Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-06 / 183. szám
1981. augusztus 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 7" Balesetek C saknem harminc százalékkal csökkent az üzemi balesetek miatt kiesett munkanapok száma a megye ipari szövetkezeteiben. 1979-ben a táppénzes napok jóval meghaladták a nyolcezret, rá egy évre nem érte el még az 5900-at sem. Ezzel párhuzamosan kevesebb lett az üzemi baleset, csökkent a súlyosságuk foka, s hosszú idő után szerencsére halálos baleset sem történt. Mindezt csak a szerencsének köszönhetjük? Szó sincs róla. A münkavédel- mi előírásod "szigorúbb betartatása, a dolgozók tájékoztatása, rendszeres ellenőrzése, munkavédelmi szakemberek alkalmazása, — mindezek együttesen eredményezték a javulást. A szövetkezeti munkavédelem tervszerűbbé válásához, színvonalának emeléséhez jelentősen hozzájárultak az OKISZ elnökségének és a megyei szervnek nemrég megjelent előirásai is, amelyek a balesetek számának és súlyosságának mérséklésére születtek. Mára elérték, hogy a legtöbb ipari szövetkezetünkben vezetőségi üléseken is rendszeresen foglalkoznak a munkavédelmi helyzet alakulásával, időről időre beszámoltatják az ezzel megbízott vezetőket, nyomon követik, s elemzik a balesetek okát. Különösen szembetűnő a javulás a szakmunkástanulókat ért üzemi baleseteknél: tavaly kétszer fordult elő, szerencsére az is kisebb sérüléssel járt. E kétségtelen eredmények azonban korántsem jelentik azt, hogy szövetkezeteinkben minden a legnagyobb rendben van. Különösen akkor lehetünk elégedetlenek, ha ismerjük az idei esztendő első három hónapjának krónikáját. Szomorú, de tény, az előző év hasonló időszakához képest emelkedett az üzemi balesetek száma. Ezt még az sem magyarázza, hogy újabban a munkába való menet, illetve jövet közben történő baleset is üzemi balesetnek számít. Tavaly az első negyedévben 93, az idén 109 dolgozó járt szerencsétlenül. Halaszthatatlan feladat e számok növekedésének megállítása, csökkentése. Az okok közül igen előkelő helyen szerepel az egyéni védőfelszerelések és eszközök hiánya, használhatatlansága, a munkavédelmi előírások megszegése, örvendetes viszont, hogy az ital nem szerepelt a balesetet előidéző tényezők között. Az idei számok azt mutatják, a különféle ágazatok között messze az építőipar a legveszélyesebb, az összes baleset több mint a negyede itt történt. Sajnos azt tudomásul kell venni, hogy a legtöbb veszélyforrás valóban itt található, de szigorúbb intézkedésekkel biztosan csökkenteni lehetne őket. Mindnyájunk érdeke ezt kívánná; mert egy pillanatig sem szabad elfeledkezni arról, a legfőbb érték az ember. B. G. SOROMPÓN INNEN, SOROMPÓN TÚL Zöld út az építőnek \ Töltik a hídfőt A záhonyi közúti határ- átkelőhelyen reggelente né- hányan útlevél „nélkül” kapnak zöld utat; a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat dolgozói, akik több mint egy hónapja kezdték el az átkelőhelyi Tisza-híd ártéri szakaszának az átépítését. Amikor a helyszínre értünk, a híd- szakasz az úttest közepéig teljesen el Volt bontva. Az átépítési munkálatok irányítójának, Nagy Dániel művezetőnek nem ez az első ilyen jellegű feladata. Csen- gertől Püspökladányig, Debrecentől Ceglédig már számos közúti híd és felüljáró építésében szerzett tapasztalatot : herbírásúak kerülnek, átépítjük a hídfőket, és a tervek alapján előre gyártott vasszerkezettel és pályalemeztartókkal erősítjük meg a hidat. Végül elvégezzük a szükséges útburkolati munkákat, új acélkorlátokat szerelünk fel és a teljes festés után október végén az ártéri szakasz egészében a forgalom rendelkezésére áll majd. Légkalapács és betonszivattyú Kissé elcsodálkoztunk, mert alig néhány ember dolgozott az építkezésen. — Tízen vagyunk itt a vállalattól — mondja Filep Ernő brigádvezető. — A többség a vasbetonszerelő, de van néhány ács is, akik a zsalukat és dz állványokat szerelik fel. Kevés a kézi erővel végezhető munka, általában amit lehet gépekkel csinálunk. Kompresszortól áramfejlesztőig, légkalapácstól betonszivattyúig van itt minden, ezért is van csak ilyen kevés emberre szükség. — Nemcsak az átépítésen dolgozunk, hanem a szükséges betonelemek egy részét is itt helyben megcsináljuk. Á daru nem állhat meg Az ártéri híd felújítása természetesen a szabad ég alatt folyik, s a tűző nap épp úgy ellensége az építőknek, mint a zuhogó eső. Filep Ernő: — Eddig szerencsére elég jó időt fogtunk ki, és reméljük ezután sem lesz panasz rá. Igaz ugyan, ha esik az eső van hová behúzódni, de amikor itt a daru, nem lehet megállni, mert drága gép, messziről hozzák és nagy luxus lenne, ha kihasználatlanul állna, még ha szakad is az eső. Szaniszló Ferenc Nem frázis S okan úgy vélik, a néphadsereg, az MHSZ, az iskola dolga, hogy felébressze a fiatalokban a hazafias érzést. Mások még a szóval sem tudnak mit kezdeni, túl fennkölt fogalomnak érzik ahhoz, hogy mindennapi életükkel kapcsolatba tudják hozni. Holott a mindennapi hazafiság tudata is kell ahhoz, hogy ebben az országban, itt és most becsülettel és tisztességgel éljünk, dolgozzunk. Mert ez a lényeg: az igazi hazafiság, a romantikus közhelyekkel ellentétben, nem abban áll, hogy tudunk-e meghalni a hazáért. Hanem, hogy tudunk-e élni érte? Nemcsak a fegyveres testületek vagy az iskola dolga, hogy felébressze a fiatalokban egy nagyobb közösséghez való tartozás tudatát. Ehhez az szükséges, hogy az életét kezdő ember érezze, tapasztalja, mit jelent a közösség, hogyan éljen benne. Az első közösség, amivel találkozunk, a család. Itt tanulunk meg beszélni, s itt tanulunk meg úgy beszélni, úgy gondolkodni, úgy érezni, ahogy azt a család légköre kialakítja. Ez a kisközösségi atmoszféra is élő történelem. A háborút átélt idősebb generáció sebei nem hegedtek be nyomtalanul, félelmeik nem párologtak véglegesen el, s hitük és az országot újjáépítő erejük sem veszett a múltba. Abban, ahogyan gondolkodunk, elejtett szavaikban, fintorainkban, még vágyaink színezetében is ott vannak a halottak és külföldre szakadtak, a megfakult illúziók és megerősödött hitek — kinek-kinek a nemzet sorsától függő egyszemélyes történelme szerint. De a fiatalok közül sokan mintha nem tanulták volna meg szüleiktől, hogy a történelem szüntelenül ható, létező valóság, s hogy Magyarország nemcsak földrajzi egység, hanem mindannyiunk többé-kevésbé közös szituációja is. Ha a haza szót hallják, eszükbe jut mindaz, amit az iskolában oktattak nekik Rákócziról és Petőfiről —, de a kurucok és ezernyolcszáznegyvennyolc, továbbá ezerkilencszáztizenkilenc forradalmárai gyakran éppúgy meseszerű hősök számukra, mint Mátyás király, Könyves Kálmán vagy a hét honfoglaló vezér. Közelmúltunk pedig sokszor még ennyire sem él bennük. Barátom mondja, eladták a bizományiban a nászajándékba