Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-19 / 194. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 19. Ősbemutató holnap Beszélgetés Vántus István zeneszerzővel Változott a program Változás történt a ze- i nei napok augusztus 20-i programjában. A műsor > Vivaldi Glóriájával kez­dődik, majd Vántus Ist­ván művének, a Frag­menta Bathoriana című > kantátájának az ősbe­mutatójára kerül sor. , Ezt követi Händel Vízi zenéje és Csajkovszkij , D-dúr hegedűversenye. Az eseményen a Nem­zetközi Ifjúsági Zenei Tábor zenekara, a Deb­receni Maróti kórus, a Nyírbátori Áfész Tinódi vegyes kara működik közre. A karigazgató: Czövek Lajos, és Szabol­csi Miklós. Vezénye': Jancsovics Antal. Augusztus 22-én, szom­baton Liszt Hungária Tasso-ja és Kodály Psal­mus Hungaricus-a sze­repel a zenei napok programjában. Közre­működik a Debreceni MÁV filharmonikus ze­nekar, a Debreceni Ko­dály kórus, a Nyírbáto­ri gyermekkar és Kö­röndi György. Vezényel: Németh Gyula. A zenei napok záró­eseménye augusztus 30- án, vasárnap lesz. Ekkor Bach Máté Passióját hallhatja a zeneszerető közönség. A művet a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara, a Ma­gyar Állami Operaház kórusa és a Horváth Mi­hály téri Állami Általá­nos Iskola kórusa mutat­ja be. Közreműködik: Zempléni Mária, Takács Tamara, Fülöp Attila, Németh Gábor, Faragó András, Sólyom Nagy Sándor, Nagy János, P. Szabó Anikó (csembaló), és Trajtler Gábor (orgo­na). Vezényel: Kóródi András. Szentendre Nyírbátnrban Biztosan kevesen van­nak, akik még nem lát­ták, amikor a televízió a szentendrei iparművé­szek alkotásait és a vá­sári komédiások előadá­sait mutatta be. Most nem kell ehhez tévét nézni a nyírbátoriaknak és a környék lakóinak sem: augusztus 20-án, 21-én, 22-én Nyírbátorba költözik Szentendre. A templom alatti térség­ben, az iskola udvarán sátrakban mutatják be portékáikat a szentend­rei fiatal iparművészek és a szőrmékből, bábuk­ból, kerámiákból, texti­lekből, makramékból vásárolni is lehet. A szentendrei vendé­gek nemcsak vásárról, hanem vidámságról is gondoskodnak; 21-én bábszínház és vásári ko­média szórakoztatja az érdeklődőket. Ugyanebben az idő­ben látható a múzeum­ban a szentendrei kép­zőművészek kollektív tárlata és Ligeti Erika szentendrei szobrászmű­vész éremkiállítása. Az új jogszabály nyomában Erősödik a társadalmi kontroll a lakáselosztásban Tanácsi bérlakások elosz­tására készült tervezet került közszemlére a napokban. A tanács épületének lépcsőhá­zában kifüggesztett névjegy­zékről bárki véleményt mondhat. A beérkezett észre­vételek után a lakáselosztó társadalmi bizottság elé ke­rül a névjegyzék, s az esetle­ges módosításokat követően hagyja majd jóvá a végre­hajtó bizottság. A lakáselosz­tásnak most különös jelentő­séget ad az a tény, hogy nem­rég jelent meg rendelet a la­kásgazdálkodásról, ezért dr. Nagy Lászlótól, a végrehajtó bizottság titkárától a mosta­ni helyzetről kértünk tájé­koztatást. — Lakást osztani mindig nagy gond, és nagy felelős­séggel járó feladat, mert min­dig több az igénylő, mint amennyi lakást elosztha­tunk. Ebben az évben külö­nösen nagy gond, mert bár igaz, hogy most nyolcvan la­kást oszthatunk el, de majd­nem a tervidőszak végéig, 1984-ig, nem lesz több laká­sa a tanácsnak, csak az eset­leg megüresedett lakások oszthatók újból el. Most két­százhúsz jogos igénylőt tar­tunk nyilván, akik valameny- nyien tanácsi bérlakásra vár­nak, s alig egyharmaduk igé­nyeit tudjuk csak kielégíteni. — Érezteti-e már hatását az