Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-23 / 171. szám
1981. július 23. KELET-MAGYARORSZÁG Elmaradt fejlesztés AZ ÖT MEGYÉBEN MÜKÖDÖ Alföldi Vendéglátó Szabolcs-Szatmár megyei forgalma az 1975- ös 58 millió forintról 1980-ra 151 millióra emelkedett. Ez 2,6-szeres növekedés, de az előfizetéses étkeztetésben részt vevők száma is két és fél szeresére nőtt. Az egész vállalat öt év alatti 200 milliós forgalomnövekedéséből a felét Szabolcs-Szatmárban érte el. Nem lebecsülendő az Alföldi Vendéglátó tevékenysége akkor sem, ha Szabolcs-Szatmár megye összes kereskedelmi forgalmához viszonyítunk, hiszen míg 1975-ben a megye összkereskedelmi forgalmának 4,1 százaléka, addig 80-ban már 7,9 szá- . zaléka volt az Alföldi Vendéglátóé. Most 68 főző-, befejező- és tárolókonyhát üzemeltet a vállalat, csupán az elmúlt négy esztendő alatt 23 konyhát vett át üzemeltetésre a máriapócsi és a sóstói bisztrón kívül, s így érte el, hogy öt év alatt 3300 gyermek helyett 19 500, 11 000 felnőtt helyett pedig 11 500 étkezhet konyhájukból. VOLT AZ UTÓBBI ÉV, BEN néhány felmérés és ellenőrzés arról: ki, hogyan látja el üzemi konyháiban és éttermeiben a gyermekeket és felnőtteket, s a vizsgálatok egyértelműen olyan következtetések levonására adták, lehetőséget, hogy az Alföldi Vendéglátó Vállalat nagy rutinjával és tapasztalatával mind a fogyasztási szövetkezeteknél, mind a megyei vendéglátónál, mind pedig a munkahelyeken létesített saját működtetésű üzemi konyháknál magasabb színvonalon elégítik ki a diákok és felnőttek étkezési igényeit. Ám ez akkor sem jelentheti azt, hogy az Alföldi Vendéglátó Vállalat i csak az étkeztetésben álljon helyt, amelyre mellesleg 20 százalékos állami támogatást is kap, hanem legalább az itt elért nyeresége arányában vegygjii. részét a fejlesztésekből is. Eddig elTTlaracítik a féj- lesztések, most pedig nehéz helyzetbe került a vállalat és Szabolcs-Szatmár megye iS, hiszen mindenütt kevesebb pénz jut beruházásokra, s mindenütt nagyobb igényeket támasztanak a vásárlók és a kereskedelmet irányító szervezetek is saját vállalataik elé. AZ UTÓBBI IDŐBEN mindezek ellenére úgy tűnik, sikerül elmozdítani a holtpontról. A Belkereskedelmi Minisztérium irányítása alá tartozó vállalatok közül jó példát mutat az Óra-Ékszer, az OFOTÉRT, a Bizományi, a nagykereskedelmi vállalatok közül a FÜSZÉRT bővíti telepét, az AMFÓRA már az elmúlt tervidőszakban lépett, a VAS- VILL raktárházát alakította át olyan hellyé, ahol vevőket is fogad. VALAMIKOR ÜZEM-. ÉLELMEZÉSI vállalatként kezdte meg működését a debreceni székhelyű Alföldi Vendéglátó Vállalat. Az eltelt időben komoly beruházásokat valósított meg: ők építettek hatalmas konyhát és éttermet Szegeden a József Attila Tudományegyetemen, Debrecenben is több éttermük működik, de Szabol- csot — ahonnan nyereségük nagyobbik részét kapták — eddig mostoha gyermekként kezelik. Vajon meddig? Balogh József BARÁTSÁGI EST A KISZ-ISKOLÁH Megbeszélni közös dolgainkat Körtánc nemzetközi méretekben Volt miről beszélgetni, hiszen a huszonévesek szomszédainknál is hasonló gondokkal és problémákkal küzdenek. A szovjet küldöttség — ahogy a magyar vendéglátóik — szintén dolgozó fiatalokból, egyetemi hallgatókból állt, s így nem volt nehéz megtalálni a beszélgetések közös fonalát. Igaz néha adódtak nyelvi nehézségek, mert a mieink közül kevesen dicsekedhettek folyamatos orosztudással, de szomszédaink se igen csillogtatták magyar nyelvismeretüket. — Én beszél kicsi magyar — Szidor Nyikoláj, egy Munkács környéki kolhoz fiatal mérnöke sem beszéli a mi nyelvünket: — Nálunk a kárpátontúli területen sok magyar él. Mi jól ismerjük őket, hiszen egy helyen dolgozunk, együtt szórakozunk, eltanulunk néhány szót, kifejezést. Amikor Magyarországra jöttünk, nagyon érdekelt bennünket, hogyan él az itteni magyar fiatalság, hiszen erről eddig csak újságókból vagy a televízióból kaphattunk ízelítőt. Nyílt lis, és sportkapcsolatok, úttörőink cseretáborozásai és így tovább. Én azt hiszem, ez a fesztivál, de ez az est is kiváló alkalom arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy tapasztalatokat szerezzünk, adjunk át,-és hogy kialakítsunk egy olyan közös nyelvet, amelyen nemcsak a következő találkozóig, de még nagyon sokáig megértjük egymást. Natasa Szmirnova Ungvár- ról érkezett egyetemista, román és indogermán nyelvek filológusa lesz: — Amikor az utcán megforduló emberek integettek autóbuszunk után, jó volt visszainteni, mert éreztük, hogy szívből, hogy barátságból emelik fel kezüket. A fogadtatás messze túlszárnyalta elképzeléseinket. Mindenütt nagyon kedvesek, gondoskodnak rólunk, s egy pillanatig sem unatkozhatunk. És hogy tényleg ifjúsági találkozó ez, bizonyíték rá azok a fiatalok, akik szervezik és vezetik a programokat, akikkel közös dolgainkat, egymás problémáit őszintén megbeszélhetjük, s mindazok, akik eljöttek a discora. Szöveg: Szaniszló Ferenc Fotó: Császár Csaba Valaki egyszer azt mondta, nincs szebb és könnyebb az ifjúság nyelvénél. A legszebb, mert milliók beszélik anyanyelvűktől függetlenül, és a legkönnyebb, mert elég hozzá néhány egybevágó szó, néhány kifejező kézmozdulat. A sóstói KISZ-iskola étkezőjének tágas helyiségében már minden készen állt a program szerinti barátsági esthez: svédasztal süteményekkel, üdítőkkel, cigarettával, a falakon a III. magyar— szovjet barátságfesztivált hirdető plakátok, a vázában friss rózsák és a „lemezlovas” dübörgő hangfalai. A discót ezen az estén egy „amatőr” vezette — profi módra és profi sikerrel. Szemán József, a tábor gondnoka volt az „önkéntes” discós, akitől a végén alig akart elbúcsúzni a lelkesen táncoló közönség. Az est ünnepélyes és rövid megnyitója után megindult a zene, az ismerkedés alapütemét megadó ritmus, de a vendégek és vendóglátóik még néhány percig elkülönülve ugyan, de már egymást méregették. S aztán mint mindig, a zene megoldotta a gordiuszi csomót: lassanként összekeveredtek a csoportok és eltűnt a feszélyezettség, az ismerkedés előtti lámpaláz. Terel'ere és őszinte tájékoztatást kaptunk mindenről, nem titkolták el gondjaikat, bajaikat sem. — Szabolcs-Szatmárba nagyon szívesen jöttünk, mert szomszédok vagyunk, alig néhány kilométer választ el minket. Több dolog is összeköt bennünket, így például az egyre jobban fejlődő kulturáA fáradhatatlan lemezlovas Sétafika ___ -■■■■• K artársak, ez így nem mehet tovább! Mégiscsak tarthatatlan, hogy vállalatunknak, amely fontos lakossági szolgáltatást végez, egyazon időben mind a három részlege zárva tartson. Itt nagyon komoly üzem- és munkaszervezési problémával állunk szemben, amellett, hogy bajok vannak a fegyelemmel is* Mire gondolok konkrétan, kartársak? Mindenekelőtt arra, hogy vállalatunknál e pillanatban nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. Ezért én, mint az első számú vezető első számú helyettese igenis felelős vagyok, érzem is a súlyát reggel nyolctól délután fél ötig, egyfolytában. De miért lehet ez így nálunk, drága kartársaim? Azért, mert egyes középvezetők már túlzásba viszik a humánumot, amire pedig úgyszintén áll az az igaz tétel, hogy a túlzás egy ponton már átcsap a saját ellentétébe. Tehát, a csupa jószívűség, a megértés mielőbb ártás lesz. Itt van példának okáért Szircsákné elvtársnő. Mondják rá, hogy mesebeli munkatárs, mert hol van, hol nincs. Az egész vállalat tudja, hogy egy vérbeli kereskedő veszett el benne, neki a kisujjában van az egész nagy- ker, meg a kishatármenti forgalom. Mert ezt az áldott tehetségű Szircsáknét legtöbbször a Cucc Áruház félemeletén látják munkaidőben, amint éppen kimosolyog a pult alól, ahová történetesen a Cucc-szerda akció leértékelt holmijait duggatták el már kedden este, zárás előtjt. Ö nem bíz semmit a véletlenre, nála pontosan fel van jegyezve, hogy hányas harisnyanadrágot visel a csoport- vezető elvtárs édesanyja és egyetemista lánya. Azt is tudja, hogy az osztályvezető-helyettes felesége hányas Zauberten mahagónit szokott vinni a fodrászhoz, amikor éppen festet. Mert, hogy ez a mahagóni ugyancsak kurens áru. Neki pontos értesülései vannak arról, hogy az osztályvezető elvtárs él-hal a lila bébidollért, amit természetesen nem az ötvenhez közeledő feleségének tesz tűvé az egész városban — hiába. Szircsákné kitűnő érzékkel rendelkezik ahhoz, hogy — teljesen véletlenül — éppen a legszükségesebb időben szóljon a főosztályvezető-helyettes titkárnőjének, pontosabban súgja meg neki, hogy most éppenséggel megérkezett az áruházba az a kis faragott falilámpa, amit a főnök kartárs már hónapok óta keres á hétvégi háza teraszára. Szerepkörűn. □ izonyosan sokakat elgondolkoztatott lapunk közelmúltban megjelent riportsorozata, amely a fehér- gyarmati járás néhány kisközségében készült, s amelyben az ott élők már-már csendes belenyugvással panaszolták: nemcsak az első négy osztályt tanítók, nem csupán a tanácsi ügyintézők hagyták ott őket, a posta autója is keresztülrobog rajtuk. A körzetesítés o fejlődés velejárója. Rohan, mert korszerűsödik, mert halad az élet. Csakhogy eközben tanács- házák, iskolák, óvodák, az emberek mindennapi létéhez nélkülözhetetlen intézmények szűntek meg a kis falvakban, kerültek át a közeli, az úgynevezett szerepkörrel rendelkező nagyobb községekhez. Kortünet a városiasodás, az urbanizáció. A lakosság egy része természetszerűen szívesebben él olyan településen, ahol áruház van és mozi, ahol színvonalasabb az iskolai oktatás, ahol kiépítettek az utcák, egyáltalán, ahol századunk követelményeihez mérhető az ellátottság. Azt hiszem, nincs ebben semmi különös, ez is természetes. Ám, miközben minden erővel igyekeztünk megfelelni a várakozás igényeinek, elfelejtettük, hogy az egészen kis településen élők jó része ma, a közeli és a távolabbi jövőben is ott marad, s ha ez így van, akkor alapvető emberi joga az is, hogy megfelelő ellátásban részesüljön a lakóhelyén. Magyarul: minden faluban — a leg- kissebben is — legyen bolt, ahol megvásárolhatják az alapvető cikkeket, legalábbis o lehetősége adasson meg a helyi iskolába járásnak, az egészséges vízellátásnak. Egyáltalán annak, hogy a kor, az élet igényeinek feleljen meg településfejlesztési gyakorlatunk. A korábbi, az 1972-ben jóváhagyott megyei településhálózat-fejlesztési elképzelés vitathatatlan eredményeket hozott. Ennek nyomán jutottak magasabb szintre városaink, nagyközségeink, bizonyos részben községeink is. Az eredmények közé sorolhatjuk, hogy településeink 98 százaléka autóbusszal, közel kétharmada vasúttal ellátott. Az utóbbi tíz évben 48 ezer lakás épült meg. 200 ezer ember —a megye lakóinak egyharmada — költözött új otthonba. Hatalmas szám ez, még akkor is, ha a tiszta lakásszaporulat „csupán” 20 ezer körül alakul. Meg kell állni e tény miatt, hiszen e lakások összehasonlíthatatlanul mások, mint elődeik voltak, több a szoba, tágas, világos, egészséges az új lakás, villany, gáz, mosógép, centrifuga jellemzi a háztartást. Városainkon kívül is megjelentek a többszintes házak, elsősorban az iparosodó nagyközségekben, de másutt is, és a közművek egész sora változtatja meg az életet. És mégis! Az országgyűlésen, a Hazafias Népfront- s-kongresszuson szinte elemi erővel tört fel az utóbbi hónapokban: a kilenc évvel korábban, (lÍ ‘úgynevézett szerepkörnélkülivé degradált községek iákőit sérti e cím. Sérti, mert ezzel együtt mesterségesen kezdett sorvadni az e helyeken azelőtt jól működő intézményhálózat is. Ennek a hátrányai jelentkeztek az ellátásban' de ami szintén nem közömbös: az itt élő sok tízezer ember kívül- rekedt a közéleti demokratizmus kapuján. Hozzájuk' igazán ritkán jutott el hivatalos ember, tőlük csak ritkán kértek illetékesek véleményt saját sorsuk jövőjéről. A párt, a népfront aktivistái, országgyűlési képviselők tették szóvá hivatalosan és a különböző sajtófórumokon e fejlesztési sietség torzulásait. Ma ezek a tízezrek megkönnyebbülten lélegezhetnek fel. Panaszuk meghallgatásra talált, a kormány egy türelmes fejlesztési politikára kötelezte a helyi illetékeseket, amikor kimondta: ezután minden településnek van szerepköre. Ez pedig azt jelenti: sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a megyéknek a kisközségek alapellátására. Az a szó, hogy alap, magában foglalja a lényeget. Nem törekedhetünk ezután sem a néhány száz lelkes település igényeinek minden oldalú kielégítésére. Arra viszont lehetőséget kell adni a jövőben, hogy megmaradjon, sőt fejlődjön az alapfokú intézményhálózat, amelyben a kisiskola fenntartása, az emberi lét alapvető tudásának fenntartása szerepel. □ párt megyei végrehajtó bizottsága a minap vitatta a továbblépés útját, lehetőségeit. Kimondta: a települések lakosságmegtartó képességét növelni kell. Ez pedig az ellátásnál kezdődik. Bár az anyagiak bővében a jövőben sem leszünk, elő kell teremteni a pénzt az alapvető dolgokra. Hogy az egyébként is meglévő feszültséget ne fokozzuk — ez fontos társadalompolitikai kérdés. Előnyös az ott lakóknak, előnyös a megyének és az az országnak. Csak üdvözölni lehet ezeket az irányelveket, amelyeket hamarosan a megyei tanács elé terjesztenek. A meg- gondoltabb, a türelmesebb fejlesztési politika pozitív hatása méréséhez nem kell a távoli jövőre várni, az már ma egyértelműen és határozottan kedvező. Kopka János Hát kedves kartársak! Ez csupán egy kiragadott példa, amelyhez hasonlót csőstül találni a mi szeretett vállalatunknál, amely — ha így halad — bizony elkótyavetyéli azt a temérdek kitüntetést, amit a szolgáltatóiparban az elmúlt évek során nagy keservesen megszerzett. Nincs pardon, kartársak és kartársnők! Mától rendet kell teremteni, hiszen a sok séta- fikálás miatt, — amilyen például a Szircsákné kartársnőé, — vagyunk kénytelenek nap közben pár órára bezárni részlegeinket, mert könnyen előfordulhatna, hogy senkit sem találván a helyén, az ügyfelek megszállnák az üzlethelyiségeinket, átvennék a hatalmat, elherdálnák a társadalmi tulajdont. Remélem, valamennyien egyetértenek velem és kérem is a jó ügyért a kollektíva, a kitüntetésre pályázó brigádok teljes odaadását. Higgyék el, kartársak, nem jó, hogy a mai nehéz viszonyok között, amikor országos kérdés a hatékonyság, a takarékosság, a munkafegyelem, meg minden egyéb más, nekünk ki kell húznunk Szircsáknét napközben a Cucc Áruház pultja alól. A munkaidő szent, kedves kar- társak, amivel nem lehet csak úgy dobálózni. Remélem,ez a konkrét bírálat valamennyiünknek jót tett és az itt lévő Szircsákné kartársnő is építő kritikaként fogja föl. Ugye, kedves kartársnő, ön is így gondolja? — Nincs itt! — zúgja a tömeg, s majd egy hang vék- nyabban folytatja: — Átugrott az ABC-be alufóliáért. Amíg a kacaj végighullám- zik a termen, az első számú vezető első számú helyettesének átvillan az agyán, hogy ezt az alufóliát az ő feleségé kötötte nagyon a lelkére. Csakhogy végre meglesz! Angyal Sándor