kapott ezüstkanalakat. De hát — sóhajtott fel az édesanyja — azok Sára nénié voltak! Na és? — kérdi a fiú. Ki az a Sára néni ? Hát akit a nyilasok elvittek — feleli az asszony, és néznek egymásra értet-: lenül. A nyilasok, a Horthy-korszak, s mindaz ami előtte és utána volt, a mai fiatalokat elhalványult távlatokból érinti. Sok szülő követte el azt a hibát, hogy nem törődött azzal, kialakul-e, s ha igen, milyen lesz gyereke történelmi tudata. Sőt, sokan úgy vélekedtek: minek szegény kisfiú lelkét azzal a sok rémséggel mérgezni. Elég volt nekem elszenvedni, emlékezetembe temetem azt az időt. Pedig nemcsak rémségek voltak azok, hanem az emberi helytállás, a tisztesség, az önzetlen segítőkészség példatára is közelmúltunk. S oda nyúlnak a ma gyökerei is. A család, a szülők történelmének ismerete nélkül aligha, vagy csak nagyon nehezen teheti sajátjává bárki is a nemzeti történelmet. A családnak, az iskolai osztályoknak-, az ifjúsági mozgalomnak óriási a szerepe, s a lehetősége abban, hogy kifejlessze a fiatalok önzetlenségét, segíteni akarását, egymás iránti felelősségvállalását. Az ember alapvetően közösségi lény, ahogy tud menekül a magányosságtól. Ha irányításunkkal nem, megtalálja hát másképp a közösséget a diák, a gyerek; de a legkevésbé sem mindegy, hogy a galeriban, vagy az iskolai önképzőkörben. Annak, aki egy galeri agresszív erkölcsi normái szerint él, hiába mondjuk a hazáról akár a legszebb szavakat. A fiatalok még képlékeny személyiségét kell úgy alakítanunk, hogy jelleme a közösségi értékektől formálódva szilárduljon gerincessé. S akkor könnyen megérti, hogy a haza szó nem frázis: s hogy érte lehet és kell is élni: tisztességes, becsületes, alkotó munkával. Sz. Sz. Szolgálati út A forgalom nem szünetel — Ennek a hídszakasznak az átépítése igen komoly feladatot jelent embereinknek. Ez ugyanis vállalatunk első forgalom alatt végzendő munkája. Nem lehet lezárni az egész hidat, hiszen akkor teljesen megbénulna a határ- átkelőhely forgalma, s ez nagy gondot okozna az ide érkező turistáknak, kamionoknak. Ezért úgy döntöttünk, hogy fél sávra tereljük a forgalmat, amíg az egyik felén elvégezzük a szükséges felújítást, majd hozzáfogunk a másikhoz is. így a gépjárművek sebességkorlátozással ugyan, de szabadon közlekedhetnek. Átadás október végén — A záhonyi Tisza-híd ár- téri szakaSZat közel húsz éve építették, így ez jelenleg már nem felel meg a határátkelő- hely növekvő forgalmának. A KPM megbízásából vállalatunk mintegy 10 millió forintos beruházással végzi a felújítást. A munkák során a kiemelt régi vasbeton gerendák helyébe új, nagyobb teK özönséges, minden boltban kapható inka- csikkvitlára lett volna szükségem. Elcaplattam ^legközelebbi ABC-be, hogy vegyek egy tucatot. Hiába fürkésztem azonban a regálokat, sehol semmi. A polcok közt feltűnés nélkül őgyelgő, vizslaszemű kartársnő arról biztosított : a raktárban sincs. Az üzletvezető . megnyugtatott: talán a jövő héten. Nem kapott. Egy hónap múlva sem. Más boltokban sem találtam. Az egyikben kértem a Vásárlók könyvét. Készséggel hozták. De megjegyezték: a bejegyzéstől még nem lesz se inkacsikk, se vit- la. Mondtam, majd meglátjuk. Megláttam. Hónapok múlva sem kaptam inkacsikkvit- lát. És a panaszomra se érkezett válasz. Amikor ezen fölháborodtam, egy megértő üzletvezető bizalmasan megsúgta: semmi okom a türelmetlenségre. Mert a panaszok intézésének megvan a maga szolgálati útja és időbe telik, míg á panasz olyan fórumhoz jut, ahol intézkedhetnek is. No, ennek én utánajárok, gondoltam. Először vállalati szinten foglalkoztak a panaszommal. Homlokráncoló kartárs följegyzést készített a bejegyzésemről Fejcsóváló előadónak, aki fölterjesztette Hümmögő osztályvezetőhöz. Ejha főosztályvezet ő már ügydarabot készített Nodeilyet igazgató- helyettesnek, aki áttette Hej- jajj igazgatónak. Ö átiratot szerkesztett a minisztériumnak, de előbb aláíratta Nahát vezérigazgatóval. A minisztériumba Ejnye- bejnye referenssel kezdődött a szolgálati út, aki Nono főelőadónak referált. Tőle At- tóltartok tanácsoshoz került az akta, majd Lehetbenneva- lami főtanácsoshoz, aki Hűha főosztályvezetőnek küldte meg döntés végett. Ő azonban nem vállalta, hogy olyan horderejű ügyben, mint az in- kacsikkvitla-hiány, határozatot hozzon, ezért tovább- küldte Ezbizonygond miniszterhelyettesnek. Nála véget ért a szolgálati út, de kiderült, nincs hatásköré a döntéshez. Lévén, hogy a gyártás nem a kereskedelemhez, hanem az iparhoz tartozik. Illetékesség okából hát áttette a panaszomat a társminisztériumba. Ott ugyancsak jól kidolgozott szolgálati út volt Szemöldökrántó iktató kartárstól Vannakmégnehézségek államtitkárig. Nála kiderült: ő sem illetékes. Mert az inkacsikkvitlát nem az ipar, hanem a szolgáltatás gyártja. Hogy ne legyek hosszadalmas ; elég tekervényes úton, de eljutottam a retyme- tyütyürkei Kelletteznekünk Tsz Valamibölélnikell melléküzemágához, ők gyártották az inkacsikkvitlát. Gyártották, mert amikor tavaly egyesültek a Talánígyjobblesz Tsz- szel, akkor az új elnök beszüntette a melléküzemet. Az elnök azt tanácsolta: írjak beadványt a szövetkezeti központhoz, indokoljam meg alaposan, hogy a hatékonyság, a termelékenység növelése és az importkiváltás érdekében milyen nélkülözhetetlenül fontos az inkacsikkvitla és kérjem a melléküzem újjászervezését. Óvott azonban a túlságos derűlátástól, azt mondta, ha el is fogadják netán a beadványomat, ne reménykedjem gyors elintézésben, mert a szövetkezeti központnak előbb engedélyt kell kérnie a minisztériumtól és annak megvan a maga szolgálati útja, nemkülönben annak is, hogy ők újból melléküzemet létesíthessenek. Mondtam az elnöknek: tudom, hiszen másfél évbe telt, míg a szolgálati úton eljutottam hozzá. És az fix, hogy én még egyszer nem megyek végig ezen az úton. Mindezekért elhatároztam: bármilyen fontos az infláció begyűrűzése elleni küzdelemben, és a hatékonyságot növelő innovációban az általam gyártott apapurinkaszikvizin- csikvizakva, én beadom az ipart, nem mérgelődöm tovább az előállításához nélkülözhetetlenül szükséges, tizfil- léres alkatrész, az inkacsikkvitla beszerezhetetlensége miatt. D acos elhatározásomat tett követte, műhelyemet fölszámoltam, és harzi kanárikat tenyésztek benne. Mellékfoglalkozásban, mert állást is vállaltam. Persze, többet jövedelmezett az apapurinkaszikvizincsikviz- akva, de az állásomban sem keresek rosszul. Ráadásul tiszta, szép, elegáns munka. Dolgozószoba pálmával, bársarokkal. Olyan titkárnővel, hogy Misziznek szólítja a Hilton pincére, amikor a kicsike ott referál nekem a villásreggelinél. És persze: kocsi, sofőrrel. Beilleszkedtem ugyanis a szolgálati útba. A szövetkezeti központban két hete én vagyok a Leszezmégígysé főosztály vezetője. Homoródi József
