Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
Furcsának találtam kérését, hogy egy ideig ne írjunk az ön által vezetett intézményről. Ritka az ilyen kívánság. Többen vannak, akik szóban, levélben, telefonon arra buzdítanak bennünket, hogy írjunk a munkahelyükről, mert ott jól mennek a dolgok. Némely vezető a sajtóbeli szerepléssel kívánja felhívni a felettes szerv figyelmét önmagára. Jól néznénk ki azonban a tárgyilagosság, a hitelesség íratlan normáival, ha az egyéni kívánságok szerint keresnénk színhelyet, alanyokat írásainknak. íratlan normáinkhoz az is hozzátartozik, hogy előzőleg tájékozódjunk, s lehetőleg ne olyan üzemről, vállalatról, intézményről írjunk pozitív riportot, ahol rosszul mennek a dolgok. Ez legtöbbször így is van, kivéve, ha a tájékozódásunk nem elég alapos, vagy a látszat megtéveszti a toliforgatót. Elnézését kérem, hogy saját műhelygondokkal is igénybe veszem figyelmét, de úgy gondolom, nagyritkán ezekről is kell szólni — nemcsak olvasói ankétokon. Kívánsága, hogy ne írjunk, illetve kevesebbet írjunk az önök intézményéről, ugyanis a krónikás számára is tartogat tanulságokat. De előbb az ön által említett kérdést hoznám szóba, hogy olvasóink is értsék, miről is van szó. ön azt mondta, köszöni az intézmény munkája iránti figyelmet, támogatást, az eddig megjelent riportokat, egyéb írásokat. Azok a valóságról szóltak, nem nagyították fel az intézmény eredményeit, nem avatták „szentté” önt és a, munkatársait, mégis a csönd most hasznosabb lesz. Néhány — de különösen egy hasonló — intézmény vezetője „allergiás”, ha megjelenik az újságban bármi az önök munkájáról. Eleinte csak ékelődve mondogatta: „Mennyibe kerül ez neked, hogy szerepelsz a sajtóban?” Legutóbb már többről volt szó. Közös felettes szervüknél is eljárt az illető, valósággal kikérve magának, hogy az önök intézményét futtatják: etikátlan önreklámozás. Ez tehát az oka, hogy ottjártunkkor ön tartózkodóan fogadott bennünket. Akkor úgy gondoltuk, talán valamit elírt, elértett, rosszul értelmezett valamelyik munkatársunk, s az így megjelent tudósítás kellemetlenséget, velünk szemben pedig bizalmatlanságot okozott. Kissé megkönyebbültünk, amikor az igazi okot megtudtuk, de teljesen azóta se nyugodtunk meg. Az emberi irigység, jól tudjuk, létezik és nem szabad beletörődni, vagy nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki, mint amennyit érdemel. De megbékélni sem szabad vele, különben egy-egy munkahelyen nem lehet megdicsérni a jól dolgozó brigádot, részleget, mert a többiek irigykedni fognak. Dehát, ha az a brigád, részleg igenis jól dolgozik és rászolgál az elismerésre! Sokszor az iménti meggondolások — mármint az, mit szólnak a többiek — szülik az egyenlősdit. Ha egy brigád, vagy bármilyen munkahelyi közösség az év minden szakában a legjobban dolgozik, akkor kapják ők az év minden szakában az elismerést, a jutalmat. Természetesen a jó munkához való esélyt mindenki számára egyaránt meg kell teremteni. De a folyamatosan jó munkát végzők — akik egyszerűen nem tudnak rosszul dolgozni — kapják meg érdemük szerint az erkölcsi és anyagi elismerést. És a vezetésnek kötelessége megvédeni őket az irigykedőktől, az alibimunkát végzőktől. Ezt az önök intézményének felettesei — akikhez az irigykedő panaszra ment — elmulasztották. Se meleg — se hideg szavakkal nyugtatták meg a háborgót, önt pedig csendesen arra intették, „ne irritálja a többieket”. Mi azonban továbbra is szeretnénk olvasóinkat tájékoztatni az önöknél zajló eseményekről. S hogy sokszor kopogunk ugyanazon a helyen? Emberi dolog: rendszerint mindenki ott kopog szívesen, ahol értelmes, jó munkát talál. Zalatnay Ottó vezérigazgatóval a gyári önállóságról Mennyire lehet önálló egy nagyvállalat vidéki gyára? — Az önállóság attól függ, hogy mennyire zárt a termelési technológia, a gyár hogyan tud élni a rábízott emberekkel és eszközökkel. A Magyar Posztógyár nagykállói gyára ebből a szempontból szerintem minden önállóságot