Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 16. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Weinberger amerikai hadügyminiszter bejelentette, hogy hozzálátnak a neutronfegyver tömeges gyártásához — Nairobiban megnyílt az ENSZ első energia világkonferen­ciája. KEDD: Véget ért a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának ülése — Megbénult a légiforgalom Amerika és Európa között az amerikai légiirányítók sztrájkja követ­keztében. SZERDA: Libanon kormánya elfogadta Líbia ajánlatát egy légvé­delmi rakétarendszer átadásáról — Hazaérkezett Iránból az ott élt és dolgozott franciák utolsó csoportja — Haig amerikai külügyminiszter beszéde a Szovjetunióval való együttműködés „előfeltételeiről**. CSÜTÖRTÖK: TASZSZ-nyilakozat a neutronfegyverek gyártásáról — Reagan elnök sajtóértekezleten említést tett jcészségé- ről, hogy találkozzék a szovjet államfővel — Berlinben ünnepi gyűlésen emlékeztek meg az államhatár biztosí­tására tett 1961. augusztus 13-i intézkedésekről. PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev eszmecserét folytatott rövid munka­látogatáson a Szovjetunióban járt lengyel vezetőkkel, Kaniával és Jaruzelskivel — Amerikai javaslat közel-ke­leti atomfegyvermentes övezet létrehozására. Á hét három kérdése O Hogyan reagál a világ Reagan neutronfegy- ver-határozatára ? Nem túlzás azt állítani, hogy a világ megdöbbenéssel fogadta a washingtoni hírt a neutronfegyver tömeges gyár­tásának elkezdéséről — ez aztán nyugtalanságba, aggo­dalomba éppúgy átcsapott, mint tiltakozásba, elutasítás­ba. Természetesen az USA atlanti szövetségesei nem mind és nem kormányszinten mernek, tudnak, akarnak szembeszállni Reagan dönté­sével. így például az angol kormány hallgat, s nyilván tudja a régi igazságot: aki hallgat, beleegyezni látszik. Párizsban is hivatalosan leg­feljebb csak „kétértelműnek" mondják.washingtoni indo­kolást: ha egyelőre Amerika földjén is maradnak -a neút- ronfegyverek, nyilván az európai hadszíntérre szánják őket. Tokióban vagy Bonn­ban a szóvivők a mögé a meg­állapítás mögé bújtak, hogy „amerikai belügy” a neutron­fegyver gyártása. Viszont már a NATO-n be­lül is hallani dán és holland kormányvéleményeket, ame­lyek elítélik a neutronfegy­vert, ezenkívül pedig fél tu­catnyi NATO-ország kor­mánykörei nyugtalankodnak amiatt, hogy a neutronfegy­ver kérdése megosztja az At­lanti Szövetséget, s főképp attól tartanak, hogy a gyűlö­letes és barbár új fegyver elleni népi tiltakozás végül az úgynevezett „eurorakéták” telepítését is meg fogja aka­dályozni. A sajtó — már a polgári sajtó is — még tovább megy. Katonai szakértők cikkeiben vagy publicisztikai írásokban kifejezésre jut az aggodalom: a neutronfegyver közelebb hozza az atomháború veszé­lyét, hiszen leszállítja az úgy­nevezett atomküszöböt, az atomefegyver bevetése köny- nyebbé válhat, kevesebb fele­lősséget igényelhet, alacso­nyabb döntési szinten történ­het ... Az amerikai döntés politi­kai súlya abban mutatkozik, hogy a nemzetközi életben, a kelet—nyugati viszonyban fo­kozza a feszültséget. Semle­ges tőkésországok államfér- fiai is hangsúlyozták, mint például Pahr osztrák kül­ügyminiszter, hogy ez az ame­rikai döntés csapást jelent azokra a törekvésekre, ame­lyeknek a célja az enyhülési folyamat megszilárdítása. A népi reagálás Nyugat- Európa országaiban is igen élénk, egymást érik a tünte­tések, az amerikai nagykö­vetségekre pedig petíciókat juttatnak el a neutroníegy- ver ellen állást foglaló töme­gek képviselői. A mozgatón erősödik, nem kell jóstehet­ség hozzá, hogy előre lássuk: hevességben el fogja érni 1977—78 hasonló megmozdu­lásait, amely végül is Cár­iért, az akkori amerikai elnö­köt a neutronfegyver dolgá­ban visszakozásra késztették. Ami a szocialista országo­kat illeti, a szovjet véleményt a TASZSZ nyilatkozata tük­rözte: a szovjet vezető körök változatlanul javasolják a neutronfegyver eltiltását asze­rint a tervezet szerint, amely ma is a leszerelési bizottság asztalán van, Genfben. Ugyanakkor a TASZSZ fi- gyeftneztetett arra, hogy a Szovjetunió megteszi a maga A magyar nép érzéseinek hitelesen adott hangot Kállai Gyula, a Hazafias Népfront elnöke az MTI-nek adott nyi­latkozatában: tiltakozunk a neutronfegyver ellen, a fegy­verkezési hajsza fokozása el­len, s viszont a reális helyzet- elemzésen alapuló tárgyalá­sokat sürgetjük Helsinki szel­lemében, az egyenlő bizton­ság elve alapján. O Mik az okai és tanulsá­gai az amerikai légi irá­nyítók sztrájkjának? Az Egyesült Államokban 17 500 légi irányító ült a re­pülőterek tornyaiban a rada­rok előtt — átlagos fizetésük évi 33 000 dollár volt. Nem­csak -ezt kevesellették, arra hivatkozva, hogy egy pilóta, akire 150 ember élete van rá­bízva, évente 115 000 dollárt keres, ők pedig legalább tíz gépet irányítanak, mindegyik gépen 150 utassal... a mun­kakörülményeik váltak mind nehezebbé, az egészségüket fenyegette mind több munka­helyi ártalom. Követeléseikért sztrájkba léptek. Pedig — s erre most figyelt fel a világ — az USA úgynevezett szövetségi, tehát állami alkalmazottainak tilos a sztrájk! Alkalmaztatásuk­kor alá is kell írniok erről egy kötelezvényt. Világszerte felháborodást keltett az Egyesült Államokban a neutronbomba gyártásáról bejelentett döntés. Képünkön: fiatalok tüntető akciója az NSZK-beli Stuttgartban. (Kelet-Magyarország telefotó) és a szövetségesei biztonságá­nak megvédéséhez szükséges intézkedéseket. Köztudomá­sú, hogy a Szovjetunió is ké­pes lenne neutronfegyver elő­állítására. Reagan kormányzata, amely a kemény kéz, „a rend és a törvény” politikáját alkal­mazza, kíméletlenül lesújtott a sztrájkolókra, tízezernél több felmondólevelet küldött ki a közlekedésügyi minisz­ter, Lewis. Katonai repülés- irányítók léptek a sztrájkolok és elbocsátottak helyére. Vál­lalták a katasztrófák kocká­zatát is, de egyelőre — sze­rencsére — nem történt légi szerencsétlenség. Viszont a kanadai és nyugat-európai lé­gitársaságok sokáig haboztak, merjenek-e ilyen körülmé­nyek között gépeket járatni, számos járat így ki is maradt, s mintegy százezer utas síny­lette meg a légiforgalmi zűr­zavart. A légi irányítók nemzetkó'- zi szervezete is elítélte az amerikai kormány magatar­tását és szolidaritást vállalt a sztrájkolókkal, de egyelőre újabb akciókat nem tervez. Reaganék mégsem ülhetnek diadalt. Megmutatkozott az új kormányzat szociálpoliti­kájának jellege, amit a szo­ciális juttatások csökkentése után a jövő évben sokan má­sok is megismernek Amerika határain belül. És azokon kí­vül is, a nyugati világban. Ez pedig nem teszi majd népsze­rűvé Reagant és kormányza­tát. © Mi a feladata az ENSZ energiakonferenciájá­nak? Nairobiban 154 ország 4000 küldötte tizenegy napon áf vitatja meg a világ energia­problémáit. A kenyai fővá­rosba az ENSZ hívta össze ezt az első ilyen, világméretű energiakonferenciát, amely a föld országai többségének leg­súlyosabb gondjaival kell hogy foglalkozzék. A 133 fej­lődő (valójában fejletlen) or­szág közül 90-nek nincs ola­ja, s mert a „fekete arany” egyre drágább, mind több or­szágban használják energia- forrásnak is a Ja égetését, így viszont rohamosan pusztul a faállomány, s például a föld időjárási viszonyait befolyá­solhatja, ha eltűnnek óriási erdők a felszínről . . . Manap­ság minden másodpercben három hektár erdővel lesz kevesebb! A fejlődő országok 1976-ban még egymilliárd 700 millió tonna olajat használjak fel, 2000-ben már több mint Öf- . milliát'd ■ tormára fesz' szüksé­gük, de még úgy is csak az egyötödét veszik igénybe an­nak, amit a fejlett ipari or­szágok hasznosítanak. Nairobiban szó van a nap­energiáról, a szélenergiáról, a biomassza adta energiáról, a különböző technológiákról, a szükséges beruházások finan­szírozásáról és így tovább. Megállapíthatóan inkább tech­nikai. mint politikai oldalról közelítik meg a küldöttek az energiagondokat. De a politi­ka sem mellőzhető: nyilván­való, hogy ha a fejlett iparú tőkés országok több megér­tést tanúsítanának a harma­dik világ súlyos helyzete iránt s egyfajta önmérsékletre ké­szek lennének, akkor csök­kenteni lehetne a politikai, gazdasági robbanásveszélyt. Pálfy József Irkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: este... Kínvallatási jegyző­könyvet másol — és iszik ... Olyan szörnyű!... „Lám, Kira — mondja nekem —, a mi kalligráfus szomszédunk írni tanította az embereket. Mit gondolsz, ki ő? Kínvalla­tás közben bevallotta, hogy varázsló és irukani kém. Hát kinek lehet hinni manapság? Én magam is tőle tanultam a betűvetést.” Bátyám pedig megjön az őrjáratból, részeg, mint a csap, a keze csupa al­vadt vér ... „Mindenkit le­mészárolunk — újságolja — tizenkettedíziglen ...” Nem bírom ezt, nem megyek visz- sza, inkább ölj meg!... Rumata melléje állt, a ha­ját simogatta. A lány száraz szemmel egy pontra meredt. Mit mondhatott neki Ruma­ta? Karjára emelte, a dí­ványra tette, és mesélni kez­dett a kristálytemplomokról, a sok mérföldön át elterülő kertekről, ahol nincs korhadt fa, szúnyog és szenny, a bű­vös Leningrádról, a barátai­ról — akik büszke, vidám és jó emberek —, a tengereken, hegyeken túl levő, csodálatos országról, amelynek furcsa neve van: Föld .. A afciak alatt az utcán hirtei?'' ~>salt csizmák dobbant­Csodálatos tulajdonsága volt Kirának: szentül és ön­zetlenül hitt a jóban. Ha ilyen mesét egy jobbágy pa- rasztocskának mondana Ru­mata, az kételkedve hümmög- ne, szó nélkül faképnél hagy­ná, és vissza-visszanézne a jó­ságos, meghibbant nemes donra. Ha ilyesmit mesélne dón Tameónak és dón Szeré­nák, azok végig sem hallgat­nák : az egyik elaludna, a má­sik pedig böffentene egyet, és így szólna: „Ez mind nagyon fe-ennkölten hangzik, de hogy áll a dolog a fehérnéppel?...” Don Reba pedig figyelmesen végighallgatná, aztán kacsin­tana a rohamosztagosoknak, hogy szedjék ki belőle, kitől hallotta ezeket a veszedelmes meséket, és kinek mondta el már... Amikor Kira elaludt, Ru­mata megcsókolta arcát, láb­ujjhegyen kiment, s behúzta maga mögött a nyikorgó aj­tót. Lement a cselédszobába, és az üdvözlésre meghajló fejek fölött átnézve, uy szólt: — Házvezetőnőt fogadtam. Kira a neve. Fönt fog lakni, mellettem. A dolgozószoba melletti helyiséget holnap ta­karítsátok ki alaposan. A ház­A „Vörös Brigádok" Egy gyilkosság háttere Roberto Peci holttestét a római lóversenypálya közelében találták meg. A hír a szokásos módon, a szemétkosarakban elhelye­zett üzenet és a szerkesztősé­geknek szóló „telefonkommü­niké” útján érkezett. A „Vö­rös Brigádok” nevű olasz ter­rorszervezet ismét egy gyil­kosságot jelentett be. Az ál­dozat neve: Roberto Peci, akit 1981. június 11-én raboltak el. Annak a Patrizio Pecinek volt a testvére, akinek az olasz rendőrség talán a leg­többet köszönheti a terror­szervezet felgöngyölítése so­rán végzett tevékenységében. Róbertot a csendőrség elő­ször két esztendeje, Anconá- ban vette őrizetbe. A nyomo­zók közölték vele: fivére, Pat­rizio „súlyos válságban van”, állítólag azt mondta, hogy „nem bírja már sokáig az ül­dözött vad életét”. Roberto elfogadta a hatóságok aján­latát és segített megszervez­ni -bátyja letartóztatását. Pat- ■’ rizio‘ siinté azonnal beszélni kezdett, információi a Vörös Brigádok számára súlyos kö­vetkezményekkel jártak. Volt olyan eset, hogy tippje nyo­mán a genovai Fracchia ut­cában egyszerre négy terro­ristát lőttek szitává az időben érkezett speciális alakulatok. A józan ész azt követelhet­né, hogy a hatóságok hétpe­csétes titokként kezeljék az informátor kilétét. Sajnos, nem így történt, és számos kommentátor ebben is anhak bizonyítékát látja, hogy nem­csak a szélsőbaloldali és szél­sőjobboldali (újfasiszta) ter­rorizmus között van Itáliában félreérthetetlen összefonódás, hanem a terroristák és bizo­nyos hatósági személyek kö­zött is. A szükséges titoktar­tás hiánya miatt például más­fél év alatt kilenc „megtért” (vagyis hasznos vallomást vezetőnőnek ugyanúgy enge­delmeskedjetek, mint nekem. Ha pedig valaki elfecsegi, an­nak kitépem a nyelvét! Egy ideig még ott állt, majd megfordult, és vissza­indult a szobájába. A rozsdás fegyverrel teliaggatott, fura bútorral telezsúfolt szalonban az ablakhoz állt, homlokát a hideg, sötét üveghez nyomta, és kinézett az utcára. Megtör­tént az első őrségváltás. A szemközti ablakokban meg­gyújtották a mécseseket, be­csukták a spalettákat, hogy oda ne vonzzák a gonosz em­bereket és a gonosz szelle­meket. Csend volt, csupán egyszer üvöltött fel valahol odalent iszonyú hangon egy részeg. Legszörnyűbbek ezek az es­ték voltak: utálatosak, ma­gányosak. kilátástalanok. Odalent vas csörrent, a re­teszeket tolták be, az éjsza­kára készültek. A szakácsnő Szent Mikához fohászkodott, hogy küldjön neki akármi­lyen férjet, csak értelmes em­ber legyen. Az öreg Muga ásí- tozott. A konyhában a szol­gák az esti sörüket kortyol­gatták és pletykáltak. (Folytatjuk) tett) terroristát gyilkoltak meg társaik — a régi olasz „hagyományok” szellemében nem egyet közülük a börtön­ben ... Nem kellett tehát különö­sebb jóstehetség ahhoz, hogy a terrörszervezet lesújt Peci családjára, elsősorban az ugyancsak „megtért” öccsre, Robertóra. Az Olasz Kommu­nista Párt egyik ismert szak­értője, Ugo Pecchioli például így nyilatkozott: „különös fél­homály üli meg azt a tényt, hogy a hatóságok a bűnbánó­kat egyszerűen nem óvják meg társaik bosszújától”. Az ifjabb Peci halálával folytatódott az olasz történe­lem egyik legriasztóbb gyil­kosságsorozata. Voltaképpen mit kell tudnunk a nem any- nyira vörös, mint inkább vé­res brigádok múltjáról? A szervezet megalakulása két tényezőre vezethető visz- sza: 1. létrejötte nem vélet­lenül volt az í968-as diákzeri- dülések következménye, 2. a hangzatos nevű szervezetben szinte kizárólag jómódú csa­ládok értelmiségi sarjai vesz­nek részt. Az egyetemet vég­zett olasz ifjúság aránytala­nul nagy része képtelen ál­láshoz jutni, és keserűségük, sajnos, viszonylag jó közege mindenfajta zavaros, álradi­kális demagógiának. A szakemberek szerint a Vörös Brigádok szülőapja 1969 őszén egy állástalan trentói szociológus, bizonyos Renato Curcio volt. Legfőbb segítőtársa (és utódja) a szél­sőjobboldaliból „szélsőbalol­dalivá” vedlett Mario Moret- ti, ugyancsak jómódú család sarja. Gyanítható, hogy csak­nem egy teljes évtizeden át Moretti szervezte a terror­szervezet akcióit és a maga módján zseniális szervezőnek bizonyult. Ma már azt is tud­juk, hogy ő vezette Aldo Moro „kihallgatását”, és ő végzett az elrabolt egykori kormány­fővel. Ha frontáttörésről még nem is beszélhetünk, kétségtelen, hogy a terrorszervezet szá­mos tagja és vezetője már rács mögött van. (Moretti is fogoly.) Az a rablás-, me­rénylet- és gyilkosságsorozat viszont, ami 1969 decemberé­ben kezdődött, napjainkban is szinte menetrendszerűen foly­tatódik. Az akciók célja nyil­vánvalóan az, hogy Itáliában létrehozzák a félelem és a káosz légkörét; olyan atmosz­férát teremtsenek, amelyben egy „erőskezű” vezető vehe­ti át a politikai élet irányí­tását. A szakértők nem tartják véletlennek, hogy az előbb bankrablásokkal, üzletembe­rek elrablásával, később po­litikusok és bírók meggyil­kolásával riadalmat keltő szervezet pontosan akkor kezdte el tevékenységét, ami­kor az újfasiszták ugyanezt abbahagyták. Egyre világo­sabb, hogy a hetvenes évek kezdetén egyszerűen a stafé­tabot átadása történt meg, és nem a cél, csak a cégér vál­tozott. Harmat Endre kJ TfAHÍ llr/il »I*­16. Nem bírtam ki otthon. TH.lv; nem megyek haza. Be- álih-mrk hozzád szolgáló­nak 2agy%ii. ró. 'j :ata. nevette magát, a*. bvrk'.Hru gombócot ér­ka mindennap felie­ket másol — folytatta a -. -i-y. — Az írások pedig vé­resek. A Vidám Toronyban adják oda neki. Minek is ta­nítottál meg olvasni. Minden

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom