Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 21. )ön a kukoricapelyhes kenyér Miért nem ropog ? Bővül a diétásválaszték Ha valaki a reggeli kávéhoz péksüteményt vásárol, általában ropogós kiflit keres. Nyíregyházán azonban nem mindig találni a kedvelt csemegét. Gyakran ízét vesztett, puha, „szíjas” a kifli. Miért? — Naponta 85 ezer kiflit és 30 ezer zsemlét gyártunk — mondja Bartha Lajos, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat főmérnöke. — 14—16 órán keresztül készülnek a kiflik. Az élvezeti értékükből viszont már négy óra múlva veszítenek, s így előfordul, hogy még ki sem szállították a boltba, amikor már nem a legfrissebb. Előírás szerint le kellene hűteni a sütőből kihúzott kiflit, de erre nincsenek meg a műszaki feltételek. Az a gyakorlat, hogy már a szállításra előkészítik, berakják a műanyag ládákba, ott viszont egymás fölött gőzölögnek, s így csökken a minőségi értékük. A minőség megőrzésének az is gátat vet, hogy a jelenleg előírt súlymennyiség, a 4 dekagramm „elvész” ebben a térfogatban. Legalább hat- dekásnak kellene lennie a kiflinek. A búza minősége is megváltozott: az acélos helyett manapság olyanból sütik a kiflit, amely 45 mázsás átlagtermés eredménye. Ezeknek más a sikérszerkezete, s a jelenlegi gépi technológia mellett nem tudják a minőséget számottevően javítani. Az Orosi úton 1984-re elkészülő új kenyérgyár automata vezérlésű gépsorain mán kiküszöbölhetik ezt az akadályt. A sütőipari vállalatnál január 2-án térnek át az ötnapos munkahétre, s már most azon gondolkoznak, milyen termékeket gyártsanak, amely hosszabb ideig eltartható. Ilyen lesz a kukoricapelyhes kenyér, amelyet a mostani 3 helyett öt napon át tárolhatunk, a minőség romlása nélkül. Élvezeti értéke a burgonyás kenyérhez hasonlít, viszont az ára kilogrammonként 6,50 forint lesz. Jelentősen bővítik a diétás termékek kínálatát. Pozsonyi kifli, mákos beigli, piskótalap, almás, túrós, mákos lepény készül a cukorbetegeknek. A vesebetegekre és a fehér jeszegény étrendű vásárlóikra is gondoltak: sószegény kenyeret fognak gyártani. Az ötnapos munkahét bevezetése viszont csökkenti a munkaidőt és így gondosan felmérik, melyik kenyérféle iránt mérsékelt a kereslet, s így azt a nyíregyházi üzemekben csak akkor termelik, ha lesz rá kapacitás. Ilyen lesz a büfékenyér, a szegedi vágott, a rozscipó, a háromkilós kenyér, a kiegészítő termékek közül a perec, kevesebb lesz a töltelékes áru. A kiváló exportcikkünk, a margarin helyett az alföldi kenyeret ezentúl disznózsírral sütik. Saját technológiát dolgoztak ki erre, s most várják a MÉM engedélyét a gyártásra. A kísérleti darabok íze, minősége, külső megjelenése teljesen megegyezik a korábbi alföldi kenyérével. <T. K. Mini ruhagyárak három tsz-ben A Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai üzeme három környékbeli termelő- szövetkezettel kötött eredményes együttműködési megállapodást. A sikert jelzi, hogy ez év második negyedében már 150 ezer darab különféle kötöttárut termeltek a melléküzemekben. Nagyecseden a Rákóczi Tsz egy más célra hasznosított épületet alakított át, Nagydoboson új épületet emeltek, míg Mátészalkán, a Kraszna menti Tsz Öpályihoz közel eső részén ezután alakítják ki a varrodát. A termelőszövetkezeti lányok, asszonyok fél évig a mátészalkai gyárban tanultak meg a kötőgépekkel bánni. Egy és két műszakban dolgoznak, s a termelőszövetkezetek az őszi almaszüret idején felfüggesztik a varrodai munkát, hogy az almaszedésben vegyen részt az az 50—100 nő, aki jelenleg a varrodában dolgozik. Új iskola épül Balkányban A Hajdú megyei ÁUami építőipari Vállalat dolgozóinak több mint őtven százaléka községekben él, ezért a vállalat vezetése még 1975-ben elhatározta, hogy kiemelten támogatja azokat a községeket, ahonnan naponta több mint nyolcvan dolgozó jár be a vállalat munkahelyeire. A vállalat vezetése együttműködési szerződést kötött Balkánnyal Is, ahonnan naponta 134 dolgozó jár be. Elhatározták, hogy a meglévő S tantermes iskola mellé új, 8 tantermes Iskolát építenek. Az új iskola Hajdúváz szerkezetből épül. Az Iskola építését május hónapban kezdte meg a vállalat és a tervek szerint ez évben elkezdődik benne a tanítás. (Kőszeghy (elv.) A napokban veszik birtokukba a fehérgyarmati Szamos menti Ruházati Szövetkezet dolgozói a hatmillió forintos költséggel épült szociális létesítményt. Az épületben a melegítőkonyhán és az ebédlőn kívül a tanműhely is helyet kap, ahol a szövetkezet első és másodéves szakmunkástanulói részesülnek majd gyakorlati oktatásban. (Jávor László felvétele) Várszínházi esték Csapodár madárka — tomboló sikerrel A kellemes nyári estén, pénteken és szombaton nagyszerű élményt nyújtott Kisvárdán a Várszínház önálló szín- társulatának bemutatkozása. Az olasz népi komédia, Ru- zante: Csapodár madárka című darabja vérbő humorával, a színészek felszabadult játékával magával ragadta a közönséget. Telt ház előtt játszottak mindkét este. S a vasárnapi esőfelhők sem tudták meggátolni a sikert A színház a várból a művelődési házba költözött, hogy ismét önfeledt kacagásra serkentsen a kikapós menyecske és pórul járt férje történetén. — Nagyon jól éreztük magunkat Kisvárdán, s nagyszerű közönségre találtunk — mondta a rendező, Halasi Imre az utolsó szünetben. — Gyors átállásra volt szükség, hiszen a szabadtéren egészen más volt a tér, a játék lehetősége — jegyezte meg Mikó István, a Thália Színház művésze, aki a férfi főszerepet játszotta. — Jövőre is jövünk — folytatja a rendező. — Az önálló társulat bemutatkozása terveinknek megfelelően sikerült. Bár mindenki más színháznál játszik, azonban az azonos felfogás tette, hogy jó előadást adhattunk elő. Egyébként a mostani három előadás után szeptemberben tervezzük, hogy újabb két előadáson mutatjuk be a Csapodár madárkát, s jövőre, a várszínházi estéken még kétszer játsszuk a darabot. Már vannak ötleteink, javaslataink jövő nyárra is, keressük azt a darabot, amellyel hasonló sikert érhetünk el. A vasárnapi előadással befejeződött a kisvárdai várszínházi esték sorozata. Néptánc a Sóstói Múzeumfaluban Élettel telt meg vasárnap délután a Sóstói Múzeumfalu. Sokan kíváncsiak voltak július 19-én a szabolcs-szatmári hagyományőrző néptáncegyüttesek műsorára. Az eseményt a megyei-városi művelődési központ és a soproni Lokomotív Tourist közösen rendezte, amelyre ellátogattak a Magyarországon táborozó nyugat-európai táncosok, szakemberek. A népművészeti nap programjában a múzeumfalu, népi műemlékei között először a nagykállói Kállai Kettős mutatkozott be. A közeljövőben megalakulásának harmincadik évfordulóját ünneplő együttes tagjai a névadó táncukat, a kállai kettőst járták el. Azután a nagyecsedi Fekete Szemek cigányegyüttes következett. A közönség nagy tetszéssel fogadta az ősi motívumok sokoldalú bemutatását. A nyírvasvári botolók szintén a cigánytáncok ápolói. Az együttes tagjai 1950 óta adatközlésekkel segítik a néptánc szakembereit. A botoló tánc párbajszerű formáját adták elő. Miközben a népi lakóház udvarán az ökörítófülpösi táncosok a külföldön is jól ismert „fergetegest” járták, a kiadós eső már bőven öntözte a résztvevőket, ám az 1967- ben alakult nívódíjas együttes ennek ellenére derekasan kitartott. Felső-Tisza-vidéki táncokat —magyar verbunkot és frisst — adott elő a nagyecsedi néptánccsoport. A műsort az egyetlen megyén kívüli együttes, a Zemplén tánc- együttes zárta válltánccal, konyhatánccal. A tárgyalóteremből Kocsma munka helyett Ha törvényeink nem feltételeznék, hogy a büntetésnek van nevelő hatása, megelőző szerepe, akkor most nem kellett volna elítélni Antal. Lászlóné Nagy Ágnes 34 éves nyíregyházi lakost. Akkor ugyanis Antalné most is börtönben ülne, mert a legutóbb kiszabott büntetése csak ez év december 22-én járt volna -le. Antalné tavaly december 23-án jött ki a börtönből, mert feltételes kedvezményt kapott, de szabadulása után sem vállalt még alkalmi munkát sem. Hivatásos pártfogó kötelezte rá, hogy szabadulása után 15 napon belül köteles elhelyezkedni, ám Antalné még két hónap múlva sem jelent meg a számára kijelölt munkahelyen. Igaz közben orrcsonttöréssel, fejzúzódással, szemhéjbevérzéssel kezelték, de ez csak a munkában zavarta, abban nem, hogy kocsmákban ismerkedjen, s ittas férfiak kegyeit keresve találja meg a mindennapi betevőt. Antal Lászlónét a Nyíregyházi Járásbíróság közveszélyes munkakerülés miatt 6 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, egy évre eltiltotta a közügyektől, előírta, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható és megszüntette a korábbi büntetéskor kapott feltételes szabadságot. Az ítélet jogerős. M KÉPERNYŐ ffim 3 Viszonylag — sajnos — ritkán írok ezekben a jegyzetekben a „kettes” adásairól, pedig több rendkívül érdekesnek ígérkező produkciót kínál a 2. műsor, pl. a múlt héten is így volt. Kettőről mindenképpen érdemesnek tűnik most megemlékeznem. Az egyik a csütörtökön látott kuvaiti film, a Megátkozott tenger, amely egy távoli, számunkra egzotikus világba nyújtott művészetteljes bepillantást. A téma: a gyöngyhalászat s a gyöngyhalászok küzdelmes élete önmagában érdeklődést kelthetett. A „szüzsé”, a mese is ősi, a legegyszerűbben drámai volt: a tengerre szálló szegény fiú szerelmesét távollétében gazdag, öreg férjhez kényszerítik a leány szülei, az ifjú gyöngyhalászt pedig — élete első útján — utoléri az állandó kockázattal járó halál. A tragédia tehát kettőssé vált, az örök boldogtalanságra kárhoztatott leányét az elpusztult fiúé tetézte. Nos, nem is a történet az, ami elsősorban megragadott, hanem a filmbe szőtt eredeti folklór, a munka és a bajtársiasság pátosza, az öröm és fájdalom sajátos kifejezési formái. Bár több ilyen ablakot nyitna a televízió más országok általunk nem, vagy kevéssé ismert filmművészetére is... A másik a szombati norvég tévéfilm, a Henrik Ib- sqn (1828—1906), a nagy rjprvég drámaíró és költő utolsó korszakából származó színművéből készült John Gabriel Borkman volt. Bár a darab nem tartozik Ibsen legjobb művei közé, tévéfilmváltozatán mégis átsütött az íróra jellemző nagy hatású társadalomkritika, a polgári társadalom prominens, jellegzetes képviselői önzésének, hangzatos önáltatásának leleplezése. A boldogság feláldozása az érvényesülés oltárán a sikkasztó Borkman bankár esetében a büntetése letöltése után groteszk, eszelős magatartásformába, értelmetlen rehabilitálási csodavárásba fulladt, — amit még a varázsosan megjelenített, drámai „leszámolási” este sem tudott benne felismeréssé oldani. A tévés feldolgozást dicséri, hogy miközben természetszerűleg kitágította a színpadi ábrázolás térbeli kereteit, megőrizte a tipikusan nagypolgári életforma- (és problematika-) ábrázolás hitelességét, s átmentette a képernyőre a mesteri jelenetépítkezés képsorról képsorra fokozódó drámai feszültségét. Mindezen nem sokat változtat az, hogy valószínűtlenül túl sok minden derült ki és záródott le azon az ominózus estén. (Ez inkább a klasszikus dráma formális hagyományait idézte.) A jellem- ábrázoló, pontosan kifejező, elegáns dialógusokat a magyar szöveget kitűnő korábbi műfordítások (Jászai Mari és Hajdú Henrik munkái) felhasználásával Szere- dás András szinkronrendező sikerrel igazította a tévéfilmhez, melyben a magyar szinkronszereplők (Kendere ssy Tibor, i Tolnay Klári és Győri Ilona) a kiváló norvégokkal egyenrangú teljesítményt nyújtottak. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT A mai élettempó közepette a várakozás nem tartozik az idegnyugtató dolgok közé. Sokféleképpen lehet várni: türelemmel és sürgetően, örömmel és szorongva, reménykedve és remény- vesztetten — hogy csak a leghétköznapibb ellentétpárokat említsem. S hogy mi mindenre szoktunk várni, annak felsorolását elkezdeni sem érdemes, mert oly sok minden van az ember életében, amit csak bizonyos idő múltán kaphat meg. Mindebből olyan műsort szerkeszteni, hogy az szórakoztató és tanulságos is legyen egyszerre — igazán elismerésre méltó. A Szivárvány legutóbbi adásában az élet sokszínűsége volt jelen. Az ügetőn szerencsét kergetők éppúgy befértek ide, mint a sok éve lakásra várók; a szülői otthon melegét csak ünnepek alkalmával élvező autóstoppos kisfiú éppúgy, mint a családi körbe a férjét hosszan váró tengerész feleség; a mindennapi történésekre a keresztúton versfaragással várakozó, sepregető néni; a háborúban eltűnt férjét még ma is váró hetvenéves asszony; a kutatóorvos, a horgászok vagy a Zala megyei első titkár. A riportok témája és hangvétele a könnyedtől a mélyen elgon- dolkodtatóig húzott ívet az emberben, miközben annak is örülhetett, hogy a „csak itt és most” hangulata többször is megkapta, megle- gyintette. Annak ellenére, hogy egyik sem élő adásban hangzott el. Mindegyikben volt valami gondolkodásra késztető mag, amely már akkor, az elhangzás pillanataiban sem hagyta nyugton az embert, de még most is újragondolásra késztet. Nem a lóversenyeken — az évek, étvizedek során — vagyon- nyi pénzt otthagyókra gondolok, a szerencselovagokra, akik — nem tudják olykor felmérni a lehetőségeik határát, hanem például azokra a főiskolákon, egyetemeken felvételiző fiatalokra, akik évről évre, újra meg újra szerencsét próbálnak. Mennyivel értékesebb az ő próbálkozásuk! Nem a vak szerencsére bízzák magukat, hanem keményen készülnek ezekre a próbákra, sokat, tanulnak a felvételi vizsgákra. Nem passzív várakozók, hanem ki akarják csikarni a sorstól azt, hogy elérhessék a céljukat. Miként a kutatóorvos is többnyire egy évtized (évtizedek) nagy türelmet, szívósságot, kitartást követelő munkájával éri el a célját. Ha eléri. De nem vár, hanem cselekszik. Szinte gyermeki érdeklődés hajtja a miértek megfejtésére. El kell tudnia viselni a kudarcokat is, s a tanulságokat is önmagának kell leszűrnie^ Nagyon megszívlelendő elveket, gondolatokat és követendő tetteket, magatartást tanulhattunk a műsor utolsó interjújának főszereplőjétől, a Zala megyei pártbizottság első titkárától. Csak hármat említenék közülük. Az egyik az, hogy nem lehet az emberek véleményének meghallgatása nélkül értelmes, jó közösséget teremteni. A másik az, hogy ő gyalog jár be dolgozni, mert az a véleménye: az autóból csak nézni, az utcán gyalog járva viszont látni is lehet, s ő látni, sőt érezni akarja azt a közeget, amellyel vállalta a közösséget. A harmadik pedig; csak annyit várhat el egy vezető másoktól, mint amennyit ő maga is megtesz a közösségért. Seregi István