megkap. Vagyis amikor néhány évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy vidéki gyárat hoznak létre, akkor azzal is számoltak, hogy az a termelési folyamatban, a vállalat életében megfelelő szerepet kap? — Mikor idejöttünk, nem azért tettük, mert nagyon szeretünk Budapestről 270 kilométert utazni. Gazdasági érdekeink fűződtek ahhoz, hogy létrehozzuk ezt a gyárat. Budapestén és környékén már nem volt lehetőség a létszám bővítésére, nem egy esetben a megtartására sem. A kártolt fonás régi technológiával folyt a törzsgyárban, Csepelen, s ehhez igen sok munkáskéz kellett. De a korszerű technológia mellett is számolni kellett azzal, hogy a fonáshoz nem lesz elég munkásunk. Ezért döntöttünk a vidéki telepítés mellett, hiszen Nagykállóban és a környékén a távlatokban sem lesz gond a munkaerő biztosítása. A Milyen indokok szóltak éppen a nagy- ^ kallói telepítés mellett, hiszen a gyár indulásának első évei talán több kudarccal, mint sikerrel jártak. — _A megye vezetőinek ajánlata, ha úgy tetszik, a személyes kapcsolatok is hozzájárultak a telephely kiválasztásához. Több községet megnéztünk, s végül az itteni kedvező feltételek miatt döntöttünk a Nagykállói Vegyesipari Vállalat átvétele mellett. Felemás helyzet alakult ki, mert korszerű fonodát telepítettünk, s mellé hagyományos szövőgépek érkeztek Csepelről. Ami a nehézségeket illeti, nemcsak szakmai kultúrát, hanem ha úgy tetszik, magát a munkáskúl- túrát kellett ezen a vidéken megteremteni, hiszen munkásaink többsége nemhogy a textiliparral, de még a gyári munkával, a szorosabb munkarenddel sem találkozott korábban. Kellett egy ötéves periódus ahhoz, hogy sok törődéssel, nemegyszer a vezetők cseréjével eljussunk oda, hogy a gyár a kívánt szinten és minőségben termeljen, képes legyen eltartani önmagát. A kezdés Csepelen történik, ahol megfestik a gyapjúfonalat. A végállomás szintén a törzsgyár, ahol a nyers szövet kikészítése folyik. Mindez sok vizet igénylő technológiát kíván, s Nagykál- lóba nyilván nem lehet elhozni a Dunát, hogy ennek a feltételeit helyben megteremtsék. A többi munkafázisnál viszont a teljességre törekszik a gyár. Ez is az önállóság része? aci viszonyok, mit kívánunk exportra, s belföldre szállítani. Persze ezek a megbeszélések korántsem jelentik azt, hogy nincsenek viták. Ám ezek a viták a jobb terv készítését, ezen keresztül a termelés jobb megalapozását szolgálják. A Mielőtt tovább mennénk, ejtsünk né- w hány szót a vállalat nagyságáról, s ezen belül a nagykállói gyár helyéről. — Az arányok jól mutatják, hogy milyen fontos helyet kap termelésünkben ez a gyár. A vállalat 2800 fős létszámából Nagykállóban 550-en dolgoznak. Az éves termelésünk egy- milliárd forint körül van, s ebből Nagykállóban körülbelül 250 milliót állítanak elő. A 880 milliós vállalati eszközértéken belül a gyár 65 millióval részesedik. Azonban a nagykállói részarány szinte minden területen nő. 0 Miért? — Józan gazdaságossági elképzelések folytán ragaszkodunk Szabolcs megyéhez. Itt vannak meg a további működtetés munkaerő-feltételei. Vagyis a jövőben még többet várunk ettől a gyártól. Komolyan foglalkozunk azzal, hogy megalapozzuk a fésűs'szövetek gyártását. Létrehozunk egy fésűs fonodát, amivel a továbbfejlesztés alapjait megteremtjük. Az ilyen elhatározást örömmel üdvöz- lik a gépeket fogadó gyárban, de a törzsgyárban nem biztos, hogy örülnek, ha a gépeket elviszik. — önmagában a vidéki fejlesztés áldozatot kíván a régi vállalati magtól. Jelentkezett ez a nagyobb arányú segítségben éppúgy, mint a többlet terhek vállalásában. Volt olyan esztendő, amikor a vállalat nyereségének a felébe került ez az áldozat. A minőséggel nap, mint nap bajunk volt, nehezebb lett az irányítás, szakembereket kellett ideküldeni. Azonban ez a befektetés később megtérült, most már Nagykállóban a gyár arányainak megfelelően járulnak hozzá a jövedelmezőséghez. A Említette, hogy nehezebb lett az irányítás. Ez csak a távolság miatt van, vagy más oka is van? — Egy irányítási láncban az szükséges, hogy legyen megfelelő információ, hogy gyorsabban lehessen intézkedni. A nagyobb távolság miatt a visszajelzés lehetősége kisebb és lassúbb. Ezért ennek a rendszerét kellett kialakítani ahhoz, hogy a döntések időben megszülessenek. A A vállalati célok ismeretében sem biz- ^ tos, hogy a gyár ugyanazt akarja mint a vállalat. Milyen érdekeltségi rendszert alakítottak ki, hogy ez ne forduljon elő? — Amennyiben az, hogy az indítástól kezdve arra törekedtünk; minél zártabb technológiát alakítsunk ki. Ennek ellenére a technológiai adottságok miatt a központi gyártól erősen függő részrendszerként működik a nagykállói gyár — az előbb említett kezdő és befejező műveletek miatt. Meghatározóak a szállítás feltételei, amit a konténeres lánc kialakításával mind a költségek, mind az átfutási idő. alapján talán a leggazdaságosabban megoldottunk. Összegezve az említett feltételeket, úgy érzem a maximális önállóságot kapja a gyár, még ha esetleg helyben más vélemények lennének is. A A legtöbb panasz, amit vidéki gyárak említenek, hogy nem ismerik jól a vállalati célokat, ők csak a termelés végrehajtó szervei. Vagyis az első láncszem a tervezés, amely befolyásolhatja a későbbi cselekvési szabadságot. — Az eredményes működés alapfeltétele olyan érdekeltségi rendszer kialakítása, amelyben a gyár a vállalati eredmény létrehozásában érdekelt. Például a gyár felső vezetőinek a prémiuma erősen függ a vállalati nyereséghez való hozzájárulástól. Ugyancsak ehhez tartozik, hogy a gyárban jól ismerjék a vállalati célokat, tudják, hogy mit, s miért szükséges gyártani. A gyári vezetés szintén ügyködik a helyi kooperáció létrehozásában. Mennyire kapcsolódik ez a korábban meghirdetett elvhez, hogy a döntések ott szülessenek, ahol azokat jól végre lehet hajtani? — Ügy fogalmazunk, hogy decentralizáljuk a döntéseket. Ehhez persze egyik feltétel az, hogy legyen olyan személy, aki képes vállalni a döntés kockázatát a gyári vezetőtől az üzemi csoportvezetőig. — Nálunk a gyár nem kész tervet kap, hanem a kezdettől bevonjuk a terv kidolgozásában. Elég annyit említenem, hogy már most dolgozunk a jövő évi elképzeléseken. A gyáraktól — mert még két vidéki üzemünk van —, nemcsak annyit kérünk, hogy készítsék el javaslatukat, hanem ha úgy tetszik, megköveteljük a gyári' vezetőktől, hogy a dolgozók minél szélesebb rétegeit vonják be a tervezésbe. Ennek a politikai oldala mellett a szakmai hasznát szeretném aláhúzni. Eredményesebben végrehajtható a terv, ha abban minél több dolgozótársunk alkotó véleménye érvényesül. Természetesen mindenkit arról kell megkérdezni, ami a szakmája. A fonó arra adjon választ, mit lehet tenni a jobb minőségért. Ha jól tesszük fel a kérdést, akkor jó válaszokat kapunk, s a végrehajtás köny- nyebb lesz, hiszen mindenki a maga elképzeléseit is viszontlátja. A gyári vezetőknek tudniuk kell, hogy milyen mennyiséget, termékösszetételt képzelünk el, milyenek a piA Máris egy másik, napjainkban igen iz- ^ galmas kérdéshez értünk, a kádermunkához. Ebben milyen lehetőségei vannak a gyárnak? — Ahhoz, hogy megfelelő, döntésképes emberek legyenek, megfelelő kádermunka, kiválasztás szükséges. Nem közömbös, hogy ebben a vállalati személyzeti osztály maximális segítséget ad, azonban a helyi önállóságon múlik, hogyan élnek ezzel. A továbbképzéshez, beiskolázáshoz megteremtjük a feltételeket. Ám a helyiektől függ, hogy olyan embereket válasszanak ki, akik alkalmasak a magasabb feladatok ellátására. Korábban említettem, hogy az induláskor a vezetésben több cserélődés volt. Nem azért, mintha nem akartak volna produkálni azok az emberek, de az új feltételek mellett nem tudtak hatékony munkát végezni. Ezért számít sokat, hogy megfelelő ember legyen a megfelelő poszton, s gondoljanak az utánpótlásra. Eljutottunk oda, hogy akár több variánsban lehet gondolkodni, mert a vezető munkatársak sokat áldoznak a továbbképzésre. Ugyanilyen fontos, hogy fiatal szakemberek jöjjenek, ezért vannak ösztöndíjasok, akik végzés után Nagykállóban dolgoznak. A Ugyancsak szabolcsi vita, hogy a gyár-' rak bére elmarad a központi fizetésektől. Önöknél milyen tendencia érvényesül? — Igaz, hogy a nagykállói átlagbérek alacsonyabbak, mint a vállalaté. Azonban azt is látni kell, hogy amíg 1977-ben 26 ezer forintot keresett egy dolgozó, ' addig tavaly már 41 ezer forintos jövedelmek voltak. Vagyis évről évre nagyobb a fejlődés a gyárban, mint a vállalatnál, s így csökken a különbség. A bér elosztásánál ugyancsak maximális önállóságot élvez a gyár. Nem szólunk bele a norma kialakításába — azonos munkáknál azonos a norma a vállalat egészénél —, de már a gyáron múlik, hogy a mozgóbért miként használja fel. Lehetősége nyílik a szűk keresztmetszetek feloldására, hogy az átlagon felüli teljesítményt magasabb bérrel ismerjék el. A költségeknek csak egy, sokszor nem is magas része a bér. Ugyanilyen fontos: hogyan bánnak az anyagokkal, milyen a gépek karbantartása? — Az anyaggazdálkodásunk kapcsolódik a gyári érdekeltséghez. Attól függ az elismerés, hogy milyen az anyagkihozatal, menynyire sikerült elérni a hulladék csökkentését. Mivel a költségek kétharmada anyagköltség, ezért itt minden fillér számít. A gépek fenntartására fordított összeget ugyancsak nem lehet azonos mércével mérni minden telephelyen. Nagykállóban például több a régi szövőgép, amelynek a karbantartása magasabb költséget igényel. A helyi feltételek, a gépek erkölcsi és fizikai kopása határozza meg, hogy mennyi a ráfordítás. Alapelvünk, hogy a színvonalas működtetés feltételeit meg kell teremteni, mert távlatokban is csak így gazdaságos a gyártás. Adott költségen belül a gyár maga gazdálkodik a fenntartási összegekkel. A területi elhelyezkedés más szempontból is befolyásoló tényező. A Magyar Posztógyár mit ad és mit kap a megyétől? — Nagyon hangsúlyosan szerepel fejlesztési elképzeléseinkben a nagykállói gyár. S ennek egyik oka az, hogy a SzabolCs-Szat- már megyei párt- és tanácsi vezetésben megfelelő partnert találtunk,' ahol bátran kopogtathattunk gondjainkkal, mert mindig igyekeztek segíteni. Természetes, hogy a helyi szervek is figyelemmel kísérik a gyár fejlődését, s ehhez megadják a támogatást. A másik oldalról az sem közömbös, hogy hozzájárultunk Nagykálló iparosodásához, a gyár részt vesz a község fejlesztésében. A Eddig csak az önállóságról beszéltünk. w Az ehhez szorosan kapcsolódó felelősség, az ellenőrzés hogyan valósul meg? — A gyári vezetők nyilván felelnek a dön- . téseikért. Az ellenőrzés pedig arra hivatott, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük a működést. Magam havonta egy-két napot töltök el a gyárban, de a többi vezető is gyakran megfordul, kölcsönös a tájékozódás. Másrészt nemcsak a számviteli rendet ellenőrizzük, hanem műszaki-közgadasági elemzéseket is végzünk, amikor áttekintjük a gyári gazdálkodás egészét. Ennek a haszna a jobb munkában nyilvánul meg. Az eddigieket összegezve hogyan látja, menyire él a gyár a rábízott lehetőségekkel? — Azt hiszem a megyén belül ismert, hogy ennek a gyárnak jó vezetése van. Abban, ami a textilgyártó kultúrában itt kialakult, a helyieket dicsérem. A munkások úgy azonosulnak a feladatokkal, s velük együtt a társadalmi szervek annyira szívükön viselik a gyár sorsát, hogy ez megnyugtató a jövő fejlesztéseit illetően. Ügy vélem, hogy az önállóságban rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználják. Azonban tudjuk, hogy egy elért színvonalnál' nem lehet megállni, évről évre újat kell adni. Keressük a korszerűbb, hatékonyabb módszereket, amelyekkel még jobb -eredményeket érhetünk el. Olyan egészséges elégedetlenséget szükséges betáplálni a gyár dolgozóiba, amely lehetővé teszi a rugalmas alkalmazkodást, az új technológia bevezetését. ' £ Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond 'Vasárnapi l INTERJÚ, 1981. augusztus 16. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
