Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-15 / 139. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 16. Nadrágok exportra A VOR nyíregyházi gyárában a tőkés exportra készített nadrágokat minősíti Vidéki István. (Elek Emil felvétele) Ötven éve érkezett először Nyíregyházára Utasa volt Krúdy Érdekes nyara volt ötven .esztendeje hazánknak — és. főleg a levegőnek. ! Július 13-ról 14-re virra-, ’ dó éjjel Endresz György magyar pilóta és Magyar Sándor „megfigyelő” — ma navigátornak neveznénk — átrepülték az Atlanti-óceánt, ami akkor világeseménynek számított. A dátum előtt Nyíregyháza légterében is történt egy jelentős dolog: megérkezik a nyíregyházi repülőtérre az első utasokat szállító repülőjárat Budapestről, pontosan 10 óra 40 perckor. És aki mosolyogva elsőnek kiszáll a gépből, az Krúdy Gyula író, a város szülötte volt. Egyébként a Nyírvidék már napok óta újságolta, hogy a Budapest—Nyíregyháza repülőjegy ára olcsóbb, mint a Budapest—Nyíregyháza gyorsvonat másodosztályú jegye: 35 pengő. És ebben benne van azoknak az autóbuszoknak a menetdíja is, melyek Pesten a Mátyásföldre kiszállítják a gép utasait, és amelyek a nyíregyházi repülőtérről behozzák a város központjába őket. 73 év múltán Az első utasszállító gép pontosan az előírt idő szerint, 10,40-kor ért földet. Néhány perc múlva a város egyik vezetője elmondta ünnepi beszédét. Egyebek között ezt mondta: „íme, hetvenhárom évig tartott, amíg a földi közlekedés után meghódítottuk a levegőt is.” Hozzáfűzte, hogy az első vonat 1858. szeptember 5-én érkezett meg utasaival a nyíregyházi állomásra ... Mindenesetre a nyíregyházi repülőforgalom úgy megélénkült, hogy 1934-ben már heti három járat repült Budapest és Szabolcs fővárosa között. A második világháború után 1950-től a MÁSZÓVL.ET indít repülőjáratokat, melyek Budapestről Miskolc és Nyíregyháza érintésével Debrecenig közlekednek. 1954-ben megszüntették a vasárnapi járatokat. Egyre kevesebb lett az utas, bár a repülőjegy még mindig olcsóbb volt a gyorsvonati I. osztályú jegynél, de végülis a ,több mint ötven éve megépült repülőtér az MHSZ helyi szakosztálya kézélésébe került. És a ma, meg a jövő Viszont újabb nagy eseménye a szabolcsi repülésnek, hogy — 1969 áprilisában — megjelentek az első növény- védelmi repülőgépek és főleg, hogy tíz éve megépült az új, modern hangár. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium repülőgép-szolgálata átvette a repülőteret és itt folyik az ország mezőgazdasági pilótáinak, üzemmérnökeinek képzése, de idén ősztől már a polgári repülés utánpótlási bázisa is Nyíregyháza főiskolája lesz. Éppen ezért említésre érdemes, hogy amikor például alkotmány napján a tévében is látjuk az Országház fölött köröző és virágot ledobó kis repülőcsoportot, azok rendszerint Molnár András kiképzőnk és két legjobb tanítványa ... (gnz) Primőr Füleseiről Paprikamező sátorban A gazda, akihez Fülesden betértünk Szabó Károly. A vaskapu tárva-nyitva és az ember — ugyan ki nézné 48 évesnek — a tornácon zsíros kenyeret és paprikát falatozva várja érkezésünket. A paprikára figyeltem fel. Május végén, június elején a paprika újdonság és darabos áru, hét-hét forint ötven fillért ér az üzletekben. Észrevételezem. — Valamikor nemigen tízóraizott májusban zöldpaprikát a földműves ember... — Nem, hogy májusban, de július végén se igen. Most van. Termeljük és hát pont mi ne együk? A fiú, ifjú Szabó Károly szobáját birtokoljuk, akinek jellemére, gondolkodásmódjára megannyi tárgy utal. Sztereo lemezjátszó, hangfalak, horgászbot, íróasztal és könyv garmadával. A Kertészet és Szőlészet heti újság nyitott példánya a friss olvasás nyomait őrzi. Az apa mértéktartó szerénységgel mond eligazítást a munkában lévő gyerekről. — Sok minden érdekli, legújabban a kertészkedés, a fólia alatti zöldségtermesztés. Az érettségi után a Fehér- gyarmati ÁFÉSZ-nél vállalt munkát. Ott az a feladata, hogy szervezze a termelést. Magát is befogta, beszervezte. Leltárt készítünk. Az apa gyümölcsöt termel. 92 téli almafa van a kertben. A zöldség, a 22 éves fiatalemberé. Három terjedelmes fóliasátor feszül a szépen gondozott, porhanyósított kertiföld fölé. A fóliával védett és takart terület összesen 750 négyzet- méter és minden négyzetméteren valóságos kincs terem. A nagy, háromszázötven négyzetméteres sátorban olyan kép fogad bennünket, amilyet csak ritkán lát az ember. Valóságos paprikamező. Csak felbecsülni lehet, hogy legálább tízezer érett, hamvas, friss és egészséges paprika kínálja magát szedésre. Az erről szóló információ: — Ügy tudom négyezer palántát hozott a fiam a hajdúsámsoni termelőszövetkezetSzedik a „fehérözönt”. bői. Mind megfogant, egy sem ment kárba. Két fajta van. A legtöbb a fehérözön. Eddig csak vagy 600 darabot szedtünk. — Mennyiért adták darabját? — Azt hiszem hat forintért. Ezt a fiam könyveli. Felír magának mindent, ami a kertészkedésével kapcsolatos. Tóth Zsigmond a Fehér- gyarmati ÁFÉSZ főosztály- vezetője meglepő dolgokat közölt: — A járásban nincs hagyománya a zöldségtermesztésnek. Még annyira sem foglalkoztak ezzel sokan, hogy saját háztartásuk szükségletét megtermeljék. Ma a működő 14 szakcsoportból egy zöldségtermelő, 33 tagja van és primőrárut fólia alatt több mint 3600 négyzetméteren termesztenek. A primőráruk többségét így helyben megtermelik, nagyobb behozatalra a járás már csak burgonyából, diny- nyéből szorul. Ami külön értéket képvisel, az, hogy a paprika-, paradicsom-, uborkatermesztés honosítói között sok a fiatal. Olyan fiatal, aki kezdeményez, kockáztat, mer és nyer. Seres Ernő Forgalmi csomópont Nyíregyházán, a Mező utca kereszteződése. Bethlen Gábor és a (E. E. felv.) Ifjúság elleni bűntett •• Utötte-verte gyermekeit Két éve hét hónap felfüggesztett szabadságvesztésre büntette a bíróság Kató Gáspár 60 éves jékei lakost ifjúság elleni bűntett miatt, mert annyira elhanyagolta a gyerekeinek a nevelését. Tavaly év végén a járási hivatal újabb eljárást kezdeményezett Kató ellen. Kató Gáspár tizenhét éve létesített élettársi kapcsolatot Czimmerman Imrénével. öt gyermekük született, s a legnagyobb lány kivételével most valamennyien iskolások. Kató Gáspár rokkantnyugdíjas, otthon alkalmi munkaként cipőket szokott javítani. Élettársa rendszeresen dolgozik, és fizetéséből gyakorlatilag ő tartja el a családot, mert az apa nyugdíját és a’cipészkedéssel szerzett pénzt rendszeresen elitta, a gyerekek tartásához alig járult hozzá. Napközben nem ügyelt a gyerekekre, ők pedig rend- szertelenül jártak iskolába, el-elcsavarogtak. Ugyanakkor az apjuk okkal, ok nélkül agyba-főbe verte őket, máskor az egyik kisfiút a konyhaasztal lábához láncolta. Magatartásán akkor sem változtatott, mikor a tanácsiak figyelmeztették, sőt kijelentette, hogy nem is fog, mert így látja jónak. A gyerekek közül két fiút — a korábbi ideiglenes helyett — véglegesen állami gondozásba kellett venni, de -a két kisebb lányról is megállapította a szakértő, hogy a gyermekek értelmi és testi fejlettsége koruktól messze elmaradt. A most lezárult eljárásban a Nyíregyházi Megyei Bíró ság megállapította, hogy Kató Gáspár szülői feladatából következő kötelezettségeit elhanyagolta, emiatt négy rendbe li kiskorú veszélyeztetése bűn tettében mondta ki bűnösnek és nyolc hónap börtönre bűn tette, továbbá elrendelte a korábbi hét hónap felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is. Emellett a bíróság Kató Gáspárt egy évre eltiltotta a közügyektől és al koholizmusa miatt kényszergyógyításra kötelezte. Az ítélet jogerős. (k) Azt hiszem, a pedagógusnapi köszöntő mellé is jól illett volna az a műsor, amely a múlt héten egy komlói általános iskola tanárnőjéről és tehetséges tanítványairól szólt. Hogy miért? Mert ebben nemcsak Koltay Magda rajztanárnő magas fokú hivatástudatát, gyermekszeretetét, nagyszerű pedagógiai eszközeit, módszereit mutatták be az összeállítás alkotói — Köpper Judit szerkesztő, Ná- dorfy Lajos operatőr, Macs- kássy Katalin író-rendező —, hanem ezzel megrajzolták „a pedagógus” portréját is. Azoknak a tiszteletre méltó tanítóknak, tanároknak az arcképét, akiknek élete szinte azonos a tanítónevelő munkával. Sokan, nagyon sokan vannak, ők a többség. Ennek a komlói tanárnőnek az a többlet tennivalója egyebek mellett, hogy cigánygyerekekkel foglalkozik, őket tanítja a tárgyak és a szellem szépségeire, szép beszédre, viselkedésre. Tanítványai között vannak olyanok, akik a gyermek- rajz-kategóriában elnyerték a legmagasabb nemzetközi díjakat, van olyan is, aki már felnőtt és naív festőként ma is alkot, van aki már csak vágyik erre, mert másként alakult az élete, egy dologban azonban hasonlóak, csaknem azonosak. Abban, hogy mindannyian fogékonnyá váltak a szépre, él bennük az emberhez méltó életmód iránti igény, tartalmas, szép életet akarnak élni. Élményt jelentett hallgatni a „Nyáron is szeretnék iskolába járni” című műsor megszólaltatottjait, a tanárnőhöz írott levelek részleteit, s gyönyörködte- tők voltak a gyermekrajzok, festmények. Az egész műsorból a legigazabb humanitás sugárzott. Szeretem a „tájak, városok, emberek” főcímet viselő sorozatot. Számos, sokat nyújtó riportfilmet láttam már itt. Ilyen volt a múlt héten sugárzott Több isten, mint ember című is. Kalmár György filmje Nepálról készült Janovics Sándor operatőri közreműködésével. A Himalája és környéke — azt gondolom — az utazni vágyóknak mindig is vonzó volt, s az ma is. Akár annak tudatában is, hogy a valóságban sohasem láthatják. Ezért jó, ha az ilyen országot úgy mutatják be, hogy minden lényegesről beszélnek. Lehetőleg oly módon, hogy minél több embert szólaltatnak meg. Ez a Nepálról szóló film éppen ebben szenvedett hiányt. Bizonyára meg volt az oka, de nekem, a nézőnek, éppen az kellett volna, ha nemcsak a múzeum igazgatóját, vagy a régiségkereskedőt látom, hallom. Jó lett volna, ha például a szőnyegkészítőt, a bazárban vásárló földművelőt, vagy a kamerán egyébként is felfel tűnő valamelyik külföldit is megkérdezi Kalmár György, mi a véleménye arról — amit a filmben oly sokat emlegettek —, hogy Nepál megnyílt a világ előtt, vajon mit érez, mit tapasztal ebből a nepáli kisember? Seregi István Nem is tudom hirtelen, hogy milyen terjedelmű cikkbe (vagy inkább könyvbe) férhetne bele mindaz a problematika, ami a Rádiónapló csütörtök délutáni adásában elhangzott, Hitek és tévhitek a mezőgazdaságról címmel és témakörben. A fórum jellegű műsor vendége és a kérdések autentikus válaszadója Váncsa Jenő mezőgazdasági miniszter volt, akinek — meg kell vallanom — nem lehetett könnyű dolga az egész magyar mezőgazdaságot átfogó problémafelvetések boncolgatásában. A csaknem kétórás, kitűnően szerkesztett (Bán Béla és Vajda György nevét jegyezzem fel mindjárt) műsorból sok érdekes összefoglaló adatot is megtudhattunk Például azt, hogy hazánk kereső foglalkozásúinak 19 százaléka él a mező- gazdaságból, ezek közül azonban mintegy fele, 10 százalék vesz részt közvetlenül a termelésben. Egy mezőgazdasági dolgozó nálunk 20 fő élelemszükségletét termeli meg már jelenleg, ami nem rossz arány (az európai élmezőnyben foglalunk ezzel helyet), annak ellenére, hogy a legfejlettebb mezőgazdasági kultúrával rendelkező országokban ez az ellátottsági mutató a duplájára nőtt. Az igazán izgalmas kérdések (melyek a műsorvezetők, Bakonyi Péter és Perjés Klára jól tömörített, remekül exponáló miniriportjaiban fogalmazódtak meg, egyben teljesen, szerencsésen feloldva a műsor hivatalos kinyilatkoztatásra csábító alkalmát és jellegét) közül csak egy-kettőt. Kolbászt termeljünk-e inkább exportra, vagy ipari árucikkeket? Mi a kifizetődőbb a mai külgazdasági árviszonyok között? Mezőgazdasági termelésről, vagy élelmiszer- iparról helyesebb-e beszélnünk? A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter egyértelmű válasza: korszerű ipar nélkül nincs korszerű mezőgazdaság sem, s a mezőgazdasági termékek feldolgozott formában történő értékesítése a jövedelmezőbb, bel- és külföldön egyaránt. A kiegészítő tsz-üzemágak szerepéről elmondta a miniszter, hogy noha az alap- tevékenységet helyenként jóval felülmúlják (így főleg Budapest környékén és Pest megyében), népgazdasági és társadalmi szükségességül nélkülözhetetlen. A háztáji kisegítő gazdaságokról szólva pedig azt mondta, hogy az élelmiszer-áruellátásban meglévő, közismert jelentőségük a termékelőállítást ii- letően, kevésbé közismerten árnyalódik a termelők foglalkozási megoszlását tekintve. Ugyanis az összes háztáji árutermelőnek ma már csak 20 százaléka mezőgazdasági főfoglalkozású, ezt meghaladó a munkások és a nyugdíjasok aránya, s majdnem ugyanakkora az értelmiségiek és egyéb foglalkozásúak százaléka. Mindez még jobban aláhúzza a háztáji kisegítő gazdaságok össztársadalmi funkcióját, s nyilván nemcsak az árutermelésben. Ennyi talán elég ahhoz, hogy az odafigyelő hallgatásra feltétlenül érdemes Rádiónaplóra felhívjam a figyelmet — ha egyáltalán szükség van erre, mert velem együtt bizonyára sosem hallgatják. Merkovszky Pál SKÉPERNYOÍTTlm- 3 a Mii Amellett
