Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-15 / 139. szám

1981. június 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ä tszáz párttag kapott ■ B megbízatást alapszer­vezetétől a közmű­velődési munka segítésére Kisvárdán és a kisvárdai já­rásban. Erőt, tekintélyt je­lent ez, s mivel munkájuk, közéleti megbízatásuk sok­féle munkahelyhez köti őket, lényegében csaknem mindenütt teremtettek új lehetőségeket a közművelő­désre. Annál is inkább fontos ez, mert mostanában mind több munkahelyen ismerik fel, hogy a műveltség nem ön­magáért való; egyebek mel­lett sokat adhat a termelés kultúrájának fejlesztéséhez, a szocialista demokrácia ki­bontakoztatásához, az embe­ri élet kiteljesítéséhez is. Tehát valóban többet tehet ez az ötszáz ember; taná­csaikkal, tapasztalataikkal mozgósíthatnak környeze­tükben a közművelődés ér­dekében. E segítség a közművelő­déssel hivatásszerűen fog­lalkozók számára is kedvező. Mind nagyobb ugyanis a kö­vetelmény, hogy a 22 mű­velődési ház programjait gazdagabb tartalommal tölt­sék meg. Több jó tapaszta­lat igazolja, hogy egyre többször kezdeményeznek gazdasági vezetők is. Az üzemek közül Kisvárdán az Öntödei Vállalatnál, az Egyesült Izzóban, a Villa­mosszigetelő és Műanyag­gyárban, a baromfifeldolgo­zóban, Záhonyban a MÁV- nál, Tuzséron az Erdért-nél függetlenített népművelők munkájához is lehetőséget teremtettek. Húsz települést érint a tíz közművelődési társulás, amelyeket főként a munkahelyek összefogásá­val hoztak létre. Egyre többen érdeklődnek a közművelődés gondjai, le­hetőségei iránt. Nemrégiben a városi-járási pártbizottság is áttekintette az eredmé­OKLEVÉL AZ ÉPÍTŐKNEK nyékét, terveket, s hangsú­lyozta: több türelem kell, mert a közművelődési mun­ka nem hoz egyik hónapról a másikra (sőt még egyik évről a másikra sem) látvá­nyos eredményeket, és kár, hogy sok kezdeményezés ha­mar abbamarad. De ugyan­ilyen gond, ha a kulturális vállalások formálisak, mert nyilvánvaló, hogy mást igé­nyel az idős záhonyi, tu- zséri átrakómunkás, mint az ugyanott dolgozó, de a nagy­városban most végzett friss- diplomás; nem lehet egyet­len programmal mindent ki­pipálni. Figyelemre méltó, hogy sokszor hangzik el a köz- művelődéssel foglalkozók részéről: nincs ilyen-olyan berendezés, eszköz, nem le­het dolgozni. A jó példák viszont éppen azt bizonyít­ják: a meglévő eszközöket okosan, jól kihasználva le­het rendezvényeket, progra­mokat szervezni, s a panasz gyakran nem több, mint hi­vatkozási alap. A z is újabb lendületet adhat most a köz- művelődési munká­hoz, hogy a Kisvárdára bejá­rók érdekében éppen gaz­dasági vezetők kezdemé­nyezték egy érdekeltségi alap létrehozását; a környe­ző községekkel közösen akarnak többet tenni bejáró dolgozóikért. De lehetősége­ket csillant meg az is, hogy termelőszövetkezeti vezetők is kezdik sürgetni a kép­zést, a művelődést, mert egyre nyilvánvalóbb: a me­zőgazdaságban használt vegyszerek között napraké­szen eligazodni csak művelt, képzett munkások tudnak. A közművelődés érdekében hozott határozatok a gya­korlat igényével párosulva így segíthetnek új eredmé­nyekhez, s nemcsak egyet­len járásunkban. M. S. A műhelycsarnokban készül az úszótag. — Uszály a sólyatéren Hajósok az atomerőműben Januárban még hétmillió forint le nem kötött kapaci­tásuk volt. Az ÉVÍZIG tisza- löki duzzasztó és hajójavító üzemében gondokkal küzdöt­tek. Azt ugyanis tudták: a megváltozott gazdasági kö­rülmények között nem köny- nyű piacot találni. Nem mindenáron! — Volt arról szó, hogy Ózd megbízna minket daruépítés­sel. Nagy munkának látszott, jó pénznek. De gondolkod­tunk: mi erre nem vagyunk berendezkedve. Csak olyat szabad vállalni, amihez ér­tünk, amihez felszerelésünk van — mondja az üzem ve­zetője, Rácz Imre. A piackutatás eredményes­nek bizonyult. Kaptak ren­delést uszályépítésre, kazán­elemek készítésére, megbízták őket pontonhíd-elemek gyár­tásával, a Ganz két futóda­rut rendelt. — Nem sok idő kellett, s máris látszott: az idénre ter­vezett 30 milliót megtermel­jük — folytatja az üzemve­zető. A munkák olyanok, amelyeket nagy vállalat nem akar csinálni, a gyorsan al­kalmazkodó tiszalöki üzem­nek ugyanakkor kiváló lehe­tőség. Így aztán most arról adhatok számot: a jövő évre is van rendelésünk, s a száz­negyven fős kollektívának jó, tisztességes és hasznos mun­kát tudunk biztosítani. Járjuk az üzem területét. A sólyatéren befejezés előtt egy 200 tonnás uszály. munkát. Egyszerűen az a kényszerhelyzet állt elő, hogy kell egy ilyen, a miénknek megfelelő üzem, amely gyor­san képes dolgozni, építeni, javítani, felújítani. Megvan tehát a kicsiségnek az elő­nye. A gyors alkalmazkodás, a rugalmasság — mondja ör­vendezve az üzem vezetője. Dadaiak, lökiek Á hajó az igazi! — Át kellett szervezni a munkát, hogy június közepé­re elkészüljünk ezzel a jár­művel — magyarázza Rácz Imre. A dolgozók egy része ugyanis most Pakson, az atomerőműnél dolgozik. Itt gyártottuk le az uszadékfo- gót, azt szerelik a helyszínen. Jóval határidő előtt készül­tünk el, s a kooperálok is szinkronban vannak velünk. De azért mégis, a hajó az igazi. Készül itt uszály, ha ezt vízre bocsátják, a második­hoz kezdenek, felújítanak ta­nyahajót, szerelnek más jár­művet. Lassan kialakul vég­leges sorsuk is: a vízügyi igazgatóságoknak itt lesz a hajóépítő központja a Tiszán. — A hajógyárak igen hosz- szú határidőre vállalnak Az üzemben csupa tisza- dadai és tiszalöki munkás dolgozik, összeszokott, ki­válóan képzett gárda. Ha igaz, a jövő évben létszámuk tíz­zel gyarapodik. És mint eddig mindig, most is jól megnézik, ki kerül ide. — Itt nem lehet játszani. A mi minőségünket az élet kegyetlen módon ellenőrzi — így az üzemvezető. Ami rossz, elsüllyed. Eíz pedig nem tré­fadolog. A hatalmas üzemcsarnok­ban villognak a hegesztés fé­nyei. A sólyatéren dong a kalapács a hajótesten. A tűző napon csak egy valami, ami enyhet át, a Tiszáról jövő, il­latos szellő. Barna testű, fél­meztelen munkások feszülnek a hatalmas úszótestnek. Vala­honnan a víz közepéről duda köszönti őket. Egy az általuk készített hajók közül... Bürget Lajos A közelmúltban a Bereg Szállóban mentegetőztek: azért meleg minden ital, mert ugye a* hűtőkapaci­tás ... Kevés, nincs idő, hogy kihűljön, meg min­den ... Pár nappal később, a Tisza partján a pincérnő hoz­za az üdítőt, sört, befutott, hideg üvegben, olyan, hogy az ember szíve derül, ösz- szefut a nyál a szájában, s a szem előtt jéghegy jele­nik meg. Hogy honnan hozza? Nos, a kádból, melyben jég van. valódi, télen a folyón hí­zott, nagyszerű jég. Az öt­let nem új. A jégvermet ré­gen feltalálták, s ugyancsak bevált. Igaz is: miért nincsen jég­verem, főleg ott, ahol a fo­lyók a település közelében kígyóznak? Ásó biztosan akad, nád is van, S a ver- melés technikája sem vár feltalálásra. Akkor hát miért nincs? Tél is van többnyire, s az sem mellé­kes, a folyón hízott jég ol­csó, nem igényel állandó energiafelhasználást. Aki most azt hiszi, hogy feltaláltam a jeget, az té­ved. Csak éppen a meleg üdítő fogyasztása közben elöntött a forróság. Hogyan lehet hidegen elmenni egy ilyen lehetőség mellett? (bl) Rendet, tisztaságot a mun­kahelyen. Ez volt a címe an­nak a pályázatnak, amelyet tavaly hirdetett meg a Szak- szervezetek Országos Taná­csa. Megyénkben több válla­lat között a SZÁÉV is bene­vezett a pályázatra. A válla­lat az értékelés és a felter­jesztés alapján megkapta a SZOT Környezetvédelmi Ok­levelét. Az oklevelet az épí­tők napján adták át a kol­lektívának. . A sólyatéren félkészen áll a 200 tonnás uszály. (Jávor László felvételei) — Egyébként — tart könyvet keresem, mely- feleli, vissza az eladó — az nek a szerzője Gerald Tüstént indulok ... egyik ismerősöm tudna Darelle. bemegyek ... félrehí­szerezni narancssárga — Ugye tréfál, uram? vom ... Mint megtu­színűt. De... — Természetesen dóm, a nadrágkészlet KAZBEK ISZMAGILOV: Narancssárga cipőpaszia feleségem vett ne­kem egy pár ci­pőt. Importáru, színe narancssárga, va­lódi bőrből készült. Fölpróbáltam — mint­ha rám öntötték volna. Eltelik egy-két nap, s a cipőt lassan tisztí­tani kéne. Bemegyek tehát egy háztartási boltba. — Jo napot! — kö­szönök. — Cipőkrémet szeretnék. Narancssár­ga színűt — pontosítok. — Hiánycikk. Egy év óta nincs ilyen pasz­tánk. — Akkor színtelent kérnék. — Az is hiánycikk. — Akkor milyen van egyáltalán? — Fekete. Ha kéri, terpentint is vegyen hozzá. Ugyanis föl kell hígítani, mert kiszá­radt. Még a múlt év­ben kaptuk, három va­gonnal érkezett. Mivel fekete cipő- pasztára semmi szük­ségem sem volt, indul­ni készültem. — Értem — mormo­gom sokatmondóan. — Rendben van. — Semmit nem kéne ráfizetni, csakhogy ... Ő meg Gerald Darelle-t keresi, ugyanis könyv­rajongó. Fölírom noteszembe a szerző nevét és a könyv címét, és máris sietek az antikváriumba. — Jó napot kívánok! Daretle-t legyen szíves! — Kit tetszik? — húzza ráncba szemöl­dökét az eladó. — Ná­lunk ilyen nem dolgo­zik! — A Családom és egyéb állatfajták cí­mű, nemrég megjelent megértem, hogy hiány­cikk — mondom. De talán ismer valakit, aki el tudná intézni. — Tudok egy em­bert, aki minden köny­vet megszerez, neki azonban gyújtásmeg­szakítóra lenne szük­sége a Zsigulijához. Rohanok az autó- szaküzletbe. Rá se he­derítek a kiírásra, mely szerint „Gyújtásmeg­szakító nincs!’’, félre hívom az alkatrész­osztály egyik elárusító­ját. — Mit keres most éppen a boltokban az ismerőse? — Márkás farmert — elárusítójának ismerő­se rendbe szeretné hoz­ni a lakását — színes csempét keres. Az import cipőt egyébként már nem hordom. Ilyen koszo­sán, enyhén szólva, nem illik: ráférne egy alapos tisztítás. Csempekeresés köz­ben betévedtem a zöld­ségpiacra. Itt a külön­böző bódékban minden­félét árusítanak. Elin­dulok körülnézni, hogy hol kaphatnék csem­pét. Az egyik kirakat­ban kis tubusokat ve­szek észre. Nem aka­rok hinni a szemem­nek, mikor észreveszem a felírást: Narancssár­ga cipőkrém”. Kit ér­dekel már a színes csempe, márkás farmer és a többi hiánycikk! Veszek három tubus­sal, többre nem futja a pénzemből. Hazame­gyek, keresem a cipőm. Látok valamilyen fe­ketét, de az én narancs- sárga színűmet sehol sem találom. — Nem láttad vala­hol? — kérdem a fele­ségemtől. — Hiszen itt van az orrod előtt! — mutat a feketére. — Befesttet­tem a cipésszel, mert azt mondtad, nem le­het sárga cipőpasztát kapni. Néhány nap múlva bemegyek a háztartási boltba, hogy fekete ci­pőkrémet vegyek. A narancssárga halom­ban áll — három va­gonnal hoztak. Fekete nincs, hiánycikk. Mindenesetre vásá­roltam terpentint, amíg azt is szét nem kap­kodják. Képzett munkások Rokkantak LAPUNKBAN IS GYAKRAN ADUNK HfRT arról, hogy kisebb- nagyobb kollektívák fog­nak össze a rokkanta­kért. Egy újabb társadal­mi összefogásnak va­gyunk részesei, tanúi. Hírt adtunk arról is, hogy a megyei tanács vb mellett működő ideigle­nes bizottság összehan­golja, segíti a rokkanta­kért végzett munkát, tár­sadalmi munkát. Most egy újabb hasznos intéz­kedést tehetünk közzé. A szakszervezetek me­gyei tanácsának titkársá­ga az elmúlt napokban intézkedési tervet dolgo­zott ki a rokkantak nem­zetközi éve alkalmából végzendő szakszervezeti feladatokra. Így társa­dalmi .gazdája” is van a feladatoknak. Helyénvaló és érthető, hogy a szakszervezet mint érdekvédelmi szerv a sajátos eszközeivel se­gíteni akar a bajba jutott embereken. Hiszen több- j ségük munkában, vagy baleset következtében rokkant meg és tagja volt a szakszervezetnek. Konkrét, ellenőrizhető feladatokat szabott meg az intézkedési terv. A szakszervezetek megyei tanácsa a SZOT Társa­dalombiztosítási Főigaz­gatóság Szabolcs-Szat- már megyei Igazgatósá­gával közösen felméri a rokkantsági nyugdíjban nem részesülők (50—67 százalékos munkaképes­ségűek) élet- és munka- körülményeit, szociális helyzetét. Javaslatot is tesznek foglalkoztatásuk és szociális helyzetük rendezésére. Javaslatot tesznek a rokkantsági nyugdíjak „kivételes alapon történő,, feleme­lésére is, persze csak ak­kor, ha ezt a rokkantak szociális helyzete meg- . kívánja. A társadalom- biztosítási bizottság ren­delkezésére álló segélye­zési keretből a rokkanta­kat és családtagjaikat egyszeri segélyben része­síthetik. Az SZMT mun­kavédelmi osztálya a társadalombiztosítási bi­zottsággal közösen segít­séget nyújt a megválto­zott munkaképességű dolgozók rehabilitációs ügyeinek intézéséhez. AZ EMBERI, a lélek­tani segítség sem marad el a szakszervezet ré­széről. A szakszervezeti . vezetők, aktivisták segí­tik megrendezni azt a ki­állítást, amelyet ősszel a rokkantak által készített termékekből rendeznek. Ugyancsak ősszel a Vo­lán táncegyüttes műsort ad a nyíregyházi szabad­téri színpadon, s a bevé­telt a rokkantak számlá­jára fizetik be. A rokkantak rászorul­nak az emberi és anyagi támogatásra. De nemcsak idén, a következő évek­ben is. N. L. Szabolcsi bányászok Negyedszázaddal ezelőtt költöztek az első szabolcsi családok az oroszlányi szén­bányák különböző munkahe­lyei közelébe, s néhol már szabolcs-szatmári bányász- dinasztiákról is beszélnek. Az Oroszlányi Szénbányák Vállalata nagy gondot fordít a bányászutánpótlásra, a bá­nyaiipari szakmunkásképzés­re. Ebben az évben is tizen­nyolc megyei községből 34 végzős nyolcadikos tanulót iskoláztak be az Oroszlányi 312-es Szakmunkásképző In­tézetbe vájártanulónak és elektrolakatosnak. Ez orszá­gos viszonylatban is kiemel­kedő. Jég

Next

/
Oldalképek
Tartalom