Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-06 / 183. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 6. Reagan—Szadat-találkozó Kommentár Több puccs, mint esztendő C öppet sem irigylésre méltóak a bolíviai gyerekek, akiknek ha­zájuk történelmét kell be­magolniuk. Tankönyveik majd 200 puecsot sorolnak fel, többet, mint ahány esz­tendő függetlenségük óta el­telt. A legfrissebb hírügynöksé­gi jelentések arról számol­nak be, hogy Garcia Meza tábornok-elnök — aki ter­mészetesen maga is puccsal került hatalomra — engedve a mostani felkelés két veze­tője, Alberto Natusch Busch tábornok és Luis Anez Rive­ra tábornok követelésének, benyújtotta lemondását. A hatalmat a fegyveres erők parancsnokaiból álló juntá­nak adta át, ennek tagjai azonnal megkezdték a tár­gyalásokat a lázadás vezetői­vel. A szűkszavú, s sokszor el­lentmondó hírügynökségi je­lentések e legutóbbi puccs értékelését is megnehezítik. Némi támpontot az adhat, hogy a Bolíviai Munkásköz­pont, az ország legbefolyáso­sabb szakszervezeti tömörü­lése, támogatásáról biztosí­totta a felkelőket és megha­tározatlan időre sztrájkot hirdetett. Azt majd a közel­jövő igazolhatja, hogy a puccsista katonatisztek való­ban rászolgálnak-e a dolgo­zók támogatására. Egy biz­tos: Bolívia a mostaninál mélyebbre aligha süllyedhet. Dél-Amerika egyik legszegé­nyebb országának gazdasági helyzete a hozzá nem értő irányítás miatt kaotikussá vált. Virágzik a csempészet, a kokainüzlet, amelynek leg­befolyásosabb üzlettársait az Egyesült Államokban kell keresni. Hogy mégis bizakodva vár­juk a bolíviai fejleményeket, annak az az oka, hogy az egyetlen szervezett erőre, a hadseregre erjesztően hatot­tak a junta súlyos bel- és külpolitikai gondjai. Főként a közép- és alsótiszti vezetés^ ben erősödött meg azoknak a fiatal, hazafias, demokrata érzelmű katonáknak hangja, akik a hadsereget a politikai küzdőtérről vissza akarják küldeni a kaszárnyákba. E Bolívia jövőjéért őszintén aggódó, józanabb körök a ki­bontakozás útját a polgári szabadságjogok helyreállítá­sában, a demokratikus nyi­tásban látják. S. A. Amerikai—egyiptomi meg­beszélések kezdődtek szerdán délelőtt a Fehér Házban. Szá­dat egyiptomi elnök kedden este Londonból érkezett Wa­shingtonba, s szerdán először találkozott Reagan elnökkel., Reagan elnök előzetesen ki­jelentette, hogy az ismerkedő látogatás legfontosabb céljá­nak a személyes jóviszony ki­alakítását tekinti, s elsősor­ban „meghallgatni” készül az egyiptomi álláspontot a kö­zel-keleti helyzet és a Camp David-i „autonómiatárgya­lások” folytatásának problé­máiról. Szadat — keddi lon­doni sajtóértekezletén — amerikai tárgyaló partnerei Kedden az esti órákban le­mondott Luis Garda Meza tábornok. A katonai kor­mányzat vezetője televíziós nyilatkozatban jelentette be, hogy a fegyveres erők pa­rancsnokaiból álló juntának adta át a hatalmat. A junta tagjai Celso Torrelio tábor­nok, Waldo Bernal tábornok és Oscar Pammo tábornok. tudomására hozta: alapvető feltételnek tekinti, hogy az Egyesült Államok „teljes ér­tékű partner” maradjon az arab—izraeli békéltető erőfe­szítésekben. Ehhez viszont az szükséges, hogy Washington ismét felvegye a hat évvel ezelőtt teljesen megszakított kapcsolatokat a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel. Míg az első egyiptomi „fel­tétel” magától értetődő jóin­dulatra talált Washington­ban, a másodikat, a paleszti­nok bevonását a rendezési fo­lyamatba, Washington még a tárgyalások kezdete előtt ka­tegorikusan elutasította. Mint ismeretes, Meza erős nyomásra volt kénytelen megválni