Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
1981. szeptember 13. KELET-MAGYARORSZAG 3 NOTESZLÁPOK SORSOK, ÉLETUTAK A hűségről Mátészalkán először előforduló ünnep volt: az ISG üzemében öt dolgozót 25 évi hűségük alkalmából aranygyűrűvel jutalmaztak. Huszonöt év hűség Mátészalkán egy gyárban, ipar- történet is. Seres Miklós szb-titkár: — A negyedszázadot vizsgáztatva kiderült, hogy nem volt mindenkor könnyű itt megmaradni, hogy akik ezt az aranygyűrűt most kapták, azok a nehéz, nehezebb időkben is szeretni tudták ezt az üzemet. Régen dolgozom én is itt. Tudom: valameny- nyiünket hívták máshová, ígértek jobb munkakörülményeket, nagyobb keresetet. Olykor, kimondhatom ezt is, nehéz lehetett itt jókedvvel megmaradni, de megérte. Bizonyság rá a mai üzem. Az aranygyűrűsök: Papp István tmk-ás művezető, már nyugdíjas. Obis Lajos kocsikísérő Nagyecsedről jár be huszonöt éve. Szentmik - lost Sándor köszörűs, segédmunkás volt, a gyárban tanult szakmát. Katona Tivadar segédmunkás, nálánál kevesebben ismerik jobban az üzemet. Guthy Lajos fődiszpécser, az üzem párttitkára, ipari tanulóként kezdett valamikor dolgozni a gyárban. Mind az öten vallják : nemcsak munkatársak, hanem barátok is lettek közben. ★ — Miből van a hűség? — Nevetik a kérdést, aztán egy szép mondatot kapok válaszként: — Verejtékből, tűrésből, tervekből, meg aztán aranyból is. Itt a kezünkön a gyári gyűrű... Papp István — így mondják róla — a legtöbb idősebb dolgozó mestere volt. Csepelről jött, munkásként érkezett gyárba. — Hozta magával a fegyelem szeretetét. Mi sokan itt lettünk munkássá, itt tanultuk a szakma szeretetét. És igen, talán sok mindenben életformát is. Guthy Lajos: Nekem ő vált a mester. El tudta érni velünk, hogy tiszteljük a munkánkat. Nem hatalommal, nem kiabálva, hanem a követelés állandóságával. Akkor is, amikor a keze alatt voltam tanuló, akkor is, amikor már én voltam az ő csoportvezetője. — És mit adott a gyár egy tartalmas munkássorsért? A kitüntetéseken és az elismeréseken kívül? — Egy lánya orvos, egy szerelő a tejiparnál. Épített. Itthon volt itt. És még valamit: itt majdnem hatszázan dolgozunk. Aligha van közöttük olyan, aki Papp Istvánt ne tisztelte, ne becsülte volna... ★ Obis Lajos negyedszázada bejáró. A fia a gyárban lett géplakatos. — Mit adott a gyár? — Kiváló kitüntetést, jutalmakat, a gyűrűt, és azt, hogy én barátok közé érkeztem minden reggel ide. Volt úgy, hogy nehéz volt? Miért pont itt ne lett volna? Sokan el is mentek közben. Ke- veselték a pénzt, sokalták a kapkodást, a változó főnököket. Igaz, amikor egy gépjavítóból gyárrá lettünk, sok mindent meg kellett tanulni, de hát az iparban mindig tanulni kell. Űj gépet, eljárást, anyagot, munkaszervezést. Én kereshettem volna több pénzt. Talán, de nem lennék boldogabb akkor sem, ha elmentem volna... Katona Tivadar: — A gyár adta fele életemet. A fiam asztalos, a lányom itt dolgozott, mint gyors- és gépíró. Nyírmegy- gyesen élek, van házam, kértem, becsületem. Azt, hogy nem tanultam, magamnak köszönhetem, de nem mindig a vizsgák teszik az embert. Nagyobb becsületem vizsgapapírokkal se lenne. Kétszeres aranykoszorús kiváló brigádban dolgozom. Kaptam kitüntetést is. Eny- nyi. Ha elmentem volna, talán a fele jó érzés se -lenne bennem. Tudja, aznap este, hogy adták a gyűrűt, megvárt a család. Nem lehet azt elmondani, ahogyan vártak. Nem a 6—7 ezer forintért, amit a gyűrű ér, nem adnánk mi azt húszért se, hanem azért az érzésért, hogy idős emberként akkor az igazi meghatottságtól kapart a torkunk ... ★ Nyírmeggyesi Szentmiklósi Sándor is: — Amikor idejöttem, akkor el se tudtam képzelni, hogy egy életre munkás lesz belőlem. Otthon gazdálkodtam. Itt mondták, hogy lehetek géplakatos. Mintha egy világ nyílna meg az embernek. És ami igaz volt: mindenki segített akkor is, amikor még fele ennyit sem ért a munkám a gyárnak. Hát azt a segítséget vittem volna el, vagy inkább loptam volna el, ha nekivágok a világnak. Mindőnket hívtak már valahova, de ha megfeszülnék se érezném magam jól mondjuk egy másik brigádban. Megkaptam a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, a brigád kétszeres aranykoszorús, most akarnánk még előrébb lépni. Itt van egy gyermekem is, itt van minden barátom .. . — Voltak nehezebb évek. Akkor se akartak elmenni? — Ezt a gyárat itt mi csináltuk, nélkülünk az lenne szegényebb, aki most jön ide. Ök majd csinálnak még jobbat. A fa se egyszerre lesz nagy, hanem évről évre nő. Hát persze, csak akkor, ha szereti a földet, amibe van ... ★ Guthy Lajos 1956-ban tanulóként érkezett a gyárba: — Szamossályiból jöttem. A jogelődbe, a gépjavítóba. Nagy sokk volt az. Sályi után Szalka, az otthon után a bri- gádszóíló. Ha hazamentem, hét kilométert kellett gyalogolni. Furcsa, de, ha visszagondolok, akkor ma sem tudom, hogy milyen volt az a Szalka. Valahogy együtt nőtt itt belül az ember, körülöttünk a gyár, körénk a város. — Mi volt a legszebb? — Talán az, hogy nem ért rá megállni az ember, hogy mindig -volt új feladat, új cél. Bartha Gábor Varga Tóth Imréék örülnek a szépen berendezett lakásnak mondja Kántor János. — Az öreg már nyugdíjas, otthon lakik Gyulaházán. Én meg jöttem az asszonnyal, a két gyerekkel a lakásért. A feleségemnek közgazdasági érettségije van, a postán kapott állást. A munkásszállón viszont más indíttatása volt annak a fiatalembernek, akivel találkoztunk. Ügy néz ki, hogy felkerül az asztalitenisz-csapatunk az NB II-be. Nyírbátorból csalta ide egy volt klubtársa, aki itteni bányászcsalád fia. A lakatos szakmát tanult Csonka László eddig elégedett. — Sokat ugyan nem tudok a bányáról — szabadkozik de nem nehezebb a munka, mint más munkahelyen. A kapuban így búcsúzunk: Jószerencsét! — Dehogy tudtam én aludni ! A boldogságtól le se hunytam a szemem, csak járkáltam a szobákban. Nem hittem volna, hogy ez a nagy lakás a miénk — sugárzik még másnap is az örömtől Orosz Józsefné. Mellé sün dörög a nagyobbik gyerek, a hatodik éves Józsika a nagy kéréssel. — Anyu, csak egy kicsit hadd legyek az erkélyen! Olyan szép onnan a város. Orosz József családja a legfrissebb honfoglalók egyike Komlón. A bányásznap előtt, szeptember 2-án kapták meg a kétszobás munkáslakást, a városközpontban. Jókorát szaladtak, amíg Máriapócsról a Mecsek aljába vetette őket jó sorsuk. A férj Pócspetribe való, a feleség Máriapócsra-. Jószerivel a megyét se nagyon hagyták el. — Mint akit szúrkálnak, alig bírt megmaradni otthon. Egyre csak azt hajtogatta, ő megy visszafele, annyira megszerette a bányát, az ottani embereket. így történt, hogy a család is elköltözött albérletbe. Egy évet sem kellett várniuk, mert a tízéves szerződés a bányával meghozta a lakást. Az asszony, Veronka meséli: — Idefigyelj, hékám! Minek öltözöl — állított meg egy reggelen az uram. — Hát a jószágot megetetni — kezdtem volna. Sóhajt egyet. — A malacka, a baromfi hiányzik, meg a kert. Egy utcával odébb nincs műszakban a férj, ő nyit ajtót. Betessékel a nagyszobába, a vadonatúj berendezés közé. Honfoglalók, Szabolcsból pedig a bányába jelentkezőkkel tartja a kapcsolatot. — Az ország minden részéből jönnek hozzánk. Mostanában ismét vannak Szabolcsból is egy páran. Vonzza őket a kereset, a sok juttatás, hiszen a családosok egy, másfél éven belül lakást kapnak, s azért nem kell fizetni egy fillért sem, mert a bánya megelőlegezi. Valóban így van. Sokan fogják a vándorbotot, hogy szerencsét próbáljanak. — Az apám is bányász volt, Berentén dolgozott — — Egy év alatt vettem mindent — büszkélkedik Varga Tóth Imre. — A bányában kilencezer alatt nemigen keresek. Befut a feleség a kislánynyal. Heverőt néztek a gyerekszobába. A bányásznapi hűségjutalomból a hűtőgép mellett ezt tervezték be nagyobb vásárlásnak. — Bökönyben laktunk az anyósomnál — kezdi a férj, miután kitöltötte a vendégnek járó hideg, habzó sört, a feleség finom kávéval kedveskedett. — Nekem is elég volt a szorongásból — kapcsolódik hozzá a feleség. — Mert amíg a férjem katona volt, Nyíregyházán laktam albérletben. Még a 27 évet sem érte el Varga Tóth Imre. De a tervei több évre szólnak. — Kossuth bányán dolgozom. Egy hónap után befogadott egy brigád. Csillés vagyok, de már azt is megcsinálom, amit a segédvájár. Szeretnék tanulni, 4—5 év múlva vájárvizsgát tenni. — Még hamarabb is lehet — kapcsolódik a beszélgetésbe kísérőnk, Mátyás Zoltán, a Mecseki Szénbányák munkaügyi osztályának munkatársa. Szakszerű a magyarázat, hiszen tíz évig Zobák aknán a föld alatt irányította a bányászatot, mint aknász. Most Az Orosz család az új lakás erkélyén — Edzésről jöttem — nyújtózik egyet Csonka László. — Lányi Botond A szín: ízlésesen berendezett szalon, a pamlagon hever az elbűvölő Aliciá. A senori- ta olcsó kiadású detektív- regényt olvas. Hirtelen nagy zajjal felcsapódik az ajtó, és egy férfi toppan be: arcán kendő, kezében kés. Alicia fel sem néz. Alicia: Ki az? A férfi hirtelen mozdulattal letépi arcáról a kendőt. A senorita ráismer, és vállat von; arcán mélységes unalom ömlik el. Fernando: Látom, megismertél, te hitvány áruló! Azért jöttem, hogy megbüntesselek. öt hosszú esztendeig vártam a napot, míg végül egyedül vagy itthon. Végre-valahára ütött bosszúm órája! Torkon ragadja Aliciát, és arca elé emeli a kést. Alicia: Megint borotvá- latlan vagy, Fernando! Mivel a férfi keze el van foglalva, félresandít, forgatja szemét, igyekszik megállapítani, mennyire borostás. Fernando: Talán nem volt időm borotválkozni. Alicia: Annyiszor megígérted már nekem, hogy borotválatlanul nem teszed ki a lábad hazulról. Femandó: Fittyet háMingote: fi senorita nyok a szavaidra, hűtlen teremtés! Azért jöttem, hogy megbüntesselek! Alicia: Bocsáss meg, Fernando... Te mindig kissé lusta voltál. De ha ismerni akarod a véleményemet, akkor hidd el: inkább borotvált képpel jöttél volna büntetni! Fernando: Nem hiszem, hogy a szakállamnak bármilyen jelentősége volna most! Alicia: Pedig nagyon jól tudod, hogy van jelentősége! Különben miért takartad el kendővel az arcodat? Mert szégyell ted, hogy borotválatlan vagy! Fernando: Egyáltalán nem. Hanem mert azért jöttem, hogy... Alicia: Nekem ugyan teljesen mindegy, miért jöttél... Eredj a fürdőszobába, és borotválkozzál meg, különben nem engedem, hogy megbüntess ... Fernando: Halj meg, csalfa teremtés! Alicia: Jó, jó, Fernando, meghalok. Okvetlenül meghalok. Csak előbb menj a fürdőszobába, és borotválkozzál meg. De minél gyorsabban, kérlek! Néhány perc múlva Fernando kijön a fürdőszobából, frissen borotvált arcát törülgeti. Fernando: Nos, te aztán mindig eléred, amit akarsz! Alicia: Ne morogj. így mindjárt más: most emberhez hasonlítasz. Fogd hát a késed, láss dologhoz. Fernando: Hűtlen teremtés ! Te .. . te ... Alicia: Mi vagyok? Fernando: Bocsáss meg ... nem tudlak megölni ... Egészen elment a kedvem, elpárolgott a harci elszántságom. A licia: Ha a dolog így áll, akkor menj szépen haza. Elfoglalt ember vagy, nem vesztegetheted az idődet, majd . eljössz máskor és megbüntetsz. Fernando: Rendben van, Alicia, köszönöm a meghívást. Okvetlenül eljövök és megbüntetlek. Viszontlátásra ... Fordította: Gellért György
