Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-19 / 194. szám

4 KELET-MAG YARORSZÁG 1981. augusztus 19. Kommentár Hz „ellopott cirkáló" esete A néhai Rejtő Jenő ma is hatalmas olvasótáborá­nak a hol Marokkóból, hol Teheránból keltezett hí­rek nyomán nyilván eszébe jutott az immár klasszikus „ellopott cirkáló”. A világ­sajtó az ügyet „az elkötött naszád esetének” nevezi. Az, hogy egy monarchista (sah-párti) szervezet „elköt­hette” a Párizs által iráni rendelésre szállított, már ré­gen kifizetett hadihajót, hogy eltűnhetett vele; hogy feltankolhatott a marokkói Casablancában — önmagjá­ban is valami fontosat jelent. Azt, hogy a mai iráni rend­szer ellen valóban jelentős erők hirdetnek — és vívnak is — harcot, méghozzá ese­tenként nemzetközi támoga­tással. E külső támogatás méreteit jól érzékeltették a legutóbbi fejlemények is. Baniszadr, a párizsi emigrá­cióban élő iráni exelnök, aki nemrég még Khomeini egyik leghívebb tanítványa volt, néhány napos szünet után is­mét megszólalt a francia fő­városban. Nyilatkozatainak hangja élesebb, mint valaha; a hatalmat Teheránban „tör­vénytelenül bitorlók” elleni felkelésre szólított fel, magát az ajatollahot sem kímélve, környezetét pedig egyenesen „zsarnokok, árulók és őrül­tek gyülekezetének” nevezte. Az a francia kormány, amely néhány napja még rendőrkordonnal akadályoz­ta meg, hogy Baniszadr meg­szegje a megállapodást és politikai tevékenységet foly­tasson, most mindezt szem­rebbenés nélkül tűri. Nem kell nagy éleslátás annak meghatározásához, hogy mi okozta a változást: valószí­nűleg az, hogy hazatértek Iránból a francia állampol­gárok ... Teheránban a parlament — az új elnök, Radzsai után — az új kormányfőt, Bohanart is beiktatta. Megszűnt tehát — legalábbis a felszínen — a sokat emlegetett kettős ha­talom és most már valóban minden kulcspozíció az úgy­nevezett iszlám fundamenta­listák kezében van. Ezt a ho­mogénnek tűnő hatalmat azonban igen komoly belső és külső erők összjátéka ve­szélyezteti, a legnagyobb kér­dőjel pedig változatlanul a fegyveres erők magatartása. H. E. Rrkagyij Sztrugackíj Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni 18. Nekem most már semmi dolgom az elmélettel, gondol­ta Rumata. Csak egyet tu­dok: az ember az értelem ob­jektív hordozója, mindaz, ami akadályozza az embert az ér­telem kifejlesztésében — rossz, és ezt a rosszat a leg­rövidebb időn belül ki kell küszöbölni. Bármilyen mó­don? Nem. Vagy talán mégis? Puhány vagy! — gondolta önmagáról. — El kell szánnod magad. Előbb-utóbb úgyis el kell szánnod magad. Hirtelen eszébe jutott dona Okana. Hát szánd el magad, gondolta. Kezdd vele. Szédü­lés fogta el arra a gondolat­ra, hogy mi vár rá. De ez jobb, mint ölni. Inkább mo­csok, mint vér. Lábujjhe­gyen átment a dolgozószobá­ba és átöltözött. Kezében for­Josef Czyrek lengyel külügyminiszter az NSZK-ban tár­gyal. A képen vendéglátójával, Hans-Dietrich Genscherrel (jobbra). (Kelet-Magyarország telefoto) Magyar felszólalás a leszerelési bizottságban A genfi leszerelési bizott­ság keddi plenáris ülésén felszólalt dr. Kömives Imre nagykövet, a magyar kül­döttség vezetője. Beszédében behatóan foglalkozott az Egyesült Államok kormányá­nak a neutronfegyverek gyártására vonatkozó dönté­sével. A nagykövet határo­zottan elítélte a rendkívül veszélyes lépést, amely — mint mondotta —, a katonai fölény megszerzésére irányu­ló leplezetlen törekvéseket tükröz. Rámutatott, hogy a neut­ronfegyverek gyártása súlyos következményekkel járhat, elindíthatja a nukleáris fegy­verkezési verseny minőségi­leg új szakaszát, és egyben növeli a nukleáris háború ki­robbanásának veszélyét. Tá­mogatva a szocialista orszá­gok küldöttségeinek javasla­tát, a nagykövet sürgette, hogy a bizottság a legköze­lebbi jövőben hozzon létre munkacsoportot, amelynek feladata lenne a neutron­fegyverek gyártásának, táro­lásának és használatának el­tiltásáról szóló szerződés ki­dolgozása. amerikai partraszállási gyakorlat Guantanamóban Amerikai haditengerészeti egységek hétfőn, az „Ocean