új jogszabály? Igen. A háromszoros lakáshasználat­bavételi díj kifizetése ösztö­nöz a tanácsi lakások vissza­adására. Ez számokban kife­jezve annyit jelent, hogy ed­dig 18—20 lakás visszavéte­lére került sor, s ez akkor is sok, ha az összes tanácsi bér­lakásnak alig több, mint há­rom százaléka. Tulajdonkép­pen örülnünk kell, hogy so­kan saját erejükből oldják meg ezután a lakásgondjai­kat, s ezért mondanak le a tanácsi lakásról, ám e kedve­ző tendencia mellett aggálya­ink is vannak, mert nem ki­zárt, hogy a lakásról lemon­dok között olyan családok is lesznek, akik saját elhelyezé­süket nem tudják majd tar­tósan, és megfelelően megol­dani. — Arra gondolok itt, hogy néhányan rosszabb állapotú, régebben épült lakást vásá­rolnak majd a leadott tanácsi lakásért kapott összegből, s ha ezek fenntartására nem fordítanak majd kellő gondot, számolni lehet a lakások életveszélyessé válásával, s azzal, hogy újból nekünk kell majd ezeket a családokat el­helyezni. — A megfelelő gazdálkodás érdekében fokozottan támo­gatjuk a minőségi lakáscseré­ket. A most kifüggesztett név­jegyzékben harmincegy ilyen lakáscserét szerepeltetünk. E cserekérelmek kielégítésénél figyelembe vettük a családok szociális helyzetét, létszámát, s ami a rendelet célja is volt, az igények kielégítésében a fokozatosság elvét is szeret­nénk biztosítani. A kisebb keresetű fiatalokat, először kis és olcsóbb bérű lakások­hoz szeretnénk juttatni, s számukra is az lenne az ideá­lis, ha akkor juthatnának komfortosabb, magasabb bé­rű lakáshoz, ha a keresetük is növekszik majd. — Az utóbbi években a la­kásgazdálkodásban és a la­káselosztásban erősödött a társadalmi kontroll s ezzel együtt nőtt a bizalom. Egyre kevesebben feltételezik, hogy a tanácsi lakásokkal egy em­ber, vagy egy kisebb ember- csoport rendelkezik, egyre többen tudják meg, hogy az elosztás szigorúan a pont- rendszer alapján történik, s hogy kik kapják, afölött tár­sadalmi bizottság dönt. Az a tapasztalatunk, hogy az utób­bi években az elosztás talál­kozik a társadalmi elvárás­sal, az emberek igazságérze­tével, s ez akkor is így van, ha azok, akik kimaradtak a névjegyzékből, nem minden­ben értenek a bizottsággal egyet. ■Ar Bemutatjuk az ötéves idő­tartamra újjáválasztott La­kásügyi társadalmi bizottsá­got, amely a korábbi évek­ben is nagy segítséget nyúj­tott a névjegyzéktervezet ösz- szeállításában, a környezet- tanulmányok készítésében. A tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén Kókai Ist­vánt, az áfész, Lóránt Antalt, a KISZ-bizottság, Kocsis Ber­talant, az építő és szakipari szövetkezet, Csadó Tibornét, a Csepel, Kovács Sándort, a növényolajgyár, Csapos Já­nost, a cipőgyár dolgozóját és Hardi Jánost, a Hazafias Népfrontbizottság tagját bíz­ta meg a társadalmi bizott­ságra háruló feladatok ellá­tásával. A bizottság ebben az év­ben 82 összkomfortos tanácsi bér- és 32 összkomfortos OTP beruházásban épülő új lakás elosztását végzi el. tavalyról megismert bará­tom, igen jól összeszokott már a társaságunk, örülünk, hogy neves és nagy tudású művészektől tanulhatunk, akik segítik zenei ízlésünk, technikánk fejlesztését. Papp Gábor Pécsen lakik, de ősztől Pesten folytatja a zenei szakközépiskolai tanul­mányait. Komoly tervei van­nak a jövőt illetően: művész­nek készül. Pár perce érke­zett a zenekari próbáról. — Most van egy kis időm a vacsoráig, és vagy fél órám a Bach-estig, amit a városi tanács dísztermében hallgat­hatnak a zeneszeretők. Régi ismerősöm a város: ez a ne­gyedik alkalom, hogy tábor­lakó vagyok. Délelőtt rend­szerint egyéni és kamaraze­nekari órák vannak, délutá­nonként szólampróbákra vagy zenekari foglalkozásokra me­gyek. Én is megragadok min­den alkalmat a zenélésre. Szenthelyi Miklós hangszeres foglalkozásai nagy élményt jelentenek, de szívesen hall­gatom a zeneelméleti, eszté­tikai előadásokat is. A szer­vezők körültekintő figyelem­mel gondoskodnak kényel­münkről, a szabad órák hasz­nos eltöltéséről. Remélem, még sok nyáron vehetek részt a tábor munkájában, ahol valamennyiünk közös öröme a zene . .. N. K. Ötödik alkalommal „Főnyeremény ez a tábor.. “ Fiatal muzsikusok továbbképzése Az idén ötödik alkalommal nyitotta meg kapuit Nyírbá­torban a nemzetközi ifjúsági zenei tábor augusztus 3-án, hogy a hazai és a környező országokból érkező fiatal mu­zsikusoknak lehetőséget te­remtsen zenei tanulmányaik elmélyítésére, a közös munka örömeinek átélésére. A Há- mán Kató Középiskolai Kollé­gium ad otthont most is a száznál több fiatalnak, akik a tizenhat művésztanár irá­nyításával képezhetik tovább magukat, fejleszthetik tudá­sukat. Lubik Tünde ősszel lesz negyedikes a zeneművészeti főiskolán, Budapesten. — Tavaly voltam itt elő­ször, mint ösztöndíjas. Na­gyon jók voltak a benyomá­saim, ezért az ismerőseim közül sokakat „elhoztam” az idén magammal a táborba: jó pár embert rábeszéltem, hogy tartsanak velem. Va­gyunk is most annyian hege­dűsök, hogy három csoport, három zenekar is alakulha­tott. Nagyszerű alkalom ez a három hét a tanulásra, a hangszerkezelés csiszolására, a különböző korok zenéjével való ismerkedésre. Cizmarovic Juraj Bratisla- vából érkezett, az ottani konzervatórium ösztöndíjasa. — Az én hangszerem is a hegedű. Jól érzem magam a táborban, ha lehetne, más­kor is eljönnék. Vannak már nyírbátori barátaim is, akik gyakran érdeklődnek, hogy nem túl megerőltető-e ez a sok gyakorlás, próba, miért nem megyek velük kirándul­ni. Én azért jöttem, hogy dol­gozzak és gondolom így van vele a legtöbb táborlakó is. Kevés az az idő, amit kirán­dulásokra, sétákra szakítunk, bár én úgy érzem elég jól is­merem Nyírbátort. Láttam a műemléki nevezetességeit, jártam a város gyáraiban, üzemeiben. Szerencsésnek érzem magam, hogy itt le­hetek, hogy hallgathatom Ruha István hegedűművész játékát. Csodálatos példaként áll előttem tudásával, tempe­ramentumával, a közvetlen­sége pedig naponta elkápráz­tat. — Számomra főnyeremény ez a tábor — mondja Bácsi Györgyi, aki az elmúlt nyá­ron is járt már itt. — Az idén befejeztem Budapesten az akadémiai tanulmányai­mat, de a hegedülést nem tudom abbahagyni. Valószí­nűleg továbbtanulok majd. Ebben az évben később ér­keztem mint a többiek, mert egy kéthetes Bartók-szeminá- riumon vettem részt Szom­bathelyen. Itt Szenthelyi Miklós csoportjában játszom főképp ' ’’énét. Sok még a Az oldalt összeállította: BALOGH JÓZSEF Még egy nap és ritka zenei események résztve­vői lehetnek a komoly ze­ne kedvelői: Nyírbátorban lesz az ősbemutatója Ván­tus István Liszt-díjas ze­neszerző legújabb művé­nek, a Fragmenta Batho­riana című kantátának. Mi ihlette a művészt a zene­mű megírására? — erre kerestük a választ a be­mutató előtt, amikor egy zenekari próbán találkoz­tunk Vántus Istvánnal. — A kezdet akkorra nyúlik vissza, amikor Nyírbátor fennállásának 700. évfordulóját ünnepel­te. Szabolcsi Miklós, a zeneiskola igazgatója ja­vasolta, hogy az ünnep tiszteletére komponáljak egy darabot. A meghívást nagyon nehezen fogadtam el. Nem azért, mintha nem lett volna kitüntetés, de nagy felelősséget is je­lentett egyben. Nagyon fontosnak tartottam, hogy olyan darabot írjak, amit mindenki, az idézőjelbe tett egyszerű emberek, az én rokonaim is megértse­nek, ugyanakkor szakmai mércével mérve is megáll­ja a helyét, s engem mint zeneszerzőt is bemutat. — Ha már a rokonai­mat említettem, azt is el­mondom, hogy Vaján szü­lettem, s akkor is szabol­csinak tartom magam, ha piciny gyermekkoromban elkerültem innen. Anyai ágon évszázadokra vissza­menőleg itt élt minden ősöm, s engem is sok, kedves, olykor kellemet­len emlék köt a megyé­hez. Amikor Nyírbogáton laktunk, s szekérrel^ be­jöttünk a városba, — mert a nagy házak miatt ne­künk Bátor akkor is vá­ros volt — hátborzongató történeteket hallottam a város alatt vezető alag­utakról. — Nem panaszkodni aka­rok, de ezen a kantátán rengeteget dolgoztam. A szövegét például a Nyír­bátorban található szöveg­töredékekből állítottam össze. Az első tételhez a vörösmárvány sírköves tö­rökverő Báthori síremlé­kének első nyolc sorát használtam fel, amely Bá­thori István dicsőségét örökíti meg. A második tétel a Krucsay János te­metésén elhangzott gyö­nyörű magyar barokk bú­csúztató néhány metszete, amelyre Szalontai Barna­bás hívta fel a figyelme­met. A harmadik tétel — mint az első — újból la­tin nyelvű, ez pedig a másik Báthori, a zsoltár­író Báthori István szürke kőkoporsóján található Ja­nus Pannónius-verstöre- dék. — Míg a darabon dol­goztam, többször is végig­gondoltam: hogy hol is hangzik ez el először, s azon töprengtem, hogyan lehetne a nyírbátori re­formátus templomnak és környékének adottságait is felhasználni. így született az ötlet, hogy egy basszus­hang, vagy bariton lesz a szószéken, a vegyes kar és a zenekar a földszinten, az orgona pedig természe­tesen marad a helyén, a karzaton, s mellette egy trombita is megszólal majd. Néhány másodperc­re megkondul a torony legkisebb harangja is. — Augusztus 10-e óta vagyok itt Bátorban, mert részt akartam venni az ősbemutató előkészítésé­ben. Örömmel láttam, s látom, hogy milyen lelke­sen dolgozik a Nyírbátori Tinódi kórus Szabolcsi Miklós irányításával, ho­gyan készül a zenei tábor zenekara Jancsovics An­tal, s a Debreceni Maróti kórus Czövek Lajos veze­tésével. A Fragmenta Bathoria­na holnap, augusztus 20- án hangzik el a XV. nyír­bátori zenei napokon. Ki­emelkedő zenei esemény lesz. Adatok az egészségügyről: Tudja-e — hogy míg 1976-ban ezer bölcsődés korú gyerekre 57 hely jutott, addig 1980-ban már 155? — hogy öt év alatt 39-ről 19,8 ezrelékre csökkent a csecsemőhalandóság ? — hogy Nyírbátorban az anyatej begyűjtő állomás évente 100—110 liter anyatej begyűjtésével és szétosztásá­val járul hozzá a csecsemők táplálásának javításához? — hogy a körzeti orvosi rendelőkben évente 56—57 ezren jelennek meg? — hogy romlott, három­ezerről háromezer-egyszáz­ra nőtt az egy orvosi kör­zetre jutó lakosság száma? — hogy öt év alatt más- félszeresére nőtt a központi orvosi ügyeletén ellátott be­tegek száma? — hogy a harminc hellyel működő öregek napközi ott­hona mellett évente 11—13 idős embert részesítenek há­zi szociális gondozásban? — hogy 1976-ban 154 eset­ben 82 ezer forint szociális segélyt fizetett ki a tanács, 1980-ban 232 esetben 428 ezer forintot fordítottak ilyen célra? A Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetben a QUITHAL — svájci cég — részére készítenek munkaruhákat. Mészáros Mária szalagközi meós az összeállítást ellenőrzi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom