Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-03 / 126. szám

1981. június 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Változtak az ipar lehetőségei Interjú Körtvélyes István miniszterhelyettessel A közelmúltban tervegyez­tető tárgyaláson találkozott a megyei vezetőkkel Körtvé­lyes István, ipari miniszter- helyettes. Lapunk olvasóinak a látogatás tapasztalatairól, az ipar előtt álló aktuális kérdésekről kértünk tájékoz­tatást. — Köztudott, hogy az Ipari Minisztérium január elsejétől a három ágazati minisztéri­um helyébe lépett. A felada­tai nem azonosak, ugyanis a változást éppen az irányítás egységesítésének szüksége hívta életre. Nem bontakozott ki kellően a vállalati önálló­ság és felelősség, pedig a gazdasági irányítás többek között ebben látja a népgaz­daság egyensúlyra törekvő erőfeszítéseinek sikerét. — A VI. ötéves terv is szá­mol a fejlődéssel, de nem mindegyik iparágban, hanem csak azokban, ahol a népgaz­daság szempontjából is leg­előnyösebbek a fejlesztések. A szabolcsi vállalatok közül a tiszavasvári Alkaloida Ve­gyészeti Gyár érintett ebben, ön hogyan látja a fejlődését? — Az új ötéves tervben az egyik kiemelt program a gyógyszer- és növényvédő- szer-gyártás fejlesztése. Az Al­kaloida törekvései az eddigi­nél jóval nagyobb növény vé­dőszer-gyártó kapacitás ki­építésére szólnak, ahol nagy szerepet játszik az export is. A minisztérium ezeket az el­képzeléseket támogatja. Sze­retnénk, ha a gyár lényege­sen nagyobb súllyal szerepel­ne a gyógyszeriparban, mint eddig. Ezért jó lenne, ha a gyógyszer gyártásában ugyan­ilyen intenzíven keresné az új utakat, kutatóintézetekkel összefogva nagyobb energiát fordítana a fejlesztésre. — Nyíregyházán megláto­gatta a Taurus Gumiipari Vállalat gyárát is. Milyen ta­pasztalatokat szerzett? — A Taurus egyike azok­nak a vállalatoknak, ame­lyekre a dinamikus fejlődés jellemző, igen gyorsan felis­meri a lehetőségeit. A nyír­egyházi mezőgazdasági ab­roncsgyár megépítése jó pél­da erre. Külön pozitívum, hogy a fejlesztés, a tervezés és a külkereskedelem között nagyobb összhang van, így a világszínvonalú termékeket az exportban elismertetik. A legújabb törekvés, hogy az acélradiál abroncsok gyártá­sát bővítsék, szintén egyezik az ország érdekeivel, hiszen nem lehet hosszú időre be"- rendezkedni ebből a cikkből importra. — Az ipari vállalatok fej­lesztése a megyében is az in­tenzív útra állt,rá. Az előbb említett két gyár esetében sem terveznek nagyobb lét­számnövelést. Vannak viszont egyes körzetek Szabolcs-Szat- márban, ahol gond az iskolá­ból kikerülő fiatalok foglal­koztatása. Mit tegyenek ezek­ben a körzetekben? — Központi beruházásokra nem lehet számítani, de ez nem zárja ki új munkahelyek teremtésének lehetőségét. Ügy lehet fogalmazni, hogy az intenzív fejlesztés mellett, amikor a legtöbb helyen a gépesítés és automatizálás kerül előtérbe, lesznek olyan területek, ahol a fiatalokat meg kell tartani. A már meg­lévő üzemek bővítése, illetve olyan melléküzemek létesíté­se jelentheti a megoldást, ahol nem csupán a foglalkoz­tatási gondot oldják meg, ha­nem olyan szintű termelést valósítanak meg, amelyik hasznos a népgazdaságnak. — Milyen szabolcsi tapasz­talatok állnak rendelkezésre a termelékeny és a sok mun­kást foglalkoztató üzemek­nél? — Ahogy a tárgyaláson is szóba került, az iparon belül a legnagyobb termelési érté­ket a nehézipar szolgáltatja a megyében több mint 7 mil­liárd forinttal. Ez a vegyipari üzemek túlsúlyából termé­szetszerű. A másik oldalon áll a könnyűipar, amely a munkásoknak közel a felét foglalkoztatja, de kisebb ter­melési értéket produkál. Ám tudjuk, hogy ezek az üzemek éppen az előbb említett gon­dok, a nők munkába állítása érdekében születtek — s nem termelnek a maguk iparágá­ban kevesebbet, mint az or­szágos átlag — tehát jól szol­gálják a megye érdekeit is. — Ugyancsak megyei jel­legzetesség, hogy alig van ön­álló vállalat, sok a gyáregy­ség. A közgazdászok egy ré­sze úgy véli, hogy ezeknél a nagyvállalatoknál az irányí­tás megrekedt, túlzott a köz- pontosítás, a vidéki üzemek bérei elmaradnak az átlagtól. — Kétségtelen, hogy a ha­táskörök és jogkörök leadá­sában jóval előbb kellene tartani, mint ami az üzemek többségére jellemző. Mindezt személyesen is szorgalmazom. S ahogy a számok mutatják, a szabolcsi gyáregységek bér- színvonalánál még itt is hát­rányos a helyzet, ahol hason­ló felkészültséggel, hasonló munkát végeznek. Ugyancsak a vállalati felelős gondolko­dás, a nagyobb helyi önálló­ság változtathat ezen — fe­jezte be Körtvélyes István miniszterhelyettes. Lányi Botond Szedik a burgonyát A nyíregyházi Dózsa Ter­melőszövetkezetben e héten megkezdték a márciusban ültetett és fólia alatt nevelt burgonya szedését. A isi­ben kísérletképpen öt hek­táron ötfajta holland bur­gonyát termelnek. Az első sorok felszedése után a szakemberek hektáronként 100 mázsás termésre számí­tanak, amelyet a Zöldért­nek szállítanak. (Elek Emil felvétele) | Elmondjuk mindenkinek... Megnyerni a fiatalokat Küldöttek a KISZ-kongresszusról Élményekkel, tapasztalatok­kal gazdagodva jöttek haza a KISZ-kongreszusról megyénk küldöttei. Feszített volt a program, mégsem éreztek fá­radtságot, amikor Nyíregyhá­zán leszálltak a különbusz- ról. Inkább a búcsúzás esett a nehezükre. Több küldött már másnap beszámolót tartott. Mi három küldöttet kértünk meg: pergesse vissza a nagy esemény néhány érdekes pil­lanatát, tapasztalatát. Lány a Központi Bizottságban Svéda Tündét azért is ke­restük meg, mert vasárnap óta ő a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának legfiatalabb tagja. Első osztályos a Nyír­egyházi 107-es számú Szak­munkásképző Intézetben. A szemüveges, alig 15 éves kis­lányra illik a „talpraesett” jelző. Idén április 4-én avat­ták KISZ-taggá és alig volt mozgalmi tapasztalata, ami­kor pár héttel később a me­gyei küldöttértekezleten szót kapott. Ez volt neki a „tűz­keresztség”. Lámpalázzal ol­vasta fel értékesnek minősí­tett hozzászólását, de azt mondja, a kongresszuson megjött a bátorsága, ma már kisebb lenne a lámpaláz ... Múltja nincs, jövőjét lakhe­lyén, a Nagykállói Textilru­házati Szövetkezetben képze­li el, ugyanis női ruhakészí­tő szakmunkásnak készül. — A kongresszus nekem felért egy tanfolyammal. Mindenre figyeltem, annál is inkább, mivel iskolánkban én vagyok a KISZ-bizottság tit­kára. A sok hasznos útmuta­tás között megjegyeztem pél­dául azt, hogy a taggyűlése­ket oldottá kell tenni, a hi­vatalosság, a merevség árt. Sokat tanultam, ettől függet­lenül a nyáron hallgató le­szek a sóstói iskola hathetes tanfolyamán. — A kongresszuson a diák­szekció ülésén is részt vet­tem. Az egyik felszólaló hangsúlyozta, hogy többnyire a rossz tanulók mennek el szakmát tanulni és a gimna­zistáknak rosszabb a helyze­tük, mint a szakmunkásta­nulóknak. Ez a két megálla­pítás nem általános és egy kicsit sértő is. Szerencsére a következő hozzászóló ezt a té­mát a helyére tette. Elmond­ta például, hogy nekünk ke­vesebb a nyári szünet, keve­sebbet mehetünk nyári tábo­rozásra és ezen jó lenne vál­toztatni. Egy diák arról szólt, hogy némelyik tankönyv ne­hezen érthető. Ezt magam is tapasztalom. Egy másik hoz­zászóló elmondta, hogy az is­kolai KISZ-élet lendületét nem mindegyik munkahelyre lehet átvinni. Talán valóban jó lenne javítani az iskolai és a munkahelyi KlSZ-szerveze­Ezt magam­tek kapcsolatát, nak is mondom. — Élmény marad számom­ra, hogy egy vietnami kül­döttel is beszélgethettünk. Autogramot kaptak Magyar Zoltán olimpiai bajnoktól és egy afrikai fiatalembertől, aki a kongresszus vendége volt. Az űrhajós iskolatársa Buga József Nyíregyházán mentőtiszt. Ritka foglalkozást gyakorol. Azt mondja, a bő­ség zavarával küzd, rengeteg élményét még nem is rend­szerezte. — A egészségügyi fiatalok képviselői közül is kaptak szót. Sajnos, magas szinten és általánosságban beszéltek. Ezt nem irigységből mon­dom, nem azért, mert én már nem kaphattam szót. Felszólalásomat írásban nyújtottam be. Ha szót ka­pok, elmondtam volna, hogy mi, egészségügyi fiatalok hátrányban vagyunk lakás- szerzésnél a termelésben részt vevő és a termelést irányító fiatalokkal szemben. Pedig közvetve mi is részt veszünk a termelésben. A la­kosság munkaképessége tő­lünk is függ. Ne hasson köz­helyként, hogy a mi mun­kánkban a selejt esetleg va­lakinek az életébe kerülhet. Az elvándorlásról is beszél­tem volna. Jobb programmal, T íz éve építettük a há­zat, úgy, hogy a gye­reknek is jó legyen majd. A bútort négy éve vet­tük. A térítőkét magam varr­tam. Könyvek? Csak az van, amit a fiú kapott az iskolá­ban ... — Volt, de hogy férjhez ment a lányom, elvitte magá­val. Amit hagyott, azt fel­vittük a padra, ne fogja itt a port. — Valamikor szerettem ol­vasni, de ki ér rá arra? Még a televízió műsora közben is elalszom. Nem mondom, té­len előfordul, hogy felveszem valamelyiket, amit a gyerek hazahoz. Az mindig hordja a könyvtárból. Mondtam is, hogy tanulna inkább, csak a szemit rontja velük. — Én még mindig szívesen olvasok. Néha, ha valamiből filmet csinálnak, akkor az körbejár, csak hát kevés az ideje az embernek. Dolgozni járok, itthon a jószág meg a kert... Asszonyokat idéztem, sok- dolgúak valamennyien. Élet­formájuk a könyvekre nem, vagy alig hagy időt. Akik lánykorukban szívesen olvas­tak, most megelégszenek a te­levízió műsorával. Igénytelen­ség? Valamennyien dolgoz­KÖNYVEK Á „HOSSZÚ” HÁZBAN (2.) Felnőttként leszoknak róla... nak, bejárással együtt eltelik ezzel tíz óra. A háztartás ve­zetése lényegesen nehezebb mint egy bérházi lakás rend- bentartása. Ha a jószágok el­látása férfimunka is, dolgot ad az aprójószág, a kert. Ha lenne is, hiába lenne olvasás­igényük. Lényegében nem más a fiatalok életvitele sem, jóllehet közülük sokan még az általános iskolában, a gyer­mekkönyvtárban hozzászok­tak az olvasáshoz. Felnőtt­ként leszoknak róla, lévén a legkevésbé szükségesről mond le az ember. — Bent az üzemben a bi­zományostól szoktam vásárol­ni. Van is részletem, de el­olvasni már nem tudom min­det. Majd egyszer, ha nyug­díjas leszek... — A férjem, az még olvas. Főleg a szakkönyveket bújja, de azt is éjszaka. A gyerekek­nek rendszeresen veszünk vi­szont könyveket. Már az óvo­dásnak is. — Rám veszekszik a fér­jem a könyvek miatt, ha vá­sárolok. Én meg mondom ne­ki, hogy ennél olcsóbb lakás­díszt úgysem vehetnék. Per­sze bele-beleolvasok abba amit megveszek, de nem rendszeresen. Ha nem tartom rendben a ház előtt a kisker­tet, akkor megszólnak érte. Ha nem olvasok, az nem ér­dekel senkit... Harminc házban harminc más ízű válasz, egyben azon­ban valamennyi, a nem idé­zett is, hasonló: kicseng be­lőlük, hogy az élet nem hagy időt az olvasáshoz. A címben „hosszú házak­ról” írok, jelezvén, hogy pa­rasztházakról van szó. Iga­zából régi parasztházat viszont találni sem lehet. A kocka­házak egymáshoz bizony ag­gasztóan hasonló berendezése olyan, mint bármelyik városi bérlakás. Akaratlan is arra gondol az ember, hogy maguk a bútor- tervezők sem tartják a köny­veket a lakás szükséges részé­nek. Kevés a könyvek tárolá­sára alkalmas polc. Négy helyen volt száznál több már-már könyvtár­nyi