Venture—81” hadgyakorlat részeként partraszállást haj­tottak végre a guantanamói haditengerészeti támaszpon­ton. Helyi idő szerint 7,30 óra­kor kilenc CH—46 típusú helikopter érkezett a térség­be és az öböl közelében ame­rikai katonákat tett partra. A bázison elhelyezett tü­zérségi ütegek megszólalta­tása után a deszanthelikop- terek a „Guam” helikopter- anyahajóról szálltak fel. Mint ismeretes, az Egyesült Álla­mok a guantanamói haditen­gerészeti támaszpontot tör­vénytelenül megszállva tar­tott 110 négyzetkilométer nagyságú kubai területen lé­tesítette. Az augusztus elején az Atlanti-óceánon kezdődött „Ocean Venture—81” hadgya­korlaton egy tucat ország vesz részt — az Egyesült Ál­lamok, Kanada, Hollandia, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság, Fran­ciaország, Portugália, Spa­nyolország, Kolumbia, Vene­zuela, Uruguay és Argentína, mintegy 120 000 emberrel, 240 hadihajóval és több mint ezer katonai repülőgéppel. A hadgyakorlatok karibi szakasza augusztus 10-én kezdődött meg a Puerto Rico melletti Vieques-szigeten vég­rehajtott légi és haditengeré­szeti partraszállással. Illeté­kes katonai források e part­raszállást a Grenada-sziget lerohanása próbájának minő­sítették. gáttá az abroncsot az adóké­szülékkel, majd határozottan az asztalfiókba dugta. Azután jobb füle mögé fehér tollat tűzött a hajába — a szenve­délyes szerelem jelképét —, felcsatolta kardját. Már oda­lent, amikor félrehúzta a re­teszt, jutott csak eszébe: ha dona Reba megtudja, akkor vége dona Okanának. De már késő volt visszafordulni. ★ A vendégek már egybe­gyűltek, dona Okana azon­ban még nem jelent meg. A hideg ételekkel megrakott asztalkánál a párbajaikról és kicsapongásaikról hírhedt ki­rályi gárdisták iddogáltak. A kandalló mellett idős, vézna hölgyecskék kuncogtak. Szép sorban ültek az alacsony pamlagokon, előttük pedig három kis öregember sürgö­lődött; a hajdani régensség korának híres piperkőcei, a rég elfeledett anekdoták utolsó ismerői. A terem kö­zepén dón Ripat állt, Rumata hűséges és eszes ügynöke, a rőföskereskedők szürke szá­zadának hadnagya, pompás bajusszal és mindenféle el­vek nélkül. Nagy kezét bőr­övébe dugta, hallgatta dón Tameót, aki zavarosan fejte­gette legújabb tervét, amely szerint a kereskedőknek elő­nyöket kell biztosítani a pa­rasztok rovására. Az asztalkánál ülő gárdis­ták harsányan üdvözölték Rumatát, aki barátságosan rájuk kacsintott, és körbe­járta a vendégeket. Köszön­tötte az öreg piperkőcöket, néhány bókot sütött el a dá­máknak. Rumatát megpillantva, dón Ripat összevágta a sarkát, dón Tameo pedig fojtott han­gon felkiáltott: — ön az, barátom? Milyen jó, hogy eljött, én már felad­tam a reményt ........Miként a sebzett szárnyú hattyú búsan könyörög a csillaghoz ...” Ügy unatkoztam... Ha nincs itt dón Ripat, meghaltam volna az unalomtól! Érezni lehetett, hogy dón Tameo kijózanodott volna ebédig, mégsem tudta meg­állni, hogy ne folytassa az ivást. — Vagy úgy? — csodálko­zott Rumata. — A lázadó Cu- rent idézzük? Don Ripat felkapta a fejét, és prédaleső pillantást vetett dón Tameóra. — ö-ö... — hebegett dón Tameo. — Curent? Tulajdon­képpen miért? ... No igen, én gúnyos értelemben tettem, higgyék el, nemes donok! Hi­szen micsoda Curen? Hit­vány, hálátlan demagóg. Én csupán hangsúlyozni kíván­tam ... — Hogy dona Okana nincs itt — kapott a szón Rumata —, és ön elunta magát nél­küle. — Éppen ezt kívántam hangsúlyozni. A hölgyek- még mindig tá- tott szájjal, merőn nézték a fehér tollat. Az öreg piper- kőcök negédesen kuncogtak. Végül dón Tameo is észre­vette a tollat, és összerezzent. — Barátom! — súgta. — Szüntelenül hajlongva las­san hátrált, visszakozott, odábbhúzódott, Rumatát pe­dig körülfogták a gárdisták. Valaki egy teli serleget nyúj­tott neki. — A becsületre és a ki­rályra! — jelentette ki az egyik gárdista. — És a szerelemre — tette hozzá egy másik. Rumata átvette a poharat, és hirtelen megpillantotta dona Okanát. Az ajtóban állt, legyezte magát és bá­gyadtan himbálta a vállát. Igen, szép volt! Egyáltalán nem felelt meg Rumata ízlé­sének, de kétségtelenül szép volt ez az ostoba, parázna tyúk. Óriási kék szem, sokat tapasztalt, finom száj, ügye­sen és gondosan lemeztelení­tett, pompás test... Rumata dona Okana felé indult. A szalonban levők elfordították a tekintetüket róluk, és buz­gón mindenféle semmiségről kezdtek beszélgetni. — ön tündöklő — mondta Rumata mélyen meghajolva. (Folytatjuk) Építőanyag-ipari Vállalat termékajánlata: SZILETON R RAPID gyorskötő szárazhabarcs PLANOROC aljzatkiegyenlítő BREPLASTA R belső glettanyag VLIESIN R homlokzatképző A termékekkel kapcsolatban további információt ad a KEMIKÁL marketing osztálya; Budapest VII., Kazinczy út 10. Telefon: 221-066. (HV—37) KUBA Harc a dengue ellen T öbb mint két hónap­ja országos harc fo­lyik a Kubában el­terjedt trópusi járvány, a dengue ellen. A trópusi sárgalázhoz hasonló tüne­tekkel, magas lázzal, heves végtagfájdalmakkal, kiü­tésekkel és súlyosabb ese­tekben belső vérzéssel já­ró betegséget állítólag egy szúnyogfajta terjeszti. Kubai orvosok elmond­ták: a védekezést nehezíti, hogy a denguét okozó ví­rus Kubában eddig telje­sen ismeretlen volt, ezért ellenszerét nem szerezték be. A betegség először a fővárosban jelentkezett, majd gyorsan átterjedt az ország más vidékeire is. A leginkább súlytott terü­letek: Havanna és az or­szág keleti térsége. A krí­zis július 6-án volt. Ezen a napon 12 ezren beteged­tek meg. Ettől kezdve a járványos megbetegedések száma csökkent, s augusz­tus elején már 4 ezerre be­csülték. A szomorú sta­tisztikához tartozik, hogy a denguét összesen 300 ez­ren kapták meg — több­ségükben gyermekek —, és 113-an meg is haltak. Július 26-án, Kuba nem­zeti ünnepén, a Moncada ostromának 28. évforduló­ján egy évig tartó harcot hirdettek a betegség le­küzdésére, s a járványt terjesztő moszkítók kiirtá­sára. Ez alatt az időszak alatt átvizsgálnak és fer­tőtlenítenek minden házat és minden lakást, gyakor­latilag az ország minden darabját. A védekezésre fordítandó költségek óriá­siak, csupán hatóanyagból 6711 tonnát importálnak, 16,5 millió peso értékben. A nemzetközi közvéle­mény együttérzéssel szem­léli a kubai nép harcát a járvány ellen, s nem kevés segítséggel járul hozzá le­küzdéséhez. A Szovjetunió például permetezőberen­dezések és különböző ha­tóanyagok térítésmentes szállítását ajánlotta fel. Egyes nyugati országok ugyanakkor úgy tesznek, mintha nem lennének ér­dekeltek a járvány leküz­désében. A betegség kez­deti időszakában például Kuba a Lucaba nevű mexikói—amerikai vegyes érdekeltségű céggel tár­gyalt a malathion ható­anyag beszerzéséről. Az amerikai fél közbelépésére azonban a tárgyalások megszakadtak. Ennek kö­vetkeztében Kuba a leg­nehezebb napokban nem tudott hozzájutni a szük­séges gyógyszerekhez. S. A. Vidám hangulat uralkodik a Ba Dinh-i körzet egyik óvo­dájában. A gyermekek — igaz, némi segítséggel — ban- buszból készítenek játékokat. Minek ez önnek? Ne adj’ is­ten, belép dón Reba... — Ne beszéljünk erről — mondta Rumata, s türelmet­lenül körültekintett. A gárdisták közeledtek a serlegekkel. — ön olyan sápadt... — súgta dón Tameo. — Megér­tem: a szerelem a szenve­dély ... De Szent Mikára mondom! Az állam minde- nekfölött... Meg veszélyes is... Megkülönböztetett figyel- met_ fordítanak a gyermekek egészségügyi helyzetére is. A francia gyarmatosítás kor­szakában a gyermekhalandó­ság körülbelül 300—400 ezrer lék volt (az adat 1938—39-es) — napjainkra ez töredékére csökkent. A gyermekorvosok munkáját sok ezer nővér, ápolónő segíti. Képünkön: meo nemzetiségűi gyermekek ellenőrző orvosi vizsgálaton vesznek részt. Vietnami gyerekek N em túlzás kijelen­teni: Vietnam fia­tal ország. A kö­rülbelül 51 milliós állam lakosságának a becslé­sek szerint több mint fe­le, legalább 26—28 mil­lió lakos 18 éven aluli Az országban mintegy 50 ezer bölcsőde működik — a rászoruló gyerme­kek majd felét tudják felvenni. A hanoi Lenin park­ban külön vidámpark­szerű rész várja a kör­hinta ifjú hódolóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom