Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-04 / 129. szám

1981. június 4. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Rutin és rugalmasság „TAVALY 300 EZER FO­RINT értékű anyagot taka­rítottunk meg, az összeg 30 százalékát kiosztottuk dol­gozóink között. Hiába van valamelyik brigádnak meg­takarítása, nem jár érte ju­talom, ha a minőség kifo­gásolható. Ne vegyük mere­ven a munkaidő lejártát. Ha a helyzet úgy kívánja, ma­radjunk bent tovább.” A nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezet kommunistái­nak taggyűlésén hangzottak el az idézett mondatok. A taggyűlésen a közép­üzem 48 kommunistája a két pártcsoport munkáját értékelte, önértékelés volt ez, feltárva a gondokat is. A szövetkezet exportál szin­te valamennyi szocialista országba. A megnövekedett feladatok, a szigorúbb kö­vetelmények a szövetkezetre is vonatkoznak. Mind a két műszakban működik egy- egy pártcsoport. Tagjaik — az értékelés szerint — kez- deményezőek, néha egy ki­csit termelésközpontú. Nyu­godtan mondhatjuk, nem nagy hiba ez, hiszen a ter­melési eredmények határoz­zák meg az élet legtöbb te­rületét. A takarékoskodók törekvése például azért is érthető, mivel a cipőgyártás alapanyagának többségét, a bőrt Argentínából hozzuk be. Néha az anyagellátás, vagy a szervezés hiányossá­ga miatt akadozik a terme­lés, így jogos az idézett el­várás, hogy tudniillik nem kell mindig mereven venni a munkaidő végét. A szál­lítási határidő megtartása érdekében a párttagok ese­tenként szólhatnak a túl­munka, a túlóra mellett is. A párttitkár arra is fi­gyelmeztetett: „A pártcso­portok tervezett munkája ne legyen merev és papírszerű. Rugalmasan alkalmazkodni kell a nem várt feladatok­hoz is.” Mindkét pártcso­portvezető rendelkezik alkal­mazkodóképességgel, mind­ketten fiatalok, lendülete­sek. Nemrég álltak csopor­túk élére, így érthető, hogy kevés a rutinjuk és munká­juk eredményét sem tudják úgy „tálalni”, mint az idő­sebbek. De mindkét párt- csoport betöltötte és betölti funkcióját, jó információk­kal szolgál a szövetkezet ve­zetőinek, segíti a műszakok termelését, a csoportok tag­jai az emberi kapcsolatok ápolására is gondot fordíta­nak. IDÉN ÖT ÜJ PARTTAG­GAL erősödött az alapszer­vezet. így érthető, egyik kö­zeli feladat: megalakítani a harmadik pártcsoportot. A termelésben is lesz szerve­zeti változás, a második fél évben a technológia kisebb mértékben módosul. Az át­állást segíteniük kell a párt­tagoknak. Szintén a közeli hónapokban 16 gyesen lévő kismama jön vissza dolgoz­ni, nem lesz könnyű „elosz­tásuk”, munkába állításuk. A taggyűlésen az egyik párt­tag javaslata helyeslésre ta­lált: „A szalag végén van néhány üres hely. Osszuk be őket ide, de úgy, hogy ne legyenek nagyon elkülönít­ve”. A mennyiséget illetően is nagyobb feladatok vár­nak a szövetkezetre, mint a múlt évben. A tavalyi 105 helyett idén 115 millió fo­rint értékű terméket kell előállítani a nagykállóiak- nak. Plusz tízmillió. A tag­gyűlésen is megfogalmazó­dott, a két (majd három) pártcsoportnak egy a célja: a különböző határozatok szellemében segíteni a ter­vet, a hasznos elképzelések megvalósítását. N. L. Újdonságok, tervezés a „vasipariban" Trafó és kazán A Nyíregyházi Vas- és Fém­ipari Szövetkezet két hatal­mas, országos vállalathoz, a Villamos Berendezés és Ké­szülék, valamint a Ganz Vil­lamossági Művekhez kapcso­lódik. A villamosenergia el­látását szolgáló tanszformá- tor alállomásokat készítik. Az eddigiek során a szövetkezet­nél annyi és olyan termelési tapasztalat, illetve szellemi tőke halmozódott fel, amely lehetővé teszi, hogy az általa gyártott villamosipari beren­dezések műszaki fejlesztésé­ben, korszerűsítésében tevé­kenyen részt vegyen. Mindez lehetővé teszi, hogy néhány teljesen új, saját termékkel jelentkezzen mind a hazai, mind a szocialista, továbbá tőkés piacokon. — Alakul egy tervezőcso­port — tájékoztat Hajdú László elnök. — A csoport feladata olyan gyártmányok komplett „kigondolása”, szel­lemi „megszülése” melyek­kel sikerrel törhetnek be a műszakilag legmagasabb szín­vonalat képviselő külföldi piacokra is. Természetesen mindez a kooperációs partne­reikkel együttműködve. A szövetkezet munkaellá­tottsága nem rossz, hiszen az idei 289 millió forint árbevé­teli tervéből már szinte a tel­jes összeg szerződésben rög­zített, a hiányzót illetően pe­dig előrehaladott tárgyaláso­kat folytat. Hogy még bizto­sabb legyen a dolgában, ter­melési terve megvalósításá­ban, átmenetileg kis teljesít­ményű kazánokat is gyárt. Cs. Gy. A Nyíregyházi Főiskolai Tangazdaság Ilona-tanyai gépjavító üzemében készítik a borsó- rendrevágó és cséplőgépet. (E. E. felv.) Csendes változás Nyírteleken Mikén!lesz a nyereség? Elmentünk a határba. Vittem magammal az iro­da elől, a faliújságról egy nagy alakú franciakockás lap emlékét. Rengeteg számot írtak arra. Azt is, hogy Nyírteleken ebben az évben növénytermesztésből 27 millió, gyümölcsből 11 millió, állati termékből 29 millió lesz az árbevétel. Kérdés—felelet Ezek a milliók nekem ke­veset mondanak. Kérdeztem Kavalcsik Lászlót, a terme­lőszövetkezet párttitkárát, ki olvassa el a közszemlére bo- csájtott számokat. Azt mond­ta, sokan. De hát ezeket in­kább meg kellene magyaráz­ni. Például azt, hogy miként lesz a 6 millió forintos nye­reség. — A beszélgetések sem ma­radnak el, a magyarázatok sem. -A tervet is megbeszél­tük, voltak brigádgyűlések, munkahelyi elbeszélgetések és állandó most is a kérde­zés, a felelet. — Ezek szerint a szövetke­zeti tagokat érdekli a gazdál­kodás számszaki, pénzügyi része? — Igen. — Értik is? — Gondolom ... Illetve, a leglényegesebb dolgokat biz­tosan megértik. Azt például mindenki tudja, hogyan le­het rosszul gazdálkodni, mert résztvevői, tanúi voltak. Hosz- szú évek során eredményte­len volt itt minden erőfeszí­tés. 1978-ban 16 millió fo­rint volt a mérleghiány. Ami­kor új vezetése lett a tsz- nek, úgy határoztunk szép csendben, de ki kell lábalni a bajból. 1979-ben már csak 1 millió forint volt a mérleg­hiány, 1980-ban már 6 millió 100 ezer forint nyereséggel zártunk. Fut a gépkocsi és én pró­bálom elképzelni azt, ami tör­tént, ami jó kerékvágásba vitte a gazdaságot. Nem is­merem, tehát megkérdezem, milyen ember az elnök. — Jó szakember. — És mint ember? A mellettem ülő harminc­két éves párttitkár néz ki a határra, nyilván azon rágó­dik, mit mondjon. — Nem falubeli — mond­ja — és még nem is szabol­csi. Hajdúból jár át ide min­dennap a saját gépkocsiján és nem kap kilométerpénzt. — Nem jár neki? — Nem. — Akkor miért csinálja? A párttitkár az utolsó kér­Automata gépsoron válogatják a Szovjetunióból érkező vé­kony tenyőrönköket az ÉRDÉRT tuzséri telepén. (GB) KÖNYVEK A „HOSSZÚ" HÁZBÁN (3.) „Okosodik belőle az ember...“ O stobaság lenne azt hin­ni, hogy a népművelés máról holnapra csodát tesz. Ami történelmileg a cso­datevésre lehetőség volt, azt megtette korábban. Valójá­ban az első parasztháztartá­sokba kerülő könyvek (és a brossúrák is) a művelődés forradalmai voltak. Á holnap olyan, mint a vo­nat: késhet, de előbb, vagy utóbb megérkezik. Valamikor zászlókra írt dogma volt, hogy megszüntetjük a különb­séget a város és a falu kö­zött. A vonatok késhetnek, de a villamosítás falusi forra­dalmát éppen napjainkban követi a vezetékes víz, a köz­művesítés követelten szüksé­ges forradalma, és követi, mert a dolgok összefüggenek, a könyvek forradalma is. Ki kell mondani, és erre éppen a sajtó iránti igény a bizonyíték, hogy a mai ma­gyar faluban olyan tudások­ra van szükség, amilyenekre korábban a nagyot álmodok sem gondoltak. Hetvenedik évéhez közelít az öregasszony, aki a szövet­kezetben megjelent kertésze­ti, kistermelői tanácsokat összegyűjtve mutatta nekem. — Okosodik belőle az em­ber ... Nemcsak olvassa a nyug­díjas jogon kapott „Szövetke­zetét”, hanem rendszeresen ki is próbálja a kertjében mindazt, amit olvasás közben megszeretett. — Tavaly, tudja milyen év volt, idegenek is jöttek meg­nézni a kertem. Nem mon­dom, nem sikerül minden, de valamikor megszólták azt, aki tápot adott az aprójószágnak. Most? Mindenki táppal ne­vel. Meg van az a tengersok permetező szer. Azokhoz már nem elég annyit tudni, amit fiatalon megtanult az ember, mert nagyobb kárt tehet, mint hasznot... * Jószerével beismerem, hogy rosszul kerestem a falu­si házakban könyveket. Gyűj­tögettem, hogy hol van verses­kötet, keseredtem a hiányzó Petőfi- és József Attila-köte- tek miatt, hiányoltam a klasz- szikusokat, és ahol könyvet találtam, ott is rosszérzéssel számoltam össze a semmi­képpen sem alapkönyvtárak­ba tartozó krimiket. Néztem a szépen berende­zett szobák polcait, de eszem­be sem jutott könyvet keres­ni a kamrákban, a házhoz ra­gasztott barkácsműhely pol­cán. Tény, hogy ezeket a könyveket, gyűjtött újságo­kat a házigazdáim sem szá­mítják könyvnek. Az asztalos szerezámospol- cán hasznos szerszámként szerénykedett a famegmun­káló gépekről írt könyv, az autóhoz hozzátartozik az autóápolás irodalma, az al­máshoz a gyümölcstermesz­tés, a fóliához a kertészkedés, az istállókhoz a háztáji állat­tartásról írt könyv. Nem min­denütt, nem minden család­ban, de legalább egy család­taghoz kötődőn a legtöbb csa­ládban igen. Természetesen tudom, hogy egy-egy szakkönyv, népszerű ismeretterjesztő kiadvány gazdasági haszna pontosan nem mérhető, azt is, hogy a könyvek sorsa vakszerencse is, értékük attól függ, hogy kinek a kezébe kerülnek, de a szakkönyveknek a háztar­tásokban való megjelenése, a műhely polcán történt hely­találása a szemlélet változá­sa. És ez, bár számokkal mér­hetetlen, konkrét gazdasági haszon. Gondoljuk el: mindez azon a tájon, ahol nemrég is a leg­több írástudatlan ember élt, ahol a gyerekeket gyakran egy-két osztály elvégzése után már nem engedték iskolába, mert segíteniük kellett ott­hon, mindez ott, ahol az or­vos félezer éves babonák el­len küzdött az emberek éle­téért. Itt az a néhány könyv, kimondom így, mert így hi­szem, a most növő gyerekek lakásában már könyvtárrá le­het.-* Könyvek a hosszú ház­ban. Hosszú házakat már alig találni, de könyveket igen. A régi bibliákat és a „szent” könyveket még, a többit már. Ha nem is találni meg a legjobbak há­zaiban az agrárproletár-moz- galom „tiltott” könyveit, de — és nemcsak az egykor „po­litikus” emberek gyereke­inek — az egykori kortársak, a gyerekek és az unokák pol­cain csendes forradalmát éli a szakkönyv. Jó volt-e végigírni ezt a ri­portot. Ügy érzem, hogy vé­giggondolni mindezt minden­képpen jó volt. És ha így van, akkor megírni is kötele­ző, és jóérzést hagyó feladat volt. Bartha Gábor Tűz után a Modellházban Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk 1981. május 27-i számában „Érdekeltségek” címszó alatt foglalkozott a Divat Ruházati Vállalat által üzemeltetett Modellház le­égésével, a forgalom szüne­teltetésével. Ezután szeretnék néhány pontos információt a cikk írójának és az újság olvasói­nak szíves tudomására hoz­ni. Vállalatunk a tűzeset után néhány óra leforgásával intézkedett a statikai szakvé­lemény beszerzésére, amelyet a NYlRTERV példás gyorsa­sággal meg is adott. A Sza- bolcs-Szatmár megyei Tanács ipari osztályának segítségével generál kivitelezőt találtunk az Üjfehértói Építő- és Faipa­ri Szövetkezet személyében, akik a munka elvégzését augusztus elejére ígérték. Jelenleg a bontási munkák folynak. Időközben intézked­tünk a Dózsa Gy. u. 4. szám alatti helyiség átalakítására, melyben a forgalmazást má­jus 15-én meg is kezdtük. A nyitást a rádió és a Kelet- Magyarország is leközölte. Említést érdemel, hogy a mintegy 18 napos szünetelés alatt, a vállalat szocialista brigádjai, kommunista mű­szak szervezésével biztosítot­ták az indításhoz szükséges árualapot. Bár a cikk szerző­je kevésbé optimista, mi bí­zunk abban, hogy ősz előtt lesz ruha az üzletben. Holp János gazd. ig. h. A választékbővítés jegyében Karbantartás a húsiparnál Hidegburkoló, festő, kőmű­ves, lakatos és szinte lehetet­len felsorolni minden szak­mát, amelyek képviseletében mintegy 250 szakember a Szabolcs-Szatmár megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalatnál az évi „szokásos” karbantartási és rekonstruk­ciós munkákon jelenleg sür­gölődik. — Természetesen ez idő alatt — körülbelül két hétig szünetel a termelés — tájé­koztat Zilahi László műszaki főosztályvezető. — Célunk: ismét egy évre biztosítani a folyamatos és higiénikus ter­melés feltételeit. Szinte az egész üzemet be­lülről újra festik, mázolják, valamint a megöregedett, el­avult berendezéseket megja­vítják, sőt igyekeznek a le­endő meghibásodásukat is megelőzni. Kívül a térburko­latra aszfaltszőnyeget teríte­nek. Annak ellenére, hogy a jó előre, hálóterv . alapján precízen megtervezett mun­kák nagy részét a húsipari vállalat szakemberei végzik el, még így is a felújítási, karbantartási költségek ösz- szesen mintegy 8 millió fo­rintba kerülnek. — Sajnos, bármennyire is fáradozunk, a termelés alap­vetően jobb, korszerűbb fel­tételeit csakis az 1982-ben megkezdendő, s előrelátható­an 200 millió forintból meg­valósítható beruházással te­remthetjük meg — folytatja a főosztályvezető. — Az újon­nan létesítendő üzemrészben a legmodernebb NSZK- és osztrák gépek majd lehetővé teszik, hogy a sertésvágó csarnok technológiáját je­lentősen, a kor követelmé­nyeinek megfelelően megvál­toztassuk, átalakítsuk. De azt hiszem, az jó hatással lesz az egész vállalat munkamódsze­reinek, munkakörülményei­nek fejlesztésére is, a terme­lésnövekedésről nem is szól­va, hiszen az említettek ré­vén majdan évente 4900 ton­na különböző húskészítményt fogunk gyártani. (cselényi) désre nem tud Válaszolni. Nem is gyötröm makacsko­dással. Az elnököt kellene faggatásra fogni, de hát ő nincs jelen és Nyírtelekre nem is ilyen elbeszélgetésért jöttünk. A Csaholcról segítsé­gül érkezett traktorosokat leptük meg fényképezéssel, és kérdezgetéssel. Bérkeverés Amikor visszaértünk a tsz- központba, kértem a titkártól egy olyan franciakockás la­pot, amelyre a nyírteleki Dó­zsa 1981. évi termelési tervét írták. Gondoltam, írok róla egy információt. Sajnos, nem tu­dok. Fennakadtam egy olyan tételen, amelynek az a szö- > vege, hogy „bérkeverés”. Ez vajon mi? Gondolom nem a ' berekét keverik,' de ákktír mit? ... Hagyjuk. Azt hiszem ez az egy Szó nem is annyi­ra fontos. Seres Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom