Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-17 / 166. szám
1981. július 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Értelmiség a megyeszékhelyen AZ UTÓBBI TlZ ÉVBEN megkétszereződött a Nyíregyházán élő értelmiségi dolgozók száma. Nem lényegtelen: milyen körülmények között él és dolgozik — a nyugdíjasokkal együtt — 7500-ra tehető értelmiségi réteg, mi foglalkoztatja őket, milyen szerepet töltenek be a megyeszékhely fejlődésében. Nem kétséges ugyanis, hogy a megyeszékhely szellemi, kulturális arculatát nem kis mértékben alakítja, formálja az értelmiség is. Nem is elsősorban számaránya — bár ez sem mellékes —, hanem gondolkodása, életmódja, a valóság iránti fogékonysága és cselekvő közéletisége, tenni- akarása sugározhat ki közvetlen környezetére. Az értelmiség közérzetét, ezek összetevőit, a politikai munka feladatait vizsgálta legutóbbi ülésén a nyíregyházi városi pártbizottság. Alapos helyzetfelmérés előzte meg a vitát: 2100 nyíregyházi értelmiségitől kértek választ a legkülönbözőbb kérdésekre. Nevük, munkahelyük feltüntetését nem kérték a felmérés készítői, hogy semmilyen személyes akadálya ne legyen az őszinte véleménynyilvánításnak. Joggal mondhatta a városi pártfórum az elemzésben szereplő tapasztalatokról, hogy azok zöme valóságos képet közvetít a megyeszékhelyen dolgozó értelmiségről, azok egyes csoportjairól, feszültségekről, megoldást sürgető tennivalókról. Az egyik sajátosság, hogy a Nyíregyházán lévő értelmiség többsége, mégpedig 61 százaléka a fiatal, 41 éven aluli korosztályhoz tartozik. Egy fiatal, rugalmas értelmiségi gárda alkotja a többséget, akik a város felgyorsult ütemű fejlődésével együtt nőttek fel, a szó igazi értelmében. Nemcsak fiatal ez az értelmiség, hanem hivatásának megválasztását céltudatosság is jellemzi, hisz 40 százalékuk nem egyből a főiskola, egyetem után lett értelmiségi, hanem más kereső foglalkozása volt és azután, vagy pedig munka mellett szerzett értelmiségi végzettséget. Mindezt nem idős korban szerezték meg, hanem fiatalon, erre mutat a 61 százalékos arány és az. hogy minden negyedik értelmiségi dolgozó 31 éven aluli Nyíregyházán. Gond, hogy a fiatal értelmiségiek közül sokan még a „bizonyítás” éveit töltik, szakmai és emberi „beilleszkedésükkel” vannak elfoglalva. Egyes értelmiségi munkakörök művelői pedig úgy érzik, anyagi és erkölcsi megbecsülésük nem áll arányban munkájuk eredményeivel. Különösen egyes műszaki értelmiségi dolgozók válaszoltak a kérdésekre így: nem tudják kibontakoztatni tudásukat, nem egészen értelmiségi munkát kívánó munkakörben foglalkoztatják őket. Ehhez néhol kétségtelenül a gyáregységi szemlélet is hozzájárul — mutattak rá a pártbizottsági ülésen —, mivel a megyeszékhely jó néhány üzeme ma még egy-egy fővárosi gyár „leányvállalata”. Nehezebb itt az előrelépés, a bizonyítás, a szellemi teljesítmények elismertetése. Az egyik tartós feladat; jobban kell ismerni az értelmiségi dolgozók helyzetét, rendszeresebbé kell tenni tájékoztatásukat, beavatásukat a munkahely, a városrész, a nagyobb közösség gondjaiba. Jobban kell kérni közreműködésüket mindenütt, ahol hasznos javaslatokkal, szellemi, társadalmi munkával gyorsíthatják a fejlődést. MUNKÁJUK, SZEREPÜK megítélésének elsőrendű szempontja nem lehet más, mint az elkötelezett, lelki- ismeretes és értelmiségi hivatáshoz méltó alkotó munka, kinek-kinek a saját posztján. A szabolcsi megyeszékhely értelmisége ebben — a pártbizottsági elemzés is megerősítette — becsülettel helytáll, azonosul a társadalom gondjaival, feladataival. Segíteni kell azonban — foyamatosan — szellemi kapacitásuk, tudásuk még eredményesebb kibontakoztatását, szakmai, politikai, világnézeti érettségük gyarapodását. Folyamatos párbeszédre van szükség. Elsősorban a párt értelmiségi politikája a garancia arra, hogy a szellemi munkát végzők jól érezzék magukat, őszintén feltárják az őket foglalkoztató gondokat. A változtatás, a jobbítás kulcsa pedig — mindenki kezében ott van. Páll Géza S zeretem a nyár híreit. No, nem arra gondolok, ami minden nyáron komoly, bár szeretem azt is. Érdekel, hogy a gabona hány százaléka van biztos fedél alatt, hogy ... Folytatnám, de nem akarok komolykodni, bármennyire is függ a betakarítástól, hogy mikortól fonhatunk újra kolbászból kerítést. A nyár híreiben az a jó, hogy sokszínűek és ebben a komolykodó világban mernek játékosak is lenni. (Ez utóbbi nagy tudomány, az embernek a tűz felfedezéséhez hasonlatos.) A szerkesztőm a negyedik mondat után rámszólt, hogy időszerűtlen manapság a kolbászból font kerítéssel példálózni. Igaz, de bármennyire is gazdasági válság van az egész világon (nálunk persze csak a gyűrűi vannak) olvasom, hogy Belgium egyik kisvárosában világrekord született. A városka nagyálmú hentesmestere elkészítette a világ eddig leghosszabb kolbászát, amit súlyban, vagy araszban mérni nem is érdemes. A hossza több mint 4 kilométer. A-kolbászt ki is állították a helybeKolbász li labdarúgópályán. Nem tudom, melyik mustárgyár finanszírozta a vállalkozást, de tény, hogy a kiállítás megnyitása után a közönség elfogyasztotta a kolbászt. Kérdezhetik, hogy mit szeretek én ezen a híren? Nos, olvastam azt is, hogy Budapesten van nekünk egy csodálatos gyűjtőnk, akinek nemcsak több ezer söröscímkéje, de majdnem ezernyi különböKörjárat a boltokban Franciaágy — lilában Csernyák Pál eladóval a bútorkatalógust lapozgatjuk a nyíregyházi, Dózsa György úti bútorboltban, s kiderül az ott látható bútorok többsége, a raktárban, meg is található. Az ideális persze az lenne, ha a bemutató terem nem csak a berendezések egy töredékét tudná befogadni. Ez, alighanem még a forgalmat is tovább növelné. Szólóbútor Szerencsről Noha délelőtt van, sok az érdeklődő. Egy idősebb hölgy, asztalt keres. — Fényezetlen, és kisebb kellene — mondja, s fordul ;s ki az üzletből, mert amit keres, nincs. Háromtagú család bóklászik a bútorok közt. Román étkezőbútort nézünk, nincs megfelelő színben — szól az asszony. — Hálószobát végképp nem találunk, franciaágyból csak sötétbarna van. — Az árak? Tudomásul vesszük — felelik és az ajtóhoz indulnak. Majd a jövő héten is benéznek. Krammer Gyula, az iparcikk kiskereskedelmi vállalat áruforgalmi osztályának vezetője: — Raktárunk a „Guszev- ben” található, ahhoz, hogy amink van, be is tudjuk mutatni, legalább kétezer négyzetméter terület kell. A tanulmányterv már elkészült a majdani Domus Áruházról, ami háromszintes lesz és 4000 négyzetméternyi területén, valóban ki lehet tenni a választékot. A Domus, a Nyírfa Áruházhoz csatlakozik, de csak a jövő ötéves tervben épülhet fel. — Kétségtelen, hogy a választék kívánnivalót hagy maga után, vannak hiánycikkek. De ennek sokszor nem az az oka, hogy valami egyáltalában nincs, hanem az, hogy akkor nincs, amikor a vevő keresi. „Sába” francia-^ ágy van, csak lilában nem található, mert ez most a divatszín. A választékot növelni igyekszünk, ősztől például, a Szerencsi Bútoripari Szövetkezet szállít majd szólóbútorokat. Az eltűnt bársony nyomában A bútorüzlet mellett található a méterárubolt. A polcok roskadoznak az árutól, sok a szín, de Oláh Gézáné boltvezetőnek panaszra is van oka. — Hiányzik az importbársony. Pedig nagyon keresetzö helyről gyűjtött, különböző típusú söröskorsója is van. Azt, hogy a különböző típusú vendéglátóhelyek pincéreinek mi a véleménye egy ilyen gyűjtőről, csak elképzelem. Azt, hogy mennyi sört kellett meginni a gyűjtőnek, irigykedve sejtem, hiszen az első pohárt még elcsenni sem illik. A két hír viszont felizgatott. Elképzeltem, hogy a mostani szűkülő piaci helyzetben milyen eredményes lehetne egy belga—magyar koope- rálás sör-, illetve kolbászügyben. Magyar korsóból (rekord korsó!) kínálhatnánk bocsi sört a négy kilométer hosszú belga kolbászhoz. Mire — jó magyar szokás szerint elfogyna a sör és Radebergerre kellene cserélni, elkészítenénk domborodó hasainkban a belgakerítést. Most hírek után vadászom, ugyanis addig nem megyek Belgiumba, amíg nem találok egy tormarekordert. (barth») Ezerféle árucikk, mégis kevés. (Császár Csaba felvételei) Nincs, eltűnt a bársony. tek, mert elegáns viselet készíthető belőlük. De nincs elég magyar pamutáru sem. Hiánycikk az angin, a paplanbrokát. — A nagykereskedelmi vállalatok — adja okát a hiányoknak a boltvezető —, arra hivatkoznak, hogy a gyárak, ami van, azt fel is dolgozzák késztermékké. Krammer Gyula: — A korábbi években volt bársony, elérhető áron. De, nem elsődleges igény, és a deviza pedig kevés ... Ami az angint illeti: a vevő, ha egy kicsit ügyes, megvarrhatja maga is. Ezért keresik. Kérdés, érdeke-e ez a gyártónak? A pamutáru elsősorban import, és a kereskedelem hiába terelgeti az igényeket például a fehérneműk, az ágyneműk esetében a műszálak felé, ez — érthetően —, nem sikerül, mert a szokások, de a műszálak tulajdonságai sem teszik ezt lehetővé. A vegyes iparcikk boltban mozogn. is nehéz, annyi az áru. Jeles András eladó szerint, majdnem ezerfélét tárolnak a boltban. Mégis, amikor belépünk, az alábbi párbeszédet halljuk. — Ragasztós akasztó? — Sajnos, nincs. — Az is hiánycikk — dohogja a vevő távozóban. Hurkatöltő, ősszel Hogy mit szoktak itt keresni? Csak mutatóban néhány: 10—12 literes és még nagyobb fazekat, nádárut, habszifont, ragasztós akasztót, hurkatöltő gépet, rozsdamentes szóló evőeszközt, 4 méteres karnist, NDK-import tapétaszegő lécet, és ezzel még nem kész a leltár. — Most szerencsénk van — így Jeles András —, befutottak a kínai gyékényszőnyegek. Háromszázezer forintért vettünk, elfogyott. Most újabb 120 ezer forint értékűt kaptunk. Jelenleg nyugodtak vagyunk, mert csak 20—25 vevő keres naponta nagyméretű edényt. De ősszel 300-ból, 250 ezt akar venni. Készülnek a disznótorra. Krammer Gyula: — Sok az idénycikk, befolyásolja á divat is. Szifon volt, nincs. Hurkatöltő, talán ősszel lesz. Az ELZETT felhagyott a rozsdamentes evőeszközök gyártásával, az utódja viszont még nem lépett porondra. A karnisnál az a baj, hogy a gyár beáll egy méretre, és darabol. Aztán egy másik méretet darabol. És nincs raktár, ahol keverni lehetne a méreteket. Ez, egyébként mindenre vonatkozik, amiből több méret, szín létezik. Gond a konkurrencia hiánya is. Ha valaki valamit nem gyárt, nincs aki a helyébe lépjen. Ha csak lehet szövetkezetekkel, kisiparosokkal keressük a kapcsolatot. Végül: az utóbbi időkben számos országból nem kapjuk meg a korábban pedig szállított cikkeket ... Igény szüli? A hangszer-, sport- és játéküzletbe belépőt felemás látvány fogadja. Kevés a hangszer, nincs tornacipő, s ha horgász az illető, nehezen kap például orsót. Glavács Ilona a bolt helyettes vezetője éppen tréningruhákat pakolt. — Ezekből van bőven. De tornacipőt, a Tisza Cipőgyár, lassan már három hónapja nem szállít. Campingcikkek- ből jó ellátás volt, a hangszerválaszték, azonban valóban szegényes. — Mi a legrégibb hiánycikk? — Az erősítő és a horgászorsó. Ügy öt hónapja nincs egyik Sem. Ezeket követi a tornacipő. Tornacipő pedig nincs. Majd ősszel... Krammer Gyula: — Tornacipőt őszre ígért a gyár. A hangszerek választéka siralmas. Nincs NDK fafúvós, cseh rézfúvós. Pianí- nót is csak mostanában kaptunk. Van egy kétségtelen tény, amit az osztályvezető így fogalmazott meg: — Árubőség van. A hiánycikknek számos oka akad, közöttük a viszonylagos jólét. A jólét, ami igényeket kelt, divatot termel, ezt aztán elősegíti az is, amit választékbővítésnek nevezünk. Ez nem is lenne baj, a gond akkor keletkezik, amikor a vásárlóképes igény (a mondottaknál is több ok miatt), nem kielégíthető. Speidl Zoltán Irány a tajga Mozgó irodák a sivatagban Valahol a távoli Szibéria jeges erdőiben az olajkutak munkásai bennük találnak menedéket a hóviharok, tomboló szelek elöl. Lenn délen, Közép-Ázsia sztyeppéin, sivatagjaiban az égető nap ellenében bennük keresnek hűs árnyékot a fáradhatatlan geodéták. A szélsőséges időjárási viszonyok között dolgozó munkásnak és kutatónak létfontosságú a helyét könnyen változtató, kényelmes, minden igényt kielégítő szállás — a lakókocsi. Az exportőrök között van a Nyíregyházi Mezőgép kollektívája is. Katona Béla, a vállalat főmérnöke: — Száz lakókocsi szállítására kötöttünk szerződést ebben az évben 22 millió forint értékben, a Technoim- pexen keresztül szovjet partnerekkel. Menet közben jött ez az üzlet, nem volt benne idei tervünkben, de így sem okozott meglepetést. Júliusban 40 darabot, augusztusban és szeptemberben 30—30 darabot szállítunk a Szovjetunióba. — A lakókocsikat pótkocsialvázra építjük. Természetesen figyelembe kell venni ezeknek a járműveknek az építésénél a rendeltetési céljukat. Ezért jól szigeteljük őket, annak megfelelően, hogy hol alkalmazzák, hűtő-, illetve fűtőberendezést építünk a kocsikba, és persze meleg vizes bojlert, zuhanyzóval. A későbbiekben más változatokat is készítünk majd, a rendelésektől függően. Más típust kell szállítani mondjuk a tajgába, és megint mást a sivatagokba. Ezenkívül nemcsak lakókocsit, hanem irodahelyiségül, társalgóul is szolgáló járműveket is kérnek tőlünk. A tárgyalások alapján szó van a jövő évi szállításokról is. Jövőre a Mezőgép nyíregyházi vállalata mintegy 200—250 darab lakókocsit exportálna a Szovjetunióba. Sz. F.
