Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
1981. július 19. Q Mi ad tekintélyt - avagy ki a menő? „Vagizás“ és népszerűség „Tekintély”, „rang”. Egy kicsit szokatlan fogalmak a tizenéveseknek. Ki a menő, akire felnéznek a többiek? Es miért néznek fel rájuk? Tudásuk, „szövegük”, zsebpénzük, a szülök foglalkozása, keresete játszik szerepet abban, kit tartanak egymás közül többre a fiatalok? Mi ad tekintélyt egy fiatalnak? Kérdéseink a kisvárdai szakmunkásképző intézetben kissé meglepték a fiatalokat. Nem is csoda, ritkán gondolkozik el még a felnőtt is az ilyen kérdéseken. Különösen nem ez a legfontosabb a tizenöt-tizenhat éves fiataloknál, mégis az olykor félmondatokkal megfogalmazott válaszok valamit sejtetnek abból: a felnövekvő nemzedék sok régi értékmérőt félretesz, sok újat felfedez, amelyek tartalmukban jpbban kötődnek az igazi, valós emberi értékek tiszteletéhez. Szuhai Pista tavaly fél évig a vasipari szövetkezet műhelyében dolgozott üzemi gyakorlaton. Talán az eltöltött hónapok, a munkások közelsége is alakította értékítéletét. Nem koravén, nem csak a termelésben való „felnőt- tes” részvételt tartja fontosnak, hanem a viselkedést, az öltözködést is. De nála első: a komolyan végzett munka, a tanulás ... Bányácski László géplakatos szakmunkástanuló is a tudást említi és példát, nevet is mond, egy társát, Tóth Pis— Szerintem igen fontos, hogy akit tisztelni akarok, akire felnézek, ne legyen beképzelt, ne nézzen le engem — kezdte az ősztől másodéves férfiszabó szakmunkás- tanuló, Tóth Katalin. Nevet ugyan nem említ, de az egyik volt barátnőjével éppen azért szakította meg a kapcsolatot, mert úgy vette észre, hogy átnéz a feje fölött, lenézi őt. Az okát nem tudja: talán mert szerényebben él a nyolctagú Tóth-család, az édesanya két éve halt meg. Mindenesetre azóta szünetel a barátság ... ' _ — Legyen szavatartó, ha valamit megígér, teljesítse is — egészíti ki Kati az általa tekintélyt adó követelményeket. Arra gondol, aki az osztályáért valami közösségi elfoglaltságot vállal, annak tegyen is eleget, különben oda a becsület... Aki nem akarja, hogy a többiek levegőnek nézzék, sokat ad az ilyesmire is. — A külsőt is idetartozó- nak tartom; hogyan jelenik meg a fiatal, milyen ruhában? — Női mivoltának megfelelően ezt sem hagyja ki Tóth Kati, s büszkén említi, hogy a saját maga által tervezett és készített ruhája nagy sikert aratott. Még az ilyen apróság is növelheti a kis kockákat, amikből a tekintély felépülhet... Szavaiból még kiérződik, ha nem is fogalmazta meg máról holnapra élő embernek soha nem lehet olyan tekintélye, mint annak, aki kitűzött maga elé egy okos célt. Kati később érettségizni szeretne, majd — de ez még távoli — megpróbálkozik a divattervezői hivatással is. De ehhez sok akadályt kell le- küzdenie, jelenleg ő látja el az anya nélkül maradt családban a főzési, takarítási, mosási és egyéb napi teendőket ... Pócsik Zoltán szerszámkészítő szakmunkástanuló első helyre a jó tanulást sorolja. De nem csupán, vagy nem elsősorban csak az osztályzatokra, a „minden-tudásra” gondol. — Inkább igyekezzen kitűnni az ember egy-egy tanulmányi versenyen, amikor mindenki megtudja, hogy jó helyezést ért el. Kihirdetik, kiteszik a fényképét. Jobban felfigyelnek így rá a többiek, a lányoknak is tetszik. Egy jól sikerült szakrajzomat nekem is kitették a vitrinbe, mindenki láthatta. Valóságos „receptet” mond ezek után Zoli arról, mitől lehet menő egy fiú a tizenévesek között. Nem árt, ha kitűnik valamilyen sportban, de ha a tanulást elhanyagolja, megbukik, nem ér semmit az egész, — érvel. Legyen jó szövege, de mindig tudja, mikor untatja a többit, mikor kell abbahagyni, vagy frissíteni. Az öltözködés is nélkülözhetetlen, hogy valakit menőnek ismerjenek el. LeTóth Katalin tát említi, akit „menőnek” tart. Pista jó tanuló, jó szervező, sportol, jó kiállású fiú, akit sokan tisztelnek. Vagyis, nem nagyon elegendő — szerinte — egy-egy kiugró teljesítmény tanulásban, sportban, zenében — az egész embernek olyannak kell lennie, hogy szinte természetes legyen a népszerűsége. Közülük a legkiemelkedőbbek példaV Pócsik Zoltán gyen egy kis zsebpénze is, hogy a társait, a lányokat egy kólára, fagyira meg tudja hívni. — Még van két dolog — sorolja Zoli, ami növeli a tekintélyt — Ha van hozzá érzéke a fiatalnak, mindenképpen próbálkozzon bejutni egy zenekarba, mert az a lányoknál igen jó pont. Aztán a motor. Úgy nevezzük mi, „vagi- zás”, ha felülünk egy Simsonra, persze kiemelt kormánynyal, és végig vagizunk a városon ... Az olyan, mint a felnőtteknek a kocsi... — Az a menő, aki tud segíteni a másiknak, ha megkérdezik, ezt vagy azt hogy kell csinálni — kezdi Szuhai István esztergályos szakmunkástanuló. — Szerintem, arra néznek fel a fiatalok, aki nem röstelli megosztani a tudását. De nem hencegve, hanem barátian. Én azt becsülöm a legtöbbre, aki becsületesen dolgozik. Ez most meglátszik a nyári szákmai gyakorlaton is, ahol éppen érintkezőket készítünk a vasipari szövetkezetnek a Medicor röntgenkészülékekhez. Egy műszak alatt 1000—1200 érintkezőt is megcsinálunk. Itt, szerintem meglátszik a munkán, kit érdemes jobban becsülni, mert komolyan veszi a termelést... képpé is válhatnak szűkebb környezetükben. Alig került szóba — pedig egy kicsit élezve is feltettük a kérdést — vajon a szülők foglalkozása, vagyoni és egyéb helyzete, beosztása — ad-e nagyobb tekintélyt a fiatalnak. Azt válaszolta mind a négy fiatal: alig tudják egymás szüleiről, mivel foglalkoznak, az, hogy „főnökök - e”, végképp nem izgat senkit. Ez is sokat mond a fiatalok gondolkodásáról, s néha, nekünk felnőtteknek sem árt tanulni tőlük... Szuhai István A kisvárdai szakmunkásképző tanműhelyében a leendő férfiszabók munka közben. Mindennap bizonyítani Véleményt mond: Géczi Géza konzervgyári Hogyan osztják a „rangot”, címet, a tekintélyt egymás között a fiatalok? A fizikai dolgozó, vagy az értelmiségi fiatal szerezhet hamarabb tekintélyt társai és a felnőttek előtt? Nem kell egy kicsit „megöregedni” ahhoz, hogy a fiatalra felnézzenek? Kérdéseinkre Géczi Gézával, a Nyíregyházi Konzervgyár 29 éves gyártásközi ellenőrével, a KISZ-szervezet titkárával kerestük a választ. Ő maga is végigjárta a „ranglétrát”. Hat évig dolgozott a konzervgyárban konzervgyár- tó szakmunkásként. Munka mellett érettségizett és technikus minősítő vizsgát tett Elsőként a munkát, a tanulást, az általános műveltséget, a tájékozottságot említi, ami a legbiztosabb alapja lehet a tekintélynek. — Sok minden attól is függ, milyen az a kisebb közösség, amelyben él és dolgozik a fiatal — kezdi fejtegetését. Ahhoz, hogy egy fiatal tekintélyt tudjon kivívni a hasonló korú társak és az idősebbek előtt, jó munkahelyi közösségre van szükség. A fiatalok életkoruk miatt jobban igénylik, hogy elismerjék a munkájukat — Előbb természetesen bizonyítani kell — folytatja a gondolatot a KISZ-titkár. Mivel a fiatalok egymást és az idősebbeket is kritikusabban nézik, nehéz kitűnni. Akár hozzá is szürkülhet a fiatal a munkahelyi „átlaghoz”, nem- is akar kitűnni semmiben, nehogy törtetőnek higyjék. Mégis igényli a tizen- huszonéves is, hogy egy bizonyos elismerést, tekintélyt kivívjon magának. Az egyéniség természetes joga, igénye ez. Ki hol áll a láthatatlan ranglétrán nem is mindig az dönti el, milyen a végzettsége, a beosztása, a, hatalma ... — Szerintem a fizikai dolgozó annyiban van előnyösebb helyzetben, hogy keze- munkája akár naponta jellemzi őt. Az értelmiségi fiaBányácski László KISZ-titkár Géczi Géza KISZ-titkár talnak évre, vagy évekre van szüksége, hogy munkájának eredményeit mérni lehessen. Különösen, ha nem látványos, nem túl érdekes, amit csinál. — Igaz viszont az is, hogy az értelmiségi munkakörökben hamarabb megszerezhetők az olyan rangok, címek, mint a doktori és hasonlók. A munkás legfeljebb a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést kaphatja meg, de általános tapasztalat, hogy eléggé lecsökkent ennek a címnek a rangja, mert sokszor nem azok kapják, akik valóban a legkiválóbbak, hanem akik éppen sorra kerülnek ... Hogyan is lehetne a rangok, címek, kitüntetések odaítélésénél valami mait kitalálni? — töprengtünk együtt, nem mintha ez lenne a fiatal munkások legégetőbb kérdése, vagy csupán a címekkel, rangokkal tekintélyt is lehetne „osztani”. Sokszor főszerep jut az elöltött éveknek, az életkornak. Néha túl kell lépni a harmincon, közelíteni kell a negyvenet, hogy komolyan vegyék a fiatalt. — Mégis az a véleményem, nem kell megöregedni ahhoz a fiatalnak, hogy tekintélyt szerezzen. Elsősorban abban a kisebb közösségben kell elfogadtatni magát, ahol dolgozik, ahol él. Nálunk, a konzervgyárban jó kapcsolat alakult ki a fiatalok és idősebbek között. Jónak tartom, hogy az utóbbi öt év alatt vagy hatvan-hatvanöt fiatal tanult a sóstói KlSZ-tanfo- lyamon, ahol sok hasznos dolgot tanultak. Kitekintés volt ez számukra, amire mindenkinek nagy szüksége van. Mindketten egyetértettünk abban, hogy a tekintélyért meg kell dolgozni és nem örökbe kapja az ember. Mindennap meg kell újítani, különben megkopik a fénye, a hitele... Hamis tekintély Ismerősöm panaszolta: mióta alacsonyabb beosztásba került a betegsége miatt, úgy veszi észre, kevesebben köszönnek rá az utcán. „Ez nagyon szemforgató dolog, nagy hálátlanság” — morfondírozott. Talán most jött rá, hogy a hamis tekintélytisztelet áldozata, azelőtt nem is neki köszöntek annyian és olyan szívesen, hanem a fontos beosztásának... Kétségtelen: egy-egy munkakör, kulcsfontosságú foglalkozás, felelős poszt amolyan plusztekintélyt is adhat. Hogy az embert tisztelik-e inkább, vagy a beosztását, az pedig olyankor dől el, amikor az ember marad, a beosztás változik... Tulajdonképpen előbb is felismerhető, ha az ember nincs megáldva a kelleténél több hiúsággal. Vajon engem tisztelnek, az embert, vagy a hivatalomat? Ehhez szükséges az önismeret, és a józanság. Nem szabad ugyanis elfelejteni: az irántam megnyilvánuló tisztelet vagy érdeklődés nem biztos, hogy az én személyemnek szól, vagy százszázalékosan annak szól. Sokszor inkább a foglalkozásnak, a betöltött hivatalnak. Vannak, akik körömszakad- tig ragaszkodnak az íróasztalukhoz, az azzal járó tisztelethez. Az egyik nagyobb intézmény igazgatója jó egy éve nyugdíjba vonult, de ahol csak lehet, nem reklámozza ezt. Ha szívességet, magyarán protekciót kell kérni valamelyik szervtől, így könnyebben megy a dolog, mint ha azzal kezdi, hogy már nem aktív főnök, „csak” nyugdíjas. Tekintélyének morzsáiból él, intézgeti magánügyeit, mint a kis tehetségű mester, aki tanítványaitól feltétlen tekintélytiszteletet vár, holott soha nem is volt, vagy már nincs tekintélye előttük. Torz arca a tekintélytiszteletnek az is, amikor így magyarázza gyávaságát, megalkuvását az értekezleten hallgató munkatárs: „elmondtam volna én a véleményem, csak tekintélytiszteletből hallgattam.” Az ilyen hamis tekintély tisztelet torzítja az emberi kapcsolatokat, nem segíti a problémák tisztázását, a nyílt és demokratikus légkör kiteljesedését. Az igazában értékes ember épp hogy igényli a mások véleményét, kritikáját. Hallunk olykor ilyen megjegyzéseket is: „csorba esett a tekintélyemen, mert én képviseltem a magasabb szervet, mégis utoljára üdvözöltek.” Tulajdonképpen jó lenne, ha szép csöndben áttérnénk mindenütt az egyszerűbb köszöntésre, protokollra — listák és ülésrendek nélkül... A mai becsületes munkásfiatalok „ráéreznek’ az igazi tekintély alapjaira, amiket az emberség, a tisztesség, a mindenkori és mindenhol való helytállás épít szilárdra. Az oldalt írta: PÁLL GÉZA Fényképezte: CSÁSZÁR CSABA, VINCZE PÉTER |^p|r :j:j: _ || W: I >j: B j$ HE H KJK ■ j:j: M H $ EH $$ m $ m $ áfm i lü $ It H É Ül B§ $ HE $ sí* H & KI $ H ü $ B $ KI H & H W B H & HH $ :%:í H %: MB BW H ffiff Hl Hl jjS Bi H BB fis \;X;: I j;X jg ;X HLjg | £ jjjjj ;X; ggj Í:Í:Í IoIlIpIaIlIaI KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
