Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-30 / 229. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 30. Napi külpolitikai kommentár Bizonytalan Belgium K vés ország akad Európában, amelyet annyira sújtana az etnikai szemDenállás, mint Belgiumot. Flamandok és vallonok vitáznak egymással, olykor jelentéktelen kérdésekben is, máskor létfontosságú témákban csapnak össze a nézetek. Hagyományos ez a vita, mint ahogy hovatovább az is megszokott jelenség, ahogy kormányzati válságok követik egymást. Ezúttal — akárcsak 1978- ban — idő előtti választásokkal próbálnak kiutat találni a tartós kormányválságból. Mark Eyskens miniszter- elnök bejelentette: november 8-án az urnákhoz szólítják a belga —választókat. Ami az újabb rendkívüli választások okait illeti, első látásra megint csak a flamandok és a vallonok vitája váltotta ki a krízist. Ám most bizonyos mértékig világjelenség is közrejátszott a nemzetiségi ellentétek elmélyülésében. Ugyanis jó ideje világszerte súlyos válsággal küszködi!^ az acélipar. A sajátos belga iparosodás úgy hozta, hogy a nehézipar, a vaskohászat elsősorban a vallonok által lakott területeken épült ki. A náluk- nál jóval tehetősebb flamandok a korszerű vegyipar és más iparágak fejlesztését mozdították elő. Belgium gazdasági válsága nem új jelenség. Sorra menesztették munkásaik egy részét az autógyárak és építési vállalkozók, a legsúlyosabb következményeket mégis az acélipar szenvedi el. A vallonok többszáz miliő dolláros állami támogatást követeltek, hogy a pangást valamiképpen átvészeljék. Csakhogy az ország általános recessziós helyzetében, az egyre aggasztóbb méreteket öltő infláció, munkanélküliség közepette ezt a megterhelést a kormány nem tudta magára vállalni. Végül is a nemzetiségi vitából kormányzati válság kerekedett, s ebből idő előtti választások révén keresnek kiutat a politikai erők. HMÜsszeli megfigyelők I »Jazonban meglehetős bo1*5, rálátással tekintenek ntmunber 8. elé. Igaz ugyan, hogy a júliusban elfogadott alkotmánymódosítás lehetővé teszi, hogy már a 18 évesek is szavazzanak — korábban 21 év volt a korhatár —, ez azonban aligha módosítja lényegesen a jelenlegi erőviszonyokat. Közben az ország- .ban tovább gyűrűzik a belső vita, főleg a tartományok eddiginél nagyobb önállóságáról, az államreform végrehajtásáról. Valószínű, hogy a flamand és vallon pártok elsősorban majd helyi követeléseiknek adnak hangot a választási kampányban. S ebből az következik, hogy az országos érdekeket megint csak elhomályosítják a nemzetiségi ellentétek. Hatékonyabb kormánya tehát aligha lesz Belgiumnak, pedig a közeli^ jövőben olyan fontos döntések várnak a kabinetre, mint az eurorakéták elvetése vagy elfogadása. Egyelőre azonban a közvélemény — s természetesen a pártok álláspontja — ebben sem jutott közös neveGyapay Dénes Tudományos ülésszak a közelmúlt hazai történelméről Válság és megújulás. Gazdaság, társadalom és politika Magyarországon. A Magyar Szocialista Munkáspárt 25 éve — ezzel a címmel kezdődött háromnapos tudományos ülésszak kedden a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében. A tanácskozáson — amelyet a Magyar Történelmi Társulat és az MTA történettudományi intézete szervezett — az elmúlt negyedszázad hazai történelmét, a fejlődés összefüggéseit vizsgálják a résztvevők, számot adva egyszersmind jelenkori kutatásunk helyzetéről, feladatairól is. Az ülésszakot Pach Zsigmondi Pál akadémikus, az MTA alelnöke, a történettudományi intézet igazgatója nyitotta meg. Utalt arra, hogy hazánk felszabadulásával megkezdődött sorsfordító történelmi folyamat negyedszázada súlyos válságba jutott. A tanácskozás a mély társadalmi-politikai, valamint tudati és morális válság leküzdésének, a szocialista megújulás magyarországi tapasztalatainak történeti áttekintésére vállalkozik. A munkájába a történészek mellett, a többi társadalomtudományok képviselői is bekapcsolódtak, hogy minél sokoldalúbban közelítsék meg a korszak jelenségeit, folyamatait. A konferencia első napján a gazdaság témakörével foglalkozó előadások hangzottak el. Nyers Rezső, az MTA közgazdaságtudományi intézetének tudományos tanácsadója gazdaságfejlődésünk útját elemezve a gazdaság és a politika összefüggésrendszerére világított rá. Pető Iván, az új Magyar Központi Levéltár tudományos főmunkatársa ellentmondásos kiútkeresés: a II. ötéves terv koncepciója címmel tartott előadást. Be- rend T. Iván akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat 'elnöke a hazai gazdaságpolitika’ változásairól és folytonosságairól szólt az elmúlt évtizedek fejlődésének tükrében. Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottságának első titkára az agrárpolitika megújulásának tényezőit, tapasztalatait vette számba, Antal László, a pénzügyi kutatóintézet igazgatója a gazdaságirányítás rendszerének történeti útja címmel tartott előadást. A tudományos ülésszak első napján Pach Zsigmond Pál, illetve Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos igazgatója elnökölt. Szerdán az elmúlt negyedszázad társadalmi folyamatainak elemzésével folytatja munkáját a tanácskozás. Schmidt—Gyenes Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár kedden Bonnban fogadta Gyenes Andrást, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnökét, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát. Az egyórás megbeszélésen Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatairól volt szó, amelyeket mindkét fél jónak minősített. Gyenes András Herbert Wehnernek, a Német Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciója elnökének, az SPD elnöksége tagjának meghívására tartózkodik szoipbat óta az NSZK-ban. Október másodikéig tartó látogatásán vezető szociáldemokrata és szabaddemokrata politikusokkal folytat további megbeszéléseket a magyar—nyugatnémet viszonyról. (Folytatás az 1. oldalról) koztatójában Lázár György megjegyezte, hogy Magyarország minden jó tapasztalatot bárhonnan szívesen fogad. Később a dán parlament elnöke végigkalauzolta a Minisztertanács elnökét a patinás épületben, a dán politika nagyjainak galériáján, majd szívélyes búcsút vett vendégétől. Kedden délben Anker Jör-. gensen miniszterelnök ebédet adott Lázár György tiszteletére. A kora délutáni órákban a Christiansborg palota tölgytermében Lázár György és kísérete megkezdte hivatalos tárgyalásait a dán vendéglátókkal. Dán részről a tárgyalásokon részt vett Anker Jörgensen, Pieter Wiese, a miniszterelnöki hivatal ügyeinek állandó államtitkára, Henning Gottlieb miniszterelnökségi államtitkár, A. Underigsrad és Peter Dyvid külügyi államtitkárok, Henrik Holger Haxthausen, Dánia magyarországi nagykövete, valamint a külügyminisztérium kereskedelemmel, gazdasági, illetve politikai kérdésekkel foglalkozó számos magas rangú munkatársa. Elutazott a bolgár küldöttség Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására szeptember 24—29. között bolgár küldöttség járt hazánkban Sztanis Bonevnek, a minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével, aki a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság bolgár tagozatának elnöke is. A delegációban részt vett Georgi Karamanev belkereskedelmi és Rumen Szerbezov könnyűipari miniszter. A küldöttség tanulmányozta hazánkban a lakossági áruellátást, a szolgáltatásokat, a közszükségleti cikkek gyártásának és forgalmazásának helyzetét és az e területen összegyűlt tapasztalatokat. Marjai József és Sztanis Bo- nev megbeszélést folytatott a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi és kétoldalú gazdasági kérdésekről is. A bolgár küldöttség keddi búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Marjai József, Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter, jelen volt Boncso Mitev. Szovjet segítség Afganisztánnak A Szovjetunió évtizedek óta segítséget nyújt Afganisztán fejlesztéséhez. Erről tanúskodnak az alábbi képek is: Első képünk: Kabulban Afganisztán fővárosában 1962-ben kezdődött egy házgyár építése szovjet segítséggel. A főváros északi részén új kerület jött létre, amelynek épületei a házgyárban készültek. A gyárat most szovjet mérnökök és építészek tervei alapján felújítják. A felújítás befejeztével a házgyár megkétszerezi az előregyártott épületelemek előállítását. A házgyár épületelemeiből 25 év alatt t 220 ezer lakást, 270 iskolát, 350 bölcsődét és óvodát, 40 filmszínházat, több kórházat és könyvtárat építenek. A házgyár bővítésére azért van szükség, mert az elkövetkező időkben a tervek szerint Kabul lakossága a jelenlegi 900 ezer főről több mint kétszeresére növekszik. A képen: egy új állványhíd szerelésénél (balról jobbra) Ali Balucs a házgyár tervezőirodájának vezetője, Abdul Hakim mérnök és Vlagyimir Gluhenykij szovjet mérnök. Második képünk: a házgyár dolgozói a közelmúltban épült iskola egyik tantermében. Harmadik képünk: Afganisztánban kevés a vasút, az árufuvarozás jórészt teherautókkal történik, ezért fontos, hogy a közútak jó állapotban legyenek. A Hindukús hegységen vezet át a „Szalang” autóút, amely Kabult köti össze a Panj folyó melletti SSBflHHS^SSKEfii Serhanal. Szovjet útépítők se- javítják a „Szalang” autóút gédkeznek a fontos közút egyik szakaszát. (Foto: karbantartásában. A képen: TASZSZ—MTI—KS) ftrkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek BIJIliM 50. — Minden úgy van, mint rendesen — felelte Arata. — A hadsereg szétszéledt, valamennyien földet osztanak, délre menni senki sem akar. A herceg összeszedeti azokat, akiket még nem kaszaboltak le, és hamarosan felaggatja az én parasztjaimat a lábuknál fogva, az esztori országút mentén. Minden úgy van, mint rendesen — ismételte. — Értem — mondta Ruma- ta. Ledőlt a pamlagra, kezét a tarkójára kulcsolta, és Aratát nézte. Húsz évvel ezelőtt ezt az embert Szép Aratának hívták, s akkor bizonyára egészen más lehetett, mint most. Nem volt akkor magas homlokán ez a csúf, lila bélyeg. Ez a szoani lázadás után került oda, amikor a szoani hajóüzemekbe terelt elcsigázott háromezer mesteremberrabszolga egy esős éjszakán kitört a kikötőből, végighöm- pölygött Szoanon, hullákat, tűzvészeket hagyott maga után, s az ország szélén aztán a páncélba öltözött birodalmi gyalogságba ütközött... Szép Aratának akkor természetesen ép volt mind a két szeme. Jobb szemét egy bárói buzogány ütötte ki, amikor a húszezer főnyi paraszthadsereg, amely a bárói csapatokat kergette szerte az anyaországban, összecsapott a császár ötezer főnyi gárdájával. A parasztok seregét villámgyorsan bekerítették a császáriak, s összetiporták a harci tevék szeges patkói... És Szép Arata természetesen olyan sudár volt akkor, mint a nyárfa. Púpját és új gúnynevét az innen két tengeren túl eső ubani hercegségben viselt háború után kapta, amikor — hétévi járvány és szárazság után — négyszázezer eleven csontváz vasvillával halomra ölte a nemeseket, és megostromolta az ubani herceg rezidenciáját, és Aratát, aki már látta, hogy mindennek vége, s kö- nyörgött, követelőzött, hogy ne üljenek fel a csalásnak, elfogták a fővezérek, akik úgy vélték, hogy jótettért jót nem lehet várni, vasbotokkal összeverték, és pöcegödörbe dobták, hogy ott pusztuljon el... De a tömör vas karperec a jobb csuklóján bizonyára már akkor ott volt, amikor még Szépnek hívták. A karperecét a kalózgálya evezőjéhez láncolták, Arata azonban szétszedte a láncot, a karpereccel halántékon sújtotta Széptevő Ega kapitányt, elfoglalta a hajót, azután pedig az egész kalózflottát, és megpróbált szabad köztársaságot teremteni a vizen ... És ez a próbálkozás véres gyalázattál végződött, mert akkor Arata fiatal volt, gyűlölni nem tudott, s úgy vélte, csupán a szabadság is elegendő ahhoz, hogy a rabszolga istenhez hasonlóvá váljék ... Hivatásos lázadó volt, vérbeli bdsszúálló, a középkorban meglehetősen ritka jelenség. Arata volt itt az egyetlen ember, aki iránt Ru- mata nem érzett sem gyűlöletet, sem szánalmat, és lázas álmaiban — amelyek az öt évet vérben-bűzben itt töltött földlakónak rémlettek fel — gyakran éppen ilyen Aratának látta magát, aki már megjárta a világmindenség valamennyi poklát, s ezért gyilkolhatta a gyilkosokat, kínozhatta a kínzókat és elárulhatta az árulókat... — «Olykor úgy vélem — mondta Arata —, mi valamennyien erőtlenek vagyunk. Én a lázadók örökös fővezére vagyok, és tudom, hogy erőmet csak rendkívüli szívósságomnak köszönhetem. Ez az erő azonban nem segít az erőtlenségemen. Győzelmeim megfoghatatlan módon vereségekké változnak. — Hogyan került Arkanar- ba? — kérdezte Rumata. — Hajón érkeztem a szerzetesekkel. — Megőrült! Hiszen igen könnyen felismerhetik ... — De nem a szerzetesek tömegében. A Rend tisztjeinek fele félkegyelmű és rokkant, akárcsak jómagam. A nyomorékok kedvesek isten előtt. — És mit szándékozik tenni? — .kérdezte Rumata szemlesütve. — Mint rendesen. Én tudom, miféle a Szent Rend. Egy év sem telik belé, és az arkanari köznép fejszével bújik elő odúiból, hogy az utcán verekedjék. És én az élükre állok, hogy azokat verjék, akiket kell. — Szüksége lesz pénzre? — kérdezte Rumata. — Igen, mint rendesen. És fegyverre... — Arata kis ideig hallgatott, azután behízelgő hangon folytatta: — Don Rumata, emlékszik, mennyire elkeseredtem, amikor megtudtam, hogy ön kicsoda? A szegény lázadónak azonban mindenből hasznot kell húznia. A papok azt mondják, az istenek parancsolnak a villámoknak ... Don Rumata, nekem nagy szükségem van villámokra, hogy szétzúzzam a várfalakat. (Folytatjuk)