elnöki tisztségétől. Egy évig tartó kormányzása alatt már a negyedik alka­lommal követelték távozását. A katonai puccsal hatalomra került tábornok elleni fő vád az, hogy gazdaságpolitikájá­val válságos helyzetbe sodor­ta Bolíviát. Az új junta tagjainak beiktatása. (Kelet-Magyarország teie- foto) Husák fogadta Kulikov marsallt Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnöke szerdán fogadta a rövid munkalátogatáson Prágában tartózkodó Viktor Kulikov szovjet marsallt, a Varsói Szerződés egyesített fegyve­res erőinek főparancsnokát. A baráti megbeszélésen Gustáv Husák méltatta a Varsói Szerződés tagállamai fegyve­res erőinek a béke megőrzé­sére tett közös erőfeszítéseit és hangsúlyozta, hogy az im­perialista körök egyre erősö­dő agresszivitása szükségessé teszi a baráti hadseregek harckészültségének fokozását. Katonák vették át a hatalmat Bolíviában Xrkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij; Nehéz istennek lenni Rumata erőltetetten mo­solygott, és húzogatni kezdte lovaglócsizmája szárát. Vág­tázok. Igen voltak ilyenek. Tíz évvel ezelőtt Stefan Orlowski, más néven dón Ka- pada, ő császári felsége íjász­századának parancsnoka, ti­zennyolc esztori boszorkány nyilvános megkínzatása alatt katonáival tüzet nyittatott a hóhérokra, lekaszabolta a bi­rodalmi bírót, de a lándzsás palotaőrség felkoncolta. Mi­közben haláltusában vonag- lott, így kiabált: „Hiszen em­berek vagytok! Üssétek őket, üssétek!” — de nemigen hal­lották a szavát. Körülbelül ugyanabban az időben, a másik féltekén, Karl Rosenbaum, a németor­szági és franciaországi pa­rasztháborúk egyik legkivá­lóbb szakértője, más néven Pani-Pa gyapjúkereskedő, felkelést szított a muriszi pa­rasztok között, rohammal el­foglalt két várost, és egy nyíl­vesszőtől pusztult el, amikor a fosztogatásnak próbált vé­get vetni. Még élt, amikor helikopteren érte jöttek, de beszélni nem tudott, s csak bűntudatosan és értetlenül bámult. Nemsokára Rumata érkezé­se előtt pedig a kajszani zsarnok remekül álcázott, bi­zalmas barátja (Jeremy Tou- hnut, földreform-szakértő) hirtelen palotaforradalmat hajtott végre, magához ra­gadta a hatalmat, és két hó­napon át próbálta megterem­teni az Aranykort, makacsul válasz nélkül hagyta szom­szédai és a Föld dühödt fe­lelősségre vonását. Nyolc me­rényletet szerencsésen átvé­szelt, s végül az Intézet mun­katársainak mentőosztaga ra­bolta el, tengeralattjárón a Déli-sark melletti szigetbá­zisra szállította... — Ha meggondoljuk — dünnyögte Rumata —, hogy az egész Föld mindmáig azt képzeli, hogy a legbonyolul­tabb problémákkal a nulla­fizika foglalkozik... Don Kondor felemelte a fe­jét — No, végre! — mondta halkan. Lódobogás hallatszott, erős irukan akcentusú, heves szit- kozódás hallatszott. Az ajtó­ban megjelent dón Gug, az irukani herceg fő hálószoba­felügyelője, kövér, pirospozs­gás férfi hetykén kipödört bajusszal. S Rumata megint olyan mozdulatot tett, mintha oda akarna rohanni, hogy át­ölelje, mert hiszen ez Paska volt, dón Gug azonban hirte­len összeszedte magát, pufók ábrázatán mézesmázosság je­lent meg, könnyedén megha­jolt, kalapját melléhez szo­rította. Rumata futó pillan­tást vetett Alekszander Va- sziljevicsre. De Alekszander Vasziljevics eltűnt. A pádon a Főbíró és a Nagy Pecsétek Őre ült szétvetett lábbal. — Nagyon elkésett, dón Gug — mondta szemrehá­nyón. — Ezer bocsánat! — kiál­tott fel dón Gug, miközben könnyed járással közeledett az asztalhoz. — Négyszer fel­tartóztatott az arkanari ki­rály őfelségének járőre, két­szer valamilyen ripőkökkel verekedtem. Igaz is, nemes donok: kinek a helikoptere van a ház mögött? — Az én helikopterem — felelte zsémbesen dón Kon­dor. — Nekem nincs időm ar­ra, hogy útközben vereked­jem. Árpatöld az örök fagy vidé­kén Hárommillió négyzetkilo­méteres terület, alig 840 ez­res népességszám, szélsőséges időjárási viszonyok. Ezek azok az alapadottságok, ame­lyek Jakutiában a mezőgaz­dasági tevékenységet megha­tározzák. A köztársaság nagysága azonban csalóka — ahogy már szó esett róla, nö­vénytermesztés például még a terület egy százalékán sem folyik. És még ez is tisztelet­re méltó: itt tényleg a ter­mészettel való kemény küz­delem szükséges a legkisebb eredményhez is. A téli fagyok idején csak az üvegházakra lehet számí­tani, ám ez az általános ellá­táshoz kevés. Jakutföld ta­karmány, gabona, gyümölcs és egyéb élelmiszerek terüle­tén importra szorul a Szov­jetunió más vidékeiről. Még­is, erősödik az a törekvés, hogy a lehetőségekhez mér­ten csökkentsék a behozatal arányát. Nyáron a talaj egy­két méter mélységig felen­ged, megteremtve ezzel egy rövid gazdálkodási időszak alapfeltételét. A legfőbb cél az állattenyésztés számára szükséges takarmánybázis biztosítása. Jakutföldön ugyanis a ló- a szarvasmar­ha- és a rénszarvastenyész­tés a mezőgazdaság legfon­tosabb ágazata. A takar­mányfélék terméseredménye­it öntözéssel, trágyázással, il­letve különleges vetőmagok használatával igyekeznek nö­velni. — Legalább szénából ön­ellátók szeretnénk lenni — mondta Platon Terentyevics Tumoszov akadémikus, egy Pokrovszk környéki kísérleti gazdaság igazgatója. — Ta­valyi eredményünk 220 ton­na volt fejenként. A burgo­nya átlagtermése az elmúlt ötéves terv folyamán 75 má­zsa volt hektáronként. Öntő­Készül a rögtönzött kumisz­kóstoló zéssel, trágyázással el lehet jutni 120—150 mázsáig. Kü­lönleges művelési módsze­rekkel azonban el szeretnénk érni a 200 mázsás eredményt is. Ezen az éghajlaton ez az eredmény fantasztikus re­kord lenne. A káposzta vi­szonylag tűrőképesebb nö­vény, jobban alkalmazkodik a hideghez, fgy néhány faj­tája a burgonya termésered­ményeinek többszörösét ad­ja. — Teheneink tejhozama évente már meghaladja a 2— 2,5 ezer litert — folytatja Pla­ton Terentyevics, ismét fi­gyelmeztetve, hogy ezt az ada­Don Gug kellemesen elmo­solyodott, lovaglóülésben a padra telepedett, s így szólt: — Tehát nemes donok, kénytelenek vagyunk megál­lapítani, hogy a nagy tudo­mányé Budah doktor titokza­tos módon eltűnt. Kabani atya hirtelen for­golódni kezdett. — Don Reba — szólt öblös hangon, félálomban. — Budahot bízza rám — mondta kétségbeesetten Ru­mata —, és próbáljon mégis megérteni... Rumata felnyitotta a sze­mét. Már nappal volt. Az ab­lakok előtt botrányos jelenet folyt az utcán. Valaki ordíto­zott: „G-gaz-z-ember! Fel­nyalod ezt a mocskot! Ku- uss!... Szent Mika hátárg es­küszöm, kihozol a sodrom­ból!” Egy másik durva és re­kedt hang azt dörmögte, hogy ezen az utcán az embernek a lába elé kell néznie. „Reggel­tájt kis eső volt, az utcát pe­dig, maga is tudja, mikor kö­vezték ...” „Ne verjen, nemes dón ...” — dörmögte valaki odalent Ismerős hang. Ugyan ki le­het? Alighanem dón Tameo. Még ma visszanyeretem vele a hamahari gebét. Kiváncsi vagyok, érteni fogok-e valaha is a lovakhoz? Igaz, mi, Esz­tori Rumaták, ősidő óta nem értünk a lovakhoz; a harci tevék szakértői vagyunk. Ru­mata fejpárnája mellett kita­pogatta a selyemzsinórt, és néhányszor megrángatta. A ház legmélyén csegettyűk szóltak. A kölyök persze a botrányt bámulja, gondolta Rumata. Az ablakok előtt hallatszó szitkozódásra fülelt. Micsoda kifejező erejű nyelv! Csak le ne kaszabolja dón Tameo... Pocsék dolog, ha a nap dón Tameóval kezdődik... Ruma­ta felült, és a paplan alatt átkulcsolta a térdét. A kilá- tástalanság érzése nehezedik rá, szeretne azon töprengeni, mennyire gyengék vagyunk a körülményekkel szemben ... A Földön eszünkbe sem jut az ilyesmi. Ott egészséges le­gények vagyunk, akik átes­tünk a pszichológiai kondici­onáláson. és mindenre készen állunk. Kitűnők az idegeink, szemrebbenés nélkül végig­nézzük, amint ütlegelnek és kivégeznek másokat. Nagy személytelenítők vagyunk, még álmunkban sem beszé­lünk a Föld nyelvein. Kifo­gástalan fegyverünk van: a feudalizmus báziselmélete, amelyet dolgozószobák és la­boratóriumok csendjében, po­ros ásatásgödrökben, higgadt viták során dolgoztak ki... (Folytatjuk) tot is csak a szibériai körül­ményeket figyelembe véve szabad összehasonlítani. — Másrészt — teszi hozzá — en­nek a tejnek a zsírtartalma a szokásosnál lényegesen maga­sabb, 6—7 százalékos. A leg­híresebb pedig minden bi­zonnyal szovhozuk kumisz­üzeme. Van kedvük megnéz­ni? — kacsint ránk hamiskás mosollyal az igazgató. Készséggel beleegyezünk, s követjük a karámokhoz. Az apró termetű, kócos sörényű szibériai kancák békésen vi­selik el« fejőgépek szívóko­rongjait. Mellettük rögtönzött „ivópultot” rendeznek be szá­munkra, ám a kóstolás elől van, aki kitér, tudva, hogy a kumisz nem más, mint szá­munkra bizony szokatlan ízű, erjesztet lótej. (Illetve csak félig az, mivel tehéntejjel, s némi szesszel is keverik, mi­előtt kellő hőfokra lehűtve a vendég elé tennék.) Még egy újdonsággal ismer­kedtünk meg Jakutföldön: itt nemcsak a kolhozok és szovhozok foglalkoznak nö­vénytermesztéssel, hanem a különböző üzemek is. Kon- sztantyin Vaszilijevics Pod- kujko, a pokrovszki építő­anyaggyár igazgatója példá­ul legalább olyan büszkeség­gel kaluzolt minket az udva­ron felállítottt üvegházakban, mint a téglaégető kemencék mellett. Pedig ez utóbbiak nemcsak a tízezer lakosú, az ide száműzöttt forradalmár Ordzsonikidze emlékét féltőn és büszkén őrző település, ha­nem az egész körzet szükség­letére termelnek. Ám az üvegházi dolgozók­nak, vezetőknek egyaránt szívügye. Tavaly két tonna uborkát és paradicsomot szed­tek a „gyárudvari háztájiban” — ez a két termény a jukut- földi saláták elengedhetetlen alapanyaga. Külön ágyúsokat tartanak fenn virágoknak is. — Hogyan működik ez a furcsa melléküzemág? — kí­váncsiskodunk. — Ez valóban mellékes, bár igen fontos tevékenység szá­munkra — magyarázza Kon- sztantyin Vaszilijevics. — Ál­talában csak két-három dol­gozó ténykedik felváltva az üvegházakban. Egyetlen füg­getlenített kertészünkre fő- képpp az irányítás hárul, hi­szen munkásaink gyermekei is szívesen segítenek a műve­lésben. Ahol pedig sok száz fokig kell hevíteni a kemen­céket, ott, ugye nem lehet gond a melegházak fűtése sem. A termények jó részét a gyári óvoda kapja, vagy pe­dig dolgozóink vásárolhatják meg — persze az átlagosnál jóval olcsóbb áron. Érdekes, igaz, a szükség ál­tal diktált ez a kezdeménye­zés. A friss zöldség, a vita­min mindenkinek hiányzik. Egyre több kell belőle, csak­úgy, mint ahogy évről évre több gabonát, tejterméket és húst kell adni a lakosságnak. Hisz ne felejtsük el: a né­pesség a tervek szerint a nyolcvanas évtized végére majd ötven százalékkal lesz magasabb. Az újonnan érke­zők grandiózus gazdasági ter­vek valóra váltására jönnek, s legtöbbjük végleges otthont talál Jakutiában. Szegő Gábor <— Vége — JAKUTFÖLD! JEGYZETEK (3.) Háztáji a gyárudvaron

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom