Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-19 / 194. szám
1981. augusztus 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kevesebb is elég A nélkül, hogy naponként gondolnánk az energiaválságra, egyre takarékosabban gazdálkodunk a különféle energiahordozókkal. Az ok nyilvánvaló: a növekvő energiaárak. Lakásonként — folyó árakon számítva — évente 6000 —10 000 forintot költünk energiára (nem számítva a benzinköltséget.) Ez az energiaköltség sajnos egyre nagyobb lesz, minden érv tehát a takarékosság mellett szól. A jövőben épülő lakások már jobb hőszigeteléssel készülnek, ennek révén évente több mint ezer forintnyi költséget lehet megtakarítani. S aki még nem jött volna rá: az olajkályhák és a hozzá tartozó kémények karbantartásának, a készülékek beszabályozásának kézzelfogható eredménye van. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztás 15— 20 százalékkal csökkenthető . Minden lakosnak érdeke tehát, hogy több figyelmet fordítson háztartásának energiafogyasztására. Egy teljesen tranzisztorizált televízió évente 400—500 kWh-val kevesebb energiát fogyaszt, mint a csöves készülék, aminek eredményeként vidéken évente 800— 1000 forinttal kisebb a villanyszámla. A különféle hűtőszekrények napi energiafelhasználása 0,8 és 2,5 kWh között változhat. Nem mindegy tehát, hogy vásárláskor milyen hűtőszekrény mellett döntünk, lehet, hogy a drágább olcsóbb! Akárcsak azok az automata mosógépek, melyek „hagyományos” elődjeiknél ugyan ezer forinttal drágábbak, ám energiatakarékos programjaik miatt ez a befektetés pár év alatt megtérül. A lakosság energiafogyasztása — bár nem elhanyagolható — mégis csak egy része az ország összes energiafelhasználásának. Az energiagazdálkodásnak —, ami egyet jelent az észszerű felhasználással, —, tehát rendkívül tág tere van. Ezt fogalmazza meg az elkövetkező öt évre szóló energiagazdálkodási program. S hogy miért volt erre szükség egyáltalán? Nézzünk egy pillanatra a közelmúltba. 1973. és 1980. között a világpiacon a szén ára mintegy négyszeresére, a koksz és az urán ára ötszörösére, a kőolaj ára pedig tízszeresére emelkedett. Az energia- hordozók árnövekedése részint azt eredményezte, hogy az importőr országok fizetési mérlege deficitessé vált, másrészt, sok országban a gazdaság növekedési üteme lelassult vagy visz- szaesett, s csökkent az élet- színvonal. A kőolaj jelenlegi árának fenntartása — ami természetesen az exportáló országoknak busás hasznot hoz —, vagy emelése, (ami az olajmonopóliumok közös érdeke), elgondolkodtatta az importőröket. Már csak azért is, mert a prognózisok szerint a kőolaj 1990-ig gazdaságosan nem helyettesíthető, s addig megduplázódhat az ára. Marad tehát az egyetlen megoldás: takarékoskodni kell az energiával! A jelentős importra szoruló országok — hozzánk hasonlóan — nehézségekkel terhes évtizednek néznek elébe, s védekezésül új energiastratégiát dolgoztak ki. Ennek lényege, hogy a szükségletek növekedését lassítják, a hazai forrásokat fokozottabban hasznosítják, új eljárásokat, kutatásokat kezdenek mind az energia- termelésben, mind a fel- használásban. Magyarország — talán felesleges is mondani — kénytelen lemondani az új eljárásokról, s önellátásra sem rendezkedhetünk be. Az energiaszükségletek növekedési ütemének csökkentését alátámasztja az előttünk álló időszak lassúbb gazdasági növekedése, a termelési szerkezet kevésbé energiaigényes fejlesztése és az energiahordozók termelői és fogyasztói áremelésének hatására kibontakozó takarékosság. A hazai energiagazdálkodási program célja, hogy az energiaszükséglet — az elmúlt öt év mintegy 20 százalékos növekedésével szemben — legfeljebb 10 százalékkal növekedjen a VI. ötéves terv során. A program szerint a felhasználás 2—3 százalékának megfelelő import energiahordozót (kő- olajterméket és kokszot) olcsóbb tüzelőanyagokkal, (földgázzal, szénnel, hulladékokkal, geotermikus energiával stb.) kell helyettesíteni. A cél az, hogy a kőolaj és kőolajtermékek részaránya csökkenjen. A takarékosság persze magától nem volósul meg. A vállalatokat, a lakosságot az energia észszerű felhasználására kell ösztönözni. A nehéz esztendőket csak így tudjuk átvészelni. N. Gy. A kinek nagy cégekkel kapcsolata van, tapasztalhatja, hogy azok egyre növekvő késéssel fizetnek. Ez nem véletlen: minél jobban el tudják nyújtani a kifizetéseiket, annál tovább kamatozik pénzük a bankban. Az esedékes számlák nem fizetésének művészete szemmel láthatóan egyre jobban fejlődik, finomodik. Üjabban az egyetemeken doktori címet adnak a késedelmes fizetés tudományáért azoknak a diákoknak, akik pénzügyi ellenőröknek vagy könyvelőknek készülnek. A napokban alkalmam volt részt venni egyik vezető kereskedelmi iskolánk óráján, és mély csodálattal hallgattam a professzort, aki „Hitelezők, szállítók és magánszemélyek hitegetése” címmel tartott előadást. — Emlékeztek rá — így a professzor —, a múlt héten arról beszéltünk, mit válaszoljunk, ha egy mérges hitelező felhívja cégünket, hogy érdeklődjék, mi van tulajdonképpen a csekkjével. Ismételjük meg még egyszer? Steven, te vagy a bosszankodó hitelező, te pedig JoArt Buchwald: Tudomány seph, felvilágosítást nyújtasz! Steven felveszi a katedrán álló telefont, Joseph pedig az osztályhelyiség végén lévő hallgatót. Steven: — Itt Steven Keller. Érdeklődni szeretnék, miért nem fizetik ki a munkámért járó pénzt. — Pillanat, mindjárt utánanézek — mondja Joseph. — Dehogyis, maga hülye! — ordít a professzor. — Nem néz utána! Valakit megkér, hogy nézzen utána, ön ne barátkozzék Stevennel, mert akkor már tudni fogja legközelebb, kihez kell fordulnia. Josephet szemmel láthatóan bosszantja a dolog: — Megvisgáljuk az ügyet, Mister Keller. Szinte biztos vagyok benne, hogy máris megtörtént a fizetés. Hol tudom önt elérni? Steven megadja a teleA tarpai „Esze Tamás” Tsz-ben a lekaszált füvet Paládi Ferenc géppel gyűjti össze. (Császár Csaba felvétele) traktoros, rendsodró FALUSI BOLTOK '81 Konzerv, kávé, margarin, Nyári vásárlási szokások Két teli szatyorral a kezében lép ki a boltból a középkorú asszony. — Óh, ez csak amolyan hét eleji bevásárlás volt — mondja mosolyogva és már sorolja is a listát: — Vettem három kiló cukrot meg lisztet, egy kiló rizsét, két Rama margarint, májkonzervet meg egyéb apróságokat. Ilyenkor hétfőn veszem meg az egész hétre elegendő élelmiszert, másnapokon csak tejet, kenyeret kell venni. Közben a két szatyrot a bicikli kormányának két oldalára tette. — Sietek — mondja mentegetőzve —, délig még főznöm is kell. Felül a kerékpárra és elhajt. Napközben pangás Nyírgelsén kanyarodik a főút, ahol a község legnagyobb boltja található. Portálja, mint a többi falusi bolté. Cégére szerint vegyesbolt, ezt nem tagadja meg a kirakat sem. Fejsze, kapcsoló, bicikligumi, fogas, ételhordó, metszőolló, kancsó, szappantartó, petróleum- lámpa, éjjeli edény, tehénvakaró, pohár, s ki tudja még, mi díszíti az üveg mögötti részt, hívja fel magára a figyelmet. fonszámát, és visszateszi a hallgatót. — Rendben — mondja a prof. — Két hét eltelt. Joseph nem jelentkezett, tehát Steven újra hívja fel őt. — Hol a pokolban van tulajdonképpen a pénzem? — ordít Steven. — Már kerek három hónapja várom. Joseph válaszol: — Éppen most beszéltem a könyveléssel. Azon a napon, amikor beszéltünk, feladták. A professzor elégedetten bólint. Steven ordít: — De én nem kaptam meg semmit! Joseph: — Igen, a posta az utóbbi időben pocsék. Visszahívom. Steven: — Kérem kapcsoljon a főkönyvelőhöz! Joseph kérdően néz a professzorra: — És most mit tegyek?' — Adja át valakinek a készüléket — Steven nem ismeri a főkönyvelőt. Joseph Richárdnak nyújtotta a telefont. — Figyeljen rám — mondja Steven —, nekem a számláimat és az alkalmazottamat fizetnem kell. És ha kések a fizetéseimmel, 8 százalék kamatot A tágas boltban mindössze két vásárló van. Ügy látszik, kevesen választják a délhez közeli órát. — Annál többen jönnek reggel és délután — így a boltvezető, Orosz Miklós. Persze ez érthető, hiszen napközben dolgoznak az emberek. Csak az asszonyok, akik nem dolgoznak, meg a nyugdíjasok. — Legtöbben fizetéskor, -meg a nyugdíj kézhezvétele után jönnek hozzánk — folytatja a boltvezető. — Akkor aztán minden mennyiségben fogy a liszt, a cukor, a zsír, a kávé, meg a különböző konzervek. Tudja, itt falun még szívesebben vásárolnak az emberek előre egy hétre, vagy egy hónapra. Mellettünk egy kislány kér egy kenyeret és egy flakon olajat. Kávét is vesz. Csak legyen Három asszony beszélget a nyírgelsei főutcán. Gyerekekről, családról, háztartásról folyik a szó. Kérésemre témát változtatunk. Bartók Mihályné viszi a prímet. — Három bolt van a községben, talán elég is. A legnagyobb jól felszerelt. Van kell térítenem. Tehát: miért nem juthatok a pénzemhez? — Megvizsgáltam a számláját, Mister Keller — válaszol Richárd. — Itt valami gépelési hiba volt Néhány nap alatt rendbehozzuk. Megkapja a pénzét azon nyomban, amikor a jelenleg Japánban tartózkodó pénzügyi osztály- vezetőnk hazaérkezik. S teven kiválóan játsz- sza a szerepét: — Ha holnap nem lesz a kezemben a csekk, beperelem önöket! — Ja úgy •— válaszol Richárd. — ön a jogügyi osztályunkkal kíván beszélni. Maradjon, kérem a készüléknél, kapcsolom ... — Kitűnő, kitűnő — dicséri a professzor Richár- dot. — Nagyszerűen megtanulta a leckét. Ma azt vizsgáljuk, miként lehet a komputert a késedelmes fizetésért felelőssé tenni. Ha már minden személy részére, aki felelőssé tehető, sikerült kifogást talál- niok, bevonják az eljárásba a komputert. Ezt nevezzük a késedelmes fizetési mesterségben „különleges megoldásnak”. Fordította: Gáti István ott hűtőpult, csirkét meg disznóhúst is lehet kapni. Mintha csak akarattal tenné, először dicséri, csak a jót mondja el, utána feloldódik és sor kerül a hibákra is. — Csak tudja az a baj, hogy szombaton délután már nem, hétfőn délelőtt pedig még nem kapunk kenyeret. Kinek a hibája ez? Nem rendel eleget a boltvezető, vagy nem szállítják időben? Ez minket nem is nagyon érdekel, csak legyen. Legközelebb Nyírbátor van itt, de egy kenyérért az is messze van. — Mit gondol, ki dagaszt ma már kenyeret — kérdezi Magyar Istvánná. — Senki sem. Már a kemencék sincsenek meg. — Zsírt nagyon ritkán veszek — beszél Bartókné —, jobban szeretjük az olajat. — Ki jár vásárolni? — Az asszonyok — mondják mind a hárman. — Az asszonyok és az idősebbek járják a boltokat. Így szoktuk ezt meg. Hí volt a sláger? Boruzs Lajos több mint három évtizede kezdte a kereskedői szakmát, s kis kitérővel nyugdíjazásáig tizennyolc évet húzott le egyfolytában a nyírgelsei vegyesboltban. Feleségével együtt dolgozott. — Az idősebbek még jól emlékeznek az FMSZ-re — kezdi a beszélgetést. — Azok voltak csak a nehéz idők. Mindent magunknak szereztünk be, úgy hoztuk, ahogy tudtuk. Három évtizeddel ezelőtt az aratószalonna, pálinka, a kasza és a sarló volt a nyári sláger. Nyírmihálydiban laknak. Eleinte kerékpáron tették meg a három kilométeres földutat, később már autóbusszal jártak. — Szerettünk Gelsén dolgozni, bennünket is szerettek — kapcsolódik a beszélgetésbe Boruzsné. — ügy megismertük az embereket, hogy előre tudtuk, ki mit vesz. Nemegyszer kérdeztek meg bennünket, mit vegyenek karácsonyra, névnapra, esküvőre. Szinte egy nagy család közepe voltunk. Más a falusi boltok hangulata a városinál. Ismerik egymást az emberek, közvetlenebbek, nyíltabbak. Az igényük, a vásárlási formájuk azonban változott, hozzáigazodott a jelenhez. Sípos Béla Dilemmák VAJON MENNYI tizenéves fiatal tudja pontosan a középiskola utolsó évében, hogy mi az a munka, amivel szívesen foglalkozna egy életen át. Alighanem nagyon kevesen vannak. Ám ettől sokkal nagyobb baj, hogy a lehetőségeikkel, esélyeikkel sincsenek tisztában. Ez derült ki a megyei tanács munkaügyi osztályának felméréséből, amelyet az idén készítettek el először a középfokú iskolákban tanuló végzős diákokkal. A szakmunkásképző intézetekben 2500- an, a gimnáziumokban, szak- középiskolákban mintegy 2200-an válaszoltak a kiküldött kérdőívekre. A feleletekből azt próbálták megállapítani a szakemberek: hogyan képzeli el munkáját, jövőjét a közel ötezer fiatal. Legegyszerűbb helyzetben a szakmunkástanulók vannak. ök érettségi híján frissen szerzett szakmájuk birtokában munkába állnak. A nyár elején legtöbbjük már azt is tudta, hogy melyik vállalatnál, üzemben helyezkedik el. Nem így a gimnazisták és szakközépiskolások. A diákoknak csupán a fele —1110 fiatal — döntött úgy, hogy nem tanul tovább, hanem érettségi után munkába áll. A felmérés készítésekor — szemben a szakmunkásjelöltekkel — csak kevesen rendelkeztek munkahellyel: mindössze 72 gimnazista és 207 szakközépiskolás. A többiek-...? Válaszaikból úgy tűnik ködös elképzeléseik vannak a munkáról. A csak érettségivel rendelkezők többsége nem fizikai munkakört szeretne. Számukra legvonzóbb munka az adminisztrátor, az asszisztens, a gondozónő, a kereskedelmi eladó (elsősorban könyvesboltban). Ha elképzelésük nem valósul meg, akkor egy részük tartósan is vár (vagyis magával mit sem kezdő eltartottja marad akár hdr napokig, egy évig is a családnak), 129-en vállalkoznak munka melletti szakmatanulásra. Mások megyén kívül próbálnak szerencsét, s csak 41-en „fanyalodnak” végső esetben fizikai munkára. MAS HELYZETBEN vannak a szakközépiskolások, akik az érettségi mellé kapott szakképzettség birtokában kereshetnek munkahelyet. A már munkahellyel rendelkezők között csupán ketten találtak, a munkahellyel nem rendelkezők közül 72-en keresnek nem a szakképzettségüknek megfelelő állást. Ezek a tanulók (vagy a helyettük döntő szülők! már akkor elhibázták a pályaválasztást, mikor középiskolába jöttek, bár lehet, hogy az itt töltött négy év alatt vesztették el érdeklődésüké leendő foglalkozásuk iránt. A megkérdezett 2200 gimnazista és szakközépiskolás közül 1079-en jelentkeztek továbbtanulásra. Nagyon magas ez a szám. Ez egyrészt jó, hiszen bizonyítja, hogy sokan szeretnének tanulni, ugyanakkor rossz is, mert az elhatározás gyakran megalapozatlan. A jelentkezők között vannak, akik csupán azért felvételiznek: hátha sikerül. Általános tapasztalat, hogy a fizikai dolgozók gyerekei közül kevesebben választják a boldogulásnak ezt az útját, mint a nem fizikai dolgozók csemetéi. Legtöbben főiskolára készülnek, szép számmal mennek egyetemre, míg szakmunkástanulónak az idén érettségizettek közül csak 135-en jelentkeztek. A FELVÉTELI VIZSGÁK lezajlottak. S bár felmérés nincs róla, de az előző évek tapasztalatai és a jelentkezők túlzottan magas száma alapján valószínű, hogy többségüket elutasították. Nincs sok választásuk. Vagy munkába állnak (ami különösen a gimnazisták számára jelent gondot) vagy várnak, s jövőre újra próbálkoznak a felvételivel. <h)