könyv. Valamennyien fia­talok. Hét lakásban volt köny­vespolca a gyerekeknek. Ti­zenegy lakásban láttam né­hány könyvet „becsült” he­lyen, lakást szépítő „dísz­tárgyként”. (Ez utóbbihoz annyit, hogy ha csak néhány olcsó giccs porcelán figurát szorítottak is ki, az ízlésnek tettek szolgálatot!) Mindösz- sze nyolc olyan ház volt, amelyben semmilyen szerepe sem volt a könyveknek. A számok hátteréül írom: nyolc lakásban éltek érettsé­givel is rendelkezők, tizenhat­ban olyanok, akik elvégezték az általános iskola nyolc osztályát, közülük öten szak-, illetve betanított mun­kások. Nem volt hát közöt­tük értelmiségi foglalkozású, akit a könyvhöz mestersége is köt. Ahol könyv van, ott általá­ban gyerek is van, hogy, a könyvek a gyerek köré, nem­egyszer a gyereknek gyűlnek. Érdekes adat: a harminc la­kásba negyvenegy újság jár, nemcsak napilapok, hanem szaklapok is. (Az Autó-Mo­tor épp olyan gyakori, mint bárhol máshol, de láttam gon­dosan összegyűjtött „Szövet- kezet”-et, „Kertészet és Sző- lészet”-et is. Ellentétben a könyvekkel, az újságokat ol­vassák is. És nemcsak az, aki­nek jár, hanem kölcsönad­ják a szomszédnak, egy-egy írás a beszélgetések témája lesz. — Azért járatunk újságot, mert azt felveszi az ember, beleolvas, leteheti, ha dolga van... — Szakcikkek is vannak benne, és azokat úgy írják, hogy mindenki értse. A fele­ségem újságból nézte ki a vi­rágoskertjét ... Bartha Gábor jobb munkahelyi körülmé­nyekkel a mi állomásunk is jobban magához köthetné a fiatalokat. — Megmaradt bennem az egyik hozzászóló véleménye, amely szerint a mai fiatalok nem nagyon tanulnak nyel­veket. Pedig erre megvan a lehetőség a mi megyénkben is. Aki nyelvet beszél, az köz­vetlenebb és több informá­ciót szerezhet egy-egy or­szágról. Arra is jóleső érzés­sel emlékszem, hogy az egyik szünetben Lózár György kormányfő Farkas Bertalan űrhajóssal beszélgetett. Ott álltam a közelükben, s egy­szer csak Berci felém nézett, megismert és felkiáltott: „Te vagy az, Jóska?”. Berci isko­latársam volt a kisvárdai gimnáziumban. Hosszú idő óta a kongresszus hozott ösz- sze bennünket... A legfiatalabb tanácselnök Magyar László Nyírteleken tanácselnök. Asztalán a dosz- szié, amelyet a kongresszu­son kapott. Megyénk és ha­zánk egyik legfiatalabb ta­nácselnöke az értelmiségi szekció munkájában vett részt. — Örülök, hogy a kong­resszuson is megerősítették: sok olyan állami feladat van, amelyet a KISZ-szel közösen kell végezni. Ezt a gyakorlat­ban is tapasztalom. Elhang­zott, hogy a pedagógusokat és az agrárértelmiséget jobban be kell vonni a közélet­be. Valóban be kell, de csak azokat, akik nincsenek túl­terhelve. Sok olyan tanácsot, útmutatást jegyeztem fel ma­gamnak, amelyet gyakorló tanácselnökként hasznosítani tudok. Szó volt például a ve­szélyeztetett gyerekekről, s valaki tanácsolta, hogy a pe­dagógusok a tanácsok illeté­keseivel közösen sokat tehet­nek értük. — Tetszett a kongresszuson a jó szervezés, a pontosság, a gyorsaság. Remélem, ezeket a jó tulajdonságokat a fiatalok hazahozták magukkal. So­sem felejtem el, hogy példá­ul a kongresszusi újságot órák alatt kinyomták és el is kezdték terjeszteni. Tetszett a nagyecsedi Nyíri Bálint fel­szólalása és külön örültem, hogy utána nyomban Hege­dűs D. Géza színművész ka­pott szót. Hozzászólását va­lahogy így kezdte: „Jó do­log, hogy egy szabolcs-szat- mári fiatal után kapok szót. Magam is szabolcsi vagyok.” Mi, szabolcs-szatmáriak kü­lönösen összetartottunk, min­dig együtt voltunk és örül­tünk, hogy hozzánk csapódott Farkas Berci, meg Hegedűs D. Géza. Ha az útmutatásokat, a ta­pasztalatokat hasznosítják a küldöttek, örömük tartósabb lehet. 1 Nábrádi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom