Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-17 / 166. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 17. Irak nemzeti ünnepén Az Iraki Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntöt­te Szaddam Husszeint, az Iraki Köztársaság elnökét. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke Taha Jassin Ramadhan első miniszterel­nök-helyettesnek fejezte ki jókívánságait. J úlius közepén két jelentős dátumról emlékeznek meg Irakban: 1958-ban július 14-én robbant ki az a fel­kelés, amely elsöpörte a reakciós monarchiát, meg­teremtette a köztársaságot; tíz évvel később pedig a Baath-párt haladó erői ra­gadták magukhoz a hatal­mat, hogy végrehajtsák a forradalom eredeti de­mokratikus és antiimperi- alista célkitűzéseit. Az ország történetében az azóta eltelt évek évti­zedekkel érnek fel. Irak megindult a társadalmi­gazdasági fejlődés, az ipa­rosodás útján. A köztársa­ság vezetői erejüket a gyarmati eredetű gazdasá­gi függőség maradványai­nak felszámolására, az ország korszerűsítésére fordították. Irak népe a maga kezébe vette olaj- vagyonát, s ezt az oly ér­tékes kincset a sokoldalú fejlesztés szolgálatába ál­lította. Az ország vezető ereje az Arab Szocialista Üjjászületés Pártja (Baath) célul tűzte ki a társadalmi struktúrák megújítását is. Ezt jelzi az iraki nők mind szélesedő szerepe, az, ■ hogy mind többen vetik le közülük a hagyományos fekete leplet, a csadort. A ' kőolaj árának nagyarányú emelkedése Irakot nagy gazdasági erő birtokába juttatta. Ismeretes, hogy Irak egy éve határháborúskodást folytat a szomszédos Irán­nal. A szocialista országok, így Magyarország állás­pontja az, hogy szükséges a konfliktus mielőbbi bé­kés rendezése, mert a har­cok folytatódása csak az imperializmus érdekeit szolgálhatja. Irak az el­múlt hónapban izraeli ter­rortámadást szenvedett: a Tel Aviv-i kormányzat le- bombáztatta a Bagdad kö­zelében épült nukleáris kutatóközpontot. Hazánk kormánya kifejezte szoli­daritását az iraki néppel, s elítélte az agressziót. M agyarország és az Iraki Köztársaság kapcsolatai az utóbbi években sokoldalúan fejlődnek. A közép-keleti • ország a fejlődő államok | között egyik legfontosabb gazdasági partnerünk — számos kooperációs szer- ződés is összeköti nép- i gazdaságainkat. Hazánk \ egyetemein és főiskoláin f igen sok iraki fiatal tanul. | A jelentős évfordulón, s Irak nemzeti ünnepén egy ? ősi kultúra földjén új tár­sadalmat építő fiatal népet J köszöntünk. (Folytatás az 1. oldalról) re a KPM feloldotta azt a rendeletet, ami megtiltotta a megye főútvonalain a lassú járművek közlekedését. Egyetlen kikötés csupán, ha igénybe akarják venni eze­ket az utakat a gazdaságok, be kell jelenteniük azt a KPM-nél. A gabonaforgalmitól meg­tudtuk: a felvásárlás a ter­mény minőségéhez igazodik. A magasabb beltartalmi érté­kű búzáért a vállalat má­zsánként 15 forint felárat fi­zet. Idén ilyen minőségű bú­za — tájékoztatás szerint — több kerül felvásárlásra a múlt évinél. Határozatok — kizárás Tanácskozik a LEMP kongresszusa Szerdán a késő esti órák­ban zárt ülést tartott a Len­gyel Egyesült Munkáspárt IX., rendkívüli kongresszusa. A küldöttek megtárgyalták a korábbi vezetés tagjainak személyes felelősségét vizs­gáló, Tadeusz Grabski vezet­te bizottság jelentését, majd elfogadták a kongresszusi elnökség két indítványát. A bizottság által előterjesz­tet anyagok, illetve a rendkí­vüli kongresszus küldötteinek javaslatai alapján a kong­resszus határozatot hozott ar­ról, hogy kizárja a LEMP tagjainak sorából E. Giereket, E. Babiuchot, J. Lukaszewi- czet, T. Pykat, J. Szydlakot és Z. Zandarowskit. A kongresszus egyszer­smind megerősítette a LEMP katowicei vajdasági értekez­letének azt a határozatát, amellyel kizárta a pártból Z. Grudzient. A kizártak 1980 augusztusa előtt valamennyien tagjai, illetve póttagjai voltak a LEMP KB Politikai Bizottsá­gának, illetve titkárságának. Edward Gierek tavaly szep­temberig a LEMP KB első titkárának tisztét töltötte be. A szerda esti zárt ülés va­lamivel éjfél után ért véget. Csütörtök délelőtt zárt ülé­sen a LEMP kongresszusa jó­váhagyta a központi bizott­ság, a központi revíziós bi­zottság és a központi pártel­lenőrző bizottság összetételé­re vonatkozó javaslatokat. A jelöltlistákat a kongresz- szus választási bizottsága ál­lította össze. A bizottság az egyes vezető testületekbe annyi küldöttet jelölt, ameny- nyi tagja és póttagja lesz az illető testületeknek. A kong­resszus ezt további jelölések­kel egészítette ki: egy ko­rábbi határozat értelmében a listákon éppen 50 százalék­kal több név lehet, mint a megválasztandó személyek száma. A vezető testületekben 430 hely van; az összes jelölt szá­ma 618 fő. A választási bi­zottság elnöke megállapítot­ta, hogy ily módon majdnem minden harmadik kongresz- szusi küldött jelöltette ma­gát a párt vezető szerveibe. A zárt ülést követő szünet végeztével, csütörtökön dél­után sorban megkezdték munkájukat a kongresszus problémabizottságai. Számuk tizenhat; témáik felölelik a párt, a társadalom és a gaz­daság életének minden lé­nyeges területét. A kongresz- szus lapzártakor folytatta munkáját. Havasi Ferenc látogatása a varsói televíziós készülékek . gyárában A Lengyel Egyesült Mun­káspárt rendkívüli kongresz- szusán részt vevő magyar pártküldöttség Havasi Ferenc­nek, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a Közpon­ti Bizottság titkárának veze­tésével csütörtökön délelőtt látogatást tett a varsói Tele­víziós Készülékek Gyárában. A delegációt elkísérte Sta­nislaw Galecki, a varsói váro­si pártbizottság titkára. A vendégeket Miroslaw Re- cha igazgató tájékoztatta a gyár múltjáról és fejlődésé­ről, méltatva az Orion gyár­ral való együttműködésüket. Ezután a magyar küldöttség megtekintette a gyárat — a hordozható tv-készülékek, a színes televíziók, az ipari tv- láncok és a hangolóegységek szerelőszalagjait, a mechani­kai alkatrészek gyártásának üzemcsarnokát és az üzem korszerű számítóközpontját. A gyár megtekintése után a magyar küldöttség — Hava­si Ferenc, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Berecz János, az MSZMP KB tagja, a Közpon­ti Bizottság osztályvezetője és Garamvölgyi József nagykö- yet — találkozott az üzem párt- és társadalmi szerveze­teinek aktivistáival. A találkozón felszólalt Ha­vasi Ferenc. Méltatta a ma­gyar—lengyel barátság törté­nelmi hagyományait és a szo­cialista közösség keretében végbement kibontakozását. El­mondotta, hogy örömmel hal­lotta a gyárról: itt olyan em­berek dolgoznak, akik tisztá­ban vannak azzal, hogy érde­kük a nyugodt légkörű alko­tó munka. A LEMP IX. kong­resszusáról szólva kifejezte bizakodását, hogy a tanácsko­zás olyan határozatokat hoz, amelyek a kommunisták, a néptömegek támogatásával a szocialista kibontakozást se­gítik elő. „Biztosíthatom len­gyel elvtársainkat, hogy e cé­lokért folytatott küzdelmük­ben számíthatnak a magyar kommunisták, a magyar nép támogatására.” A dolgozók kérdéseire vála­szolva szólt a magyar gazda­ság helyzetéről, fejlesztésének tapasztalatairól, valamint -a lengyelországi események és a pártkongresszus magyaror­szági visszhangjáról, majd ajándékot adott át a gyár kollektívájának — a Szabad­ság-szobor kicsinyített mását. Falutervezés: Mintegy 100 millióan él­nek falun a Szovjetunióban. Rendszerint minden pa­rasztcsaládnak saját háza van. A szovjet faluépítés egyik fontos feladata a fa­lusi életkörülmények javí­tása, közelítése a városi élethez. így van ez a belorusz Szá- rocsi településen is, amely — építési stílusát tekintve — át­menet a falu és a város kö­zött. A főtér körül sorakoz­nak a kulturális és szolgálta­tó épületek. A térhez két- és többszintes házak csatlakoz­nak. Nem sok van belőlük, de meghatározzák a település építészeti arculatát. Mögöttük téglából épült családi házak sorakoznak, a hagyományos kiskertekkel. Az aratás fokozott ütemét tartva, több gazdaság viasz­érésben, 18—20 százalék víz­tartalommal vágja a búzát. Ezért ...j, a vállalat 8 szárítótelepén folyamatosan és teljes kapacitással dolgoznak. Sok gabonát szárítanak maguk a termelő gazda­ságok is. Már a rozsot is aratják a megye homokos részein. A nyírbátori és a mátészalkai járásban néhány vagon átvé­telére ugyancsak sor került. Az idei búza őrlését július 15-e után kezdte a vállalat, óbúza keverésével. A Belorusz SZSZK kormá­nya a közelmúltban • a fal­vak elhelyezkedésének új ter­vét dolgozta ki. 2745 telepü­lés a falusi élet gazdasági és kulturális központjának a sze­repét tölti majd be. Egy-egy' ilyen településnek megköze­lítőlei másfél ezer lakosa lesz. Ilyen Szárocsi is, amely a jö­vő belorusz falu modelljeként is tekinthető. Az elmúlt tíz év alatt Szárocsi átépítésére a kolhoz több tízmillió rubelt fordított. A falvak „átépítése” minde­nekelőtt -a mai parasztember kényelmesebb életének meg­teremtését célozza. HAZÁNK, KELET-EURÓPA (6.) Ki lencszázötven ha t... A z SZKP XX. kongresz- szusának szellemében hozott határozatok kö­vetkezetlen és felemás végre­hajtása különösen súlyos kö­vetkezményekhez vezetett Lengyelországban és Magyar- országon, pedig a helyes in­tézkedések időben történő végrehajtása számos nehéz­ségtől kímélte volna meg a két országot, sőt az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat is. Lengyelországban 1956 már­ciusában az elhunyt B. Bierut után E. Ochab lett a LEMP első titkára. Az új vezetés­nek nem sikerült az örökölt problémák rövid időn belüli felszámolása, így a társadal­mi-gazdasági feszültségek jú­niusban Poznanban nyílt megmozdulásokhoz vezettek. A rendet csak fegyveres erő igénybevételével lehetett hely­reállítani. Az eseményeket követő KB-ülés ugyan újabb határozatokat hozott a hely­zet javítására, de a pártveze­tőség megosztottsága miatt nem sikerült ténylegesen megváltoztatni a politikai és gazdasági helyzetet. A Szovjetunió augusztustól kezdve gazdasági segélyt nyújtott Lengyelországnak. A „szocialista megújulásért” síkraszálló erők W. Gomulka visszatérését kívánták, aki 1948-ig a párt főtitkára volt, de „jobboldali nacionalista elhajlás” vádjával törvényte­lenül leváltották és bebörtö­nözték. Gomulka rehabilitá­lására csak az október 19—21- én tartott KB-ülésen került sor. (Ebben az időpontban N. Sz. Hruscsov vezetésével szovjet párt- és kormánykül­döttség tartózkodott Varsó­ban.) Gomulkát a párt első titkárává választották. A válság megoldása érde­kében a LEMP lényeges vál­toztatásokat eszközölt. Fo­kozták a munkások szerepét az üzemekben, növelték az anyagi ösztönzést, jobban tá­mogatták a egyéni paraszt- gazdaságokat, feloszlatták az adminisztratív úton létreho­zott termelőszövetkezeteket. Visszaállították a pártélet le­nini normáit, lehetővé tették a szövetséges pártok tevé­kenységének újbóli aktivizá­lását. Csökkentették a nép- gazdasági terv beruházási előirányzatait és a fegyveres erők létszámát. Mindezek eredményeként viszonylag gyors ütemű konszolidációs folyamat indult meg. A legsúlyosabb válság Ma­gyarországon alakult ki. A párt vezetőjét, Rákosi Má­tyást, aki képtelen volt szek­tás-dogmatikus tevékenysé­gének megváltoztatására, csak júliusban sikerült eltávolíta­ni a párt éléről. Helyébe azonban sajnálatos módon Gerő Ernő, a Rákosi-klikk egyik tagja került. A párton belüli frakciós tevékenység egyre erősödött, a párt- és ál­lamapparátus cselekvőképes­sége viharosan gyengült. A valódi szocialista megújulást kívánó erők üdvözölték a len­gyelországi helyzet október végi megoldásának módját, hasonló célú törekvései azon­ban a párt megbénulása, a legfelsőbb párt- és állami ve­zetés felbomlása következté­ben kudarcba fulladtak. A kezdeményezés napok alatt az évek óta gondosan készülő, a fegyveres fellépés­től sem visszariadó, a kapita­lizmus restaurálását célul ki­tűző ellenforradalmi erők ke­zébe csúszott át. A magyarországi válság az egész szocialista világrendszer problémájává vált. (Súlyos­bította a helyzetet, hogy egy­idejűleg a nemzetközi fe­szültség hirtelen megnőtt: ok­tóber 29-én Izrael, Nagy-Bri- tannia és Franciaország meg­támadta a Szuezi-csatornát államosító Egyiptomot.) A válság megoldása érdekében a szovjet pártvezetés konzul­tációkat folytatott a testvér­pártokkal. Az N. Sz. Hrus­csov által vezetett párt- és kormányküldöttség novem­ber 2—3-án a jugoszláviai Brioniban tárgyalt J. B. Titó- val. Egyértelműen arra a megállapításra jutottak, hogy a magyarországi politikai rendezéshez szükséges előfel­tételeket — az erre irányuló magyar kérésnek megfelelően — csak fegyveres beavatko­zással lehet megteremteni. A november 4-i szovjet ka­tonai segítségnyújtást követő­en a helyzet egyré gyorsabb ütemben normalizálódott, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az újjászerveződő párt vezette megújulási fo­lyamat viszonylag gyorsan bontakozott ki. Valamennyi szocialista ország teljes mér­tékben egyetértett a magyar konszolidáció támogatásának szükségességével; a Szovjet­unió, Kína és más szocialista országok jelentős gazdasági támogatást nyújtottak. A konszolidációt azonban alapvetően mégis a belső fej­lemények tették lehetővé. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága már 1956. decem­ber elején hozott határozatá­ban számba vette és elemez­te az októberi eseményekhez •vezető okokat és megjelölte a továbbhaladás irányait. Az ellenforradalom „négy alap­vető oka, illetve mozgató té­nyezője” meghatározás (a Rá­kosi—Gerő-klikk; -a *Nagy Imre—Losonczi Géza vezette pártellenzék, a Horthy-fasisz- ta és a magyar kapitalista­földesúri ellenforradalom; a nemzetközi imperializmus) nemcsak a helyes orientációt segítette elő, hanem a két- frontos harcra mozgósítva az egészséges erők fokozatos tö­mörítését is. Tömeggyűlések, csoportos és egyéni beszélgetések, az újjászerveződő sajtó és párt­oktató tevékenység járult hozzá az eszmei-politikai za­varok utáni tisztuláshoz. Nem utolsósorban pedig a helyes ifjúsági, mezőgazdasági és ér­telmiségi politika, a megújuló szövetségi politika (aki nincs ellenünk, az velünk van) al­kalmasnak bizonyult arra, hogy az évtized végére alap­jaiban megoldja az ellenfor­radalom leverése utáni leg­főbb feladatokat. A szocialis­ta építés új lendülettel bon­takozhatott ki. A magyarországi ellenfor­radalmi kísérlet hatására az SZKP 1956. februári XX. kongresszusa után megindult pozitív változások Bulgáriá­ban, Romániában és Cseh­szlovákiában átmenetileg le­lassultak, sőt ez utóbbi or­szágban a Novotny-féle veze­tésnek az elkövetett hibák és torzulások kijavítását haloga­tó makacssága, koncepciót­lansága a későbbiekben sú­lyos problémákat eredménye­zett. A viharos 1956-os év ese­ményeiből a Szovjet­unió is levonta a szük­séges következtetéseket. Eze­ket tükrözi — többek között — a szovjet kormány 1956. október 30-án kiadott nyilat­kozata. A nyilatkozat a Szov­jetunió és a többi szocialista ország közötti kapcsolatok alapelveivel foglalkozott. A nyilatkozat szerint „a szocia­lista nemzetek nagy közössé­géhez tartozó országok, ame­lyeket a szocialista társa­dalom felépítésének közös eszméi és a proletár nemzet­köziség elvei egyesítenek, köl­csönös kapcsolataikat csakis a teljes egyenjogúságnak, a területi integritás, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartásának, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak elveire építhetik. Ez nemcsak hogy nem zárja ki, sőt ellenkező­leg, feltételezi a szocialista közösséghez tartozó országok szoros testvéri együttműkö­dését, gazdasági, politikai és kulturális téren nyújtott köl­csönös segítségét”. 1956 végén, 1957 elején len­gyel, román, NDK-beli, ma­gyar, csehszlovák és bolgár (valamint koreai és mongol) párt- és kormányküldöttség utazott Moszkvába a szocia­lista országok közötti egyen­jogú együttműködés kérdései­nek megtárgyalása céljából. Molnár Tamás Szárocsi: városi mintára épüli faluközpont. Ilyen családi házakat épít a „Krasznaja Szmena” kolhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom