm dohányzom. — ... nem is iszom, s lányokkal se járok — utánoz csúfolódva az egyik. — De hát mi a csu­dát akarnak? Hiszen, ugye, van többek kö­zött egy hároméves fiam. A feleségemről nem is beszélve. A buszon vágni le­het a füstöt. Pedig itt aztán tilos dohányoz­ni. — Nem hagyná ab­ba a pöfékelést? L Dvinszkij — V. Koval; Nem dohányzóm — Én? De hiszen én nem is ... — Micsoda? Hiszen egy kilométerre érez­ni — torkol le egy dzsekis kopasz közép­korú. Az asszonyság pe­dig, aki rám szólt, folytatja: — Nekem, példá­nak okáért, asztmám van. ugye. Ökelmét viszont, hogy mást ne mondjak, csak a ma­ga dolga érdekli. Pe­dig még alig bújt ki a tojásból. Hát ilyen egy átlag lutóbuszutas. Ilye­nekkel álljak le vi­tatkozni? Nem érde­mes. Több bennem az önérzet. Leszállók a buszról. Lépdelek át az udva­ron. Egy kis vasgyúró rám mutat a homo­kozólapátjával: — Bácsi! melléhajol a nagyma­mája: — Látod. Miseny- ka, ilyen sovány és sápadt leszel. ha majd te is dohányoz­ni fogsz — magyaráz­za neki. — Nem dohány­zóm — mondom ko­moran. Azért vagyok sovány, azért vagyok sápadt, mert hallgat­tam a nagymamára. Alig hogy beérek, hivat a főnök. Alapo­san megtárgyaljuk a negyedévi tervet. Be­fejezzük, s váratlanul így szól: — Szemjonov adjon már egy cigarettát. Ügy rágyújtanék ... Visszamosolygok rá. Fordította és átdol- Ebben a pillanatban gozta: Konczek József Ha valahogy le is kaszálták a szénát, a behordásra már nem volt erejük, petrencében romlott meg. A gyep hozama kevés és rossz minőségű. Igen lassú ütemben, csak 1975 után kezdtek a gyep javításhoz. Nemcsak a termelőszövet­kezeti vezetés volt gyenge, de az állattenyésztési ágazat­ban sem dolgozik még ma sem elegendő szakember. Nincs üzemi állatorvos. Hegették a holnapjukat A vezetőség a nehéz zár­számadások előtt több eszten­dőben az utánpótlást jelentő üszőket eladta, hogy a tagok­nak az év végére maradt 20 százalékos bért kifizethesse. Az amúgy is gyenge állo­mány elöregedett. Csarodán szó szeíint megették a hol­napjukat, amikor a fiatal ál­latok árát munkabérre for­dították. így elestek a tejpré­miumtól, amelyből a jól gaz­dálkodó termelőszövetkeze­tek milliókat szereztek az utóbbi években. Valami próbálkozás 1979 nyara óta tapasztalható, ami­kor a szanáló bizottság ele­mezte a helyzetet és megha­tározta a feladatokat. Azóta megkezdték az idős tehenek selejtezését és holstein-friz vásárlásával javítják az ál­lományt. Nagyobb ütemben végzik a gyepjavítást, gondot fordítanak a telepek rendjé­re, hozzákezdtek a telepen a talajvíz elvezetéséhez, az utak karbantartásához. Szakembercserével javít­ják a vezetést. Ez meglátszik az idei tejhozamon, az eddigi eremények szerint az év vé­gére tervezett 2900 liter átla­got elérhetik, ha az igyekeze­tük nem csökken. Hosszú évek után először az idén szálas takarmányból lesz ele­gendő. Silóból még a háztá­jinak is jut. Az utóbbi idő­ben néhányszor tapasztalat- cserén voltak a szomszédos Beregdarócon. Még az idén felépítenek a legelőn egy nyári fejőszállást, olyan cél­lal, hogy a teheneket napon­ta ne kelljen 6 kilométert já­ratni. Tudjuk, a tehenészet sok éves hibáit hónapok alatt nem lehet helyrehozni. A ja­vítás üteme lehetne gyorsabb is. Amit most végeznek azt már az első, második évben meg kellett volna csinálni. Nagyon hosszú volt a 10 éves tanulgatás és drága a tandíj. Egyetlen saját idei eredmény is hangosan vádolja az el­múlt évek tétlenségét: a ja­vított gyepterületről hektá­ronként 57 mázsa szénát, az extenzív ősgyepről pedig 27 mázsát takarítottak be. A kétezer hektáros legelőterület negyedét javították meg, de ennek is nagyobbik hányada csak a következő években lép termelésbe. Meg kell valósí­tani a korszerű premizálást, lépni szükséges az ágazat szakemberellátásában, a szak­munkásképzésben, a fiatalí­tásban, de legalább ennyire fontos az általános vezetés javítása is. Gondos szelekció Beregdarócon 1973-ban épült meg a szakosított te­lep. Ekkorra saját tenyész­tésből gondos szelekcióval ki­válogatták a legjobban tejelő egyedeket. A növénytermesz­tést alárendelték az állatte­nyésztésnek. Már az első években hozzáláttak a gyep- javításhpz. A kezdet kezde­tén az új technológiát isme­rő, azt alkalmazni tudó szak­emberekkel indították meg a szakosított állattenyésztést. A vezetőség gondoskodott arról, hogy a növénytermelő és az állattenyésztő szakemberek között meglegyen az össz­hang. 1975-től üzemi állator­vost alkalmaznak, aki egyben az állattenyésztési főágazat­nak a vezetője. A termelőszövetkezetben egyetlen egészséges üszőt sem selejteznek, mielőtt egyszer le nem elletik. A fiatal állat sorsáról csak aztán döntenek, ha megismerik termelését, így a tenyésztésbe a legjobb . egyedek kerülnek. A holstein- friz keresztezést általában olyan magyar tarka tehenek­kel végzik, amelyek megad­ják az évi 3600 liter tejet. Ilyen keresztezésből az utó­dok jó termelése szinte biz­tos. A szálas takarmányt nem­csak mennyiségben, de mi­nőségben is biztosítják. A megjavított kaszálók termé­sét jelentős mennyiségű pil- lagós takarmánnyal egészítik ki. Ebben az évben már ed­dig nyolcezer mázsa lucernát kazlaztak be. A takarmányt nem kilóra, hanem béltarta­lom szerint adagolják. A már egyszer felújított legelőket a rendszeres karbantartás mel­lett öt-hat évenként újra re­konstrukciónak vétik alá. Most az abraktakarmány-el- látásban léptek jelentősét. Saját keverőüzemet létesítet­tek, így a gazdasági abrak­hoz csak a koncentrátumot kell megvásárolniuk. Beregdarócon a termelő­szövetkezeti tagok külön megbecsülésnek veszik, ha az állattenyésztésben dolgozhat­nak. A vezetők megkívánják a jó munkát, de aki becsüle­tesen dolgozik, az jól is ke­res. Itt már régen ismeretlen, hogy valaki ittasan jelentkez­ne munkára. Korábban, akik vétettek a munkafegyelem ellen, azt gyorsan eltanácsol­ták az állattenyésztésből. Gondot fordítanak a szak- munkás-utánképzésre, jelen­leg négy fiatal tanul Máté­szalkán. A termelőszövetkezet min­den évben kihasználta a nö­vekvő tejtermelés utáni pré­miumlehetőségeket. Ebben az évben is — a múlt évi magas hozam ellenére — újabb 29 százalékkal kívánják növelni a tejértékesítést. Állomány- növelésből a többlet egyhar- madát nyerik, kétharmadot pedig a fajlagos növekedés adja. Végezetül egyetlen adat: a holstein-frizekkel megközelítik a hatezer lite­res tehenenkénti hozamot. Felül a háromezren Nincs két egyforma tsz, de két szomszéd között ilyen kü­lönbséget nem lehet megma­gyarázni, mint amilyen Daróc és Csaroda között van. A tej­hozamot tekintve Beregben a többi szomszédok is messze megelőzik Csarodát. A tarpaí, a gulácsi és a tiszakerecsenyi telepeken 3500 liter körüli az éves tejhozam, ez 1300 liter­rel több, mint a csarodai át­lag. Reméljük, a csarodai te­henészet 1980-ban utoljára „hozott” két és fél milliós veszteséget. Jövőre már túl­lépik az eddig még elérhetet­lennek látszó háromezer li­tert, az ötéves terv végére pedig ők is belépnek a négy­ezresek sorába. Csikós Balázs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom